Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Love of Godhead is not something new for us. This is an original, primordial, ancient and eternal message. This is the reason and the meaning of our life. This substantiates our existence. This divine connection is the ultimate reason, the ultimate word in spiritual truths. Therefore we don’t need to learn something new, we only have to revive this original knowledge, this original truth which is there already.

All right, but how to do that? Just recently I was talking to a young lady. And she said: “Oh, I like to listen to the lectures of this and this swami – it is so nice, he is giving such a good message. He is a famous well-accepted master and teacher. And he is teaching that “I didn’t have a teacher. All the truths are in your heart, you don’t need a teacher.” This is the teaching of this teacher – that there is no need for a teacher. And no need for teaching. I like to listen to his lectures.” Wait a minute! What is this? Are you a reasonable person? ‘I am a teacher to tell you that you don’t need a teacher.’ What’s that? People are so funny. He acts like a teacher to teach people that ‘you don’t need a teacher’. Come on, it’s mind-blowing, I tell you!

But jokes aside, we have to be very, very grateful if we can listen to a good message from a good source. Then we already have two thirds of this holy trinity – a good message from a good source. And what is the third third? Yes, a good listener, a good soil – this is what you have to become. So if this holy trinity is there, it provides a very profound fundament for realistic spiritual growth.

So, the priest in the temple, the main pujari immediately offered dandavats to the mendicant. To be a main pujari is a very prestigious and very intimate service. Sometimes it is difficult for people to understand the mystery of this personal type of worship, like deity seva. But I think for you, as you come from an Orthodox background, it is easier, because there the icons are very much venerated, respected, and you can establish some living force, living connection. Also I heard in some Catholic circles they worship Mother Mary and they have a travelling deity of Mother Mary. One family can take care of the deity for one month, then Mother Mary comes to the next family. Those kids who embrace Mother Mary the strongest, they can take her for the month.

Why do I mention this? Because without practising you cannot know what this is – deity seva. Theoretically we might have some understanding, some words about it. But as soon as you try, you will see how it works. Then immediately this service mood and this attention is established.

“The priest offered his obeisances to Madhavendra Puri and returned to the temple. Then, in ecstasy, Madhavendra Puri ate the sweet rice offered to him by Krishna. After this, Madhavendra Puri washed the pot and broke it into pieces. He then bound all the pieces in his outer cloth and kept them nicely. Each day, Madhavendra Puri would eat one piece of that earthen pot, and after eating it he would immediately be overwhelmed with ecstasy. These are wonderful stories.”[1]

We will stop here for today; we have covered another beautiful part of this story. Usually we are trained and told that humans should serve the divine – man should serve God. But here is another example where God serves His beloved servants. In general, spiritual or spiritual religious practice is a search for God. But here we see a spiritual practice – search for the servant. Who was that – Diogenes who was carrying a lamp during daytime in the market place and said: “I’m searching for humans”. So, sometimes we are searching, other times the superior is searching. In general, it is so nice that the humans search for God Supreme. But isn’t it extremely more beautiful, nice exciting and incredible that the Supreme is searching for His servants?! I think if you were God, you would also search for such a servant as Madhavendra Puri.

Do you have this search in your life? A few years ago Yashoda sent me a letter. That was quite interesting, because it was a poetic and romantic explanation of this search. Do you remember? How Krishna is running after Radhika, and then also this story had a second chapter – how Radhika is searching after Krishna. And from some saris and chaddars dropped here and there and a few footsteps they remember each other and they know that this is a proper direction. We also need to find the signs that this is the proper direction.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.138-140

(Szvámí Tírtha, 2018.08.15-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Azt mondhatjuk, hogy Isten szeretete nem újdonság a számunkra. Ez eredendően minden léleknek az ősi, eredeti és örök hivatása, feladata. Ez ad célt, értelmet az életünknek, és ez az, ami magyarázza a létezésünk értelmét. Így azt mondhatjuk, hogy az isteni valóság, az isteni szeretet, a kapcsolat, ami az embert az Istenhez fűzi, a végső szó, a legmagasabb elv, mindenféle lelki törekvésben. Ezért nem kell semmi újat megtanulnunk, csak fel kell elevenítenünk ezt az eredendően meglévő, örök igazságot.

Ekkor felmerül a kérdés, hogy miként csináljuk ezt? Nemrégiben beszélgettem egy ifjú hölggyel, és azt mondta: „Ó, ennek a szvámídzsínak a leckéit annyira szeretem hallgatni! Egy igazi elismert tanítómester, és rendkívül jók a tanításai. A múltkor például azt tanította, hogy „Nincs szükség tanítóra. Hát ő egy igazi guru. Azt tanítja, hogy minden tudás eleve ott van benned, úgyhogy arra tanít bennünket, hogy nincs szükségünk tanítóra.” Guruként azt tanítja, hogy nincs szükség gurura. És annyira szeretem hallgatni a tanítását!” Várjunk csak! Hogy van ez? Észnél vagy te? Mit hallgatsz? Azt hallgatod egy gurudzsitól, hogy ‘Én egy tanító vagyok, és azt mondom neked, hogy nincs szükséged tanítóra.’ Hogy van ez? Összerakod te ezt a képet? Az emberek tényleg csodálatosak! Nagy a Jóistennek a teremtő képessége, hogy ilyen élénk fantáziát tud teremteni valakinek!

De a viccet félretéve, ezért csak azt mondhatjuk, hogy rendkívüli hálával adózunk hogyha egy jó tanítást egy jó forrásból hallgathatunk. Akkor ennek a szent hármasságnak már a kétharmada megvan. A fennmaradó egyharmada pedig mi volna? Az nem más, mint a jó föld, a jó mező, és a jó hallgató. Tehát jó tanítás, jó forrásból, és jó befogadókészség. Ez nagyon nagy biztonságot ad. Ilyenné kell válnotok! Tehát, ha megvan ez a szentháromság, akkor az egy nagyon stabil alapot biztosít a reális lelki növekedéshez.

Tehát ez a fő púdzsárí, ez a fő templomszolga, azonnal a hódolatát ajánlotta Mádhavéndra Purínak, ennek az egyszerű aszkétának. Márpedig főpúdzsárínak lenni az egy nagyon tekintélyes pozíció. A múrtik szolgálata ez a nagyon misztikus, személyes kapcsolat, általában nehezen érthető az embereknek. De mondjuk, aki pravoszláv háttérből érkezik, annak egy kicsi előnye van, hiszen ott az ikonoknak a kultusza nagyon-nagyon fontos és eleven része a hitnek. De olyanról is hallottam, hogy Szűz Máriának a szobrát, mint egy vándor múrtiként imádták. Egyik hónapban az egyik család, másik hónapban egy másik család szolgálta a múrtit. És amikor ott vannak a templomban, az a gyerek, aki legszorosabban átöleli a múrtit az viheti haza.

Miért is említem ezt. Mivel ez olyan, hogy elméletileg lehet erről beszélni, vagy valami fogalmat alkotni, de igazából megérteni akkor fogjuk, hogyha kipróbáljuk. Akkor rögtön egy szolgálatkész viszony, egy egymásra való figyelés fog megnyilvánulni Krisna és a híve között. Egy bhakta általában derűs, hadd ne mondjam mosolyog, de néha sírásra görbül a szája, de Girirádzs mindig mosolyog, az Ő tudatállapota az fix, az nem változik. Ezért, ha Őt szolgáljátok, akkor a ti tudatállapotok is fixálódik.

„Hódolatát ajánlotta Madhavendra Purinak, s visszatért a templomba. Mádhavéndra Purí ekkor nagy eksztázisban megette a tejberizst, amit Kṛisnától kapott. Azután elmosta az edényt, és darabokra törte. A cserépdaraboka mind a felsőruhájába kötötte, s gondosan megőrizte őket. Minden áldott nap elfogyasztott egy darabot ebből az agyagedényből, s miután megette, nyomban eksztázis kerítette hatalmába. Milyen csodálatos történetek ezek!”

Itt tehát megállunk, hiszen újra egy csodálatos fejezetét olvastuk végig ennek a történetnek. Általában azt a tanítást kapjuk, hogy az embernek kell az Istent szolgálnia. Viszont ebben a történetben azt látjuk, hogy az Isten szolgálja szeretett hívét. Általában lelki gyakorlatainkban Istent kutatjuk, de itt egy olyan lelki gyakolatot látunk, ahol Isten kutatja a hívét. Ki is volt az, igen Diogenész, aki nappal lámpással a kezében sétált a piactéren, és azt mondta, hogy „Embereket keresek”. Egyszer mi keresünk, máskor pedig a Feljebbvaló keres. Az nagyon szép dolog, hogy az ember lelki törekvéseiben, vallásos életében kutatja Istent, és általában ehhez vagyunk szokva, hogy az ember keresi Istent. De milyen csodálatos az, amikor Isten keresi az embert, amikor a Legfelsőbb keresi a híveit. Ahogyan ugye Diogenész keres, úgy az ember is keres, és ez nagyon szép. De összehasonlíthatatlanul szebb az, amikor Krisna keresi a híveit?! Azt hiszem, ha ti volnátok Isten, akkor ti örömest keresnétek egy ilyen hívet magatoknak, mint Mádhavéndra Purí.

Megvan bennetek ez a kutatás? Néhány éve Jasódá küldött egy levelet, amiben írt erről a kutatásról, ahogy Krisna kutatja Rádháránít, illetve volt ennek egy második fejezete is, ahogy Rádhiká kutatja Krisnát. És egy elejtett kendőből, szárí darabból, lábnyomból tudják, hogy na ez a helyes irány. Nekünk is szükségünk van ilyen jelekre, amikből felismerhetjük, hogy mi a helyes irány a számunkra.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 4.138-140.

(от лекция на Свами Тиртха, 15.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Любовта към Бога не е нещо ново за нас. Тя е изначално, първично, древно и вечно послание. Тя е причината и смисъла на нашия живот. Тя осмисля съществуването ни. Тази божествена връзка е върховното основание, последната дума в духовните истини. Така че не се налага да научаваме нещо ново, единствено трябва да съживим това изначално познание, тази изначална истина, която бездруго си я има.

Добре, обаче как да направим това? Наскоро разговарях с една млада жена. И тя каза: „Много ми харесва да слушам лекциите на еди кой си свами – толкова са хубави, той говори такива добри неща. Той е известен прославен учител. И неговото учение е: „Аз нямам учител. Всички истини са вътре в сърцето ви, не ви е нужен учител.” Това е учението на този учител – че няма нужда от учител. И че няма нужда от учение. Обичам да слушам лекциите му.” Чакайте малко! Какво е това? Разумни хора ли сте? „Аз съм учител, за да ви кажа, че нямате нужда от учител.“ Какво е това? Хората са толкова смешни. Той действа като учител, който учи хората: „нямате нужда от учител“. Наистина умопомрачително!

Но встрани от шегите, затова трябва да сме много, много благодарни, ако имаме възможността да чуем едно добро послание от добър източник. Тогава вече разполагаме с две трети от тази света троица – добро послание от добър източник. А каква е третата третина? Да, добър слушател, добра почва – такива трябва да станете. Ако я има тази света троица, това осигурява много задълбочен фундамент за истински духовен растеж.

И така, храмовият свещенослужител, главният пуджари, начаса отдал почитания на скитника. Да си главен пуджари е много престижно и съкровено служене. Понякога на хората им е трудно да разберат мистерията на този толкова личен тип обожание, служенето на мурти. Но мисля, че за вас, идващи от културата на православието, е по-лесно, понеже там иконите са изключително почитани и уважавани, от тях се усеща жива сила и може да се установи жива връзка. Чувал съм също и, че в някои католически среди почитат Дева Мария и имат нейна пътуваща статуя. Едно семейство се грижи за нея един месец, сетне Дева Мария идва в следващото семейство. Онези деца, които прегръщат Богородица най-силно, могат да я вземат за месеца.

Защо споменавам това? Защото без да си го практикувал, няма как да знаеш какво е това – служене на мурти. Теоретично можем да имаме някакво разбиране, да говорим нещо за това. Но само щом го пробвате, ще разберете как действа. Тогава незабавно се установява това настроение на служене и на внимание.

„Свещенослужителят отдаде почитанията си на Мадхавендра Пури и се завърна в храма. Тогава, в екстаз, Мадхавендра Пури изяде сладкия ориз, предложен му от Кришна. След това, Мадхавендра Пури изми гърненцето и го счупи на парчета. После завърза всички парчета във връхната си дреха и ги запази усърдно. Всеки ден Мадхавендра Пури ядеше по едно парче от този глинен съд и след като го изяждаше незабавно бе завладяван от екстаз. Това са удивителни истории.”[1]

Тук спираме за днес; прочетохме още една красива част от тази история. Обикновено са ни учили и са ни казвали, че хората трябва да служат на божественото – човекът трябва да служи на Бога. Но ето тук друг пример, където Богът служи на Своя любим слуга. В обичайния случай духовната или религиозната практика е търсене на Бога. Но тук като духовна практика виждаме търсене на слугата. Кой беше, Диоген ли, който ходел с фенер денем по пазара и казвал: „Аз търся хората”. Така че понякога ние търсим, друг път наставниците ни търсят. Най-общо казано е толкова хубаво, че хората търсят Бога. Но не е ли многократно по-хубаво, вълнуващо и невероятно, че Богът търси Своите слуги?! Мисля, че ако вие бяхте Бог, също щяхте да търсите слуга като Мадхавендра Пури.

А вие имате ли такова търсене в живота си? Преди няколко години Яшода ми прати едно писмо. Беше доста интересно, понеже беше поетично и романтично обяснение на това търсене. Спомняш ли си? Как Кришна тича след Радхика, а после историята имаше и втора глава – как Радхика търси Кришна. И някакви изпуснати тук-таме сарита и чадари, и следи от стъпките им напомнят един за друг и така те знаят, че са в правилната посока. Ние също трябва да намираме тези знаци, че това е правилната посока.

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.138-140

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Die Liebe zu Gott ist für uns nichts Neues. Sie ist eine ursprüngliche, urtümliche, uralte und ewige Botschaft. Sie ist der Grund und Sinn unseres Lebens und begründet unsere Existenz. Diese göttliche Verbindung ist der ultimative Grund, das absolute der spirituellen Wahrheiten. Deshalb müssen wir nichts Neues lernen, sondern nur dieses ursprüngliche Wissen, diese ursprüngliche Wahrheit, die bereits da ist, wiederbeleben.
Gut, aber wie geht das? Erst kürzlich sprach ich mit einer jungen Dame. Und sie sagte: „Oh, ich höre mir gerne die Vorträge dieses und jenes Swami an – es ist so schön, er vermittelt so eine gute Botschaft. Er ist ein berühmter, anerkannter Meister und Lehrer. Und er lehrt: „Alle Wahrheiten sind in deinem Herzen, du brauchst keinen Lehrer.“ Das ist die Lehre dieses Lehrers – dass es keinen Lehrer braucht. Und auch keine Lehre. Ich höre seinen Vorlesungen gerne zu. Moment mal! Was soll das? Bist du ein vernünftiger Mensch? „Ich bin ein Lehrer, der dir sagt, dass du keinen Lehrer brauchst.“ Was soll das? Menschen sind so komisch. Er verhält sich wie ein Lehrer, um den Leuten beizubringen, dass sie keinen Lehrer brauchen. Komm schon, es ist umwerfend!
Aber Spaß beiseite, wir müssen sehr, sehr dankbar sein, wenn wir eine gute Botschaft aus einer guten Quelle hören können. Dann haben wir bereits zwei Drittel dieser heiligen Dreifaltigkeit – eine gute Botschaft aus einer guten Quelle. Und was ist das dritte Drittel? Ja, ein guter Zuhörer, ein guter Boden – das müsst ihr werden. Wenn diese heilige Dreifaltigkeit also vorhanden ist, bietet ihr eine sehr tiefe Grundlage für realistisches spirituelles Wachstum.
Der Priester im Tempel, der Hauptpujari, bot dem Bettler sofort Dandavats an. Ein Hauptpujari zu sein, ist ein sehr prestigeträchtiger und sehr intimer Dienst. Manchmal ist es schwierig für Menschen, das Mysterium dieser persönlichen Art der Verehrung, wie z. B. das Verehren von Murti. Aber ich denke, für euch, da ihr aus einem orthodoxen Umfeld kommt, ist es einfacher, weil die Ikonen dort sehr verehrt und respektiert werden und ihr eine lebendige Kraft, eine lebendige Verbindung aufbauen könnt. Ich habe auch gehört, dass in einigen katholischen Kreisen die Mutter Maria verehrt wird und eine reisende Gottheit der Mutter Maria existiert. Eine Familie kann sich einen Monat lang um die Gottheit kümmern, dann kommt die Mutter Maria zur nächsten Familie. Die Kinder, die die Mutter Maria am stärksten umarmen, können sie einen Monat lang mitnehmen.

Warum erwähne ich das? Weil man ohne Praxis nicht wissen kann, was es bedeutet ein Murti zu verehren. Theoretisch könnten wir ein gewisses Verständnis haben und einige Worte dazu finden. Aber sobald ihr es versucht, werdet ihr sehen, wie es funktioniert. Dann stellt sich sofort diese dienende Stimmung und diese Aufmerksamkeit ein.
„Der Priester erwies Madhavendra Puri seine Ehrerbietungen und kehrte zum Tempel zurück. Dann aß Madhavendra Puri in Ekstase den süßen Reis, den Krishna ihm angeboten hatte. Danach wusch Madhavendra Puri den Topf und zerbrach ihn in Stücke. Er band alle Stücke in sein Tuch und bewahrte sie sorgfältig auf. Jeden Tag aß Madhavendra Puri ein Stück aus diesem Tontopf und wurde danach sofort von Ekstase überwältigt. Das sind wunderbare Geschichten.“ [1]

Wir werden hier für heute aufhören; wir haben einen weiteren schönen Teil dieser Geschichte gelesen. Normalerweise werden wir erzogen und gelehrt, dass Menschen dem Göttlichen dienen sollen – der Mensch soll Gott dienen. Aber hier ist ein weiteres Beispiel, wo Gott seinen geliebten Dienern dient. Im Allgemeinen ist spirituelle oder spirituelle religiöse Praxis die Suche nach Gott. Doch hier sehen wir eine spirituelle Praxis – die Suche nach dem Diener. Wer war das – Diogenes, der tagsüber mit einer angezundedet Laterne auf dem Marktplatz gehte und sagte: „Ich suche nach Menschen.“ Manchmal suchen wir also, manchmal sucht der Höhere. Es ist so schön, dass die Menschen nach Gott, dem Höchsten, suchen. Aber ist es nicht noch viel schöner, aufregender und unglaublicher, dass der Höchste nach seinen Dienern sucht? Ich denke, wenn an der Stelle von Gott sein würdet, würdet ihr auch nach einem Diener wie Madhavendra Puri suchen.
Habt ihr so eine Suche in eurem Leben? Vor einigen Jahren schrieb mir Yashoda einen Brief. Das war sehr interessant, weil er eine poetische und romantische Erklärung dieser Suche war. Erinnern Sie sich? Wie Krishna Radhika nachläuft, und dann gab es noch ein zweites Kapitel dieser Geschichte – wie Radhika Krishna sucht. Anhand einiger Saris und Chaddars, die hier und da fallen, und ein paar Schritten erinnern sie sich aneinander und wissen, dass dies die richtige Richtung ist. Wir sollten auch die Zeichen dafür finden, dass dies die richtige Richtung ist.

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.138-140

(из лекции Свами Тиртхи, 15.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Любовь к Богу не является чем-то новым для нас. Это изначальное, первичное, древнее и вечное послание. Это причина и смысл нашей жизни. Это делает реальным наше существование. Эта божественная связь является высшей причиной, последним словом в духовных истинах. Поэтому нам не нужно узнавать что-то новое, нам нужно только возродить это изначальное знание, эту изначальную истину, которая уже есть.

Хорошо, но как это сделать? Совсем недавно я разговаривал с одной молодой женьщиной. И она сказала: «О, мне нравится слушать лекции этого и этого свами — это так приятно, он дает такое хорошее послание. Он известный, общепризнанный мастер и учитель. И он учит, что «У меня не было учителя. Все истины в вашем сердце, вам не нужен учитель». Это учение этого учителя — что нет необходимости в учителе. И нет необходимости в обучении. Мне нравится слушать его лекции». Подождите минутку! Что это? Вы разумный человек? «Я учитель, чтобы сказать вам, что вам не нужен учитель». Что это? Люди такие смешные. Он ведет себя как учитель, чтобы учить людей, что «вам не нужен учитель». Да ладно, это сносит крышу, я вам скажу!

Но шутки в сторону, мы должны быть очень, очень благодарны, если мы можем услышать хорошее послание из хорошего источника. Тогда у нас уже есть две трети этой святой троицы — хорошее послание из хорошего источника. А что такое третья треть? Да, хороший слушатель, хорошая почва — вот кем вы должны стать. Так что если эта святая троица есть, она обеспечивает очень глубокую основу для настоящего духовного роста.

Итак, священник в храме, главный пуджари, немедленно предложил дандаваты нищему. Быть главным пуджари — очень престижная и очень сокровенная служба. Иногда людям трудно понять тайну этого личного типа поклонения, как служение божеству. Но я думаю, что для вас, как для выходцев из православной среды, это проще, потому что там иконы очень почитаются, уважаются, и вы можете установить какую-то живую силу, живую связь. Также я слышал, что в некоторых католических кругах поклоняются Дева Марии, и у них есть путешествующее божество Дева Марии. Одна семья может заботиться о божестве в течение одного месяца, затем Дева Мария приходит в другую семью. Те дети, которые сильнее всего принимают Дева Марию, могут брать ее на месяц.

Почему я об этом говорю? Потому что без практики вы не можете знать, что это такое – божественная сева. Теоретически у нас может быть какое-то понимание, какие-то слова об этом. Но как только вы попробуете, вы увидите, как это работает. Тогда немедленно устанавливается это настроение служения и это внимание.

«Поклонившись Мадхавендре Пури, служитель вернулся в храм, а Мадхавендра Пури стал в экстазе есть сладкий рис, подаренный ему Кришной. После этого Мадхавендра Пури помыл горшок и разбил его на мелкие кусочки. Собрав все черепки, он сложил их в краешек одежды, завязал в узелок и заботливо хранил. Каждый день Мадхавендра Пури съедал по одному кусочку этого горшка. Делая это, он сразу погружался в экстаз. Воистину, история эта удивительна.»[1]

На сегодня мы остановимся здесь; мы рассмотрели еще одну прекрасную часть этой истории. Обычно нас обучают и говорят, что люди должны служить божественному — человек должен служить Богу. Но вот здесь один пример, где Бог служит Своим любимым слугам. В общем, духовная или духовная религиозная практика — это поиск Бога. Но здесь мы видим духовную практику — поиск слуги. Кто это был — Диоген что ли, который нес лампу днем ​​на рыночной площади и говорил: «Я ищу людей». Так что иногда ищем мы, иногда ищет нас наставник. В общем, так приятно, что люди ищут Бога Всевышнего. Но разве не чрезвычайно прекрасно, приятно, волнующе и невероятно, что Всевышний ищет Своих слуг?! Я думаю, если бы вы были Богом, вы бы тоже искали такого слугу, как Мадхавендра Пури.

У вас есть этот поиск в жизни? Несколько лет назад Яшода прислала мне письмо. Это было довольно интересно, потому что это было поэтическое и романтическое объяснение этого поиска. Ты помнишь? Как Кришна бежит за Радхикой, а затем у этой истории также была вторая глава – как Радхика ищет Кришну. И по нескольким сари и чадарам, упавшим тут и там, и по нескольким следам они вспоминают друг друга и знают, что это правильное направление. Нам также нужно найти знаки того, что это правильное направление.

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья 4.138-140