Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

“Madhavendra Puri wanted to leave Jagannatha Puri because the people were honouring him as a great devotee; however, this threatened to hinder his collecting sandalwood for the Gopala Deity. Shri Madhavendra Puri told all the servants of Lord Jagannatha and all the great devotees there the story of the appearance of Shri Gopala. When all the devotees at Jagannatha Puri heard that the Gopala Deity wanted sandalwood, in great pleasure they all endeavoured to collect it. Those who were acquainted with government officers met with them and begged for camphor and sandalwood, which they collected.” [1]
Therefore there is a proverb in the vaishnava circles: “It doesn’t matter what you know, but it does matter whom you know.” If you know those who are in charge, you can obtain the camphor and the sandalwood. And I think in the communist times this principle was very much applied: it didn’t matter what you knew, because most stupid guys were in a very good position, if they had the connection, then they could succeed. This is my hope as well. I’m a dull person, but I have my connections.
“One brahmana and one servant were given to Madhavendra Puri just to carry the sandalwood. He was also given the necessary travelling expenses. To get past the toll collectors along the way, Madhavendra Puri was supplied with the necessary release papers from government officers. The papers were placed in his hand. In this way Madhavendra Puri started for Vrindavana with the burden of sandalwood, and after some days he once again reached the village of Remuna and the Gopиnаtha temple there. When Madhavendra Puri reached the temple of Gopinatha, he offered his respectful obeisances many times at the lotus feet of the Lord. In the ecstasy of love, he began to dance and sing without cessation. When the priest of Gopinatha saw Madhavendra Puri again, he offered all respects to him and, giving him the sweet rice prasadam, made him eat.” [2]
This temple is still famous for the same prasadam. And it is said, the first time – you are welcome, you are free to enjoy the prasadam. But no second time. A very nice question comes: why? How is it that the prasadam doesn’t come a/the second time? You can get from the prasadam a second time only if you bring somebody who didn’t take any yet.
A very good marketing strategy. So next time you want to join the lecture… First time –you can join; but a second time? Therefore I tell you this is only the beginning what you see now – of the mission, not of Kali Yuga. Today we are few; tomorrow you will be many.

(to be continued)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.148-151
2. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.152-156

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanításából)

„Mádhavéndra Purí el akarta hagyni Dzsagannáth Purít, mert az emberek nagy bhaktaként tisztelték. Ez azonban azzal a veszéllyel járt, hogy nem tud szantálfát gyűjteni a Gópál múrti számára. Srí Mádhavéndra Purí az Úr Dzsagannáth valamennyi szolgájának és minden ott élő nagy bhaktának elmesélte Srí Gópál megjelenésének történetét. Amikor a Dzsagannáth Puríban élő bhakták meghallották, hogy a Gópál múrti szantálfát szeretne, mindannyian nagy örömmel próbáltak szantálfát szerezni. Akik ismeretségben álltak a kormányhivatalnokokkal, találkoztak velük, s kámfort és szantálfát kértek tőlük, amit aztán magukkal vittek.”[1]
Létezik egy mondás vaisnava körökben: „Nem az számít, hogy mit tudtok, hanem az, hogy kit ismertek!” A bhaktáknak is megvoltak az összeköttetéseik, és rögtön tudtak kámfort és szantálfát szerezni. Tehát ez már akkor is így volt, hiszen emlékszünk a régi időkre, a kommunizmusra, amikor igencsak ostoba emberek is felelős beosztásba kerültek, akár képesítés nélkül is. S ebben reménykedem én is! Legyen bármilyen tökkelütött is az ember, ha megvannak a magasabb szférákban az összeköttetései, mint ahogy nekem is van egy, remélhetőleg teljesülnek a vágyai.
„Egy bráhmanát és egy szolgát adtak Mádhavéndra Purí mellé, hogy vigyék a szantálfát. A szükséges útiköltséggel is ellátták. A kormányhivatalnokoktól megkapta a nélkülözhetetlen felmentő iratokat, hogy az adószedők szabad utat engedjenek neki. A papírokat a kezébe adták. Így indult útnak Mádhavéndra Purí szantálfával megrakodva vissza Vrndávan felé, s néhány nap múlva újra Rémuná falvába, a Gópínáth templomba érkezett. Amint Gópínáth templomába ért, számtalanszor tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Úr lótuszlábánál, Gópínáthnál. A szeretet eksztázisába merülve, véget nem érően énekelni és táncolni kezdett. Amikor Gópínáth papja viszontlátta Mádhavéndra Purít, a legnagyobb tiszteletben részesítette, és megvendégelte a tejberizs praszáddal.”[2]
Ez a templom a mai napig erről a tejberizsről híres. S azt mondják, hogy az első alkalommal mindenkit szívesen látnak egy kis tál édesrizsre, de másodjára már nem. Felmerül a kérdés, hogy miért nem? Másodszorra csak akkor kaphat az ember, ha hoz magával valakit, aki még nem evett ebből a praszádból.
Ez egy remek üzleti fogás. Tehát, legközelebb, ha jön valaki, akkor első alkalommal ingyen vehet részt a leckén, de ha másodszor is szeretne jönni, akkor….. alkalmazzuk ugyanezt az elvet? Ezért mondom, hogy most még csak a kezdet kezdetén vagyunk. S nem a kali-juga történetének, hanem a misszió történetének is. Ma még csak kevesen vagytok, de holnap már sokan lesztek!

(folytatása következik) 

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.148-151.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.152-156.

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Мадхавендра Пури искаше да напусне Джаганатха Пури защото хората го ценяха като велик отдаден; все пак, това заплашваше да възпрепятства събирането на сандалово дърво за Бог Гопала. Шри Мадхавендра Пури разказа на всички служители на Бог Джаганнатха и на всички отдадени там историята на появата на Шри Гопала. Когато всички отдадени от Джаганнатха Пури чуха, че божеството Гопала иска сандалово дърво, с голямо удоволствие се заловиха да го събират. Тези, които познаваха държавни служители, се срещнаха с тях и помолиха за камфор и сандалово дърво, които те събраха.” [1]
Затова има такава поговорка всред ваишнавските кръгове: „Няма значение какво знаеш, има значение кого познаваш.” Ако познаваш отговорните лица, можеш да се сдобиеш с камфор и сандалово дърво. Мисля, че и в комунистически времена този принцип беше доста застъпен: нямаше значение какво знаеш, защото най-големите глупаци бяха на най-добра служба; понеже имаха връзки – успяваха. Такава е и моята надежда. Аз съм глупав човек, обаче имам връзки.
„Един брахмана и един слуга бяха дадени на Мадхавендра Пури, само за да носят сандаловото дърво. Бяха му дадени също така и необходимите пътнически разходи. За да мине покрай събирачите на таксите по пътя, Мадхавендра Пури бе снабден с нужните документи за освобождаване от държавните служители. Документите му бяха дадени в ръцете. По този начин, Мадхавендра Пури тръгна към Вриндавана с товара от сандалово дърво и след няколко дни отново достигна селото Ремуна и храма на Гопинатха там. Когато Мадхавендра Пури стигна до храма на Гопинатха, той поднесе смирените си почитания много пъти в лотосовите нозе на Бога. В екстаз от любов, той започна да танцува и пее без да спира. Когато свещенослужителят на Гопинатха видя Мадхавендра Пури отново, той му отдаде почитта си и, давайки му от сладкия ориз прасадам, го накара да яде.” [2]
Този храм все още се слави със същия този прасадам. И се казва, че ако си за пръв път, си добре дошъл, можеш да се наслаждаваш на прасадама. Обаче втори път не може. Следва много хубав въпрос: защо? Как така прасадам не идва втори път? Можеш да получиш от прасадама и втори път само, ако си довел някого, който още не го е вкусвал.
Много добра маркетингова стратегия. Значи следващия път ако искате да дойдете на лекция… За пръв път може, обаче втория път…? Затова ви казвам, че каквото виждате сега е просто началото – на мисията, не на Кали Юга. Днес сме неколцина; утре ще бъдете много.

(следва продължение)

1. „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.148-151
2. „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя  4.152-156

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

„Madhavendra Puri wollte Jagannatha Puri verlassen, weil die Menschen ihn als großen Anhänger verehrten. Dies drohte jedoch sein Sandelholzsammeln für die Gottheit Gopala zu verzögern. Shri Madhavendra Puri erzählte allen Dienern von Lord Jagannatha und allen großen Anhängern dort die Geschichte von der Erscheinung von Shri Gopala. Als alle Anhänger in Jagannatha Puri hörten, dass die Gottheit Gopala Sandelholz benötigte, bemühten sie sich mit großer Freude, es zu sammeln. Bekannte von Regierungsbeamten trafen sich mit ihnen und baten um Kampfer und Sandelholz, die sie dann sammelten.“[1]

Deshalb gibt es in Vaishnava-Kreisen ein Sprichwort: „Es ist nicht wichtig, was man weiß, sondern wen man kennt.“ Wer die Verantwortlichen kennt, kann Kampfer und Sandelholz gewinnen. Ich glaube, dieses Prinzip galt auch in kommunistischen Zeiten: Es war egal, was man wusste, denn die meisten Dummköpfe waren in einer sehr guten Position. Mit den richtigen Beziehungen konnte man Erfolg haben. Das ist auch meine Hoffnung. Ich bin ein dummer Mensch, aber ich habe meine Beziehungen.

Madhavendra Puri wurden ein Brahmane und ein Diener zur Seite gestellt, um das Sandelholz zu tragen. Auch die Reisekosten wurden ihm erstattet. Um die Zöllner auf dem Weg zu passieren, erhielt Madhavendra Puri von Regierungsbeamten die notwendigen Freigabepapiere. Diese wurden ihm in die Hand gedrückt. So machte sich Madhavendra Puri mit der Last des Sandelholzes auf den Weg nach Vrindavana und erreichte nach einigen Tagen erneut das Dorf Remuna und den dortigen Gopinatha-Tempel. Als Madhavendra Puri den Tempel von Gopinatha erreichte, erwies er den Lotosfüßen des Herrn wiederholt seine respektvollen Ehrerbietungen. In der Ekstase der Liebe begann er unaufhörlich zu tanzen und zu singen. Als der Priester von Gopinatha Madhavendra Puri wiedersah, erwies er ihm seine größte Ehrerbietung, gab ihm das süße Reis-Prasadam und förderte ihn auf zu essen. [2]

Dieser Tempel ist immer noch für dasselbe Prasadam berühmt. Und es heißt: Beim ersten Mal bist du willkommen und kannst das Prasadam genießen. Aber kein zweites Mal. Eine sehr schöne Frage stellt sich: Warum? Wie kommt das Prasadam nicht beim zweiten Mal? Man kann nur dann ein zweites Mal vom Prasadam bekommen, wenn man jemanden mitbringt, der ihn noch nicht probiert hat.

Eine sehr gute Marketingstrategie. Wenn ihr also das nächste Mal an der Vorlesung teilnehmen möchtet … Beim ersten Mal könnt ihr teilnehmen; aber beim zweiten Mal…? Deshalb sage ich euch, dass dies nur der Anfang dessen ist, was ihr jetzt seht – der Mission, nicht des Kali Yuga. Heute sind wir wenige; morgen werde viele sein.

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.148-151

2. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.152-156

(из лекции Свами Тиртхи, 17.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Поскольку все почитали его как великого преданного, Мадхавендра Пури уже хотел уйти из Джаганнатха-Пури. Его остановило лишь то, что он должен принести сандал для Божества Гопалы.  Шри Мадхавендра Пури рассказал историю явления Шри Гопалы слугам Господа Джаганнатхи и всем уважаемым преданным в храме.  Когда преданные в Джаганнатха-Пури узнали, что Божество Гопалы попросило сандала, они с огромной радостью собрали требуемое количество.  Преданные, знакомые с правительственными чиновниками, встретились с ними и попросили разрешение на вывоз из Джаганнатха-Пури собранных камфары и сандала.[1] 
Поэтому в кругах вайшнавов есть пословица: «Неважно, что ты знаешь, важно, кого ты знаешь». Если ты знаешь тех, кто у власти, ты можешь получить камфару и сандаловое дерево. И я думаю, что во времена коммунизма этот принцип применялся очень широко: неважно, что ты знаешь, потому что большинство глупых парней занимали очень хорошее положение, если у них были связи, то они могли добиться успеха. Я тоже надеюсь на это. Я глупый человек, но у меня есть связи.
С Мадхавендрой Пури послали брахмана и слугу, чтобы они помогали нести сандал. Его также снабдили деньгами на дорожные расходы.  Чтобы Мадхавендру Пури не останавливали сборщики налогов, ему вручили необходимые документы с разрешением чиновников правительства.  Так Мадхавендра Пури отправился с грузом сандала во Вриндаван. Через несколько дней он опять оказался в деревне Ремуна, где стоит храм Гопинатхи.  Войдя в храм Гопинатхи, Мадхавендра Пури простерся у Его лотосных стоп. Снова и снова он падал ниц перед Гопинатхой. В экстазе любви он стал танцевать и петь, и танцу его не было конца.  Когда служитель Гопинатхи снова увидел Мадхавендру Пури, он воздал ему должные почести и угостил прасадом — сладким рисом. [2]
Этот храм до сих пор славится тем же прасадом. И говорят, что если вы в первый раз — пожалуйста, вы можете наслаждаться прасадом. Но во второй раз – нельзя. Возникает очень хороший вопрос: почему? Как так получается, что прасад не приходит во второй раз? Вы можете получить прасад во второй раз, только если приведете кого-то, кто еще не ел.
Очень хорошая маркетинговая стратегия. Так что в следующий раз, когда вы захотите присоединиться к лекции… В первый раз — вы можете присоединиться; но во второй раз? Поэтому я говорю вам, что это только начало того, что вы видите сейчас — начало миссии, а не Кали-юги. Сегодня нас мало; завтра вас будет много.

(продолжение следует)

1. „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья 4.148-151
2. „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья 4.152-156