Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

You know, in different ages people had different emblematic diseases. Like in the Middle Ages they had these contagious diseases like plague. 

Comment: It’s coming from the East. 

Swami Tirtha: I think it’s coming from hell. And then later on, let’s say in the 19th century, the emblematic disease was this tuberculosis. Because people were so full of desire, they wanted a better kind of life, they wanted to have more experience. But they could not have it, and therefore they were just losing their life, losing their body, emaciating their body. And then came the 20th century. What is the emblematic disease of the 20th century? 

Comment: Cancer. 

Swami Tirtha: It’s cancer. And they say this is a disease of the inability to love. You cannot express your emotional feelings. You cannot reciprocate in this manner. The mental condition of the age is reflected in the specific disease as well.

At the end of the 20th century and at the very beginning of the 21st came another emblematic disease. First was the sexual revolution – that was the action. And then came some reaction to that action and that is the AIDS. When it started to appear, people were alarmed, they were very much afraid. And also some religious groups expressed that this is like a punishment for transgressing the laws of nature. 

I don’t know what will be the next disease for the upcoming years. But I think we have enough of the different limitations and the different symbolic diseases. So, if we examine the state of consciousness of people of the given ages, and then we think about these different symbolic diseases, we can trace the connection between the two.

But even if you find a solution for one disease, another will come and appear. Because disease is like a principle. And apart from these very symbolic and very frightening diseases, let’s pick one very simple little disease happening to us many times. If you catch a cold, do you know that feeling? Not a very complicated case, but a simple cold. What is the meaning of that? It’s a cry for attention. ‘Just look at me. I’m in such a bad condition. Give a little attention to me.’ So, a disease is a cry for help. Therefore some say, if you caught a cold, some people give the remedy as “Oh, we still love you. All right, we pay some attention on you. Don’t worry.” 

So, from this very simple, very stupid little case we can understand that the reason and the remedy for a disease is different than what we expect. The basic principle is that if you don’t appreciate what you have, you will lose it. If we don’t appreciate that relative health that we have, we shall lose it. If you don’t appreciate your friends, you will lose them. If you don’t appreciate your partners, you will lose them. If you don’t appreciate your spiritual chance, you will lose it. So, better we accept a very humble position and appreciate what we have. 

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mint tudjátok a történelem különböző korszakainak voltak jellemző emblematikus betegségei, mint például a középkorban a pestis. 

Hozzászólás: Ami keletről jött.

Szvámí Tírtha: Szerintem inkább a pokolból. Majd később, mondjuk a 19. században az ikonikus fertőző betegség a tuberkulózis volt. Ekkor az emberek telis-tele voltak anyagi vágyakkal, jobb életre, különféle anyagi tapasztalatokra vágytak. De mivel ezt nem tudták megszerezni, ezért felemésztette őket az élet, testileg teljesen lesoványodtak. Majd jött a 20. század, melyre milyen betegség jellemző? 

Hozzászólás: A rák. 

Szvámí Tírtha: Igen, a rák. S azt mondják, hogy ez a szeretet képességének a hiányáról szól, hogy nem tudjuk kifejezni az érzelmeinket, és nem tudjuk viszonozni a másokét. Tehát az adott kor mentális állapotát tükrözi egy emblematikus betegség.

Majd a 20. század végén, 21. század elején ismét felütötte a fejét egy szimbolikus betegség, ami a szexuális forradalommal, szabadossággal kezdődött, és aminek a visszahatása az AIDS volt. Szóval, amikor ez megjelent, akkor nagyon megijedtek, megrémültek az emberek. Sőt néhány vallási csoport hangot adott annak a véleményének is, hogy ez olyan mint a természet törvényeinek a megszegése miatti büntetés. 

Nem tudom milyen betegséget fognak hozni az elkövetkezendő évek, de azt hiszem, hogy már eleget kaptunk a különböző szimbolikus, teljesen kiszolgáltatottá tevő betegségekből. Tehát, ha megvizsgáljuk az előttünk álló korszakokban az emberek tudatállapotát, és ezekre a szimbolikus betegségekre gondolunk, akkor felfedezhetjük a köztük lévő kapcsolatot.

Mégha sikerül is gyógymódot találni az egyik betegségre, azonnal felüti a fejét egy másik, mivel ezek szabályszerűen bekövetkeznek. Most viszont tekintsünk el ezektől a nagyon emblematikus, félelmetes betegségektől, és nézzünk meg egy olyat, amivel viszonylag gyakran találkozunk. Például, amikor megfázunk, ugye az egy ismerős érzés? Nem nagyon kirívó betegség, egy egyszerű meghűlés. Mi ennek a lelki háttere? Figyelemfelkeltés. ‘Jajj nézzetek rám, milyen elesett helyzetben vagyok. Kicsit figyeljetek rám is.’ Tehát a betegség egy segítségkérés. Ezért azt szokták mondani, hogy ha megfázik valaki, akkor egyszerűen forduljunk oda az illetőhöz, és biztosítsuk afelől, hogy „Még mindig szeretünk, figyelünk rád, ne aggódj, nincs semmi baj!” 

Tehát ezekből a nagyon egyszerű esetekből megérthetjük, hogy a kiváltó ok és a gyógymód nagyon különböznek attól, amit vártunk. Az alapvető szabály ezzel kapcsolatban az, hogy amit nem értékelünk, azt elveszítjük! Ha nem vagyunk hálásak a viszonylag tűrhető egészségi állapotunkért, akkor könnyen elveszíthetjük azt. Ha nem értékeljük a barátainkat, házastársunkat, akkor elveszíthetjük őket. S ha nem vagyunk hálásak a lelkiségért, amit kaptunk, elveszíthetjük. Tehát jobb, ha nagyon alázatosan állunk hozzá a dolgokhoz és hálásak vagyunk azért, amink van. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Знаете, през различните епохи хората са имали различни емблематични болести. Както в средните векове е имало зарази като чумата. 

Коментар: Тя е дошла от Изток. 

Свами Тиртха: Аз мисля, че е дошла от ада. По-късно, да речем през 19 век, емблематичната болест е била туберкулозата. Защото хората са били толкова изпълнени с желания, искали са по-добър живот, искали са да имат повече преживявания. Но не са могли да ги имат, затова просто са губели живота си, губели са тялото си, тялото им е изтлявало. След това идва 20 век. Кое е емблематичната болест на 20 век? 

Коментар: Ракът. 

Свами Тиртха: Ракът. Казват, че това е болест на невъзможността да обичаш, да не можеш да изразиш емоционалните си чувства. Да не можеш да отвръщаш. Менталното състояние на епохата се отразява и в специфичните болести.

В края на 20 и началото на 21 век се появи друга емблематична болест. Първо беше сексуалната революция – това беше действието. А след това дойде и последствието на това действие, а именно СПИН. Когато той се появи, хората се стреснаха и много се изплашиха. И някои религиозни групи казаха, че това е наказание за престъпването на природните закони. 

Не знам каква ще е следващата болест в предстоящите години. Но мисля, че вече имаме достатъчно от различните ограничения и различните символични болести. Ако изследваме състоянието на съзнанието на хората в дадените епохи и след това разсъдим какви са различните символични болести, можем да проследим връзката между двете.

Но дори и да намерите лек за една болест, друга ще се появи. Защото болестта е принцип. И встрани от тези толкова символични и плашещи болести, нека вземем една съвсем обикновена лека болест, която често ни спохожда. Знаете какво е усещането да сте настинали, нали? Не става въпрос за някакъв тежък случай, а за обикновена настинка. Какво е символичното ѝ значение? Това е плач за внимание. „Вижте ме, в такова жалко състояние съм. Обърнете ми малко внимание.“ Така че болестта е вик за помощ. Затова, ако настинете, някои хора ви лекуват с думите: „Ние още те обичаме. Ето, обръщаме ти внимание. Не се тревожи.” 

Така от този толкова простичък, толкова глупав пример разбираме, че и причината, и лечението на дадена болест са различни от това, което очакваме. Основният принцип е, че ако не цениш това, което имаш, ще го изгубиш. Ако не ценим това относително здраве, което имаме, ще го изгубим. Ако не цените приятелите си, ще ги изгубите. Ако не цените партньорите си, ще ги изгубите. Ако не цените духовния си шанс, ще го изгубите. Затова по-добре да приемем много смирена позиция и да ценим каквото имаме. 

(следва продължение)