Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question: I have a question regarding your lecture from yesterday. You referred to it today when you said we need to accept the things we cannot prove. And I’m very grateful that you brought in a quotation from a Christian bishop. Just to clarify, so I can remember: you said that a religion without mystery is like a religion without God. One of the things I have quite a difficulty to understand is a quote by Shrila Prabhupad that “Krishna consciousness is a science”. How does science go with mystery? And where is prema, when this is a science that needs proving? So I would like to ask you about God’s mercy and science – how do they go together?

Swami Tirtha: I think your question is a topic for a week’s seminar. But if we examine the context a little bit, usually science works in a ‘theory, try, prove, come to a higher understanding’ method. So, usually to move to a higher platform of scientific understanding you have to disprove the previous level. And usually science operates with theories or theorems. Shrila Prabhupada didn’t like this side: “Theory, theory – this is not knowledge! ‘If’ – that means you don’t know. ‘Science ‘means that you know.” So for him, ‘science’ means facts, truths. Not doubts and investigations or failures; no – facts. This was science for him. And in that sense, devotional life is a science, because it provides facts about the supreme truth, the Absolute. In this way he interpreted bhakti-yoga as a scientific understanding of Godhead. It provides facts, truths – not theories.

Of course science in general, especially the natural sciences, concern nature – ‘physis’ in Greek. But the spiritual sciences concern the divine, which is beyond the physical experience, therefore this is called ‘metaphysics’. So the natural sciences you can apply in the realm of physics and so to say the spiritual science you can apply in the field of metaphysics. And if you try to use the instruments and the methods of one field in the other, it will not work. Of course, this sounds very categorical, because there is always some overlap. But basically, the approach in a materialistic science is different than the approach in a spiritual quest. I don’t know if this clarifies the situation a little bit?

Otherwise, another feature of the scientific method is the experiment. And the necessary quality for experiments is that they can repeat and they come to the same results. One experiment proves a fact if it can be repeated and brings the same results under the same conditions. This is called scientific instrument, scientific method. And if we take this into the spiritual practices, it will also work. So, what is the experiment? If you chant the mantra, you will find peace. Some have experienced this. Now, if I repeat the experiment, I also try the mantra, I will also find some peace. Then we can take it as a proven fact.

So in the spiritual sense, in the spiritual process we can apply even some instruments of the scientific method. Of course, it is only the doubting mind that needs proofs and experiments. The inner heart needs something else. Therefore Shrila Shridhara Maharaj says: ”First you have to satisfy your intellect. Then you can go for the inner satisfaction of your heart”. Therefore we need to find such a high philosophy that will blow our mind. Or we will admire it and say, ’Oh, it’s incredibly great!’ Then our mind is satisfied and we can go on with other type of practices.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-ei szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: A tegnap elhangzott tanítással kapcsolatban szeretnék kérdezni, mivel ma is utaltál arra, hogy amiket nem tudunk bebizonyítani azokat a dolgokat el kell fogadnunk. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ehhez egy keresztény püspököt idéztél. Hadd ismételjem el, hogy jól emlékszem-e? Azt mondtad, hogy a vallás misztérium nélkül olyan, mint a vallás Isten nélkül. Van Sríla Prahupádnak egy gondolata, amit kicsit nehezemre esik megérteni, mégpedig az, hogy cA Krisna-tudat egy tudomány”. Hogyan fér össze a tudomány a misztériummal? Illetve hol van itt a préma (az istenszeretet), ha ez egy tudomány, amit bizonyítani kell? Tehát isteni kegyelemről és a tudománnyal való kapcsolatáról szeretnék kérdezni – hogyan férnek ezek össze?

Szvámí Tírtha: Úgy érzem ez a kérdésed minimum egy hetes szeminárium témája is lehetne. Viszont, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy általában a tudomány úgy működik, hogy ‘van egy elmélet, aztán jön a gyakorlatbani kipróbálása, majd a bizonyítás, hogy aztán egy magasabb felismerésre jussunk’. Tehát általában ahhoz, hogy a tudományos megértés egy magasabb szintjére lépjünk, meg kell cáfolnunk az előtte lévő szintet. A tudomány általában elméleti módon közelít dolgokhoz. Sríla Prabhupád nem igazán szerette az elméleti dolgokat: „Elmélet, elmélet – ez nem tudás! A „Ha” – az azt jelenti, hogy még nem tudod. A tudomány pedig azt jelenti, hogy tudod.” Tehát számára a „tudomány„ tényt, és igazságot jelentett, nem pedig kételyt, vizsgálódást, vagy kudarcot. Ebben az értelemben számára az odaadás útja egy tudomány, mert tényeket közöl a számunkra a legfelsőbb igazságról, az Abszolútról. Ily módon értelmezte a bhakti-jógát, mint Isten tudományos megismerésének az útját, mely tényekből, igazságokból áll, és nem száraz elméletből.

Természetesen a tudomány általában, és főleg a természettudományok, a természettel – görögül „physis” foglalkoznak, míg a lelki tudományok Istenre vonatkoznak. Ő túl van a fizikailag megtapasztalhatón, és ezért hívják ezt a területet „metafizikának”. Tehát a természettudományokat a fizika területén, míg az úgymond lelki tudományokat a metafizika területén tudjuk alkalmazni. És ha az egyik terület eszközeit, illetve módszereit próbáljuk alkalmazni a másiknál, az nem fog működni. Persze ez nagyon kategorikusan hangzik, mivel mindig van némi átfedés. De alapvetően más a tudomány materialista módú megközelítése, mint a spirituális. Nem tudom, hogy ez így kicsit tisztábban érthető-e?

Különben a tudományos megközelítés másik módszere, a kísérlet, amelynél az egyik fontos ismérv az, hogy megismételhető legyen és ugyanarra az eredményre jusson. Egy kísérlet akkor bizonyság erejű, ha megismételhető, és ugyanazon feltételek mellett ugyanazt az eredményt hozza. Ezt nevezik tudományos megközelítésnek. S ha ugyanezt alkalmazzuk a lelki gyakorlatoknál, akkor ott szintén működni fog. Tehát, hogyan néz ki ez a mi esetünkben, a bhakti-jógára vonatkozólag? Ha mantráztok, akkor békére leltek. Mivel ezt már sok előttünk járó megtapasztalta, ezért, ha mi is megismételjük ezt a kísérletet és mantrázni kezdünk, akkor mi is rá fogunk lelni a saját belső békénkre. Akkor ezt egy bizonyított ténynek vehetjük.

Tehát a tudományos vizsgálódás néhány eszközét mi is tudjuk alkalmazni a lelki folyamatban. Természetesen a kétkedő elmének van szüksége bizonyságokra és vizsgálódásra, a szívnek valami másra van szüksége. Ezért Sríla Srídhár mahárádzs azt mondja, hogy „Először az elmét kell elégedetté tennünk, utána léphetünk a szív elégedettségének a mezejére”. Ezért kell olyan magas filozófiát találnunk, amely abszolút kikezdhetetlen, és minden tudás felett áll, amire azt mondhatjuk, hogy, ’Ó, ez elképesztő!’ Így az elménk majd elégedetté válik, és nekiláthatunk a további lelki gyakorlatoknak.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос: Имам въпрос във връзка с вчерашната Ви лекция. Позовахте се на това и днес когато казахте, че трябва да приемаме нещата, които не можем да докажем. И съм много благодарен, че приведохте цитат от християнски епископ. Само да изясним дали съм запомнил правилно: казахте, че религия без мистерия е като религия без Бог. Едно от нещата, които ми е доста трудно да разбера е един цитат от Шрила Прабхупада, че „Кришна съзнание е наука”. Как науката върви ръка за ръка с мистерията? И къде е према, ако това е наука, която се нуждае от доказателства? Та бих искал да Ви попитам за Божията милост и за науката – как се съвместяват двете?

Свами Тиртха: Мисля, че въпросът Ви е тема за едноседмичен семинар. Но ако разгледаме малко контекста – методът, по който работи науката е: теория, проба, доказателство и достигане до по-високо ниво. Обичайно, за да достигнеш до по-високо ниво на научно разбиране, трябва да обезсилиш доказателствата на предходното ниво. И обикновено науката борави с теории и теореми. Тази ѝ страна Шрила Прабхупада не я харесва: „Теории, теории – това не е знание! „Ако“ означава, че не знаеш. А „наука“ значи да знаеш.“ Така че за него „наука“ означава факти, истини. Не съмнения и проучвания, или пък провали; не – факти. За него това значи наука. И в този смисъл животът в преданост е наука, защото излага факти за върховната истина, за Абсолюта. По такъв начин Прабхупад е интерпретирал бхакти-йога като научно разбиране за Бога. Понеже представя факти и истини, а не теории.

Разбира се, науката като цяло, и особено естествените науки, касаят природата – „физис“ на гръцки. Но духовната наука касае божественото, което е отвъд физическата опитност; затова се нарича „метафизика“. Така че естествените науки можете да прилагате в полето на физиката, а, така да се каже, духовната наука можете да прилагате в полето на метафизиката. И ако се опитвате да използвате инструментите и методите на едната в сферата на другата, няма да проработи. Разбира се, това звучи твърде категорично, тъй като винаги има припокриване. Но основно подходът в материалистичната наука е различен от подхода в духовната наука. Не знам дали това донякъде изяснява ситуацията?

А иначе, друга характеристика на научния метод е експериментът. И необходимата квалификация при експериментите е, че те могат да бъдат повторени и ще доведат до същите резултати. Един експеримент доказва даден факт, ако може да бъде повторен и донася същите резултати, при същите условия. Това се нарича научен инструмент, научен метод. И ако го приложим в духовните процеси, също ще работи. И така, какъв е експериментът? Ако повтаряте мантрата, ще намерите покой. Някои са преживели това. Сега ако аз повторя експеримента, ако също пробвам мантрата, аз също ще намеря покой. Тогава можем да приемем това за доказан факт.

Така че дори някои инструменти от научния метод можем са приложими в духовен смисъл, в духовния процес. Разбира се, единствено съмняващият се ум е този, който се нуждае от доказателства и експерименти. Сърцето отвътре има нужда от нещо друго. Затова Шрила Шридхара Махарадж казва: „Най-напред трябва да удовлетворите интелекта си. След това можете да потърсите съкровеното удовлетворение на сърцето си”. Ето защо е нужно да намерим такава възвишена философия, която да ни отнесе ума. Да ѝ се възхищаваме и да казваме: „О, това е невероятно велико!“ Тогава умът ни ще е удовлетворен и ще можем да продължим с останалите си практики.

(следва продължение)