



Archive for April 3rd, 2025
Apr
3
(from a lecture of Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)
(continues from the previous Friday)
“Finishing his daily duties, the priest went to take some rest. In a dream he saw the Gopinatha Deity come to talk to him, and He spoke as follows. “O priest, please get up and open the door of the temple. I have kept one pot of sweet rice for the sannyasi Madhavendra Puri. This pot of sweet rice is just behind My cloth curtain. You did not see it because of My tricks.” Awaking from the dream, the priest immediately rose from bed and thought it wise to take a bath before entering the Deity’s room. He then opened the temple door. According to the Deity’s directions, the priest found the pot of sweet rice behind the cloth curtain. He removed the pot and mopped up the place where it had been kept. He then went out of the temple. Closing the door of the temple, he went to the village with the pot of sweet rice. He called out in every stall in search of Madhavendra Puri. Holding the pot of sweet rice, the priest called, “Will he whose name is Madhavendra Puri please come and take this pot! Gopinatha has stolen this pot of sweet rice for you!” The priest continued, “Would the sannyasi whose name is Madhavendra Puri please come and take this pot of sweet rice and enjoy the prasadam with great happiness! You are the most fortunate person within these three worlds!”[1]
These verses explain the difference between the absolute truth and the relative truth. Here Gopinath clearly shows Himself as a thief – stealing one part of the sweet rice. And this was not kept in secret, but declared boldly: “God is a thief.” Because if He steals, that gives much, much pleasure to everyone. In the material sphere theft is a criminal act, but in the spiritual realm everybody is happy due to this.
Then what to do? We are followers of Krishna, so let’s follow His example – steal the sweet rice? Well, two days ago we had sweet rice. It was so nice that I was thinking of stealing one more pot, definitely. But fortunately, the devotees stopped this criminal activity because they supplied.
Nevertheless, some things you can steal. For example, you can steal your attention from illusion. Or you can steal another person’s heart. This we can do. But not for yourself, only as a heartfelt offering. And that is preaching. You bring the attention of others towards the divine purpose. I think this is a very elevated kind of campaign.
So, the priest had this vision during the night. Then he followed the instruction and then he took the sweet rice and ran to the marketplace to search for Madhavandra Puri.
“Hearing this invitation, Madhavendra Puri came out and identified himself. The priest then delivered the pot of sweet rice and offered his obeisances, falling flat before him. When the story about the pot of sweet rice was explained to him in detail, Shri Madhavendra Puri at once became absorbed in ecstatic love of Krishna. Upon seeing the ecstatic loving symptoms manifest in Madhavendra Puri, the priest was struck with wonder. He could understand why Krishna had become so much obliged to him, and he saw that Krishna’s action was befitting.”[2]
Do you also come to this conclusion sometimes? ‘He was right, again.’ Because it is said: “A devotee can fully control God Krishna. It is impossible to conquer Krishna, but through the devotional service a devotee can control Him. It is said in the Brahma Samhita: vedeshu durlabham adurlabham atma-bhaktau[3]– “Through the Vedas it’s impossible to reach, but through atma–bhaktau, through dedication of the heart, dedication of the soul, it’s very easy to understand. You cannot understand Krishna simply by reading the Vedic literature. If someone doesn’t love Him, he cannot understand Him. Therefore, beyond studying the Vedic scriptures you have to worship the Supreme. These two processes will help each other. Love of Godhead is dormant in everybody’s hearts. And if we simply follow the rules of devotional service, this dormant love awakes.
(to be continued)
[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.126-4.134
[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.135-4.137
[3] Brahma Samhitā 5.33
Apr
3
(Szvámí Tírtha, 2018.08.15-ei ludastói tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Napi kötelességei befejeztével a pap nyugovóra tért. Álmában látta a Gópínáth múrtit, amint jön, hogy beszéljen vele. A múrti így szólt hozzá: “Óh, pap, kérlek, kelj fel, és nyisd ki a templom ajtaját! Eldugtam egy tál tejberizst Mádhavéndra Purínak, a szannjászínak. Itt lapul közvetlenül a palástom mögött. Cselhez folyamodtam, ezért nem vehetted észre! Egy Mádhavéndra Purí nevű szannjászí üldögél a kihalt piactéren. Kérlek, vidd ezt a tál tejberizst, ami itt van Mögöttem, és add oda neki!” Álmából felébredvén a pap nyomban felkelt, s úgy gondolta, megfürdik, mielőtt belép a múrti szobájába. Azután kinyitotta a templomajtót. A múrti utasítását követve aztán megtalálta a tál tejberizst Gópínáth palástja mögött. Magához vette, feltörölte a helyét, majd elhagyta a templomot. Bezárta a templomajtót, s a tál tejberizzsel a faluba ment. Minden árus pultjánál Mádhavéndra Purít hívta. A tálat a kezében tartva a pap így kiáltott: „Jöjjön ide az az ember, akinek a neve Mádhavéndra Purí, s fogja ezt az edényt! Gópínáth neked lopta ezt a tál tejberizst!” „A Mádhavéndra Purí nevű szannjászí jöjjön ide! — folytatta a pap. — Vigye ezt a tál tejberizst, s élvezze nagy boldogsággal a praszádamot! A legszerencsésebb ember vagy a három világban!”[1]
Ezek a versek tisztán megmagyarázzák, hogy mi a különbség az abszolút és a relatív igazság között. Az Úr Gópináth itt nyíltan megvallja magáról, hogy ő tolvaj. Elcsent egy tál tejberizst és ezt nem is tartotta titokban, mert ha Ő lop, akkor az nagyon nagy transzcendentális boldogságot okoz mindenkinek. Az anyagi világban a lopás bűn, de a lelki világban lelki gyönyörűség származik abból, ha az Úr lop.
Nos, hát akkor mit csináljunk? Kövessük ezt a példát, vagy ne kövessük? Váljunk mi is tolvajjá? Lopjunk mi is édes rizst? Ugye, két nappal ezelőtt édesrizst ettünk. Annyira finom volt, hogy azon gondolkodtam, mindenféleképpen lopok még egy tányérral. De szerencsére a bhakták leállították ezt a bűnözői vágyamat, és hoztak még nekem.
Néhány dolgot el lehet lopni. Például az ember a saját figyelmét ellophatja az illúziótól, és bizony más emberek szívét, figyelmét is el lehet lopni, de ne saját magadnak, hanem legyen az egy szeretetteljes felajánlás. Ez a prédikálás, hogy valakinek a figyelmét az anyagi világról a lelki értékek fontossága felé tereljük.
Így hát a pap megfogadta az álmában kapott tanácsot, gyorsan magához vette az édesrizst és szaladt a piactérre, hogy meglelje ezt a Mádhavéndra Purít.
„Amikor Mádhavéndra Purí meghallotta, hogy hívják, előlépett, s megmondta, kicsoda. A pap odaadta neki a tál tejberizst, és a földre vetve magát, a hódolatát ajánlotta. Amikor a pap töviről hegyire elmesélte neki a tál tejberizs történetét, Srí Mádhavéndra Purít azon nyomban eltöltötte a Krisna iránti eksztatikus szeretet. A pap látta, hogy Mádhavéndra Purín az eksztatikus szeretet jelei mutatkoznak meg, s nagyon elcsodálkozott. Megértette, miért volt Krisna olyan hálás Mádhavéndra Purínak, és úgy vélte, az Úr helyesen cselekedett.”[2]
Esetleg néha mi magunk is jutunk ilyen felismerésre? ‘Már megint Krisnának volt igaza? Egy bhakta tökéletesen az irányítása alá tudja vonni Krisnát. A Bhágavatam ezt így magyarázza: soha senki nem képes legyőzni az Urat, de egy bhakta az odaadó szolgálatán keresztül képes diadalmaskodni felette. A Brahma-szanhitában ezt olvashatjuk: ‘védésu durlabham adurlabham átma-bhaktau.’[3] Csak a védikus irodalom olvasásával az ember nem értheti meg Krisnát, noha minden védikus írásnak az Ő megértése a célja, ha valaki nem szereti Krisnát, nem értheti meg Őt. Ezért a védikus irodalom olvasása mellett a múrti imádata, odaadó szolgálata segít, ezek ketten együttesen erősítik majd a bhakta lelki fölismeréseit az odaadó szolgálatot illetően. Az Isten iránti szeretet mindenki szívében ott szunnyad, s ha egyszerűen csak követjük az odaadó szolgálat meghatározott folyamatát, ez a szeretet felébred a szívünkben.
1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja 4.126-4.134.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja 4.126-4.134
3. Brahma Szanhitá 5.33
Apr
3
(от лекция на Свами Тиртха, 15.08.2018, Лудащо)
(продължава от предишния петък)
„Привършвайки дневните си задължения, свещенослужителят отиде да си почине. Насън той видя божеството Гопинатха, което дойде да му говори и му каза следното: „О, свещенослужителю, моля те, стани и отвори вратата на храма. Запазил съм една купичка със сладък ориз за санняси на име Мадхавендра Пури. Тази купичка със сладък ориз е точно зад Моята платнена завеса. Ти не я видя заради хитростите Ми. Един санняси на име Мадхавендра Пури седи на празния пазар. Моля те, вземи тази купичка сладък ориз и му я занеси.” Събуждайки се от съня, свещенослужителят веднага стана от леглото и реши, че е мъдро да се изкъпе преди да влезе в стаята на божеството. След това той отвори вратата на храма. По наставленията на муртито, свещенослужителят намери съдинката сладък ориз зад платнената завеса. Той взе гърненцето и избърса мястото, където то бе стояло. После излезе от храма и затваряйки вратата отиде до селото с гърненцето сладък ориз, като търсеше при всяка сергия Мадхавендра Пури. Държейки гърнето сладък ориз, свещенослужителят викаше: „Моля този, чието име е Мадхавендра Пури, да дойде и да вземе тази съдинка! Гопинатха е откраднал този съд със сладък ориз за теб!” Свещенослужителят продължи: „Ще дойде ли моля санняси, чието име е Мадхавендра Пури, да вземе това гърне със сладък ориз и да се наслади на прасадама с голямо щастие! Ти си най-големият късметлия в тези три свята!”[1]
Тези стихове описват разликата между абсолютната истина и относителната истина. Тук Гопинатх очевидно се проявява като крадец – задига купичка сладък ориз. И това не е запазено в тайна, а дръзко е заявено, че „Господ е крадец.” Защото когато Той краде, това носи много, много наслада на всички. В материалния свят кражбата е криминално деяние, но в духовната сфера всички са щастливи от нея.
Тогава какво да правим? Ние сме последователи на Кришна, така че нека да следваме Неговия пример – да крадем сладък ориз, така ли? Преди два дни тук имахме сладък ориз. Беше толкова вкусен, че определено си мислех да си открадна още една купичка. За щастие, бхактите предотвратиха това криминално деяние като сами ми донесоха.
При все това, някои неща можете да крадете. Например, можете да отнемете вниманието си от илюзията. Или пък, можете да откраднете сърцето на някого. Това е позволено. Обаче не за себе си, а като съкровено приношение. Това е проповядване. Насочвате вниманието на другите към божествената цел. Мисля, че това е много възвишена кампания.
И така, свещенослужителят имал този сън през нощта. След това последвал заръката, взел сладкия ориз и хукнал по пазара да търси Мадхавендра Пури.
„Чувайки тази покана, Мадхавендра Пури излезе и се представи. Тогава свещенослужителят му предаде гърнето със сладък ориз и му отдаде почитанията си, просвайки се пред него. Когато му бе разказана историята за гърненцето със сладък ориз детайлно, Шри Мадхавендра Пури веднага потъна в екстатична любов към Кришна. Когато видя признаците на екстатичната любов да се показват в Мадхавендра Пури, свещенослужителят бе поразен от учудване. Той можа да разбере защо Кришна му бе станал толкова задължен и видя, че действието на Кришна бе правилно.”[2]
Вие понякога стигате ли до същото заключение? „Той отново се оказа прав.“ Понеже е казано: „Преданият може напълно да контролира Бог Кришна. Невъзможно е Кришна да бъде победен, ала чрез предано служене бхактата е способен изцяло да Го владее“. В „Брахма Самхита“ се казва: ведешу дурлабхам адурлабхам атма-бхактау[3]– „Посредством Ведите е невъзможно да Го постигнеш, но чрез атма-бхактау, чрез сърдечна посветеност, чрез отдаденост от душа, е лесно да Го разбереш“. Просто като четете ведическата литература не можете да разберете Кришна. Ако някой не Го обича, той не може да Го разбере. Затова освен да изучавате ведическите писания, трябва и да обожавате Бога. Тези два процеса се подпомагат един друг. Любовта към Бога спи в сърцето на всекиго. И ако просто следваме предписанията на преданото служене, тази спяща любов се пробужда.
(следва продължение)
[1] “Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.126-4.134
[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.135-4.137
[3] „Брахма Самхита“ 5.33
Apr
3
(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)
(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)
„Nachdem der Priester seine täglichen Pflichten erledigt hatte, ging er zur Ruhe. In einem Traum sah er die Gottheit Gopinatha, die zu ihm kam und wie folgt sprach: „Oh Priester, bitte steh auf und öffne die Tempeltür. Ich habe einen Topf mit süßem Reis für den Sannyasi Madhavendra Puri aufbewahrt. Dieser Topf mit süßem Reis steht direkt hinter meinem Vorhang. Du hast ihn wegen meiner Tricks nicht gesehen.“ Als der Priester aus dem Traum erwachte, stand er sofort auf und hielt es für ratsam, ein Bad zu nehmen, bevor er das Zimmer der Gottheit betrat. Dann öffnete er die Tempeltür. Gemäß den Anweisungen der Gottheit fand der Priester den Topf mit süßem Reis hinter dem Stoffvorhang. Er holte den Topf heraus und wischte den Platz auf, an dem er aufbewahrt worden war. Dann verließ er den Tempel. Er schloss die Tempeltür und ging mit dem Topf ins Dorf. Er suchte an jedem Stand nach Madhavendra Puri. Mit dem Topf in der Hand rief der Priester: „Würde der, dessen Name Madhavendra Puri ist, bitte kommen und diesen Topf nehmen! Gopinatha hat diesen Topf mit süßem Reis für dich gestohlen!“ Der Priester fuhr fort: „Würde der Sannyasi, dessen Name Madhavendra Puri ist, bitte kommen und diesen Topf mit süßem Reis nehmen und das Prasadam mit großer Freude genießen! Du bist der glücklichste Mensch in diesen drei Welten!“[1]
Diese Verse erklären den Unterschied zwischen der absoluten und der relativen Wahrheit. Hier zeigt sich Gopinath deutlich als Dieb – er stiehlt einen Teil des süßen Reises. Und dies wurde nicht geheim gehalten, sondern kühn verkündet: „Gott ist ein Dieb.“ Denn wenn Er stiehlt, bereitet das allen viel Freude. Im materiellen Bereich ist Diebstahl eine kriminelle Handlung, doch im spirituellen Bereich sind alle dadurch glücklich.
Was also tun? Wir sind Anhänger Krishnas, also lasst uns seinem Beispiel folgen – den süßen Reis stehlen? Nun, vor zwei Tagen gab es süßen Reis. Er war so lecker, dass ich unbedingt noch eine Schüssel stehlen wollte. Aber glücklicherweise hielten mich die bhaktas von dieser kriminellen Aktivität auf, weil sie mir selber noch etwas brachten.
Dennoch kann man manche Dinge stehlen. Zum Beispiel kann man seine Aufmerksamkeit von Illusionen ablenken. Oder man kann das Herz eines anderen Menschen stehlen. Das können wir tun. Aber nicht für uns selbst, sondern nur als ein von Herzen kommendes Opfer. Und das ist Predigen. Man lenkt die Aufmerksamkeit anderer auf das göttliche Ziel. Ich denke, das ist eine sehr erhabene Kampagne.
Der Priester hatte diese Vision in der Nacht. Dann befolgte er die Anweisung, nahm den süßen Reis und rannte zum Marktplatz, um Madhavandra Puri zu suchen.
„Als Madhavendra Puri diese Einladung hörte, trat er heraus und gab sich zu erkennen. Der Priester brachte ihm den Topf mit süßem Reis und verbeugte sich vor ihm. Als ihm die Geschichte mit dem Topf mit süßem Reis ausführlich erzählt wurde, versank Shri Madhavendra Puri sofort in ekstatischer Liebe zu Krishna. Als er die ekstatischen Liebessymptome sah, die sich in Madhavendra Puri zeigten, war der Priester von Staunen erfüllt. Er verstand, warum Krishna ihm so dankbar war, und er erkannte, dass Krishnas Handeln angemessen war.“[2]
Kommt ihr auch manchmal zu diesem Schluss? „Er hatte wieder einmal Recht.“ Denn es heißt: „Ein Anhänger kann Gott Krishna vollständig kontrollieren. Es ist unmöglich, Krishna zu besiegen, aber durch hingebungsvollen Dienst kann ein Anhänger ihn kontrollieren.“ In der Brahma Samhita heißt es: vedeshu durlabham adurlabham atma-bhaktau[3] – „Durch die Veden ist es unmöglich, zu Ihm zu gelangen, aber durch atma-bhaktau, durch Hingabe des Herzens und Hingabe der Seele, ist es sehr leicht Ihn zu verstehen. Man kann Krishna nicht allein durch das Lesen der vedischen Literatur verstehen. Wer ihn nicht liebt, kann ihn nicht verstehen. Deshalb muss man über das Studium der vedischen Schriften hinaus, den Höchsten verehren. Diese beiden Prozesse unterstützen sich gegenseitig. Die Liebe zu Gott schlummert in jedem Herzen. Und wenn wir einfach den Regeln des hingebungsvollen Dienstes folgen, erwacht diese schlummernde Liebe.
(Fortsetzung folgt)
1 Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.126–4.134
2 Chaitanya Charitamrita, Madhya 4.135–4.137
3 Brahma Samhitā 5.33
Apr
3
(из лекции Свами Тиртхи, 15.08.2018, Лудащо)
(продолжение с предыдущей пятницы)
«Выполнив свои повседневные обязанности, служитель лег спать. Во сне к нему пришел Гопинатха и сказал следующее. «О пуджари, пожалуйста, встань и отопри двери храма. Я приберег один горшочек сладкого риса для санньяси по имени Мадхавендра Пури». «Горшок этот спрятан под полой Моей одежды. Благодаря Моей хитрости Ты не заметил его». «На безлюдной базарной площади сидит санньяси, которого зовут Мадхавендра Пури. Возьми этот горшок сладкого риса и отнеси ему». Проснувшись, служитель вскочил с постели и решил омыться, прежде чем войти в комнату Божества. Омывшись, он отпер дверь храма. Как и говорило Божество, под полой Его одежды служитель нашел горшочек сладкого риса. Он взял горшок, протер под ним пол и вышел из храма. Заперев храм, служитель отправился с горшком сладкого риса в деревню. В поисках Мадхавендры Пури он стал выкрикивать его имя и осматривать каждый прилавок. С горшочком в руках священник звал: «Мадхавендра Пури, выйди и возьми горшок сладкого риса! Гопинатха похитил его специально для тебя!» Служитель продолжал: «Санньяси по имени Мадхавендра Пури, пожалуйста, возьми этот сладкий рис и от души насладись прасадом! Во всех трех мирах нет никого удачливее тебя!»[1]
Эти стихи объясняют разницу между абсолютной истиной и относительной истиной. Здесь Гопинатх ясно показывает Себя вором – крадёт часть сладкого риса. И это не держалось в тайне, а смело заявлялось: «Бог – вор». Потому что если Он крадет, то это доставляет всем огромное удовольствие. В материальной сфере воровство – это преступное деяние, но в духовной сфере все счастливы этому.
Что же тогда делать? Мы последователи Кришны, так давайте последуем Его примеру — украдем сладкий рис? Ну, два дня назад у нас был сладкий рис. Он был таким вкусным, что я подумал украсть еще один горшок. Но к счастью, преданные остановили эту преступную деятельность, потому что они сами принесли мне.
Тем не менее, некоторые вещи вы можете украсть. Например, вы можете украсть свое внимание у иллюзии. Или вы можете украсть сердце другого человека. Это мы можем сделать. Но не для себя, только как сердечное приношение. И это проповедь. Вы привлекаете внимание других к божественной цели. Я думаю, что это очень возвышенный вид кампании. Тем не менее, некоторые вещи вы можете украсть. Например, вы можете украсть свое внимание у иллюзии. Или вы можете украсть сердце другого человека. Это мы можем сделать. Но не для себя, только как сердечное приношение. И это проповедь. Вы привлекаете внимание других к божественной цели. Я думаю, что это очень возвышенный вид кампании.
Итак, священнику ночью было видение. Затем он последовал наставлению, взял сладкий рис и побежал на рынок искать Мадхавандра Пури.
«Услышав это, Мадхавендра Пури вышел и представился. Тогда служитель вручил ему горшок сладкого риса и простерся перед ним. Узнав во всех подробностях о том, как был украден горшок сладкого риса, Шри Мадхавендра Пури погрузился в экстаз любви к Кришне. При виде признаков экстатической любви, проявляемых Мадхавендрой Пури, служитель пришел в изумление. Он понял, почему Кришна чувствовал Себя столь обязанным Мадхавендре Пури. Теперь ему стало ясно, что поступок Кришны был вполне оправдан.» [2]
Вы тоже иногда приходите к такому выводу? «Он был прав, снова». Потому что сказано: «Преданный может полностью контролировать Бога Кришну. Невозможно победить Кришну, но через преданное служение преданный может контролировать Его. В «Брахма-самхите» сказано: ведешу дурлабхам адурлабхам атма-бхактау[3]— «Через Веды невозможно достичь, но через атма-бхактау, через преданность сердца, преданность души, Его очень легко понять. Вы не можете понять Кришну, просто читая Ведическую литературу. Если кто-то не любит Его, он не может Его понять. Поэтому, помимо изучения Ведических писаний, вы должны поклоняться Всевышнему. Эти два процесса будут помогать друг другу. Любовь к Богу дремлет в сердце каждого. И если мы просто следуем правилам преданного служения, эта дремлющая любовь пробуждается.
(продолжение следует)
[1] “Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья 4.126-4.134
[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.135-4.137
[3] „Брахма Самхита“ 5.33
