Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

“Madhavendra Puri avoided begging. He was completely unattached and indifferent to material things. If, without his begging, someone offered him some food, he would eat; otherwise he would fast. A paramahamsa like Madhavendra Puri is always satisfied in the loving service of the Lord. Material hunger and thirst cannot impede his activities. When he desired to taste a little sweet rice offered to the Deity, he considered that he had committed an offence by desiring to eat what was being offered to the Deity. Madhavendra Puri left the temple and sat down in the village marketplace, which was vacant. Sitting there, he began to chant. In the meantime, the temple priest laid the Deity down to rest.” [1]
In the purports we read: “The foodstuff that we want to offer to the Deities usually is advised to be covered while being carried to the Deities so that it is not observed, not seen by others. Those who are not accustomed to the high principles of service might desire this foodstuff and this is an offence. Therefore it is good to cover it, but when it is placed or offered in front of the Deities, it should be uncovered. Madhavendra Puri had seen this uncovered food being offered to the Deity and he wanted to prepare the same for his own Deity. But he was so strict that he considered this to be an offence. Therefore he left the temple without a word. He was considered a paramahamsa. And a paramahamsa is such a person who has conquered the six material qualities. These are kama (pleasure), krodha (anger), lobha (greed), illusion, madness and envy; and also, the instincts of eating and drinking. Those who have overcome these enemies are considered paramahamsas.”
You might say that this is obvious that the rules of offering should be followed, the foodstuff should be covered. And we don’t desire the food before being offered – you know that is obvious. Once there was a story. I’ve told it many times, but it describes what is our nature. There was a newcomer in a temple and when he saw many different foodstuffs arranged nicely on a big plate, he asked: “Who is this big plate for?” Devotees told him: “No, no this is not for you, this is for the Deity.” Then our friend asked: “When will I become a Deity?” This is human nature, we are like this. There’s a nice plate for someone: “Wow! I want to be that someone.” I think it’s so sincere, so simple.
Those who can control these urges – kama, krodha, etc. – they are paramahamsas. So beware, if you are in a title hunt, be careful. Before you identify yourself as a paramahamsa, first conquer these enemies. It’s so difficult to introduce yourself, for example: “I am Lakshmi Devi”. How can you say “I am the goddess of fortune in her full opulence”? Therefore, we say: “I am Lakshmi devi dasi. I am the servant of Lakshmi Devi” – that’s easier, safer, truer. Or if you say: “I am Krishna Prabhu. I am Lord Krishna.” Who will accept this? Better to say: “I am Krishna das. I am a servant of Lord Krishna.”
Gurudev was very sensitive to this point. When some devotees told him: “Since I became a devotee…” He didn’t tolerate that: “You think that you are a bhakta!?” He was chastising us very much. And this is not only words. This is a mentality. Therefore I say that he represented a very good school. He provided a very proper training to his disciples.
Question of Krishna Priya: You read that paramahansa controls these six enemies. I was thinking that they are no longer existing in him?
Swami Tirtha: All right, a hansa controls, a paramahansa doesn’t know what to control. May I give you a weird proof for this? Once a westerner asked an old Indian sadhu: “What is your opinion about homosexuality?” And the sadhu said: “What is that?” No idea! If you have no idea of what is this enemy like kama, krodha, lobha, then what is there to control? You see, there are certain levels of conscious existence.

(to be continued)

1. “Chaitanya Charitamrita”, Madhya, 4.123-4.125

(Szvámí Tírtha, 2018.08.15-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Mádhavéndra Purí kerülte a koldulást. A legkevésbé sem ragaszkodott az anyagi dolgokhoz, s teljes mértékben közömbös volt irántuk. Ha valaki kérés nélkül étellel kínálta, akkor evett, máskülönben koplalt. Egy olyan paramahansza, mint Mádhavéndra Purí, mindig elégedett az Úr szerető szolgálatában, s anyagi éhség és szomjúság nem akadályozhatja tetteit. Amikor szerette volna megkóstolni a múrti számára készült tejberizst, úgy gondolta, sértést követett el azzal, hogy megkívánta, amit éppen a múrtinak ajánlottak fel. Mádhavéndra Purí elhagyta a templomot. Leült a falu kihalt piacterén, s amint ott üldögélt, mantrázni kezdett. Eközben a templom papja lefektette a múrtit pihenni.”[1]
A magyarázatban ezt olvashatjuk: „A múrtinak felajánlandó ételt tanácsos letakarni, amikor a konyhából a múrtihoz viszik, s így mások nem láthatják. Azok, akik nincsenek hozzászokva az odaadás magas szintű szabályozó elveinek követéséhez, megkívánhatják az ételt, és ez sértés. Éppen ezért el kell kerülnünk, hogy bárkinek is lehetősége nyíljon akár csak megpillantani is. Amikor azonban a múrti elé teszik, fedetlennek kell lennie. Mádhavéndra Purí a múrti előtt látta a lefedetlen ételt, s arra vágyott, hogy megkóstolhasson belőle egy kicsit, hogy hasonló tejberizst készíthessen Gópáljának is. Olyan szigorú volt azonban, hogy ezt sértésnek tekintette, ezért elhagyta a templomot, anélkül, hogy bárkihez is szólt volna. A paramahanszát ezért vidzsita-sad-gunának nevezik. Le kell győznie a hat anyagi tulajdonságot – a kámát, a kródhát, a lóbhát, a móhát, a matszarját és a ksudhá-trsnát (a kéjt, a dühöt, a kapzsiságot, az illúziót, az irigységet, valamint az éhséget és a szomjúságot).”
Gondolhatnánk azt, hogy persze a múrti-imádat szabályai evidensek, hiszen mindenki tudja, hogy az ételt letakarjuk, amikor a múrtiknak visszük, hogy ne kívánják meg. Egyszer volt egy újdonsült érdeklődő az egyik templomban, aki  látta, hogy milyen hatalmas tálat készítenek össze csupa finomságokkal, és viszik be a templomszobába. Majd megkérdezte: „Ez kinek lesz?” Erre a bhakta, aki vitte a tálat azt mondta, hogy: „Nem, ez nem neked lesz, hanem a múrtiknak.” Mire a barátunk megkérdezte: „Mikor lesz belőlem múrti?” Ilyen az emberi természet, ilyenek vagyunk, azt szeretnénk, hogy minden jóban részesüljünk. Látunk egy valaki számára gazdagon megrakott  tálat: „Ó! Én is az a személy akarok lenni.” Úgy hiszem ez nagyon őszinte és nagyon egyszerű.
Azok, akik képesek fegyelmezni e hatféle anyagi késztetést – káma, kródha, stb. – azok a paramahanszák. Tehát legyetek óvatosak, ha ilyen titulusokra vadásztok. Mielőtt paramahanszának nevezitek saját magatokat, ügyeljetek arra, hogy először győzzétek is le ezt a hatféle késztetést. Például nehéz úgy bemutatkoznotok, hogy: „Laksmí déví vagyok”. Hogyan is mondhatnátok azt, hogy „Én a szerencse istennője vagyok, a maga teljességében, isteni valójában”? Egyszerűbb, ha azt mondjátok, hogy: „Én Laksmí déví dászí, Laksmí déví szolgája vagyok” – ez sokkal inkább igaz. Vagy pedig, ha azt mondjátok, hogy: „Én Krisna Prabhu vagyok, ami azt jelenti, hogy én vagyok az Úr Krisna.” Ki fogja ezt elhinni rólatok? Sokkal jobb, ha azt mondjátok, hogy: „Én vagyok Krisna dász, Krisna szolgája.”
Gurudév nagyon érzékeny volt ebben a kérdésben. Néha amikor az ember visszatekint a múltjára, akkor könnyen kicsúszik a nyelvén az a szó, hogy: „Amióta bhakta lettem…” Na ezt nem tolerálta Gurudév: „Szóval te azt állítod magadról, hogy bhakta lettél!?” Tehát nagyon nem viselte ezeket a mondatokat. Mert ez nemcsak szóhasználat, hanem mentalitás kérdése is! Ezért mondhatjuk azt, hogy egy nagyon jó iskolát, egy nagyon jó tanítást képviselt. Egy igazán jó képzést biztosított a növendékei számára.
Krisna-prijá: Azt mondtad, hogy a paramahansza fegyelmezni e hatféle ellenséget. S én azon gondolkoztam, hogy ez azt jelenti, hogy többé már nem léteznek ezek benne?
Szvámí Tírtha: A hansza fegyelmez, a paramahansza pedig nem tudja, hogy mit kell fegyelmeznie. Mondhatok ennek alátámasztására egy fura példát? Egyszer egy nyugati bhakta megkérdezett egy öreg indiai szádhut: „Mi a maga véleménye a homoszexualitásról?” Mire a szádhu visszakérdezett: „Mi az?” Fogalma se volt róla! Ha fogalmatok sincs arról, hogy mik ezek az ellenségek: káma, kródha, lóbha, akkor mit is kellene fegyelmezni? Látjátok a tudatos létezésnek különböző szintjei vannak!

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.123-4.125.

(от лекция на Свами Тиртха, 15.08.2018, Лудащо)

„Мадхавендра Пури избягваше да проси. Той беше напълно необвързан и безразличен към материални неща. Ако, без да е молил, някой му предложеше храна, той ядеше; иначе гладуваше. Парамахамса като Мадхавендра Пури винаги бе доволен в любящото служене към Бога. Физически глад и жажда не можеха да попречат на дейностите му. Когато пожела да опита малко от сладкия ориз, предложен на муртито, той реши, че е извършил обида като е пожелал да изяде това, което е било предложено на божеството. Мадхавендра Пури напусна храма и седна на селския пазар, където беше свободно. Седейки там, той започна да мантрува. В същото време, свещенослужителят от храма сложи божеството да почива.”[1]
В пояснението четем: „Храната, която искаме да предложим на божествата, обичайно се съветва да се покрива, за да може докато бъде отнасяна пред муртите да не я гледат останалите. Онези, които не са запознати с висшите принципи на служенето, може да пожелаят гозбите, а това е оскърбление. Затова е добре тя да е покрита; обаче когато бъде поставена пред муртите, следва да се открие. Мадхавендра Пури видял тази непокрита храна, която била поднесена на божеството, и пожелал да приготви същата за своето мурти. Обаче бил толкова стриктен, че счел това за оскърбление. Затова напуснал храма без да каже и дума. Той бил считан за парамаханса. Парамаханса е този, който е победил шестте материални качества. Това са: кама (удоволствие), кродха (гняв), лобха (алчност), илюзия, лудост и завист; а също и инстинктите за ядене и пиене. Ония, които са надмогнали тези врагове, са считани за парамаханси.”
Може да кажете, че това е очевидно: правилата за предлагане трябва да се спазват, храната трябва да се покрива. Освен това ние не пожелаваме храната, преди да е предложена – знаете, това е очевидно. Веднъж имаше една случка. Много пъти съм ви я разказвал, но тя толкова добре описва природата ни. Имаше един новодошъл в храма и когато той видя множеството различни ястия, подредени красиво върху един голям поднос, попита: „За кого е това голямо блюдо?” Бхактите отвърнаха: „Не, това не е за теб, това е за муртите.” И тогава нашият приятел попита: „Аз кога ще стана мурти?” Такава е човешката природа, такива сме си. Хубава чиния за някой: „Леле! Аз искам да бъда този някой.” Намирам това за толкова искрено, толкова простосърдечно.
Та ония, които са способни да овладяват тези импулси кама, кродха, и т.н. – те са парамаханси. Така че внимавайте, ако сте на лов за титли. Преди да се самоидентифицирате като парамаханси – най-напред победете тези врагове. Много е неловко да се представяте например с: „Аз съм Лакшми Деви”. Как можете да кажете: „Аз съм богинята на сполуката в пълното ѝ великолепие”? Затова ние обичайно казваме: „Аз съм Лакшми Деви даси. Аз съм слугиня на Лакшми Деви” – така е по-добре, по-безопасно е и по-вярно. Или ако кажете: „Аз съм Кришна Прабху. Аз съм Бог Кришна.” Кой ще вземе това на сериозно? По-добре кажете: „Аз съм Кришна дас. Аз съм слуга на Бога Кришна.”
Гурудев беше много чувствителен на тази тема. Когато някой му кажеше: „Аз откак станах бхакта…” той не търпеше това: „Ти си мислиш, че си бхакта!?” Много ни гълчеше. И това не са само думи. Това е начин на мислене. Затова казвам, че той представяше много добра школа. Даваше много добра школовка на своите ученици.
Въпрос на Кришна Прия: Прочетохте, че парамаханса контролира тези шест врага. Аз си мислех, че те вече не съществуват у него?
Свами Тиртха: Е добре, ханса ги контролира, а парамаханса не знае какво да контролира. Може ли да ви дам едно странно доказателство за това? Веднъж един западняк попита възрастен индийски садху: „Какво е вашето мнение за хомосексуалността?” А садху отвърна: „Какво е това?” Той нямаше представа! Ако си нямаш и идея какво представляват тези врагове – кама, кродха, лобха – тогава какво да контролираш? Така че виждате, има различни нива на съзнателно съществуване.

(следва продължение)

1.  “Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя 4.123-4.125

(Aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 15.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

„Madhavendra Puri vermied das Betteln. Er war völlig ungebunden und gleichgültig gegenüber materiellen Dingen. Wenn ihm jemand, ohne dass er gebettelt hatte, etwas zu essen anbot, aß er; andernfalls fastete er. Ein Paramahamsa wie Madhavendra Puri ist stets zufrieden im liebevollen Dienst des Herrn. Materieller Hunger und Durst können seine Aktivitäten nicht behindern. Als er ein wenig süßen Reis probieren wollte, welcher  dem  Murti angeboten wurde, betrachtete er es als Vergehen, das zu essen, was der Gottheit angeboten wurde. Madhavendra Puri verließ den Tempel und setzte sich auf den leeren Dorfmarkt. Dort sitzend begann er zu chanten. In der Zwischenzeit legte der Tempelpriester die Gottheit zur Ruhe.“[1]
In den Erläuterungen lesen wir: „Es wird üblicherweise empfohlen, Speisen, die wir den Gottheiten anbieten möchten, abzudecken, während sie zu den Murtis getragen werden, damit sie von anderen nicht gesehen werden. Wer die hohen Prinzipien des Dienstes nicht kennt, könnte diese Speise begehren, und das ist ein Vergehen. Deshalb ist es gut, sie abzudecken, aber wenn sie vor den Murtis  platziert oder ihnen dargeboten wird, sollte sie unbedeckt sein. Madhavendra Puri hatte gesehen, wie diese Speise unbedeckt der Gottheit dargeboten wurde, und wollte sie auch für sein eigenes Murti zubereiten. Doch er war so streng, dass er dies als Vergehen betrachtete. Deshalb verließ er den Tempel wortlos. Er galt als Paramahamsa. Und ein Paramahamsa ist jemand, der die sechs materiellen Eigenschaften überwunden hat. Diese sind Kama (Vergnügen), Krodha (Wut), Lobha (Gier), Illusion, Wahnsinn und Neid sowie die Instinkte des Essens und Trinkens. Wer diese Feinde überwunden hat, gilt als Paramahamsas.“
Man könnte sagen, es sei selbstverständlich, dass die Opferregeln befolgt und die Speisen abgedeckt werden sollten. Und wir begehren das Essen nicht, bevor es angeboten wird – das ist selbstverständlich. Es gab einmal eine Geschichte. Ich habe sie schon oft erzählt, aber sie beschreibt unsere Natur. Ein Neuankömmling in einem Tempel sah viele verschiedene Speisen, hübsch auf einem großen Teller angerichtet, und fragte: „Für wen ist dieser große Teller?“ Die Bhaktis antworteten: „Nein, nein, das ist nicht für dich, das ist für das Murti.“ Dann fragte unser Freund: „Wann werde ich ein Murti?“ Das ist die menschliche Natur, so sind wir. Es gibt einen schönen Teller für jemanden: „Wow! So möchte ich auch sein.“ Ich finde, das ist so aufrichtig, so einfach.
Wer diese Triebe – Kama, Krodha usw. – kontrollieren kann, ist ein Paramahamsa. Also, Vorsicht, wenn ihr auf Titeljagd seid, seid vorsichtig. Bevor ihr euch als Paramahamsa bezeichnet, müsst ihr diese Feinde erst besiegen. Es ist wenig gewandt, sich vorzustellen, zum Beispiel auf diese Art und Weise: „Ich bin Lakshmi Devi.“ Wie kann man sagen: „Ich bin die Glücksgöttin in ihrer vollen Pracht“? Deshalb sagen wir: „Ich bin Lakshmi Devi Dasi. Ich bin die Dienerin von Lakshmi Devi“ – das ist einfacher, sicherer, wahrer. Oder wenn ihr sagt: „Ich bin Krishna Prabhu. Ich bin Lord Krishna.“ Wer wird das akzeptieren? Besser wäre es zu sagen: „Ich bin Krishna Das. Ich bin ein Diener von Lord Krishna.“
Gurudev war in dieser Hinsicht sehr sensibel. Wenn jemand zu ihm sagte: „Seit ich ein Bhakta geworden bin …“, duldete er das nicht: „Du denkst, du bist ein Bhakta?!“ Er tadelte uns sehr. Und das sind nicht nur Worte. Das ist eine Einstellung. Deshalb sage ich, dass er eine sehr gute Schule vertrat. Er bot seinen Schülern eine sehr gute Ausbildung.
Frage von Krishna Priya: Sie haben vorgelesen, dass Paramahansa diese sechs Feinde kontrolliert. Ich dachte, sie seien in ihm nicht mehr vorhanden.
Swami Tirtha: Gut, ein Hansa kontrolliert, ein Paramahansa weiß nicht, was er kontrollieren soll. Darf ich euch einen seltsamen Beweis dafür geben? Einmal fragte ein Westler einen alten indischen Sadhu: „Was ist Ihre Meinung zur Homosexualität?“ Und der Sadhu sagte: „Was ist das?“ Keine Ahnung! Wenn ihr keine Ahnung habt, was dieser Feind wie Kama, Krodha oder Lobha ist, was gibt es dann zu kontrollieren? Es gibt bestimmte Ebenen bewusster Existenz.

(Fortsetzung folgt)

1 „Chaitanya Charitamrita“, Madhya, 4.123–4.125

(из лекции Свами Тиртхи, 15.08.2018, Лудащо)

            (продолжение с предыдущей пятницы)

«Мадхавендра Пури никогда не просил подаяния. Он был свободен от привязанностей и безразличен ко всему материальному. Если кто-то угощал его, не дожидаясь, пока он попросит, он ел, а если нет — то просто постился.

Такой парамахамса, как Мадхавендра Пури, служащий Господу с любовью, всегда удовлетворен. Материальные голод и жажда не властны над ним. Когда Мадхавендре Пури захотелось отведать немного сладкого риса, он счел это желание греховным, поскольку в тот момент Божество еще не завершило трапезу.

 Из храма Мадхавендра Пури отправился на базарную площадь, которая уже опустела. Сев там, он начал повторять святое имя. Тем временем служитель в храме уложил Божество спать.»[1]

В комментариях мы читаем: «Пища, которую мы хотим предложить Божествам, обычно рекомендуется быть накрытой, когда ее несут к Божествам, чтобы ее не было видно, чтоб ее не видели другие. Те, кто не привык к высоким принципам служения, могут захотеть эту пищу, а это оскорбление. Поэтому хорошо накрыть ее, но когда ее ставят или предлагают перед Божествами, ее следует раскрыть. Мадхавендра Пури видел, как эту открытую пищу предлагали Божеству, и он хотел приготовить то же самое для своего собственного Божества. Но он был настолько строг, что посчитал это оскорблением. Поэтому он покинул храм, не сказав ни слова. Его считали парамахамсой. А парамахамсой является такой человек, который победил шесть материальных качеств. Это кама (удовольствие), кродха (гнев), лобха (жадность), иллюзия, безумие и зависть; а также инстинкты еды и питья. Те, кто победил этих врагов, считаются парамахамсами».

Вы можете сказать, что это очевидно, что правила подношения должны соблюдаться, еда должна быть покрыта. И мы не желаем еды до того, как ее предложат, — вы знаете, это очевидно. Однажды была история. Я рассказывал ее много раз, но она описывает нашу природу. В храме был новичок, и когда он увидел много разных блюд, красиво разложенных на большой тарелке, он спросил: «Для кого эта большая тарелка?» Преданные сказали ему: «Нет, нет, это не для тебя, это для Божества». Тогда наш друг спросил: «Когда я стану Божеством?» Это человеческая природа, мы такие. Есть красивая тарелка для кого-то: «Ух ты! Я хочу быть этим кем-то». Я думаю, это так искренне, так простосердечно.

Те, кто может контролировать эти побуждения – кама, кродха и т. д. – они парамахамсы. Так что будьте осторожны, если вы в охоте за титулами. Прежде чем называть себя парамахамсой, сначала победите этих врагов. Так трудно представиться, например: «Я – Лакшми Деви». Как вы можете сказать: «Я – богиня удачи в ее полном великолепии»? Поэтому мы говорим: «Я – Лакшми деви даси. Я – слуга Лакшми Деви» – это проще, безопаснее, вернее. Или если вы скажете: «Я – Кришна Прабху. Я – Господь Кришна». Кто это примет всерьез? Лучше сказать: «Я – Кришна дас. Я – слуга Господа Кришны».

Гурудев был очень чувствителен к этому моменту. Когда некоторые преданные говорили ему: «С тех пор, как я стал преданным…» Он не терпел этого: «Ты думаешь, что ты бхакта!?» Он очень сильно нас ругал. И это не только слова. Это менталитет. Поэтому я говорю, что он представлял очень хорошую школу. Он дал своим ученикам очень хорошее обучение.

Вопрос Кришна Прии: Вы читали, что парамаханса контролирует этих шестерых врагов. Я думала, что они больше не существуют в нем?

Свами Тиртха: Хорошо, ханса контролирует, а парамаханса не знает, что контролировать. Могу ли я привести вам странное доказательство этого? Однажды один западный человек спросил старого индийского садху: «Каково ваше мнение о гомосексуализме?» И садху сказал: «Что это?» Понятия не имею! Если вы не имеете представления о том, что это за враг, такой как кама, кродха, лобха, то что тогда контролировать? Видите ли, есть определенные уровни сознательного существования.

(продолжение следует)

[1] Чайтанья Чаритамрита, Мадхья, 4.123-4.125