Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Usually we consider the expectation, the blessed state of becoming a mother as something very unusual, very nice, a great feeling. And you start to communicate with your child. You start to listen to music in order for him to become a great musician. Or if you are very braminical, you start to chant mantras so that he becomes like a superhero, etc. But please, don’t listen to the stupid news while you are pregnant. Or don’t quarrel with your husband, because then that vibration will enter the mind of the child. And instead of a pink fairy, a red dragon will take birth. Beware – you can influence the mind of the child.
But what does the shastra say about this expecting period? Today we discuss birth as a reality of life. And I have to tell you that the Shrimad Bhagavatam gives quite a different version of this blessed expecting period. Don’t be surprised, because even an unusual opinion might help us to have a more detailed vision. So, it is said in the Third Canto, Chapter 31 Lord Kapila’s Instructions on the Movements of the Living Entities:
„The Personality of Godhead said: Under the supervision of the Supreme Lord and according to the result of his work, the living entity, the soul, is made to enter into the womb of a woman through the particle of a male semen to assume a particular type of body.”[1]
So, these are, so to say, the material instruments or ingredients of formulating a body, but the first step is the conception – and not the conception in the womb, but the conception of the concept. Because when the original soul starts to formulate false egotism, then according to this ideal he will develop a certain type of body; and then all the ingredients are coming together to make it happen. Everything is under divine control.
“On the first night, the sperm and the ovum mix. And on the fifth night, the mixture ferments into a bubble. On the tenth night, it develops into a form like a plum. And after that, it gradually turns into a lump of flesh or an egg, as the case may be.” You see, a quite precise description of this conception.
“In the course of a month, a head is formed, and at the end of two months, the hands, feet and other limbs take shape. By the end of three months, the nails, fingers, toes, body hair, bones and skin appear, as do the organs of generation and the other apertures in the body, namely the eyes, nostrils, ears, mouth and anus.” Beautiful! In one way, this is really a miracle! How is it that you mix two cells and something starts to happen?!
“Within four months from the date of conception, the seven essential ingredients of the body, namely the child, blood, flesh, fat, bone, marrow and semen come into existence. And at the end of five months, hunger and thirst make themselves felt, and at the end of the sixth month, the fetus, enclosed by the amnion, begins to move on the right side of the abdomen.” You see, this is the prediction of the gender of the child. If he moves on the right side, he is a male; if he starts to move on the left side, he is a female.
“Deriving its nutrition from the food and drink taken by the mother…”So far this is nice. Everything describes the situation, how it is: you don’t have a separate system, you derive whatever is provided by the body of the mother. Dear mothers, do you remember how it happened? You started to have desires. ‘I want to take this. I want to have that.’ Why? It’s not your desire, somebody else is with you. For example, you always hated strawberries. And then in December you want to eat strawberries. And your dear husbands, they go mad to satisfy your desires. Why? Because somebody else is with you; your future child has a desire. He wants, she wants to something. And then the sad story of the father starts. You say it’s your duty to cook as before, but you start to cook in a very baby-food manner. Because you yourself cannot take something spicy or this and that – immediately there is a reaction, isn’t that so? So, there is a very direct relationship between the mother and the baby.
“And the fetus grows and remains in that abominable residence of stool and urine, which is the breeding place of all kinds of worms.“ So, another version of this blessed expectation.
“Beaten again and again all over the body by the hungry worms in the abdomen itself, the child suffers terrible agony because of his tenderness. He thus becomes unconscious moment after moment because of the terrible conditions.”[2] I told you before, it’s a different version.
I’m sure you have seen people when they are really frightened or in a panic situation, they start to embrace themselves just like a fetus. If the external conditions are very difficult, we might react in such a manner. Either to recall the memory of that protected state in the womb, or – according to this version – it gives the same feeling of this compressed suffering state.

(to be continued)

1. Shrimad Bhagavatam 3.31.1
2. Shrimad Bhagavatam 3.31.5-6

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában a várandósságot, az áldott állapotba kerülést, az anyává válást, valami nagyon szokatlannak, kivételesen szép, nagyszerű érzések tartjuk. Ekkor elkezdek kommunikálni a gyermeketekkel, különféle szép zenéket hallgattok, azért, hogy majd nagyszerű zenész váljon belőlük, vagy, ha nagyon brahminikusok vagytok, akkor mantrákat zengtek, hogy valamiféle szuperhőssé váljanak, és így tovább. Azonban kérlek ne hallgassátok meg a világról szóló ostoba híreket, vagy ne veszekedjetek a férjetekkel, mert az a rezgés eljut a gyermeketek elméjébe, és akkor egy rózsaszín kis tündér helyett, majd egy vörös sárkány fog megszületni. Vigyázzatok, mert befolyásolni tudjátok a gyermeketek tudatát!
Eddig a születésről, mint az élet valóságáról beszélgettünk. De most nézzük meg, hogy mit mondanak a sásztrák a várandósság időszakáról? Meg kell mondjam, hogy a Bhágavata-purána meglehetősen más szemszögből láttatja a várandósságnak ezt az áldott időszakát. Ne lepődjetek meg túlzottan, mert még egy szokatlan vélemény is segíthet nekünk abban, hogy még részletesebb képet kapjunk a világ történéseiről. Tehát a Harmadik Ének 31. fejezetében ezt olvashatjuk az Úr Kapilának az élőlények tetteiről szóló tanításában:
„Az Istenség Személyisége így szólt: Az élőlény, a lélek a Legfelsőbb Úr irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelően egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet.”[1]
Tehát ebben az áll, hogy úgymond bizonyos anyagi összetevők révén jön létre a test, melynek során az első lépés a fogantatás, ami nem a méhben, hanem egy bizonyos elv, anyagi vágy szerint keletkezik. Tudniillik, amikor az eredeti lélek kialakítja a hamis egoizmusát, akkor ennek megfelelően egy bizonyos fajta testet kezd el kialakítani, és akkor az ehhez szükséges valamennyi összetevő elkezd összeállni, hogy ez létrejöhessen. S mindez a Legfelsőbb Úr irányításával történik.
„Az első éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően.” Tehát itt a fogantatás egy nagyon pontos leírását olvashatjuk.
„Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szőrzet, a csontok és a bőr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás.” Gyönyörű! Bizonyos értelemben ez egyfajta csoda! Máskülönben, hogyan lenne lehetséges az, hogy két sejtet összekeverünk és onnantól fogva valami elkezdődik?!
„A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett fiú magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.” Látjátok, itt történik a gyermek nemének a prognosztizálása, jóslása. Ha az anya hasának a jobb oldalán kezd el mozogni, akkor fiú, ha pedig a bal oldalon, akkor lány gyermek fog születni.
„A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát…” Eddig minden nagyon szépen hangzik, pontosan leírja azt a helyzetet, ahogy a magzat növekszik, melynek nincs külön rendszere, tehát azt kapja, amit az anya teste biztosít a számára. Kedves Anyukák, ugye emlékeztek arra, hogy hogyan is volt ez? Egyszercsak elkezdtetek vágyakozni, ‘Ilyen ennivalóra, meg amolyan dolgokra.’ Miért? Mivel valójában ezek nem a ti vágyaitok voltak, hanem másvalakié, aki veletek volt. Például, világ életetekben utáltátok az epret, aztán egyszer csak télvíz idején, decemberben azt akartatok enni. Aztán a drágalátos férjetek majd meg őrült, hogy teremtsen nektek valahonnan epret. Miért? Mert valaki más is ott volt veletek, tehát ez a leendő kisfiatok, vagy lányotok óhaja volt valójában. S ezzel kezdetét vette az apukák sanyarú sorsa. Ti pedig tudjátok, hogy a ti dolgotok az, hogy főzzetek, mint ahogy korábban is tettétek, de most már babáknak való ételeket főztök, semmi fűszereset, semmi hascsikarósat, azonnal figyelembe vesztek minden őt érintő dolgot. Tehát, nagyon erős kapcsolat él az anya és gyermeke között.
„S ebben az ürülékkel, és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él a magzat, amely különféle férgek táptalaja.“ Tehát ez egy kicsit másfajta nézőpontja az áldott állapotnak.
„A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.”[2] Szóval, mint mondottam ez más szemszögből írja le a dolgokat.
Biztosan láttatok már olyan embereket, akik annyira megrémültek valamitől, hogy ebbe a magzatpózba kuporodnak össze. Ha a külső körülmények annyira megterhelőek, akkor arra mi is ilyen pánikreakcióval tudunk reagálni. Vagy azért, mert az anyaméhnek arra a védett helyzetére emlékeztet bennünket, vagy pedig azért, mert az itt leírtak alapján, a jelen nehézségek ugyanarra a szorongató gyötrelemre emlékeztetnek, amit akkor kellett elszenvednünk.

(folytatása következik)

1. Srímad Bhágavatam 3.31.1-6.
2. Srímad Bhágavatam 3.31.5-6.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

Обичайно считаме очакването, благословеното състояние на бременност за много необикновено, много хубаво, велико чувство. Започвате да общувате с бъдещото си дете. Започвате да слушате музика, за да стане то велик музикант. Или ако сте много брамински тип започвате да повтаряте мантри, за да стане то супергерой, и т.н. Но моля ви, недейте да слушате глупави новини по време на бременността си. Нито се карайте със съпрузите си, защото тогава тази вибрация ще влезе в ума на вашето дете и вместо розова фея, ще се роди червен дракон. Внимавайте, тъй като можете да въздействате върху ума на детето.
Обаче какво казват шастрите за този период на очакване? Днес говорим за раждането като житейска реалност. И трябва да ви кажа, че „Шримад Бхагаватам“ дава доста различна версия за този блажен период на очакване. Не се изненадвайте, понеже дори едно необичайно мнение може да ни помогне да добием по-детайлна визия. И така, четем в Трета Песен, Глава 31, „Бог Капила описва пътя на живите същества“:
„Божествената личност каза: Под надзора на Върховния Бог и според резултата от собствените му дела, живото същество, душата, е принудено да влезе в утробата на някоя жена чрез частичка от мъжкото семе, за да приеме определен вид тяло.”[1]
И така, съществуват, така да се каже, материални инструменти или съставки, които образуват едно тяло, обаче първата стъпка е зачатието – но не зачатието в утробата, а зачеването на концепцията. Защото когато изначалната душа започне да си създава фалшиво его, тогава в съответствие с този идеал тя развива определен тип тяло; и чак после всички съставки се събират заедно, за да се получи. Всичко е под божествен контрол.
„През първата нощ спермата и яйцеклетката се сливат. На петата нощ тази смес се превръща в мехурче. На десетата нощ то добива формата на слива. След това постепенно става буца плът или яйце, според случая.” Виждате, доста прецизно описание на зачатието.
„В рамките на първия месец се оформя главата, а до края на втория месец ръцете, краката и останалите телесни части. До края на третия месец са се появили ноктите, пръстите на ръцете и краката, космите, костите и кожата, също както репродуктивните органи и останалите отвори в тялото – очите, ноздрите, ушите, устата и ануса.” Красота! По някакъв начин това е истинско чудо! Как така: смесваш две клетки и нещо започва да се случва?!
„През четвъртия месеца от датата на зачатието, се появяват седемте основни съставки на тялото: хилус, кръв, плът, мазнина, кости, костен мозък и семе. В края на петия месец вече има усещане за глад и жажда, а в края на шестия месец зародишът, обвит в амниотичната течност, започва да се придвижва към дясната страна на корема.” Виждате ли, това е предсказание за пола на детето. Ако отива на дясно е момче; ако отива наляво е момиче.
„Хранейки се с това, което яде и пие майката…”Дотук е добре. Всичко описва ситуацията каквато е: нямате отделна система, извличате онова, което ви осигурява тялото на майката. Скъпи майки, спомняте ли си как се случва? Появяват ви се желания. „Искам да ям това, искам да ям онова.“ Защо? Това не е ваше желание, някой друг е във вас. Например, винаги сте ненавиждали ягоди. И изведнъж пред декември ви се дояждат ягоди. И скъпите ви съпрузи полудяват да изпълняват желанията ви. Защо? Защото някой друг присъства във вас, бъдещото ви дете има желания. Той или тя искат нещо. И тогава започва тъжна история за бащата. Вие казвате, че ваш дълг е да готвите както дотогава, но започвате да готвите като за бебе. Защото самите вие не можете да хапнете нищо люто, подправено и т.н. – иначе моментално има реакция, нали? Така че има съвсем пряка връзка между майката и бебето.
„…плодът постепенно нараства, затворен в това отвратително място, пълно с екскременти и урина, и развъдник на разнообразни микроорганизми.“ Ето ви друга версия на това блажено очакване.
„Хапано отново и отново по цялото тяло от гладните микроорганизми в корема, детето страда в страшна агония, тъй като е съвсем нежно. То всеки миг губи съзнание в това ужасно състояние.”[2] Предупредих ви, че тази версия е различна.
Сигурен съм, че сте виждали хора, които са истински уплашени или в ситуация на паника – те започват да прегръщат себе си като зародиш. Ако външните условия са много тежки, можем да реагираме по такъв начин. Или за да извикаме спомена от онова защитено състояние в утробата, или пък – в съответствие с тази версия – защото изпитваме същото усещане за притискане и страдание.

(следва продължение)

1. „Шримад Бхагаватам“   3.31.1-6.
2. „Шримад Бхагаватам“  3.31.5-6