Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

It’s a very nice sequence – first we give some credit, some faith, then we try to find a good company for that, and then we start our practice. So far you feel only the invitation. But then tato anartha-nivritti – and you will see the first results. Nivritti means ‘to be purified of’, or ‘to get rid of’, and anartha – of these obstacles on your spiritual path. There is a debate in the vaishnava circles, whether first is anartha-nivritti, so first there is a need for purification, and then you can pay more attention to listen to some higher discussions about spiritual life, or the other way around. But we have to stick to Rupa Goswami’s opinion, who says: first we start our practice – of course listening to spiritual discussions is included – and due to all these different determined practices, we shall achieve a level of purification. Here is the place of anarthas, of these blockages in spiritual life; but you have to remove them.

Tato nishtha – then comes the stage of nishtha, when you are fixed. Nishtha means ‘no other ambitions, my spiritual commitment is fixed’. Fixed commitment. And then comes ruchi. Ruchi is ‘a higher taste’ – when you can appreciate more. All these different stages are very progressive. It’s not that ‘I have given my faith in the beginning and then I don’t have to improve my faith or it will not change, it will not grow’. Or ‘I’ve had enough sadhu-sanga. Enough of it’. No, it’s a progressive association: give more, learn more, take more. The same concerns anartha-nivritti as well – some unwanted anarthas will pop up later on, when you feel like ‘now I have been purified to some extent’ – then again you’ll face something that you’ll have to work on. Therefore the best way to work on the anarthas and to get rid of them is the positive cultivation of values and this is called artha-pravritti. So if we cultivate the positive values set by our archaryas, by the good example of other devotees, it’s much easier to overcome our bad habits. It’s suggested that we don’t focus on our shortcomings, but better focus on the service that will improve us.

And from the many anarthas – there are tons of anarthas of course: sinful activities, bad conditionings, ignorance, it’s a very long list – I would like to remind you of one major anartha. It is called ‘a weakness of the heart’. Weakness of the heart is not such an obvious anartha like when you are a drug-addict, for example – that’s very obvious. When you have a weakness of the heart, it’s not so obvious. It’s more like a hidden obstacle. And usually it doesn’t happen when you are in the very enthusiastic phase of your spiritual endeavors. Because in the beginning everybody is very enthusiastic. We learn that little about spiritual life and then we think we know everything better than any other practitioners. This is the kanishtha, the beginner’s level –over-enthusiasm: ‘Yes, I have the mantra and in two weeks we shall go back home, back to Godhead’. It will not happen. So, the subtle anarthas will come later. And weakness of the heart is one such hidden enemy. This is when, for example, not directly laziness, but when you lose the spirit and then you are unable to move or unable to act – like this.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanítása) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az alázat kapcsán eljutottunk a Bhakti-raszámrta-szindhu verséhez, melynek az első felét vizsgáltuk: ádau sraddhá tatah szádhu-szangó ‘tha bhadzsana-krijá. Ez egy nagyon szép felsorolás: az első a hit, majd a szent társulás, s ezt követi az imádat gyakorlata, az odaadó tettek végzése. Először a hitünk révén adunk egy megelőlegezett bizalmat a folyamatnak, majd megkeressük a hasonló hitűek, és a szentek társaságát, majd ezt követően fogunk bele a lelki gyakorlatainkba. Tehát először érzünk egy elhívást, és ezt követi a tató ‘nartha-nivrttih, vagyis látni kezdjük a kezdeti eredményeket. A nivrttih jelentése ‘megtisztulni, megszabadulni’ valamitől, és az anarthák pedig a nemkívánatos tettek, akadályok a lelki élet során. Már régóta létezik egy vita vaisnava körökben, hogy melyik van előbb, az anartha-nivritti, tehát először meg kell tisztulni, és csak azután tudunk majd teljesebb módon figyelni, meghallani a magasabb igazságokat, vagy pedig pont fordítva, először halljunk a tiszta eszményekről, és ezáltal fogunk megszabadulni a nemkívánatos akadályoktól. Viszont mindenképpen ragaszkodnunk kell Rúpa gószvámí útmutatásához, miszerint: először kezdjük el a lelki gyakorlatokat, melynek természetesen része a lelki eszmecserék hallgatása is, és majd az eltökélt gyakorlás eredményeképpen, egyre inkább megtisztulunk. Természetesen léteznek az anarthák, a lelki élet nemkívánatos akadályozó tényezői, melyektől előbb-utóbb meg kell szabadulnunk.

Folytatva a verset: tató nisthá. Tehát ezután következik a nisthá szintje, amikor már megszilárdul a lelki életünk. A nisthá jelentése ‘nincs már egyéb anyagi vonzódás, megszilárdult a lelki elkötelezettségünk’. Szilárd elköteleződés. S ezt követi a rucsi ‘egy magasabb íz’, amikor már sokkal jobban tudjátok értékelni a lelki dolgokat. Mindezek a különböző szintek egyre inkább haladó jelleget mutatnak. Tehát nem arról van szó, hogy ‘A legelején már teljes volt a hitem, és hogy már nem is kell növekednie, vagy hogy nem fog változni, nem fog tovább gyarapodni’. Vagy pedig, hogy ‘Már kellő számú szádhu-szangában, szent társulásban volt részem. Már elég volt belőle’. Nem! Ez egy folyamatosan fejlődő társulás: minél többet adtok magatokból, annál többet kaptok és tanultok belőle. Ugyanez vonatkozik az anartha-nivrittire is. Amikor később úgy érzitek, hogy ‘most már eléggé megtisztultam’, akkor felbukkan és szembesülnötök kell néhány anarthával, helytelen viselkedéssel, sértéssel, amelyen dolgozhattok még. Ezért az anarthák leküzdésének és az azoktól való megszabadulásnak a legjobb módja, a pozitív dolgok gyakorlása, és ezt hívják artha-pravrittinek. Tehát, ha az ácsárjáink által javasoltakat gyakoroljuk, követjük a bhakták jó példáját, akkor sokkal könnyebben legyőzhetjük a rossz szokásainkat. Azt javasolják, hogy ne a hiányosságainkra koncentráljunk, hanem arra a szolgálatra, ami által fejlődhetünk.

S a rengeteg anartha közül, mint a bűnös cselekedetek, rossz berögződések, tudatlanság, – jó hosszú a lista – , még egy súlyos anarthára szeretnélek emlékeztetni benneteket. S ez pedig a ‘szív gyengesége’. Ez nem olyan nyilvánvaló anartha, mint például a drogfüggőség. A szív gyengesége, nem olyan magától értetődő dolog, inkább, mint egy rejtett akadály. Általában ez nem akkor jön elő, amikor a leglelkesebbek vagyunk. Eleinte mindenki nagyon lelkes, amikor még épphogy csak egy kicsit hallottunk a lelki életről, viszont azt gondoljuk, hogy már mindent sokkal jobban tudunk mindenki másnál, nos ezt hívják kanisthának, a túl lelkes kezdő szintnek. ‘Igen, már megkaptam a mantrát és két hét múlva hazamegyünk, vissza Istenhez’. Ami nem fog megtörténni. Tehát a finomabb anarthák majd később jönnek. És a szív gyengesége egy ilyen rejtett ellenség. Ez olyasmi, ami nem éppen lustaságnak mondható, inkább, amikor elveszted a fonalat (eltűnik a lélek) és képtelen vagy megmozdulni, vagy cselekedni, valami ilyesmi.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

Това е една много красива поредица. Първо влагаме някакво доверие, някаква вяра, след това се стремим да си намерим добра компания, и след това започваме своята практика. Дотук усещате само поканата. Но после следва тато анартха-нивритти – и ще видите първите резултати. Нивритти означава „да се пречистиш от“, „да се отървеш от“, и анартха – от тези препятствия по духовния си път. Съществува дебат във ваишнавските среди дали най-напред е анартха-нивритти, тоест най-напред се нуждаеш от пречистване, пък сетне ще можеш да вложиш по-голямо внимание да слушаш по-възвишени беседи за духовния живот, или е обратното. Но трябва да се придържаме към становището на Рупа Госвами, а то гласи: първо започваме практиката си – разбира се, слушането на духовни беседи е включено – и благодарение на всички тези различни решителни духовни упражнения, ще постигнем някакво ниво на пречистване. Тук е мястото на анартхите, на тези пречки в духовния живот; но трябва да ги отстраните.

Тато ништха – след това идва нивото на ништха, когато сте стабилни. Ништха означава „нямам други амбиции, духовната ми устременост е стабилна“. Установеност в посветеността. После следва ручи. Ручи е „по-висш вкус“ –  когато можете да цените повече. Всички тези различни степени са много прогресивни. Не е така, че съм вложил вярата си в началото и след това няма нужда да я обогатявам или тя няма да се променя, няма да нараства. Или пък: „Писна ми от садху-санга. Достатъчно.“ Не, това е прогресивно общуване: да влагаш повече, да учиш повече, да приемаш повече. Същото се отнася и до анартха-нивритти – някои нежелани анартхи ще изскачат и в последствие, когато си мислиш, че вече до известна степен си се пречистил – тогава отново ще се изправиш пред нещо, върху което трябва да работиш. Затова най-добрият начин да въздействаме върху анартхите и да се избавим от тях е позитивното култивиране на ценности, то се нарича артха-правритти. И така, ако отглеждаме позитивните ценности, указани от нашите ачарии, от добрия пример на другите предани, е много по-лесно да надмогнем лошите си привички. Препоръката е да не се фокусираме върху недостатъците си, по-добре да се съсредоточим върху служенето, което ще ни направи по-добри.

А сред множеството анартхи – разбира се, има тонове анартхи: греховни постъпки, лоши навици, невежество, списъкът е много дълъг – бих искал да ви напомня за една основна анартха. Нарича се „слабост на сърцето“. Слабостта на сърцето не е такава очевидна анартха, като например наркотичната зависимост – която е съвсем явна. Когато имаш слабост на сърцето, тя не е толкова явна. Тя по-скоро е скрито препятствие. И обикновено не се проявява докато сте в ентусиазираната фаза на духовните си усилия. Защото в началото всички са много ентусиазирани. Научили сме съвсем мъничко за духовния живот и започваме да си мислим, че знаем всичко по-добре от всеки друг практикуващ. Това е начинаещото ниво каништха – прекален ентусиазъм: „Да, вече имам мантрата и за две седмици ще се завърна у дома, при Бога“. Това няма да стане. Така че по-недоловимите анартхи излизат наяве в последствие. А слабостта на сърцето е един такъв скрит враг. Тя е, например, не точно леност, но когато падате духом и сте неспособни да действате, не можете да помръднете.

(следва продължение)