Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2019 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

And then in the list of what is knowledge[1] comes constant and unalloyed devotion to Me. So beautiful! Finally something spiritual, right? Not how to eliminate your false egotism, how not to depend on external objects – constant and unalloyed devotion to Me. If you love somebody, you cannot give it up. You don’t have to force yourself to think of your lover; it comes naturally. Rather, you cannot escape – all the time you think of him or her. So, if you love God, if you have this living and loving connection to Him, you are naturally inclined. This connection should never be broken.
Aspiring to live in a solitary place. This sounds frightening. Usually humans are social beings. Solitary place – ah, it’s not for me. But just look around: how many people live with their families, yet they live a very lonely life. It’s not solitary, but it’s very lonely. So, understand the difference. You are a social being, but you feel lonely – then something is wrong. You live in a society and you feel lonely – then something is wrong. A yogi lives in a solitary place and he feels like he always has some company and he never feels lonely – so there is something good there. So, what is the purpose of a solitary life? It’s to face yourself. If the social environment that we have doesn’t promote this goal – to face ourselves – then try to find some solitary time for yourself. Because we need to achieve the intensity of self-analysis.
Then the next step is the detachment from the general mass of people. But, not in a rejective way! We shouldn’t exclude the person, the people, but we should exempt ourselves from the bad practice of the general mass of people. There is a danger here, that you start to feel yourself very special, because you are different than others. But we should avoid this trap, this kind of pseudo-spiritual feeling – that you are better than others. So, better we don’t share the negative practices of people or the limited way of thinking of people, but we should be very much ready to share the spiritual experience that we have achieved. Also, to share the burden that they have.
Then, accepting the importance of self-realization. This should be like a guiding principle for us. Because, as we discussed before, whatever you collect in a material sense, you will lose it. Therefore at the end of your life you shouldn’t stand empty-handed. Your heart should be full of treasures. And if we realize the importance of self-realization, then we can start to collect our treasures.
And finally the philosophical search for the absolute truth – I think it’s quite clear. “All these I declare to be knowledge”, says Krishna. So, if you want to be a smart person, try to practice these elements. If you make a balance of your life, I don’t know how is it: how much detachment, how much non-violence, how much humility, etc., etc., you have? But, don’t worry. Every long journey starts with the first step. So, we have a hope that if we start humbly this process of inquiries, then we shall understand the importance of self-realization, as well as find the ultimate truth at the end.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 13.8-12

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Bhagavad-gítá 13. fejezetének 8-12.[1] versében Krisna arról beszél, hogy mit tekintünk tudásnak. Ennek a hosszú felsorolásnak a következő eleme, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam. Milyen csodálatos, végre valami lelki! Nem csak az, hogy miként lehet megszüntetni a hamis egoizmust, hogyan legyünk függetlenek az érzékkielégítés tárgyaitól, hanem állandó és vegyítetlen odaadás Irántam. Ha szeretünk valakit, akkor állandóan a szerelmünkre gondolunk, ezt nem kell erőltetni, ez természetesen jön magától. Inkább az jellemző, hogy állandóan őrá gondolunk. Hasonlóan, ha szeretjük Istent, ha szeretetteljes és élő kapcsolat fűz Hozzá bennünket, akkor ez egy természetes hajlam, és ennek a kapcsolatnak sohasem szabadna megszakadnia.
A következő, elhagyatott helyen való élés. Ez elég rémisztően hangzik, hiszen az emberek általában szociális lények. Tehát, az elhagyatott helyre inkább úgy reagálnak, hogy ‘Ó az nem nekem való!’ De csak nézzetek körbe, hány ember él családban, mégis mennyire magányosak. Nem mondható elhagyatott helynek, azonban mégis nagyon magányosan élhet ott az ember. Szóval értsétek meg a különbséget. Bár közösségi emberek vagyunk, de ha magányosnak érezzük magunkat, akkor ez így nincs rendben. Közösségben élünk, de magányosak vagyunk, akkor az nem jó. Egy jógi bár elhagyatott helyen él, mégis mindig úgy érzi, hogy sohasincs egyedül, mindig van valaki körülötte, tehát abban van valami kellemesen boldogító. Tehát mi a célja az elhagyatott helyen való életnek? Az hogy szembenézzünk önmagunkkal. S ha ezt a célt nem segíti az, ha közösségben élünk, akkor szakítsunk időt arra, amikor önmagunk lehetünk, mert el kell jutnunk egy intenzív önvizsgálathoz.
Majd a következő lépés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, viszont nem elutasító módon! Nem szabad elzárkóznunk az emberektől, viszont el kell különülnünk a emberek sokaságának rossz gyakorlatától. Ebben az a veszély rejlik, hogy elkezdjük nagyon különlegesnek érezni magunkat, mivel másfajta életet élünk, mint a többiek. De óvakodnunk kell ettől a csapdától, ettől a látszat lelki érzéstől, hogy különbek vagyunk másoknál. Tehát jobb, ha nem keveredünk az emberek rossz szokásaival, vagy korlátozott gondolkozásmódjával, viszont készen kell állnunk arra, hogy megosszuk azokat a lelki tapasztalatainkat, amiket elértünk. Viszont osztozzunk terheikben, amiket cipelnek.
Aztán a következő, az önmegvalósítás fontosságának felismerése. Ennek mintegy iránymutatóként kellene szolgálnia a számunkra, hiszen ahogy már korábban beszéltünk arról, hogy bármi anyagit is gyűjtünk, azt el fogjuk veszíteni. Tehát, amikor eljön a vég, akkor ne álljunk ott majd üres kézzel, a szívünknek különböző kincsekkel kell tele lennie. S ha felismerjük az önmegvalósítás fontosságát, akkor foghatunk bele a különböző lelki kincsek gyűjtéséhez.
S végül, az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás, azt hiszem ez elég egyértelmű. “Mindezeket tudásnak nyilvánítom” – mondja Krisna ebben a hosszú versben a Gítában. Tehát, ha okosan szeretnénk élni az életünket, akkor gyakoroljuk az itt javasolt dolgokat. Szóval, reméljük sikerül egy kiegyensúlyozott életet élnünk. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy abban milyen arányban van jelen az erőszakmentesség, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, vagy az alázat. De ne aggódjatok, minden nagy utazás egy első kis lépéssel kezdődik. Tehát reménykedhetünk abban, hogy ha kellő alázattal fogunk bele ebbe a tudakozódásba, akkor megértjük ennek az önmegvalósításnak a fontosságát, és legvégül rálelünk az Abszolút igazságra is.

(folytatása következik) 

1. Bhagavad-gítá, 13.8-12.

(8-12)Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egótól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2019 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

След това в списъка какво е знание[1] идва неизменна и чиста преданост към Мен. Колко красиво! Най-сетне нещо духовно, нали? Не как да премахнеш фалшивия си егоизъм, как да не зависиш от външните неща – а „неизменна и чиста преданост към Мен“. Ако обичаш някого, не можеш да се откажеш от това. Не се налага да се принуждаваш да мислиш за своя любим; то става естествено. Обратното, няма измъкване – през цялото време мислиш за него или нея. Така и ако обичаш Бога, ако имаш тази жива и любяща връзка с Него, по естествен начин ще си привлечен. Тази връзка би следвало да е нерушима.
Стремеж да се живее на уединено място. Това звучи плашещо. Хората обикновено са социални същества. Уединено място – о, това не е за мен. Но просто се огледайте наоколо: колко хора живеят в семействата си, а при все това преживяват много самотно. Не уединено, ала много самотно. Затова разберете разликата. Хем сте социални същества, хем се чувствате самотни – значи нещо не е наред. Хем живеете в общество, хем сте сами – нещо е сбъркано. А йоги живее на уединено място, пък винаги усеща, че има компания и никога не се чувства самотен – значи в това има нещо хубаво. И каква е целта на усамотения живот? Да останеш лице в лице със себе си. Ако социалното обкръжение, в което се намирате, не подпомага тази цел – да се изправите пред себе си – тогава опитайте се да си намерите време за уединение. Понеже е нужно да постигнем интензивен себеанализ.
Следващата стъпка е непривързаност към общата маса от хора. Но не по отхвърлящ начин! Не бива да изключваме човека, хората, а да се отграничим от лошите практики на общата маса от хора. Тук съществува опасността да започнете да се чувствате много специални, понеже сте различни от останалите. Но трябва да избягваме този капан, това псевдо-духовно чувство – че сме по-добри от другите. По-добре да не споделяме негативните практики или ограничения начин на мислене на хората, но да сме много готови да споделяме духовната опитност, която сме добили. А също и да споделяме бремето, което те имат.
Следва: приемане на значимостта на себереализацията. Това трябва да е като пътеводен принцип за нас. Защото, както говорихме преди, каквото и да насъберете в материален смисъл, ще го изгубите. Затова не бива в края на живота си да оставате с празни ръце. Сърцето ви трябва да е пълно със съкровища. И ако осъзнаваме колко важна е себереализацията, тогава можем да започнем да събираме своите съкровища.
И накрая, философско търсене на абсолютната истина – мисля, че това е съвсем ясно. „Всичко това Аз заявявам, че е знание”, казва Кришна. Така че ако искате да сте умни хора, стремете се да практикувате тези елементи. Ако направите равносметка на живота си, не знам какво ще излезе: колко непривързаност, колко ненасилие, колко смирение и т.н. имате? Но не се притеснявайте. Всяко дълго пътуване започва с първата стъпка. Така имаме надеждата, че ако започнем смирено този процес на изследване, ще разберем важността на себереализацията и накрая ще открием окончателната истина.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 13.8-12