Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Question of Kriphadham: I have a longstanding question that I wanted to ask and it was somehow provoked again. Of course, it’s a bit more philosophical than my level. But I would like to hear your comment on this topic, where in the scriptures can we read about it and also who is the master who has realized this. The question concerns vipralambha and sambhoga. I have heard from some devotees that vipralambha is a part of the sadhana-deha of a disciple and to some extent is manifested in Gokula. While in siddha-deha there is only sambhoga. Is there such a thing that prema, while descending in this material world, separates into sambhoga and vipralambha and we perceive it like this, while in the spiritual realm it is one thing – only sambhoga? Or something different that we don’t understand. Is there vipralambha in the spiritual realm?

Ramvijay: Maybe these terms are unknown to some of the people here.

Swami Tirtha: Well, I hope they are known. Vipralambha is the feeling of separation and sambhoga is the feeling of unity. Well, ontologically everything belongs to Krishna. So, if we can trace everything back to the ultimate source, then everything comes from there and everything is related there, everything belongs there. But it is said that in the spiritual sky, this feeling that ‘I belong to somebody else than Krishna’ is almost missing. Of course, now you can substitute whether Krishna or Radha; you know what I mean – the belonging to the centre, this is the predominant feeling. Yet here in the material sphere we live an alienated life, we are separated from the divine, from divinity in general.

Rama is considered Maryada Purushottam – the faithful and dharmic lord and husband. Krishna is Lila Purushottam – He comes for His own games, own plays and satisfaction. He is beyond rules and moral limitations. Therefore, in order to show His full glory in this respect, He needs boundaries – in order to cross them. Ramachandra is Maryada Purushottam. For example, you will never see Ramachandra give the advice to break the leg of the opposing enemy, right? Krishna gives this advice to Bhima: “Smash the thigh of Duryodhana in the mace fight.” He sometimes gives very strange advice, behaves in a very strange way – beyond moral boundaries and limitations. He steals the butter from mother Yashoda. Although He is supplied with enough butter, nevertheless He comes and steals that what is preserved for other purposes. So, His behavior is beyond dharma conceptions. Therefore He provides the dharma – in order to cross it.

In the same way, Krishna’s devotees, they have this very special mix of feelings, especially the gopis. Although they are the married wives of others, they feel they belong to Krishna. This is quite a conflict. The official and the emotional side is in conflict.

And some say that over there, in Goloka Vrindavan, this feeling of belonging to someone else is missing in one way. And some say that when Krishna wants to perceive these very intense feelings, He comes and perceives them here.

Also you asked for some reference – please check Swarup Damodar Goswami’s diary. You will find at least one verse readily available where he describes the relationship between Radha-Govindaji and Mahaprabhu. That although They are eternally united, eternally one, so to say, sometimes due to ecstasy They separate and when They start to search for each other, Their search is so intensive that They unite – and that is Mahaprabhu.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krpadhámá kérdése: Már régóta motoszkál bennem egy kérdés, mely tegnap este ismét felmerült bennem. Természetesen ez az én szintemet  jóval meghaladóbb filozófiai kérdés, de szeretném a véleményedet kérni a témával kapcsolatban, meg a forrásokat, hogy hol lehet erről hallani, illetve, hogy mások hogyan látták ezt a felvetést. A kérdés az, hogy vajon a vipralambha (elválás) és a szambhóga (találkozás érzése) hogyan viszonyul egymáshoz. Hallottam olyan tanítást, hogy a vipralambha érzése csak a szádhana síkján érvényes, tehát a földi Vrndávanban létezik. Míg odaát a lelki világban a tökéletesség elérésekor már csak szambhóga (találkozás) van. Előfordulhat az, hogy a préma, amíg alászáll ebbe az anyagi világba, különválik szambhógára és vipralambhára, és mi már így érzékeljük, míg a lelki világban ez egyként létezik – csupán szambhógaként? Tehát az alap kérdés az, hogy a lelki világban van-e elválás?   

Rámvidzsáj: Lehet, hogy ezek a megnevezések néhány bhakta számára nem annyira ismertek. 

Szvámí Tírtha: Remélem azért már hallottak ezekről! Nos, lételméletileg, ha a mindenségnek van egy forrása, Krisna, akkor minden Őhozzá vezethető vissza, illetve minden hozzá tartozik.  Így hát azt mondják, hogy a lelki világban az az érzés, hogy én másvalakihez tartoznék, mint Krisnához ez nincsen, mert teljes mértékben megvalósul az Őhozzá való tartozás tudatossága. Ezzel szemben az anyagi világban az ember egy elidegenedett, azaz Istentől, az eredeti harmóniától kiszakított életet folytat. Természetesen ez behelyettesíthető, hogy a lélek Krisnához vagy Rádhiká szolgálatához vonzódik-e inkább, de ebből a szempontból ez lényegtelen, tehát a középponthoz való tartozás  mindenképp megvalósul.

Rámacsandra, marjádá-purusóttama – tehát a szabályokat, a dharma elveit tiszteletben tartó személyiség, aki az erény őre, tökéletes uralkodó, hűséges és egynejű férj. Krisna azonban lílá-purusóttama – Aki a saját kedvtelései eljátszása végett jön, és Ő túl van a szabályokon. Viszont, hogy ezt a fajta arcát teljes mértékben meg tudja mutatni, ezért van szüksége szabályokra, hogy azokat aztán meghaladhassa. Rámacsandra, marjádá-purusóttama, tehát soha nem adna olyan tanácsot, hogy nem tisztességes eszközökkel harcoljon valaki, például, hogy ‘törd el az ellenfél lábát’. Amit Krisna megtett Bhímával, hisz azt mondta neki, hogy: „Zúzd össze Durjódhana combját a buzogányoddal.” Vagy néha furcsa tanácsokat ad, „Lopd el a vajat Jasódá Anyától”. Megeszi azt is, ami Neki van fenntartva, de ellopja azt is, ami más célokra van félretéve. Tehát, azt mondhatjuk, hogy Ő túl van a szabályokon, de éppen azért hozza a szabályokat, és a dharma törvényeit, hogy azokat meg tudja haladni. 

Itt azonban azt mondhatjuk, hogy a bhakták egy nagyon különös vegyületét tapasztalják a lelki érzéseknek, hiszen például elsősorban a gópík másnak a hites feleségeik és közben Krisnához tartozónak érzik magukat. Azért ez okoz némi belső konfliktust, tehát az érzelmi hovatartozásuk erősen különbözik a hivatalos köteléküktől.

Tehát úgy mondják, hogy a lelki világban Gólóka Vrndávanán, ez a máshoz való tartozás érzése teljes mértékben hiányzik. Viszont, ha Krisna ezt az intenzitást is szeretné megélni, akkor eljön Gókula Vrndávanba és itt tapasztalja meg ezeket az érzéseket. 

De a kérdésed azt hiszem sokkal inkább a gyakorló bhaktákra vonatkozik, hogy azok vajon hogyan élik meg az elválás, vagy az együttlét érzéseit. Azt hiszem itt Maháprabhu véleménye a mérvadó, aki szerint az elválás érzése a biztonságos lelki gyakorlatozás kereteit határozza meg. Illetve kértél néhány ajánlott referenciát, ahol utánanézhetsz ezeknek, így azt tanácsolom, hogy olvasd el Szvarúp Dámódar gószvámí naplójának feljegyzéseit. Ebben legalább egy verset fogsz találni, ami erre vonatkozik, és leírja a Rádhá-Góvindadzsí és Maháprabhu közötti összefüggést. Tehát azt, hogy bár Ők örökké egyek, de úgymond az eksztázis miatt különválnak egymástól, és amikor elkezdik egymást keresni, akkor ez a kutatásuk annyira intenzív, hogy újra eggyé válnak – és ez Maháprabhu. 

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Крипадхам: Имам един отдавнашен въпрос, който исках да задам и той по някакъв начин отново бе провокиран. Разбира се, той е малко по-философски от моето ниво. Но бих искал да чуя Вашия коментар по тази тема и кой е източникът от писанията, където можем да прочетем по нея, както и учителят, който я е реализирал. Въпросът касае випраламбха и самбхога. Чувал съм от някои предани, че випраламбха е част от садхана-деха на ученика и до някаква степен се проявява в Гокула. Докато в сиддха-деха съществува само самбхога. Има ли такова нещо, че према, спускайки се в този материален свят, се разделя на самбхога и випраламбха, и ние я възприемаме така, докато в духовния свят е само едно нещо – само самбхога? Или пък е нещо различно, което не знаем. Съществува ли випраламбха в духовното царство?

Рамвиждай: Може би тези термини са непознати за някои от хората.

Свами Тиртха: Надявам се, че са познати. Випраламбха е чувството за раздяла, а самбхога е чувството за единение. Онтологично всичко принадлежи на Кришна. Така че ако можем да проследим всичко назад до изначалния извор, тогава всичко произтича оттам и всичко е свързано там, всичко принадлежи там. Но се казва, че в духовното небе това усещане, че „Аз принадлежа на някой друг, не на Кришна“ почти липсва. Разбира се, може да замествате, дали става въпрос за Кришна или Радха; знаете какво имам предвид – принадлежността към центъра е преобладаващото чувство. Но тук, в материалната сфера, ние живеем отчужден живот, като цяло сме отделени от божествеността.

Рама е считан за Марияда Пурушоттам – верният и следващ дхарма управник и съпруг. Докато Кришна е Лила Пурушоттам – Той идва, за да си играе, заради собствените си игри и удовлетворение. Той е отвъд правила и морални ограничения. Затова, за да разкрие пълната си слава в това отношение, Той се нуждае от граници – за да ги прекрачва. Рамачандра е Марияда Пурушоттам. Например, никога няма да видите Рамачандра да даде съвета да се счупи крака на врага, нали? А Кришна дава такъв съвет на Бхима: „Смажи бедрото на Дурьодхана в боя с боздугани.” Понякога Той дава много странни съвети, държи се по много странен начин – отвъд пределите и ограниченията на нравствеността. Краде маслото на майка Яшода. Въпреки че получава достатъчно масло, при все това идва и краде маслото, което е запазено за други цели. Така че Неговото поведение е отвъд концепциите на дхарма. Именно затова Той дава дхарма – за да я прекрачва.

По същия начин и преданите на Кришна изпитват тази много специална смесица от чувства, особено гопите. Макар да са съпруги на други, те чувстват, че принадлежат на Кришна. Това е доста голям конфликт. Официалната и емоционалната страна са в конфликт.

И някои казват, че там, в Голока Вриндавана, това чувство на принадлежене на някой друг в един смисъл липсва. И казват, че когато Кришна иска да усети тези толкова интензивни чувства, Той идва да ги усети тук.

Ти попита и за препратка – виж моля дневника на Сварупа Дамодар Госвами. Поне един стих от него е лесно достъпен, където той описва връзката между Радха-Говинда и Махапрабху. Че макар Те да са вечно заедно, така да се каже да са вечно едно, понякога от екстаз Те се разделят и когато започнат да се търсят един друг, Тяхното търсене е толкова интензивно, че се сливат – и това е Махапрабху.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage von Kriphadham: Ich habe eine Frage, die ich seit einiger Zeit stellen wollte und die irgendwie wieder aufgeworfen wurde. Natürlich ist sie etwas philosophischer als mein Niveau. Aber ich würde gerne Ihren Kommentar zu diesem Thema hören: Wo in den Schriften können wir darüber lesen und wer der Meister ist, der dies verwirklicht hat. Die Frage betrifft Vipralambha und Sambhoga. Ich habe von einigen Anhängern gehört, dass Vipralambha Teil der Sadhana-Deha eines Schülers ist und sich bis zu einem gewissen Grad in Gokula manifestiert. Während es in Siddha-Deha nur Sambhoga gibt. Gibt es so etwas wie Prema, das sich beim Abstieg in die materielle Welt in Sambhoga und Vipralambha aufspaltet und wir es so wahrnehmen, während es im spirituellen Bereich nur Sambhoga ist? Oder gibt es etwas anderes, das wir nicht verstehen? Gibt es Vipralambha im spirituellen Bereich?
Ramvijay: Vielleicht sind diese Begriffe einigen hier unbekannt.
Swami Tirtha: Nun, ich hoffe, sie sind bekannt. Vipralambha ist das Gefühl der Trennung und Sambhoga das Gefühl der Einheit. Ontologisch gehört alles zu Krishna. Wenn wir also alles auf die ultimative Quelle zurückführen können, dann kommt alles von dort und alles ist dort verbunden, alles gehört dorthin. Es heißt jedoch, dass im spirituellen Himmel dieses Gefühl, „ich gehöre jemand anderem als Krishna“, fast fehlt. Natürlich kann man Krishna oder Radha ersetzen. Ihr wisst, was ich meine – die Zugehörigkeit zum Zentrum, das ist das vorherrschende Gefühl. Doch hier in der materiellen Sphäre leben wir entfremdet, wir sind vom Göttlichen, von der Göttlichkeit im Allgemeinen getrennt.
Rama gilt als Maryada Purushottam – der treue Ehemann und der Herrscher der dem Dharma folgt. Krishna ist Lila Purushottam – er kommt um seine eigenen Spiele zu spielen und für seine eigene Befriedigung. Er steht jenseits von Regeln und moralischen Grenzen. Um seine volle Herrlichkeit in dieser Hinsicht zu zeigen, braucht er Grenzen – um sie zu überschreiten. Ramachandra ist Maryada Purushottam. Zum Beispiel werdet ihr nie erleben, dass Ramachandra den Rat gibt, dem gegnerischen Feind das Bein zu brechen, nicht wahr? Krishna gibt Bhima diesen Rat: „Zerschmettere Duryodhanas Oberschenkel im Streitkolbenkampf.“ Er gibt manchmal sehr seltsame Ratschläge und verhält sich sehr seltsam – jenseits moralischer Grenzen. Er stiehlt Mutter Yashoda die Butter. Obwohl er mit genügend Butter versorgt ist, kommt er dennoch und stiehlt das, was für andere Zwecke aufbewahrt wird. Sein Verhalten geht also über die Dharma-Vorstellungen hinaus. Deshalb stellt er das Dharma bereit, um es zu überschreiten.

Ebenso haben Krishnas Anhänger diese ganz besondere Mischung von Gefühlen, insbesondere die Gopis. Obwohl sie die Ehefrauen anderer sind, fühlen sie sich Krishna zugehörig. Das ist ein ziemlicher Konflikt. Die offizielle und die emotionale Seite stehen im Konflikt.

Manche sagen, dass dort, in Goloka Vrindavan, dieses Gefühl der Zugehörigkeit zu jemand anderem fehlt. Andere wiederum sagen, dass Krishna, wenn er diese sehr intensiven Gefühle spüren möchte, hierher kommt und sie wahrnimmt.

Sie haben auch nach einer Referenz gefragt – bitte lesen Sie Swarup Damodar Goswamis Tagebuch. Es gibt mindestens einen leicht zugänglichen Vers, in dem er die Beziehung zwischen Radha-Govindaji und Mahaprabhu beschreibt. Obwohl sie ewig vereint, sozusagen ewig eins sind, trennen sie sich manchmal aufgrund von Ekstase. Und wenn sie beginnen, einander zu suchen, ist ihre Suche so intensiv, dass sie sich vereinen – und das ist Mahaprabhu.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Крипадхама: У меня есть давний вопрос, который я хотел задать, и он как-то снова спровоцирован. Конечно, он немного более философский, чем мой уровень. Но я хотел бы услышать ваш комментарий по этой теме, где в писаниях мы можем прочитать об этом, а также кто тот мастер, который осознал это. Вопрос касается випраламбхи и самбхоги. Я слышал от некоторых преданных, что випраламбха является частью садхана-дехи ученика и в какой-то степени проявляется в Гокуле. В то время как в сиддха-дехе есть только самбхога. Есть ли такое, что према, нисходя в этот материальный мир, разделяется на самбхогу и випраламбху, и мы воспринимаем ее так, в то время как в духовной сфере это одно — только самбхога? Или что-то другое, чего мы не понимаем. Есть ли випраламбха в духовной сфере?

Рамвиждай: Возможно, эти термины неизвестны некоторым присутствующим здесь.

Свами Тиртха: Ну, я надеюсь, они известны. Випраламбха — это чувство разлуки, а самбхога — это чувство единства. Ну, онтологически все принадлежит Кришне. Итак, если мы можем проследить все до изначального источника, то все исходит оттуда и все связано там, все принадлежит там. Но говорится, что в духовном небе это чувство, что «я принадлежу кому-то другому, кроме Кришны», почти отсутствует. Конечно, вы можете менять Кришну или Радху; вы знаете, что я имею в виду — принадлежность к центру, это преобладающее чувство. Однако здесь, в материальной сфере, мы живем отчужденной жизнью, мы отделены от божественного, от божественности в целом.

Рама считается Марьяда Пурушоттамом – верным и дхармичным властелином и мужем. Кришна – Лила Пурушоттам – Он приходит ради Своих собственных игр, собственных игр и удовлетворения. Он вне правил и моральных ограничений. Поэтому, чтобы явить Свою полную славу в этом отношении, Ему нужны границы – чтобы пересечь их. Рамачандра – Марьяда Пурушоттам. Например, вы никогда не увидите, чтобы Рамачандра давал совет сломать ногу противостоящему врагу, верно? Кришна дает такой совет Бхиме: «Разбей бедро Дурьодханы в битве на булаве». Иногда он дает очень странные советы, ведет себя очень странно – за пределами моральных границ и ограничений. Он крадет масло у матери Яшоды. Хотя у него достаточно масла, тем не менее он приходит и крадет то, что сохранено для других целей. Поэтому его поведение выходит за рамки представлений о дхарме. Поэтому он дает дхарму – чтобы пересечь ее.

Точно так же преданные Кришны, у них есть эта очень особая смесь чувств, особенно гопи. Хотя они замужние жены других, они чувствуют, что принадлежат Кришне. Это довольно большой конфликт. Официальная и эмоциональная стороны находятся в конфликте. И некоторые говорят, что там, на Голоке Вриндаване, это чувство принадлежности к кому-то другому отсутствует в каком-то смысле. И некоторые говорят, что когда Кришна хочет воспринять эти очень сильные чувства, Он приходит и воспринимает их здесь.

Также ты попросил о какой-то ссылке – пожалуйста, проверь дневник Сварупа Дамодара Госвами. Вы найдете по крайней мере один стих, легко доступный, где он описывает отношения между Радхой-Говиндаджи и Махапрабху. Что хотя Они вечно вместе, вечно едины, так сказать, иногда из-за экстаза Они разделяются, и когда Они начинают искать друг друга, Их поиск настолько интенсивен, что Они объединяются – и это Махапрабху.

(продолжение следует)