Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

Oly sok évnyi gyakorlással a hátunk mögött, most ismét összegyűltünk. A bhakták élete egy folyamatos várakozás, bár az e nélkül élő embereké is az? Akkor mégis mi a különbség egy bhakta, és egy kevésbé odaszentelt élet élő ember között?
Baladév: Ennek a várakozásnak a célja.
Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek veled, mert általában az emberek valamiféle célokat szeretnének elérni, viszont nincsenek tisztában azzal, hogy mi a cél, és mi az eszköz. Mi nem különböző célokat szeretnénk elérni, hanem a célhoz vezető eszközt gyakorolni. Például az emberek általában azt gondolják, hogy mondjuk, a siker egy cél. Elvárják a sikert, ez a legfőbb céljuk. De valójában a siker az egy eredmény, a helyes cselekedeteknek a következménye. Viszont milyen sikerre számíthatunk, ha nem megfelelően cselekszünk? Tehát először meg kell értenünk a helyes cselekvés tudományát. Azt hisszük, hogy ha a természet szeszélyeinek megfelelően cselekszünk, akkor valami létfontosságú dolgot fogunk elérni? De, ha az anyag befolyása korlátoz bennünket, akkor vajon mit érhetünk el? Csupán az anyagot. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy ami nem Krisna, az nem tudja megadni Krisnát. Ez azt jelenti, hogy ha valami nem lelki, az nem tud elvezetni bennünket a lelki célhoz. Ez nyilvánvaló.
Tehát a siker először is a helyes cselekedetektől, másodsorban pedig a Legfelsőbb áldásától függ: „Rendben, megadom neked ezt az áldást, ezt az eredményt.” Ezért azt mondják, hogy a kordé nem megy egy keréken, két kerék kell hozzá. Az egyik az egyén erőfeszítése, a másik pedig az Isteni kegyelem. Viszont legvégül mégis csak azt mondjuk, hogy az isteni kegyelemtől függünk, hiszen Krisna azt mondja, hogy „Én vagyok az emberi képesség”[1]. Máshol pedig azt olvashatjuk, hogy Isten cselekszik az emberen keresztül. Tehát gyakorlatilag Ő az egyetlen kerék. Ám, hogy kielégítse önző vágyainkat – ‘Rendben ti vagytok a második kerék.’
Tehát a helyes cselekvés művészete nagyon is szükségszerű, és ehhez meg kell értenünk, hogy mi a cselekvés (akció), mi a reakció, mi az ami tiltott, és mi az ami az elvárt cselekedet. Mivel bármit megtehetünk, amit csak akarunk, de nem szabad mindent megtennünk. Megtehetünk sok mindent, de vannak dolgok amiket mégsem. Bizonyos cselekedetek ajánlottak, míg mások nemhogy nem ajánlottak a számunkra, hanem helyesebb elkerülnünk azokat.
Bizonyos értelemben a cselekvés jobb a tétlenségnél, mivel a tétlenség egy kissé tamaszikus, míg a cselekvés pedig radzsaszikus. Tehát legalább legyetek tevékenyek, az egy kicsit magasabb szintű. De, ha sikerül megtanulnunk a helyes cselekvés tudományát, az már szattvikus. Néha úgy tűnik, hogy épp a szattva szintjén nem történik cselekvés, de ez teljesen különbözik a tamaszikus tétlenségtől. Ezért hívják a Gíta harmadik fejezetét Karma-jógának, míg az ötödik fejezetet pedig, Cselekvés a Krisna-tudatban, tehát az már egy magasabb szintű cselekvés. S hogyan emeljük a karmánkat valami magasabb szintre, az egyszerű cselekvést lelki gyakorlattá? Hogyan tudjuk ezt megtenni? Segítsetek nekem.
Baladév: Úgy, hogy Istenért tesszük.
Másvalaki: Oly módon, hogy tudatosan végezzük a mindennapi feladatainkat, anélkül, hogy bármit is várnánk érte.
Hari-lílá: Úgy, hogy felajánljuk a munkánkat Istennek.
Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha sikerül egy kis odaadást hozzátennünk a cselekedeteinkhez, akkor a karma átváltozik karma-jógává, olyan cselekedetté, melynek célja a felsőbb kapcsolat elősegítése. Ugyanígy van ez a tudással, amelyet általában egy nagyon értékes dolognak tartanak az emberek. Ezért az informatika kihasználja ezt az emberi tudásszomjat. Általában az emberek információhoz szeretnének jutni, de csak  félretájékoztatást kapnak, vagy inkább a rossz híreket terjesztik. Ezért mondják azt, hogy ‘Ne legyetek a rossz hírek vivői’. A tudás helyett sokszor csak tudatlanságot terjesztenek. Ami nem segíti a leki tudatosságunk emelését, az el fog veszni, és ezért nem szolgálja a végső célunkat. A korlátozott anyagi tudás, vagy információ nem igazán segít. Úgy mondják, hogy a bölcsesség nem információk összessége, hanem a lényeg ismerete.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá 7.8.

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2019 morning, Sofia)

After so many years of practice we have come together again. The life in devotion is a life of expectations. But usually the life of people without devotion is also a life of expectation, right? Then what is the difference between a devoted life and a less devoted life?
Baladev: The goal of expectations.
Swami Tirtha: I agree. Because usually in life people want to achieve goals. But they don’t know what is the goal and what is the instrument. We don’t want to achieve goals. We want to practice the instruments. For example, in general people think that, let’s say, success is a goal. They expect success as a goal. But actually success is a result – а result of the proper activities. If your activities are improper, what kind of success do you expect? So first we have to understand the science of proper action. You act according to the whims of nature and you think that you will reach something substantial? If you are under the control of the material nature, what will you reach? Only material nature. Shrila Shridhar Maharaj says that something that is non-Krishna cannot give you Krishna. That means, if something is not spiritual, it cannot lead you to a spiritual goal. It’s very reasonable.
So success depends first on the proper activities and second on the blessings, on the agreement of the Supreme: “All right, I’ll give you this result”. Therefore it is said that the two-wheel cart cannot move on one wheel. Two wheels are necessary. One is the human effort and the second is the divine blessings. But ultimately we can say: it’s the divine blessings. Because Krishna says: ”I am the ability in man”[1]. Other times it is said that God turns into action in humans. So practically He is the only wheel. But to satisfy our selfish desires – ‘Alright, the second wheel is you’.
So the art of proper action is very much necessary. For that we have to understand what is action, what is reaction, what is forbidden and what is expected. Because you can do whatever you want, but it’s not allowed to do everything. You can – you can do a lot of things; but certain things you cannot. Certain actions are recommended, others are not only not recommended, but it is better to avoid them.
Activity is better than non-activity in one sense. Because non-action is a little tamasic. Action is rajasic. So at least be active – that is a little higher. But if we learn the proper science of action, that is sattvic. Again sometimes you look non-active on the sattvic platform, but that is totally different than non-action on the tamasic platform. Therefore the third chapter of the Gita is called Karma Yoga, right? Yet the fifth chapter is called Action in Krishna Consciousness – so action on a higher grade. And how to turn our karma into something higher, the simple activities into a spiritual practice – how to do that? Help me.
Baladev: When we do it for God.
Another: When we do our everyday activities consciously without expecting a result.
Hari Lila: When we offer our activity.
Swami Tirtha: Nice. In general we can say: if we add a little devotion to our action, then karma turns into karma-yoga. Then this is the path of connection based on action, activity. It’s the same with knowledge. Usually knowledge is considered something very valuable in human life. Therefore all this information technology takes advantage of this human desire to know. Usually people expect information, but what they receive is disinformation. Or bad news – this is what they distribute. Therefore it is said ‘Don’t bring the bad news’. Instead of knowledge, many times only ignorance is distributed. Whatever doesn’t help our spiritual consciousness to develop, ultimately will be lost and therefore it doesn’t serve the final purpose. Limited, material type of knowledge or information doesn’t really help. They say that wisdom is not a lot of information, but the knowledge of the essence.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 7.8

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2019 сутрин, София)

След толкова много години практика отново се събираме заедно. Животът в преданост е живот в очакване. Но обикновено животът на хората и без преданост е живот на очаквания, нали? Тогава каква е разликата между посветения живот и един по-малко посветен живот?
Баладев: Целта на очакванията.
Свами Тиртха: Съгласен съм. Понеже обичайно в живота хората искат да постигат цели. Обаче те не знаят какво е цел и какво инструмент. Ние не искаме да постигаме цели. Ние искаме да практикуваме инструментите. Например, най-общо хората смятат, че успехът е цел. Те очакват успех като цел. Но всъщност успехът е резултат – резултат от правилни действия. Ако действията ви са неправилни, какъв успех очаквате? Така че най-напред трябва да разберем науката на правилното действие. Постъпвате според прищевките на природата си, а си мислите, че ще постигнете нещо значимо? Ако сте под властта на материалната природа, какво ще постигнете? Единствено материална природа. Шрила Шридхара Махарадж казва, че нещо, което не е Кришна, не може да ви даде Кришна. Това означава, че ако нещо не е духовно, то не може да ви отведе към духовна цел. Това е съвсем смислено.
Така че успехът зависи първо от правилните действия и второ от благословиите, от съгласието на Всевишния: „Добре, ще ти дам този резултат“. Затова се казва, че двуколката не може да върви на едно колело. Нужни са две колела. Едното е човешкото усилие, а второто е божествената благословия. Но в най-висш смисъл можем да речем, че е само божествената благословия. Понеже Кришна казва: „Аз съм способността у човека.“[1]  На други места се казва, че Бог се превръща в действие у хората. Така че на практика Той е единственото колело. Обаче за да задоволи себичните ни желания – „Добре, вие сте второто колело“.
Затова е толкова необходимо изкуството на правилното действие. Затова е нужно да разберем какво е действие, какво е последица, какво е забранено и какво е очаквано. Защото вие можете да правите каквото си искате, обаче не всичко е позволено. За можене – можете да направите много неща; обаче някои неща не бива. Някои постъпки са препоръчителни, други не само не са препоръчителни, но е по-добре да се избягват.
В един смисъл, да се действа е по-добре, отколкото да не се действа. Защото да не се действа е малко тамастично. Действието е раджастично. Затова поне бъдете активни – това е малко по-висше. Обаче ако научим правилната наука на действието, това е саттвично. На саттвично ниво също понякога ще изглеждате неактивни, но това е съвсем различно от бездействието на тамастично ниво. Затова Трета Глава на „Гита“ се нарича „Карма Йога“, нали? Обаче Пета Глава се нарича „Действие в Кришна Съзнание“ – тоест действие на по-висока степен. А как да превърнем нашата карма в нещо по-висше, как да превърнем обикновените действия в духовна практика – как да сторим това? Помогнете ми.
Баладев: Когато ги правим за Бога.
Друг: Когато вършим всекидневните си дела осъзнато, без да очакваме резултата.
Хари Лила: Когато предлагаме действията си.
Свами Тиртха: Добре. Най-общо можем да кажем: ако добавим малко преданост към нашите действия, тогава карма се превръща в карма-йога. Тогава това е пътят на свързаността, основаваща се на действия, на активност. Същото е със знанието. Обикновено знанието се счита за нещо много ценно в човешкия живот. Затова цялата тази информационна технология се възползва от този човешки стремеж към знание. Обикновено хората очакват информация, обаче получават дезинформация. Или лоши новини – това е, което се разпространява. Затова се казва: „Недейте да разнасяте лоши новини“. Вместо знание, често се разпространява просто невежество. Каквото не помага на духовното ни съзнание да се развива, в крайна сметка ще бъде изгубено и затова не служи на окончателната цел. Ограниченото, материално знание или информация всъщност не помагат. Казва се, че мъдростта не е многото информация, а познаването на същината.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 7.8

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2019, vormittags, Sofia)

Nach so vielen Jahren der Praxis sind wir wieder zusammengekommen. Ein Leben in Hingabe ist ein Leben voller Erwartungen. Aber auch das Leben von Menschen ohne Hingabe ist meist ein Leben voller Erwartungen, nicht wahr? Was ist dann der Unterschied zwischen einem hingebungsvollen und einem weniger hingebungsvollen Leben?
Baladev: Das Ziel der Erwartungen.
Swami Tirtha: Da stimme ich zu. Denn normalerweise wollen Menschen im Leben Ziele erreichen. Aber sie wissen nicht, was das Ziel und was das Instrument ist. Wir wollen keine Ziele erreichen. Wir wollen die Instrumente üben. Zum Beispiel denken die Leute im Allgemeinen, dass Erfolg ein Ziel ist. Sie erwarten Erfolg als Ziel. Aber in Wirklichkeit ist Erfolg ein Ergebnis – das Ergebnis richtiger Aktivitäten. Wenn eure Aktivitäten ungeeignet sind, welche Art von Erfolg erwartet ihr dann? Zunächst müssen wir also die Wissenschaft des richtigen Handelns verstehen. Ihr handelt nach den Launen der Natur und glaubt, etwas Wesentliches zu erreichen? Wenn ihr unter der Kontrolle der materiellen Natur steht, was werdet ihr dann erreichen? Nur die materielle Natur. Shrila Shridhar Maharaj sagt, dass etwas, das nicht Krishna ist, dir keinen Krishna geben kann. Das heißt, wenn etwas nicht spirituell ist, kann es dich nicht zu einem spirituellen Ziel führen. Das ist ganz vernünftig.
Erfolg hängt also erstens von den richtigen Aktivitäten und zweitens vom Segen ab, von der Zustimmung des Höchsten: „Gut, ich werde dir dieses Ergebnis geben.“ Daher heißt es, dass sich ein zweirädriger Wagen nicht auf einem Rad fortbewegen kann. Zwei Räder sind notwendig. Eines ist die menschliche Anstrengung und das zweite ist der göttliche Segen. Aber letztendlich können wir sagen: Es ist nur der göttliche Segen. Denn Krishna sagt: „Ich bin die Fähigkeit im Menschen.“[1]  An anderer Stelle heißt es, Gott handelt im Menschen. Er ist also praktisch das einzige Rad. Aber um unsere egoistischen Wünsche zu befriedigen – „Okay, das zweite Rad am Wagen bist du.“
Die Kunst des richtigen Handelns ist also unerlässlich. Dafür müssen wir verstehen, was Aktion, was Reaktion, was verboten und was erwartet ist. Denn man kann tun, was man will, aber nicht alles. Vieles kann man tun, aber manches nicht. Manche Handlungen sind empfehlenswert, andere sind es nicht und man sollte sie besser vermeiden.
Aktivität ist in gewisser Weise besser als Nicht-Aktivität. Denn Nicht-Handeln ist ein wenig tamasisch. Handeln ist rajasisch. Also seit zumindest aktiv – das ist etwas Höheres. Aber wenn wir die richtige Wissenschaft des Handelns erlernen, ist das sattvisch. Manchmal sieht man auf der sattvischen Ebene nicht aktiv aus, aber das ist etwas völlig anderes als Nicht-Handeln auf der tamasischen Ebene. Deshalb heißt das dritte Kapitel der Gita Karma-Yoga, richtig? Das fünfte Kapitel heißt „Handlung im Krishna-Bewusstsein“ – also „Handlung auf einer höheren Ebene“. Und wie können wir unser Karma in etwas Höheres verwandeln, die einfachen Tätigkeiten in eine spirituelle Praxis? Wie geht das? Hilft mir!
Baladev: Wenn wir es für Gott tun.
Jemand im Raum: Wenn wir unsere alltäglichen Aktivitäten bewusst ausführen, ohne ein Ergebnis zu erwarten.
Hari Lila: Wenn wir unsere Tätigkeiten anbieten.
Swami Tirtha: Gut. Generell können wir sagen: Wenn wir unserem Handeln ein wenig Hingabe hinzufügen, dann wird Karma zu Karma-Yoga. Dies ist der Weg der Verbindung, der auf Handeln und Aktivität basiert. Genauso verhält es sich mit Wissen. Wissen wird im menschlichen Leben üblicherweise als etwas sehr Wertvolles angesehen. Daher nutzt die gesamte Informationstechnologie diesen menschlichen Wissensdrang aus. Normalerweise erwarten Menschen Informationen, aber was sie erhalten, ist Desinformation. Oder schlechte Nachrichten – das ist es, was sie verbreiten. Deshalb heißt es: „Bring keine schlechten Nachrichten.“ Statt Wissen wird oft nur Unwissenheit verbreitet. Was unserem spirituellen Bewusstsein nicht hilft, sich zu entwickeln, geht letztlich verloren und erfüllt somit nicht seinen eigentlichen Zweck. Begrenztes, materielles Wissen oder Informationen helfen nicht wirklich weiter. Es heißt, Weisheit sei nicht eine Menge an Informationen, sondern das Wissen um das Wesentliche.

(Fortsetzung folgt)

1. Bhagavad Gita 7.8

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2019 утром, София)

После стольких лет практики мы снова собрались вместе. Жизнь в преданности — это жизнь ожиданий. Но и жизнь людей без преданности обычно тоже полна ожиданий, верно? Тогда в чём разница между преданной жизнью и менее преданной?
Баладев: Цель ожиданий.
Свами Тиртха: Я согласен. Потому что обычно в жизни люди хотят достигать целей. Но они не знают, что есть цель и что инструмент. Мы не хотим достигать целей. Мы хотим практиковать инструменты. Например, обычно люди думают, что, скажем, успех — это цель. Они ожидают успеха как цели. Но на самом деле успех — это результат — результат правильной деятельности. Если ваши действия неправильны, какого успеха вы ожидаете? Поэтому сначала мы должны понять науку правильного действия. Вы действуете согласно прихотям вашей природы и думаете, что достигнете чего-то существенного? Если вы находитесь под контролем материальной природы, чего вы достигнете? Только материальной природы. Шрила Шридхара Махарадж говорит, что то, что не является Кришной, не может дать вам Кришну. Это означает, что если что-то не духовно, оно не может привести вас к духовной цели. Это очень разумно.
Итак, успех зависит, во-первых, от правильных действий, а во-вторых, от благословений, от согласия Всевышнего: «Хорошо, я дам тебе этот результат». Поэтому говорится, что двухколёсная повозка не может двигаться на одном колесе. Необходимы два колеса. Одно — это человеческие усилия, а второе — божественное благословение. Но в конечном счёте мы можем сказать: это только божественное благословение. Потому что Кришна говорит: «Я — способность в человеке»[1]. В других случаях говорится, что Бог превращается в действие в людях. Так что, по сути, Он — единственное колесо. Но чтобы удовлетворить наши эгоистичные желания — «Хорошо, второе колесо — это ты».
Поэтому искусство правильного действия крайне необходимо. Для этого мы должны понимать, что есть действие, что есть противодействие, что запрещено, а что ожидается. Ведь можно делать всё, что угодно, но не всё дозволено. Можно многое, но определённые действия нельзя. Одни действия рекомендуются, другие не только не рекомендуются, но и лучше их избегать.
В каком-то смысле деятельность лучше бездействия. Потому что бездействие немного тамасично. Действие раджастично. Поэтому, по крайней мере, будьте активны – это немного выше. Но если мы познаем настоящую науку действия, это саттвично. Опять же, иногда вы кажетесь бездеятельными на саттвичном уровне, но это совершенно отличается от бездействия на тамастическом уровне. Поэтому третья глава Гиты называется «Карма-йога», верно? А пятая глава называется «Действие в сознании Кришны», то есть действие на более высоком уровне. И как превратить нашу карму во что-то высшее, простые действия превратить в духовную практику – как это сделать? Помогите мне.
Баладев: Когда мы делаем это ради Бога.
Друг: Когда мы осознанно выполняем свои повседневные действия, не ожидая результата.
Хари Лила: Когда мы предлагаем нашу деятельность.
Свами Тиртха: Хорошо. В общем, можно сказать: если мы добавим немного преданности к нашим действиям, то карма превратится в карма-йогу. Тогда это путь связи, основанный на действии, активности. То же самое и со знанием. Обычно знание считается чем-то очень ценным в человеческой жизни. Поэтому все эти информационные технологии используют это человеческое желание знать. Обычно люди ожидают информации, но получают дезинформацию. Или плохие новости – вот что они распространяют. Поэтому и говорится: «Не приноси плохие новости». Вместо знаний часто распространяется только невежество. Всё, что не способствует развитию нашего духовного сознания, в конечном итоге будет потеряно и, следовательно, не служит конечной цели. Ограниченный, материальный тип знания или информации на самом деле не помогает. Говорят, что мудрость – это не много информации, а знание сути.

(продолжение следует)

1.  „Бхагавад Гита“ 7.8