Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

These four things I have understood about bhakti – it’s totally free, independent, comes on its own; it’s very effective; we don’t know how it works; and it is overwhelming.

So, I think I cannot understand it. I have a very vague concept. But therefore, I believe. I believe it works. Even when I see it doesn’t work on myself still, if I observe others, I see it’s very effectively working. So, therefore I truly believe this. Yet if you cannot believe that this process is as described, then you should follow it. Then human resistance and opposition are totally smashed. Here we have received such a method to approach a higher reality which is, I think, very much applicable – because it is so incredible! Faith is a form of spiritual vision, of subtle vision, it’s an approach to the higher reality: “If you are unable to prove something, with that you should agree. If you cannot understand something – that you should believe. And if you cannot believe something – that you should admire, love, and follow.”

It’s not the scrutiny of your mind, it’s not your intellectual capacity that you have to apply. But very subtle human capacities… practical gifts – like your appreciation, like your faith, like your love and obedience to follow. It’s such a beautiful way to approach something! I think this approach is ultra-modern. It’s a revolutionary approach to the higher reality. Do you have any ideas about the source of this advice? Where is it coming from?

Paramananda: It reminds me of the style of Beinsa Duno.

Swami Tirtha: Other suggestions?

Pavitra: It reminds me of these stories from the East, when two philosophical groups debate on some topic. And those who lose the debate, they become followers of the winner.

Swami Tirtha: So, Pavitra says this is an oriental source. And Param says this is contemporary advice. Actually this comes from Jeremy Taylor, an English bishop from the 17th century. Very remarkable! “If you cannot prove something, agree. If you cannot understand, believe. If you cannot believe, follow.” Therefore naham vasami vaikunthe – “I don’t live in Vaikuntha. I’m neither in the hearts of the yogis. But where My devotees come together glorifying Me – there I am.”

You know, devotees are usually simpleminded folks. Once Puri Maharaj was very funny in that respect. He said, “Complicated philosophy? Haribol – this is our answer.” You see, devotees are simpleminded folks. They don’t want to prove their truths. They’re ready to agree. They don’t want to prove that bhakti–yoga is the best way to approach divine reality. They simply agree on this point. How it works – they cannot understand. ‘Our ultimate understanding is Hare Krishna and mahaprasad. This we know.’ So they don’t understand, but they believe. And as they are optimists and idealists and they have heard on the lecture that ‘transcendence means you believe the unbelievable’ they truly believe that with time they will join the divine lila. They cannot prove that, they cannot understand that, but they admire the concept.

Because our perfection is unbelievable. Some say that our purification is just like washing a coal, trying to make it white. You can try, you can try – the coal remains black. Therefore we believe it can become white. We cannot prove, we cannot understand, but we firmly believe that eventually we shall find our way back home, back to God. How it happens – we don’t mind. It’s Their business. My business is to truly believe this.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. május 8-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A magam részéről négy dolgot sikerült megértenem a bhaktival kapcsolatban. Azt, hogy teljesen öntörvényű, mindentől független, saját akaratából nyilvánítja meg önmagát, nagyon hathatós, kifürkészhetetlen, és hogy ellenállhatatlan.
Tehát úgy gondolom, hogy számomra teljesen érthetetlen. Bár van némi homályos elképzelésem róla, de inkább hiszek benne. Hiszem, hogy működik. Még akkor is, ha azt látom, hogy magammal szemben nem igazán sikeres, de amikor másokat figyelek, akkor azt látom, hogy nagyon hathatós. Ezért valóban hiszek benne. Tehát, ha képtelenek vagyunk elhinni, hogy ez a folyamat olyan, ahogy leírják, még akkor is követnünk kell. S idővel majd az ellenállásunk is teljesen szétfoszlik. A bhakti által a magasabb valóság megközelítésének egy olyan módszerét kaptuk a kezünkbe, mely úgy hiszem nagyon is alkalmazható, mivel teljesen lenyűgöző és hihetetlen! A hit a magasabb valóság megközelítésének egy lelki látásmódja, egy kifinomult látásmód: „Ha valamit nem tudsz bizonyítani, azzal egyet kell értened. Ha valamit nem tudsz megérteni – azt el kell hinned. És ha valamit nem tudsz elhinni – azt csodáld, szeresd, és kövesd.” 

Ez nem egy elmebeli analizálás, vagy intellektuális képesség kérdése, hanem egy nagyon finom érzékelés … gyakorlati adottság, mint a megbecsülés, tisztelettudás, a hit, a szeretet illetve az engedelmes követői hozzáállás. Ez gyönyörű módja valami megközelítésének! Úgy hiszem ez egy ultramodern hozzáállás, a magasabb valóság forradalmian új megközelítése. Mit gondoltok honnan származik ez a jótanács, amit most felolvastam nektek?

Paramánanda: Mintha Beinsa Duno stílusára emlékeztetne engem.

Szvámí Tírtha: Más vélemény?

Pavitra: Engem egy keleti történetre emlékeztet, amelyben filozófusok két csoportja egy adott témáról vitatkozik, és akik veszítenek, azok a másik csoport követőivé válnak.

Szvámí Tírtha: Tehát Pavitra azon a véleményen van, hogy ez keletről származik, Param szerint pedig ez egy kortárs jótanács. Valójában Jeremy Taylortól, egy 17. századbeli angol püspöktől származik. Nagyon figyelemre méltó! „Ha valamit nem tudunk bebizonyítani, azzal egyet kell értenünk. Ha valamit nem tudunk megérteni, azt el kell hinnünk. És ha valamit nem tudunk elhinni, azt követnünk kell.” Ezért: náham vaszámi vaikunthé – „Én nem Vaikunthán lakozom, nem is a jógik szívében, de valahányszor bhaktáim együtt dicsőítenek, ott biztosan jelen leszek, Óh Nárada”.

Mint tudjátok a bhakták elég egyszerű gondolkodású emberek, amit egyszer Puri Mahárádzs viccesen így fogalmazott meg. Azt mondta, „Bonyolult filozófia? Á, mi erre csak azt mondjuk, hogy Hariból!” Szóval látjátok a bhakták elég egyszerű népség, nem igazán akarják a maguk igazát bizonygatni, inkább egyetértenek mindennel. Nem akarják azt állítani, hogy  a bhakti-jóga a legtökéletesebb módja Isten megismerésének, egyszerűen egyetértenek ebben a kérdésben. Hogy miként működik, ők sem értik. ‘A mi abszolút megértésünk a Haré Krisna és a mahápraszád. Ezt biztosan tudjuk.’ Szóval a bhakták nem értik, hanem ők hiszik. És mivel idealisták és optimisták, illetve hallották a leckén, hogy ‘transzcendencia azt jelenti, hogy hiszünk a lehetetlenben’ így igazán hisznek abban, hogy idővel csatlakozni fognak az isteni kedvtelésekhez, lílákhoz. Ezt nem tudják bebizonyítani, nem is értik, de csodálattal viszonyulnak ehhez a koncepcióhoz.

Mert a tökéletes voltunk az valóban hihetetlen! Azt mondják, hogy a megtisztulásunk éppen olyan, mintha szenet mosnánk, és próbálnánk kifehéríteni. Próbálkozunk, próbálkozunk, de mégis fekete marad a szén. Ezért inkább elhisszük, hogy fehérré válhat, hiszen ezt se bizonyítani, se megérteni nem tudjuk, de szilárdan hisszük, hogy egyszer majd sikerül és hazatalálunk, vissza Istenhez. Hogy ez miként történik, azt nekünk teljesen mindegy. Az az Isteni Pár dolga, a miénk csupán az, hogy valóban higgyünk benne.

(folytatása következik)

Padma-purána, Uttara-khanda,  92.21-22.

(от лекция на Свами Тиртха, 08.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник) 

Тези четири неща съм научил за бхакти – тя е напълно свободна, независима, идва по своя воля; много е ефективна; не знаем как работи; и е непреодолима.

Така че си мисля, че не мога да я разбера. Имам съвсем смътна представа. Именно затова вярвам. Вярвам, че работи. Дори и да не виждам да работи при мен. Въпреки това, като наблюдавам другите виждам, че работи много ефективно. Така че истински вярвам в това. Но ако не можете да повярвате, че този процес е какъвто се описва, трябва да го последвате. Тогава човешката съпротива и опърничавост са напълно разбити. Ето тук получихме метод за подхождане към по-висшата реалност, който ми се струва напълно приложим – понеже е толкова невероятен! Вярата е форма на духовно виждане, по-фино виждане; тя е отношение към по-висшата реалност: „Ако не можете да докажете нещо, трябва да се съгласите с него. Ако не можете да разберете нещо, трябва да го повярвате. А ако не можете да повярвате нещо, трябва да му се възхищавате, да го обичате и да го следвате.”

Не критичността на ума си, не интелектуалните ви способности са това, което трябва да приложите. А много фини човешки качества… които на практика са дарове – като вашата признателност, като вашата вяра, като обичта ви и покорството да следвате. Това е толкова красив начин да се подходи към нещо! Мисля, че той е ултра-модерен. То е революционен подход към по-висшата реалност. Имате ли някакви идеи какъв е източникът на този съвет? Откъде идва той?

Парамананда: Напомня ми на стила на Беинса Дуно.

Свами Тиртха: Други предположения?

Павитра: На мен ми напомня онези истории от Изтока, когато две групи философи водят дебат на дадена тема. И тези, които загубят, стават последователи на победителите.

Свами Тиртха: И така, Павитра казва, че цитатът е от Изтока. А Парам казва, че е съвременен съвет. Всъщност той идва от Джереми Тейлър, английски епископ от 17 век. Изключително забележително! „Ако не можеш да докажеш нещо, съгласи се. Ако не можеш да разбереш, вярвай. Ако не можеш да вярваш, следвай.” Затова нахам васами ваикунтхе – „Аз не живея на Ваикунтха, нито съм в сърцата на йогите. Но където Моите бхакти се събират в Моя прослава – там съм Аз.”

Знаете, бхактите обикновено са простодушни хора. Веднъж Пури Махарадж каза нещо много забавно в това отношение: „Сложна философия ли? Харибол – това е нашият отговор.” Виждате, преданите са наивни хора. Те не желаят да доказват своите истини. Готови са да се съгласят. Не искат да доказват, че бхакти-йога е най-добрият начин да се подходи към божествената реалност. Те просто са съгласни по този въпрос. Как работи – не могат да разберат. „Най-многото, което разбираме, е Харе Кришна и махапрасад. Това го знаем.“ Така че те не разбират, обаче вярват. И понеже са оптимисти и идеалисти и са чули на лекции, че „трансцендентност означава да вярваш невероятното“, те наистина вярват, че с времето ще се включат в божествената лила. Не могат да го докажат, не могат да го разберат, обаче се възхищават на тази концепция.

Защото нашето усъвършенстване не е за вярване. Някои казват, че да се пречистим е все едно да мием въглен, опитвайки се да го направим бял. Колкото и да се стараем, въгленът си остава черен. Затова ние вярваме, че той може да стане бял. Не можем да го докажем, не можем да го разберем, но твърдо вярваме, че някой ден ще намерим пътя си обратно към дома, при Бога. Как ще стане – не ни интересува. Това е Негова работа. Моята лична работа е истински да вярвам в това.

(следва продължение)