Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2018, Sofia)

Anartha is something that blocks you from reaching your goal. Because artha is not only ‘something valuable’, but artha is also ‘a goal, a purpose’. So an-artha will block you from reaching your goals, reaching your ideals. To put it very simply, this is called ‘unwanted features of character’. I think we all know a lot of them, we have a good long-standing friendship with these bad features. And the busy part of spiritual life is when we have to get rid of all these anarthas, all these bad features. This is the hard work of spiritual life – you have to follow the rules and the suggestions, avoid all other types of activities motivated by different factors. Many times it is mentioned that this is ‘the period of taming the wild animal’. But how to accomplish that in the best manner? The best manner, they say, is not through a negative or rejecting process, but rather by positive cultivation. So the best way to get rid of our anarthas, or non-valuable characteristic features, is to practice arthas. Artha is something valuable, a merit. This is a structure of values. This is what we try to establish in our life – to have some values and to want to live accordingly.

This topic of artha and anartha is included in one very important verse concerning spiritual progress, coming from the Bhakti Rasamrita Sindhu[1], and it describes fully the whole scope of spiritual progress.

Adau shraddha – this is the beginning, “first is the faith”. Faith, or more precisely an initial desire for spiritual accomplishment or desire for self-realization. You see, faith is not some belief system. No, this is a very precise targeting of your spiritual endeavors – a desire, an initial desire for spiritual self-realization.

Tatah sadhu-sanga – the next one is “associating with saintly personalities”. Sat-sanga or sadhu-sanga, this is an association with the truth. Sat-sanga – to associate with the truth. And it is glorified that if you are connected to saintly personalities, then you can improve your life very much. Lava-matra sadhu-sanghe sarva siddhi hoy[2] – even if you spend a little time in the association with saints, you can achieve full perfection. And a special type of sadhu-sanga is when we commit ourselves to follow a saintly personality. So, sadhu-sanga properly means that you are an initiated disciple of a spiritual master – this is a very profound form of sadhu-sanga. All right, sometimes it happens, other times it doesn’t happen. But actually, your family life is also a sadhu-sanga. Krishna has sent some sadhus, some souls to you to associate with in a spiritual manner – that is sat-sanga, sadhu-sanga. Everything depends on our vision. If we see everyone as a devotee, then whoever comes in contact with us, we are in sat-sanga. But in general we can say that sadhu-sanga is focused on spiritual progress.

Adau shraddha, tatah sadhu-sanga, tha bhajana-kriya – then you start your bhajan. And bhajan is not only singing some spiritual songs, but bhajan is your way of worship. Whatever practice you do, it should be a bhajan – for the worship of the Supreme. So it’s a very nice sequence. First we give some credit, some faith, then we try to find good company for that, and then we start our practice.

(to be continued)

[1] Bhakti-rasamrita-sindhu 1.4.15-16

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya 22.54

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanítása) 

Az anartha olyasvalami, ami megakadályoz bennünket a céljaink elérésében, mivel az artha nem csupán ‘értékeset’, hanem ‘célt’ is jelent. Tehát az an-artha megnehezíti a célok, az eszmények elérését. Egyszerűen mondva, ezek a ‘nemkívánatos tulajdonságok’. Úgy hiszem mindannyian ismerünk jópárat ezekből, régi jó barátaink ezek a rossz tulajdonságaink. A lelki életünknek igencsak mozgalmas része az, amikor meg kell szabadulnunk ezektől az anartháktól, az összes rossz tulajdonságunktól. Ez egy komoly és nehéz munka a lelki életben, amikor követnünk kell a szabályokat, javaslatokat, és tartózkodnunk kell mindazon dolgoktól, amik nem segítik a lelki élet folyamatát. Sok helyen említik, hogy ez ‘a bennünk lévő vadállat megszelidítésének az időszaka’. De hogyan tudjuk ezt a legjobban  megvalósítani? Azt mondják, hogy ennek a legjobb módja nem egyfajta negatív metódus, mint például ezeknek a dolgoknak az elutaítása, hanem a pozitívak gyakorlása. Tehát a legjobb módja az anartháktól, vagyis a kedvezőtlen dolgoktól való megszabadulásnak, ha gyakoroljuk az arthákat, vagyis az értékes, kedvező dolgokat. Ez egy értékrend, amire alapozzuk az életünket, hogy lelkileg emelkedett legyen és eszerint akarjunk élni.

Ezt az artháról és anartháról szóló témát, leginkább a Bhakti-raszámrta-szindhunak[1] egy nagyon fontos verse tartalmazza, mely leírását adja a lelki fejlődés teljes spektrumának.

Azzal kezdődik, hogy ádau sraddhá, „az első, a hit”. A hit, pontosabban az önmegvalósítás, a lelki beteljesedés iránti kezedti vágy. Látjátok, a hit nem valamiféle hitrendszer, hanem a lelki törekvéseiteknek egy nagyon pontos meghatározása, egy vágy, egy kezdeti vágy az önmegvalósításra.

Majd így folytatódik: tatah szádhu-szangó, „társulás a szentekkel”. Szat-szanga vagy szadhu-szanga, az igazsággal való társulás. A szentírások nagyon magasztalják a szentekkel való társulást, mely által nagyon pozitív változások következnek be az életetekben. Lava-mátra szádhu-szangé szarva sziddhi hój[2] – a szentek társaságában töltött legcsekélyebb idő is segíthet abban, hogy elérjük a teljes tökéletességet. Az pedig egy különleges fajtája a szádhu-szangának, amikor egy szent személy szolgálatának kötelezzük el magunkat. Tehát, a szádhu-szanga pontos jelentése az, hogy egy lelki tanítómester avatott tanítványai vagytok, mely egy nagyon mély formája a szádhu-szangának. Igaz, ez néha megtörténik, máskor pedig nem. De valójában a családos életetek is egy szádhu-szanga. Krisna elküldött egy szádhut,  egy lelket, hogy lelki módon társulhassatok vele, ez a szat-szanga, a szádhu-szanga. Minden a látásmódunktól függ. Ha mindenkit bhaktának látunk, akkor bárki, akivel csak kapcsolatba kerülünk, azzal egy szent társulásba vehetünk részt. Azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy szádhu-szanga lényege a lelki fejlődés.

Ádau sraddhá tatah szádhu-szangó ‘tha bhadzsana-krijá, s a hit, és a szent társulás után következik, a bhadzsanátok elkezdése. A bhadzsan nem csupán spirituális dalok éneklését jelenti, hanem a bhadzsan a ti személyes imádatotok. Bármilyen gyakorlatot is követtek, annak bhadzsanná, a Legfelsőbb imádatává kell válnia. Tehát ezek nagyon szépen épülnek egymásra. Először adunk egy kis bizalmat, hitet, majd keresünk ehhez kedves társakat, majd ezt követően belekezdünk a személyes lelki gyakorlatunkba.

(folytatása következik)

1. Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 22.54.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2018, София)

Анартха е нещо, което ви пречи да постигнете целта си. Защото артха е не само „нещо ценно“, но означава също и „цел, намерение“. Така че ан-артха ви възпрепятства да постигнете целите си, идеалите си. Да го кажем съвсем просто, това се нарича „нежелани черти на характера“. Мисля, че всички познаваме много такива, имаме добро, отдавнашно приятелство с тези лоши черти. И дейната част на духовния живот е да се избавим от тези анартхи, от всички тези наши лоши страни. Това е тежката работа в духовния живот – трябва да следваме правила и препоръки, да избягваме други занимания, мотивирани от различни фактори. Често пъти това се споменава като „периода на опитомяване на дивото животно“. Но как да го осъществим по най-добрия начин? Казват, че най-добрият начин не е чрез негативен процес на отхвърляне, а по-скоро чрез позитивно култивиране. И така, най-добрият път да се отървем от анартхите си, или нашите не толкова ценни характерни черти, е като практикуваме артхи. Артха е нещо стойностно, добродетелно. Това е ценностна система. То е, което се стремим да утвърдим в живота си – имаме дадени ценности и искаме да живеем според тях.

Тази тема за артха и анартха е включена в един много значим стих, касаещ духовния напредък; той идва от „Бхакти Расамрита Синдху“[1] и цялостно описва пълния обхват на развитието в духа.

Адау шраддха – така започва – „първа е вярата”. Вярата, или по-точно казано началното желание за духовно усъвършенстване, желанието за себереализация. Виждате, че вярата не е някакво вярване. Не, тя е много прецизно прицелване на духовните ви усилия – желание, първоначално желание за духовно себеосъществяване.

Татах садху-санга – следващото е „общуване със свети люде”. Сат-санга или садху-санга, това е съприкосновение с истината. Сат-санга – да се докосваш до истината. И се казва, че ако си свързан със свети хора, можеш в голяма степен да усъвършенстваш живота си. Лава-матра садху-санге сарва сиддхи хой[2] – дори мъничко време да прекараш, общувайки със светци, можеш да постигнеш цялото съвършенство. А един специален тип садху-санга е когато се посветим да следваме определен светец. Така че истинска садху-санга означава да си посветен ученик на духовен учител – това е много задълбочена форма на садху-санга. Добре, то понякога се случва, друг път не. Но всъщност, животът ви в семейството също е садху-санга. Кришна ви е изправил някои садху, някои души, за да общувате с тях по духовен начин – това е сат-санга, садху-санга. Всичко зависи от нашето виждане. Ако гледаме на всички като на предани, тогава който и да влезе в досег с нас, ние сме в садху-санга. Но най-общо можем да кажем, че садху-санга се фокусира върху духовното развитие.

Адау шраддха, татах садху-санга, тха бхаджана-крия – тогава започвате своя бхаджан. И бхаджан не е само пеене на духовни песни, бхаджан е начинът, по който обожавате. Каквато и практика да извършвате, тя трябва да е бхаджан – обожание на Всевишния. Така че това е една много красива поредица. Първо влагаме някакво доверие, някаква вяра, след това се стремим да си намерим добра компания, и след това започваме своята практика.

(следва продължение)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху“ 1.4.15-16

[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 22.54