Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Question: We learned that we have to be non-attached and in this way satisfied. And at the same time, we have to be dissatisfied with the intensity that we have achieved. So, where is the balance and harmony?

Swami Tirtha: Well, Mahaprabhu’s philosophy is of a unique type. It’s called achintya bheda-abheda tattva. Tattva is ‘truth’ or ‘spiritual conclusion’. Bheda means ‘difference’, abheda means ‘non-difference’. And achintya means ‘incomprehensible’. So, this is bheda-abheda – a devotee is satisfied and dissatisfied.

Which side do you know? Which side do you feel? If you feel dissatisfaction, that’s very good – improve your satisfaction. If you feel satisfied, that’s very good – improve your dissatisfaction. How it will bring ultimate success and total fulfilment is achintya – I don’t know. I have no idea. Therefore, we need to unite the advantages of both feelings – being satisfied and dissatisfied. If you are satisfied, then you are happy, but a little slow. If you are dissatisfied, then you are bitter, but passionate, not so slow, you are ready to work. So, if you unite the cons of the two feelings – you are morose and slow – it doesn’t help. Better we unite the positive sides of these two feelings: the impetus to do something – like a motivation, dissatisfaction sometimes works like this – and the happiness coming from the other side. So if you are happy and active, positive and active, I think it’s a much better combination, of course.

But then comes a problem. I see a very active devotee and I think that he is a very dedicated person. But maybe this is only the raja-guna working over him – being active, but not selflessly devotional. Other times you see a very slow bhakta – I wouldn’t say lazy, better we say suboptimally motivated – and you think, “Oh, tama-guna is over this guy”. But maybe he is experiencing the highest ecstasy of pure devotion. So don’t judge by the external. But follow the example of Madhavendra Puri – when due to the things happening around him, he understood: ‘Oh, wait a minute. People will respect me as a great vaishnava. I’d better hide and run away.’

In the same way, all the devotees are very attentively listening to the lecturer. And they understood, they had learned that being a little slow means ecstasy, high ecstasy. Better you run away from this fame attacking you. Don’t expose yourself to this danger – that due to your laziness people will think that you are in a high ecstasy. Be active. Hide behind devotion of service. Then you are safe from being considered a very deeply mediating highly ecstatic vaishnava.

I think you know what I mean – don’t judge by the external. And yes, cultivate both feelings: be satisfied with the line that you belong to and use dissatisfaction as a motivational power to improving in your devotional life. Don’t forget, one main practice in yoga is the practice of contentment.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2018.08.17. ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Mint ahogy azt megtanultuk, ha sikerül ragaszkodás nélkül élnünk, akkor ily módon elégedetteknek kell lennünk. Ugyanakkor, legyünk elégedetlenek az elért eredményeink intenzitásával. De akkor hol van itt az egyensúly és a harmónia?

Szvámí Tírtha: Nos, Maháprabhu filozófiája eléggé különleges, melyet acsintja-bhéda-abhéda-tattvának nevezünk. A tattva ‘igazságot’ vagy ‘lelki végkövetkeztetést’, a bhéda ‘különbözőséget’, az abhéda ‘nem-különbözőt’, az acsintja‘ pedig felfoghatatlant’ jelent. Tehát itt van az ahol a bhakta elégedett és elégedetlen is egyben, a ‘bhéda-abhéda’ elvben.

Nektek melyik ismerős inkább, melyiket érzitek legbelül magatokénak? Ha elégedetlenséget éreztek, az nagyon jó, akkor törekedjetek az elégedettségre. Ha elégedettek vagytok, az is nagyon jó, akkor igyekezhettek elégedetlennek lenni. Hogy ez miként fogja elhozni számunkra a végső sikert, a teljes elégedettséget az teljesen felfoghatatlan, tehát acsintja. Én sem tudom, fogalmam sincs. Ezért kell egyesíteni mindkét érzés, mind az elégedettség, mind az elégedetlenség előnyeit. Ha elégedettek, akkor boldogok is vagytok, de ez egy kicsit lassabb út. Viszont ha elégedetlenek, vagyis kissé megkeseredettek vagytok, akkor egyben szenvedélyesek is, ami már nem olyan lassú, hiszen ebben az esetben készen álltok eltökélten dolgozni az intenzívebb lelkiségért. Ha pedig egyesítitek a két érzés hátrányait, akkor morózusok és lassúak lesztek, és ez egyáltalán nem visz sehová. Jobban tesszük, ha e kétféle érzés kedvező momentumait egyesítjük: a tenniakarást, mint motivációt, mely az elégedetlenségből is fakadhat néha, mire válaszul a másik oldal boldogsággal fog válaszolni. Tehát, ha boldogok, pozitívak és aktívak vagyunk, akkor szerintem az egy sokkal jobb kombináció.

S ekkor felmerül egy probléma. Ha látunk egy nagyon szorgos bhaktát, azt gondolhatjuk, hogy ő egy nagyon elkötelezett valaki, de lehet, hogy csak a radzsa-guna hat rá. Tehát nagyon aktív, de az nem nevezhető önzetlen odaadó szolgálatnak. Máskor meg látunk egy nagyon lassú bhaktát, akiről nem mondanám, hogy lusta, inkább azt, hogy szuboptimálisan motivált (az elvárhatónál kevésbé motivált), s azt gondolhatjuk, hogy „Ó, ez az ember tama-gunában van”. Holott meglehet, hogy a legtisztább odaadásból származó eksztázist éli át éppen. Tehát ne ítéljetek külsőleg! Inkább kövessétek Mádhavéndra Purí példáját, amikor felkavarodtak körülötte az események, akkor rögtön megértette: ‘Ó várjunk csak egy pillanatra, lehet, hogy az emberek nagy vaisnavaként fognak tisztelni engem, így jobb, ha inkább elrejtőzöm és elmenekülök Rémunából.’

Ugyanígy előfordulhat, hogy a bhakták nagyon figyelmesen hallgatják az előadót, és megértik, hogy kicsit lassúnak lenni, az a magasfokú eksztázis jele, ezért jobban teszik, ha elszaladnak a nagyfokú tisztelet elől. Ne tegyétek ki magatokat ennek a veszélynek, hogy a lustaságotok miatt az emberek azt higgyék rólatok, hogy nagyon nagy eksztázisban vagytok! Legyetek aktívak, és rejtőzzetek inkább az odaadó szolgálat mögé! Így biztonságban lesztek attól, hogy nagyon elmélyült, magasfokú eksztázisban élő vaisnavának tartsanak benneteket.

Úgy hiszem értitek mire gondolok, ne ítéljetek külsőleg! És igen gyakoroljátok mindkét érzést: legyetek elégedettek azzal a tanítványi vonallal, amihez tartoztok, és merítsetek erőt az elégedetlenségetekből, hogy fejlődhessetek a lelki életben. S ne feledkezzetek meg a jóga fő tanításáról, gyakoroljátok az elégedettség kultúráját.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Научихме, че трябва да сме непривързани и по този начин удовлетворени. В същото време, трябва да сме недоволни от постигнатия интензитет. Къде е балансът и хармонията между двете?

Свами Тиртха: Философията на Махапрабху е уникална по вид. Тя се нарича ачинтя бхеда-абхеда таттва. Таттва значи „истина“ или „духово заключение“. Бхеда означава „различие“, абхеда – „не-различие“. А ачинтя значи „неразбираемо“. Така че това е бхеда-абхеда – преданият е и удовлетворен, и неудовлетворен.

Вие коя страна познавате? Коя страна усещате? Ако усещате неудовлетворение, много добре – работете върху удовлетворението си. Ако се чувствате доволни, много добре – работете върху недоволството си. Как това в края на краищата ще доведе до успех и до цялостна пълнота е ачинтя, непонятно. Нямаме идея. Затова е нужно да обединим предимствата и на двете усещания – и на доволството, и на недоволството. Когато си доволен си щастлив, но малко муден. Когато си недоволен си кисел, но пламенен, не се мотаеш, готов си да действаш. Ако обедините недостатъците на тези две усещания – тоест сте умърлушени и мудни – това не помага. По-добре да обединим позитивните страни на тези две чувства: подтикът да се направи нещо – като мотивация, защото неудовлетворението понякога действа по такъв начин – и щастието, произтичащо от другата страна. Така че ако сте щастливи и активни, позитивни и активни – разбира се, считам това за много по-добра комбинация.

Но тогава възниква един проблем. Виждам някой много активен бхакта и си мисля, че е много посветен човек. Обаче може би просто му въздейства раджа-гуна – активен е, но не с безкористна преданост. Друг път виждаш някой много бавен бхакта – не бих казал мързелив, по-добре да го кажем суб-оптимално мотивиран – и си мислиш: „О, тама-гуна го е обзела”. А може той да изпитва най-висшия екстаз на чистата преданост. Така че не съдете по външното. Но следвайте примера на Мадхавендра Пури – когато заради случващото се около него той разбрал: „О, чакай малко. Хората ще вземат да ме почитат като велик ваишнава. Я по-добре да се скрия и да избягам.“

По същия начин, всички бхакти много внимателно слушат лектора. И са разбрали, научили са, че да си малко муден значи, че си във висш екстаз. Но по-добре избягайте надалеч от славата, която ще ви сполети. Не се излагайте на тази опасност – заради леността ви хората да си мислят, че сте в най-върховен екстаз. Скрийте се зад предаността на служенето. Тогава ще сте в безопасност от това да ви считат за дълбоко медитиращ изключително екстатичен ваишнава.

Мисля, че знаете какво имам предвид – недейте да съдите по външното. И култивирайте и двете усещания: бъдете удовлетворени от школата, към която принадлежите, и използвайте неудовлетворението като мотивираща сила, за да напредвате в живота си на предани. Не забравяйте, една от основните практики в йога е да се практикува доволство.

(следва продължение)

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage: Wir haben gelernt, dass wir ungebunden und dadurch zufrieden sein müssen. Gleichzeitig müssen wir mit der erreichten Intensität unzufrieden sein. Wo ist also das Gleichgewicht und die Harmonie?

Swami Tirtha: Mahaprabhus Philosophie ist einzigartig. Sie heißt Achintya Bheda-Abheda Tattva. Tattva ist „Wahrheit“ oder „spirituelle Schlussfolgerung“. Bheda bedeutet „Unterschied“, Abheda bedeutet „Nicht-Unterschied“. Und Achintya bedeutet „unverständlich“. Das ist also Bheda-Abheda – ein Devotee ist zufrieden und unzufrieden.

Welche Seite kennt ihr? Welche Seite fühlt ihr? Wenn ihr Unzufriedenheit spührt, das ist sehr gut – verbessert eure Zufriedenheit. Falls ihr Zufriedenheit spührt ist das sehr gut – verbessert eure Unzufriedenheit. Wie das zu ultimativem Erfolg und vollkommener Erfüllung führt, weiß ich nicht. Ich habe keine Ahnung. Deshalb müssen wir die Vorteile beider Gefühle – Zufriedenheit und Unzufriedenheit – vereinen. Wenn  man zufrieden ist, fühlt man sich glücklich, aber etwas träge. Unzufriedenheit hingegen macht uns etwas verbittert, aber leidenschaftlich, nicht so träge und bereit zu arbeiten. Die Nachteile beider Gefühle – Niedergeschlagenheit und Langsamkeit – zu vereinen, hilft nichts. Besser ist es, die positiven Seiten beider Gefühle zu vereinen: den Antrieb, etwas zu tun – wie als Motivation zu nutzen, Unzufriedenheit wirkt manchmal so – und das Glück, das von der anderen Seite kommt. Wenn man also glücklich und aktiv, positiv und aktiv ist, ist das meiner Meinung nach natürlich eine viel bessere Kombination.

Doch dann gibt es ein Problem. Ich sehe einen sehr aktiven Devotee und halte ihn für einen sehr hingebungsvollen Menschen. Aber vielleicht ist es nur das Raja-Guna, das auf ihn einwirkt – er ist aktiv, aber nicht selbstlos hingebungsvoll. Manchmal sieht man einen sehr langsamen Bhakta – ich würde nicht faul sagen, besser wäre es, suboptimal motiviert – und denkt: „Oh, dieser Typ ist von Tama-Guna besessen.“ Aber vielleicht erlebt er gerade die höchste Ekstase reiner Hingabe. Urteilt also nicht nach Äußerlichkeiten. Folgt dem Beispiel von Madhavendra Puri – als er aufgrund der Dinge um ihn herum verstand: „Oh, Moment mal. Die Leute werden mich als großen Vaishnava respektieren.“ Ich verstecke mich lieber und laufe weg.’

Genauso hörten alle Anhänger der Lektion aufmerksam zu. Und sie verstanden, sie hatten gelernt, dass etwas Langsamkeit Ekstase, hohe Ekstase bedeutet. Lauft lieber weg von diesem Ruhm, der euch angreift. Setzt euch nicht der Gefahr aus, dass die Leute aufgrund eurer Faulheit denken, dass ihr in hoher Ekstase seid. Seid aktiv. Versteckt euch hinter Hingabe und Dienst. Dann seid ihr sicher davor, als tief meditierender, hochekstatischer Vaishnava angesehen zu werden.

Ich denke, ihr versteht, was ich meine – urteile nicht nach Äußerlichkeiten. Und ja, kultiviere beide Gefühle: seid zufrieden mit eurer Linie und nutzt Unzufriedenheit als Motivation, um euer hingebungsvolles Leben zu verbessern. Vergisst nicht, eine Hauptübung im Yoga ist die Praxis der Zufriedenheit.

(Fortgesetzt follgt)

(из  лекции Свами Тиртхи, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Вопрос: Мы узнали, что нам нужно быть непривязанными и таким образом удовлетворенными. И в то же время нам нужно быть неудовлетворенными той интенсивностью, которой мы достигли. Так где же баланс и гармония?

Свами Тиртха: Ну, философия Махапрабху — это уникальный тип. Она называется ачинтья бхеда-абхеда таттва. Таттва — это «истина» или «духовное заключение». Бхеда означает «различие», абхеда означает «неразличие». А ачинтья означает «непостижимое». Итак, это бхеда-абхеда — преданный удовлетворен и неудовлетворен.

Какую сторону вы знаете? Какую сторону вы чувствуете? Если вы чувствуете неудовлетворенность, это очень хорошо — улучшите свою удовлетворенность. Если вы чувствуете удовлетворенность, это очень хорошо — улучшите свою неудовлетворенность. Как это принесет окончательный успех и полное удовлетворение — это ачинтья — я не знаю. Понятия не имею. Поэтому нам нужно объединить преимущества обоих чувств — быть удовлетворенным и неудовлетворенным. Если вы удовлетворены, то вы счастливы, но немного медлительны. Если вы неудовлетворены, то вы едкие, но страстны и не так медлительны, вы готовы работать. Так что, если объединить минусы двух чувств – вы угрюмы и медлительны – это не поможет. Лучше объединить положительные стороны этих двух чувств: импульс что-то сделать – как мотивация, неудовлетворенность иногда работает так – и счастье, приходящее с другой стороны. Так что если вы счастливы и активны, позитивны и активны, я думаю, что это гораздо лучшее сочетание, конечно.

Но затем возникает проблема. Я вижу очень активного преданного и думаю, что он очень преданный человек. Но, может быть, это просто раджа-гуна работает над ним — быть активным, но не бескорыстно преданным. В других случаях вы видите очень медленного бхакту — я бы не сказал ленивого, лучше сказать, недостаточно мотивированного — и вы думаете: «О, тама-гуна над этим парнем». Но, может быть, он испытывает высший экстаз чистой преданности. Так что не судите по внешнему. Но следуйте примеру Мадхавендры Пури — когда из-за того, что происходило вокруг него, он понял: «О, подождите минутку. Люди будут уважать меня как великого вайшнава. Мне лучше спрятаться и убежать».

Точно так же все преданные очень внимательно слушают лектора. И они поняли, они усвоили, что быть немного медлительным означает экстаз, высокий экстаз. Лучше убегите от этой славы, которая нападает на вас. Не подвергайте себя этой опасности – что из-за вашей лени люди подумают, что вы находитесь в высоком экстазе. Будьте активны. Спрячьтесь за преданностью служения. Тогда вы в безопасности от того, чтобы вас считали очень глубоко медитирующим высоко экстатичным вайшнавом.

Думаю, вы понимаете, что я имею в виду – не судите по внешнему. И да, развивайте оба чувства: будьте довольны линией, к которой принадлежите, и используйте неудовлетворенность как мотивационную силу для улучшения вашей религиозной жизни. Не забывайте, что одна из основных практик в йоге – это практика удовлетворенности.

(продолжение следует)