Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

“Eventually two brahmanas in the renounced order arrived from Bengal, and Madhavendra Puri, who liked them very much, kept them in Vrindavana and gave them all kinds of comforts. These two were then initiated by Madhavendra Puri, and he entrusted them with the daily service of the Lord. This service was performed continuously, and the worship of the Deity became very gorgeous. Thus Madhavendra Puri was very pleased. In this way the Deity worship in the temple was very gorgeously performed for two years. Then one day Madhavendra Puri had a dream. In his dream, Madhavendra Puri saw Gopala, who said, “My bodily temperature still has not decreased. Please bring sandalwood from the Malaya province and smear the pulp over My body to cool Me.“Bring sandalwood pulp from Jagannatha Puri. Kindly go quickly. Since no one else can do it, you must.” After having this dream, Madhavendra Puri Gosvami became very glad due to ecstasy of love of Godhead, and in order to execute the command of the Lord, he started east toward Bengal. Before leaving, Madhavendra Puri made all arrangements for regular Deity worship, and he engaged different people in various duties. Then, taking up the order of Gopala, he started for Bengal. When Madhavendra Puri arrived at the house of Advaita Acharya in Shantipura, the Acharya became very pleased upon seeing the ecstatic love of Godhead manifest in Madhavendra Puri. Advaita Acharya begged to be initiated by Madhavendra Puri. After initiating Him, Madhavendra Puri started for South India.[1]

So, here you can see a business model. You start as a penniless mendicant; you have a dream; then you start to establish a big mission, a big temple, big worship; then you have another dream – and again you are a beggar. Whether we have or we don’t have, one thing should be a fully fixed focus in our life – the service and the dear company of God. A grand temple or one dream under a tree – it doesn’t matter. Be connected. So, this business model we should follow. Maybe today you are in the mood for bringing your foodstuff and grain to the Annakuta ceremony. But when you have a dream and Krishna calls you for other services, be ready to jump.

These were the nectarean drops for today. May I add some bitter drops as well? Don’t think that such cases exist only in vaishnava history, in legendary times. I feel that we should live in such a manner to recreate these ideals, these pure conditions. Please help me in that. I want to do this. I like it and I want to see and offer such conditions. There are so many stupidities around. Why behave like that? Why not in a spiritual way? The ultimate things are very simple: you come from the Supreme, you belong to Him, you are a spirit soul and you have a living and loving connection. Why any other complications? What else is necessary?

Today we all agree and we smile, and we say: “Yes.” And tomorrow? Tomorrow we are back to the original condition. Better we improve the overall condition of our consciousness so that we can live in a miracle. Please help me in this respect.

All the limitations and all the shortcomings that we perceive are on a lower platform.   The sufferings that are due to material existence are on a lower platform. You don’t suffer due to higher entities. You don’t suffer heavy disease or… well, sometimes we do, but we do our best. You don’t die of hunger. Mostly your sufferings are on the mental platform. People don’t suffer due to the external conditions, they suffer due to how they perceive that. Many times we perceive our life like so: ‘Oh, this is so difficult’. I was complaining that I don’t have shoes until I met a person who doesn’t have feet. So, raise the level of your consciousness. Don’t be stuck into the mud of your mind. And please, differentiate between all these levels of realities of sufferings – bodily, mental. All the mental trouble that we have is not spiritual. It is not! Once we can reach the spiritual platform, we have to re-evaluate our conditions.

Madhavendra Puri was happy, coming as a poor penniless mendicant. No money, no social security, no pension system, no relatives, no companions, no food. Still, he was able to dream. Then he started to serve in the temple. All day being engaged in different services, cooking a lot, offering a lot. But actually, he was way too conditioned with this beggar’s life. Still he didn’t eat anything. Only some milk products at evening times. So, you might say that we are similar to Madhavendra Puri. We are also bringing our previous conditioning to the spiritual life. Before we were complaining; now we are also complaining. But remember Gurudev’s words: “What is your kirtan?”

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.103-111

(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Végül két lemondott rendben élő brāhmana is érkezett Bengáliából. Mádhavéndra Purí, aki nagyon szerette őket, mindkettőjüket ott tartotta Vrndávanában, s gondoskodott teljes kényelmükről. Mádhavéndra Purí azután felavatta ezt a két brāhmanát, és az Úr napi szolgálatával bízta meg őket. Szünet nélkül végezték feladatukat, s a múrtí imádata rendkívüli pompával folyt. Mádhavéndra Purít mindez nagyon elégedetté tette. Két évig folyt a múrtí gazdag imádata a templomban. Egy napon aztán Mádhavéndra Purí álmot látott.  Álmában Gópált látta, aki így szólt hozzá: „Testem hőmérséklete még mindig nem csökkent. Kérlek, hozz szantálfát Malaja tartományból, és a péppel kend be a testemet, hogy lehűljek!” „Hozz szantálfapépet Dzsagannáth Puríból! Kérlek szépen, menj szaporán! Neked kell megtenned, hiszen senki más nem képes rá!” Mádhavéndra Purí gószvámít az álmot követően az istenszeretet eksztázisának hatására végtelen boldogság kerítette hatalmába, s hogy végrehajtsa az Úr parancsát, útnak indult keletnek, Bengália felé. Mielőtt azonban felkerekedett volna, megszervezett mindent a múrtí rendszeres imádata érdekében. Mindenkit megbízott valamilyen feladattal, majd Bengália felé vette útját, hogy eleget tegyen Gópála utasításának. Amikor Mádhavéndra Purí megérkezett Advaita ácsárja sántipurai házába, az ácsárját nagyon boldoggá tette, hogy láthatja a Mádhavéndra Puríban megnyilvánuló eksztatikus istenszeretetet. Könyörögni kezdett Mádhavéndra Purínak, hogy avassa Őt fel. Mádhavéndra Purí így is tett, majd Dél-India felé indult.[1]

Itt egy nagyszerű üzleti modellt láthatunk. Nincstelen zarándok vagy, és látsz egy álmot, aztán hatalmas misszió lesz belőle, nagy templom, nagyszabású imádat. Majd megint látsz egy álmot, s újra nincstelen zarándok vagy az úton. Akár bőségben élsz, akár nem, egy dolognak mindig állandónak és zavartalannak kell lennie, és ez Krisna kedves társasága, szolgálata. Nagy templomban élsz vagy éppen egy fa alatt hajtod álomra a fejedet, nem az számít. Az számít, hogy vajon megvan-e a fókusz? Mi tehát ezt az üzleti modellt szeretnénk követni. És lehet, hogy most életeteknek abban a stádiumában vagytok, hogy éppen a sok-sok gabonátokat és a tejeteket hozzátok el a templomba, hogy felajánljátok az Úrnak, de hogyha álmotokban másfelé szólít benneteket az Úr, akkor álljatok készen arra is!

Ezek voltak mára a nektári csöppek, de néhány keserűt (“ürmöst”) is lehet említeni? Ne gondoljátok, hogy ilyesmi csak a réges-régi, legendás vaisnava időkben létezett! Segítsetek nekem abban, hogy ezt a tiszta kort, ezeket a tiszta eszméket újra tudjuk teremteni, hogy érdemes így élni. Annyi zavar van a világban, miért ne másként, miért ne a tiszta eszmények szerint éljünk? A végső dolgok szerintem végtelenül egyszerűek. Te lélek vagy, Istentől származol, és szeretetteljes kapcsolat köt össze benneteket. Mi egyébre van szükség?

Persze most mindenki mosolyog és bólint, „Igen, csináljuk!” Aztán holnap meg visszatérünk a régi életünkhöz? Szerintem nagyon határozottan meg kellene emelnünk a tudatunk szintjét, hogy egy másfajta minőségben, a csodában élhessünk. És ez lehetséges! Ne higgyétek azt, hogy ez lehetetlen! Az egyszerű dolgokon túl mire van szükség? Mire a sok bonyodalom? Kérlek segítsetek nekem ebben!

Az összes korlátunk és hiányosságunk, amiket tapasztalunk, csak egy alacsonyabb tudatszinten létezik. Ne térjetek vissza a régi kondíciókhoz! Az ember az életét sokszor szenvedéstelinek látja. De hát nem kínoz benneteket senki, nem hal meg senki az éhségtől, nem sújtanak benneteket nyomorúságos betegségek! A  legtöbb betegség, amit tapasztaltok, az elme síkján van, mert úgy hiszitek, hogy az olyan rettenetes nagy szenvedés. Az emberek nem attól szenvednek, amiben vannak, hanem attól, ahogy azt megélik. Panaszkodsz, hogy nincsen cipőd, mígnem találkozol egy olyan emberrel, akinek nincsen lába. Minden viszonylagos! Ne ragadjatok bele az elmének ezekbe a kátyúiba! Legyetek tekintettel a szenvedéseknek, a korlátoknak azokra a forrásaira vagy szintjeire, mert  a testi vagy mentális szenvedések, a gondolatok, amiket szenvedésként éltek meg, azok egyáltalán nem lelkiek. A megoldás az, hogy lelki síkra kell jutnunk. Tehát emelkednünk kell! Ha egyszer sikerül valóban eljutnunk, felkapaszkodnunk egy lelki síkra, akkor az összes korábbi és meglévő tapasztalatunkat át kell értékelnünk.

Mádhavéndra Purí kezdetben ugye egy nincstelen zarándok volt. Se nyugdíjbiztosítás, se szociális ellátás, se család, se társ, se semmi, még étel sem! De álmodni még tudott! Utána meg nagy templom, nagyszabású imádat, bőséges bhóga felajánlás, de túlságosan beleragadt abba a nicstelen életbe, amikor még egész nap nem evett semmit, így azután sem evett, csak este valami kis tejterméket. Mondhatnátok, hogy mi is ilyenek vagyunk, mint Mádhavéndra Purí, hogy még velünk van a régi szokásrendszer. Korábban is panaszkodtunk, most is panaszkodunk. De, hát emlékezzetek Gurudév figyelmeztetésére, „Ez a nyavajgás a te kírtanád?”

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.103-111.

(от лекция на Свами Тиртха, 14.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Накрая двама отречени брахмани пристигнаха от Бенгал и Мадхавендра Пури, който много ги хареса, ги задържа във Вриндавана и им предостави всякакви удобства. Те двамата бяха посветени от Мадхавендра Пури и той им възложи ежедневната грижа за Бога. Това служене се провеждаше постоянно и почитанието към божеството стана много пищно. Така Мадхавендра Пури беше много доволен. По този начин обожанието на муртито в храма бе изпълнявано с голямо великолепие в продължение на две години. Тогава, един ден, Мадхавендра Пури сънува сън. В този сън Мадхавендра Пури видя Гопала, който каза: „Телесната Ми температура все още не е намаляла. Моля те, донеси сандалово дърво от провинцията Малая и намажи пастата по тялото Ми, за да Ме охлади. Донеси сандалова паста от Джаганнатха Пури. Бъди любезен да тръгнеш по-бързо. Тъй като никой друг не може да го направи, ти трябва да го сториш.” След като сънува този сън, Мадхавендра Пури Госвами бе много щастлив в екстаза на божествената любов и, за да изпълни заръката на Бога, потегли на изток към Бенгал. Преди да тръгне, Мадхавендра Пури направи всички приготовления за редовното почитане на божеството и възложи на различни хора разнообразни задачи. След това, за да изпълни заръката на Гопала, той пое към Бенгал. Когато Мадхавендра Пури пристигна в къщата на Адвейта Ачария в Шантипура, Ачария остана много доволен като видя екстатичната божествена любов да се проявява в Мадхавендра Пури. Адвейта Ачария помоли да бъде посветен от Мадхавендра Пури. След като го посвети, Мадхавендра Пури продължи към Южна Индия.[1]

И така, тук виждате един бизнес модел. Започваш като безпаричен просяк; сънуваш сън; след това установяваш голяма мисия, голям храм, голямо обожание; после сънуваш друг сън – и отново ставаш просяк. Независимо дали имаме или нямаме нещо, един трябва да е стабилно установеният фокус в живота ни – служенето и скъпата компания на Бога. Великолепен храм или сън под дърво – няма значение. Бъдете свързани. Ето този бизнес модел трябва да следваме. Може днес да сте в настроение да поднасяте храна и зърно в церемонията Аннакута. Но когато в съня ви Кришна ви призове за друго служене, бъдете готови да скочите.

Това са нектарните капки за днес. Мога ли да добавя и няколко горчиви капки? Не си мислете, че такива случаи съществуват само във ваишнавската история, от времената на легендите. Аз чувствам, че ние трябва да живеем по такъв начин, че да пресъздадем тези идеали, тези чисти условия. Моля ви, помагайте ми в това. Аз искам да го направя. Харесва ми, искам да виждам и да предлагам такива условия. Наоколо е пълно с толкова много глупост. Защо да се държим така? Защо не по духовен начин? Най-висшите неща са съвсем простички: идвате от Бога, принадлежите Му, вие сте души от Духа и помежду ви има жива връзка на обич. Защо е нужно друго усложняване? Какво още е необходимо?

Днес всички се съгласяваме, усмихваме се и казваме: „Да.” А утре? Утре се връщаме в обичайното си състояние. По-добре да подобряваме цялостното състояние на съзнанието си, за да можем да заживеем в чудо. Моля ви, помогнете ми в това.

Всички ограничения и всички недостатъци, които виждаме, са на по-ниско ниво.   Страданията, присъщи на материалното битие, са на по-ниско ниво. Вие не страдате от по-висшите същества. Не страдате от тежки болести… е, понякога се случва, но правим каквото можем. Не умирате от глад. Повечето ви страдания са на нивото на ума. Хората не страдат заради външните обстоятелства, а от това как ги възприемат. Много пъти животът ни се струва толкова труден. „Оплаквах се, че нямам обувки, докато не видях човек, който нямаше крака.“ Така че издигнете нивото на съзнанието си. Недейте да засядате в калта на своя ум. И моля ви, правете разлика между тези различни нива на реалност на страданията – телесното, менталното. Всички умствени проблеми, които имаме, не са духовни. Не са! Веднъж достигнем ли духовното ниво, ще трябва да преоценим средата си.

Махдавендра Пури бил много щастлив когато бил беден просяк без пукната пара. Без пари, без социални осигуровки, без пенсия, без роднини, без съратници, без храна. Обаче можел да мечтае. След това започнал да служи в храма. По цял ден бил зает с различни служения, готвел, предлагал. Но всъщност бил твърде обусловен от просешкия си живот – пак не ядял нищо. Единствено вечерно време малко млечни продукти. И може да кажете, че и ние сме като Мадхавендра Пури. И ние привнасяме в духовния си живот предишната си обусловеност. Преди сме се оплаквали, сега също се оплакваме. Но спомнете си думите на Гурудев: „Какъв е вашият киртан?”

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.103-111

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

 „Schließlich kamen zwei Brahmanen des Ordens der Entsagung aus Bengalen, und Madhavendra Puri, der sie sehr mochte, hielt sie in Vrindavana und bot ihnen alle möglichen Annehmlichkeiten. Diese beiden wurden dann von Madhavendra Puri initiiert, und er betraute sie mit dem täglichen Dienst des Herrn. Dieser Dienst wurde kontinuierlich durchgeführt, und die Anbetung der Gottheit wurde sehr prächtig. Daher war Madhavendra Puri sehr erfreut. Auf diese Weise wurde die Anbetung der Gottheit im Tempel zwei Jahre lang sehr prächtig durchgeführt. Dann hatte Madhavendra Puri eines Tages einen Traum. In seinem Traum sah Madhavendra Puri Gopala, der sagte: „Meine Körpertemperatur ist immer noch nicht gesunken. Bitte bring Sandelholz aus der Provinz Malaya und streiche mit dem Brei über meinen Körper, um mich abzukühlen. „Bring Sandelholz aus Jagannatha Puri. Bitte beeil dich. Da es sonst niemand kann, musst du es tun.“ Nachdem er diesen Traum gehabt hatte, wurde Madhavendra Puri Gosvami durch die Ekstase der Liebe zu Gott sehr froh, und um den Befehl des Herrn auszuführen, machte er sich auf den Weg nach Osten in Richtung Bengalen. Vor seiner Abreise traf Madhavendra Puri alle Vorkehrungen für die regelmäßige Anbetung der Gottheit und beauftragte verschiedene Menschen mit verschiedenen Aufgaben. Dann nahm er die Aufforderung von Gopala an und machte sich auf den Weg nach Bengalen. Als Madhavendra Puri im Haus von Advaita Acharya in Shantipura ankam, war der Acharya sehr erfreut, als er die ekstatische Liebe zu Gott in Madhavendra Puri zeigte. Advaita Acharya bat darum, von Madhavendra Puri eingeweiht zu werden. Nachdem er ihn eingeweiht hatte, machte sich Madhavendra Puri auf den Weg nach Südindien.[1]
Hier seht ihr also ein Geschäftsmodell. Ihr beginnt als mittelloser Bettler; ihr habt einen Traum; dann beginnt ihr, eine große Mission und einen großen Tempel zu gründen, eine große Anbetung; dann habt ihr einen anderen Traum – und wieder seid ihr ein Bettler. Ob wir etwas haben oder nicht, eine Sache sollte ein fester Fokus in unserem Leben sein – der Dienst und die enge Gesellschaft Gottes. Ein großartiger Tempel oder ein Traum unter einem Baum – das spielt keine Rolle. Bleibt verbunden. Also sollten wir diesem Geschäftsmodell folgen.
Vielleicht seid ihr heute in der Stimmung, eure Lebensmittel und euer Getreide zur Annakuta-Zeremonie mitzubringen. Aber wenn ihr einen Traum habt und Krishna euch zu anderen Diensten ruft, seid bereit, zu springen.
Das waren die nektarreichen Tropfen für heute. Darf ich auch ein paar bittere Tropfen hinzufügen? Denkt nicht, dass solche Fälle nur in der Vaishnava-Geschichte, in legendären Zeiten, vorkommen. Ich bin der Meinung, dass wir so leben sollten, dass wir diese Ideale, diese reinen Bedingungen wiederherstellen. Bitte helft mir dabei. Ich möchte das tun. Es gefällt mir und ich möchte solche Bedingungen sehen und anbieten. Es gibt so viele Dummheiten um uns herum. Warum sollten wir und so verhalten? Warum nicht auf spirituelle Weise? Die letzten Dinge sind sehr einfach: ihr kommt vom Höchsten, ihr gehört zu Ihm, ihr seid eine spirituelle Seele und ihr habt eine lebendige und liebende Verbindung. Warum irgendwelche anderen Komplikationen? Was ist sonst noch nötig?
Heute sind wir alle einer Meinung und wir lächeln und sagen: „Ja“. Und morgen? Morgen sind wir wieder im ursprünglichen Zustand. Besser, wir verbessern den Gesamtzustand unseres Bewusstseins, damit wir in einem Wunder leben können. Bitte helft mir in dieser Hinsicht.
Alle Beschränkungen und alle Mängel, die wir wahrnehmen, befinden sich auf einer niedrigeren Ebene. Die Leiden, die auf die materielle Existenz zurückzuführen sind, befinden sich auf einer niedrigeren Ebene. Ihr leidet nicht aufgrund höherer Wesenheiten. Ihr erkrankt nicht schwer oder … nun, manchmal schon, aber wir tun unser Bestes. Ihr sterbt nicht an Hunger. Meistens sind eure Leiden geistiger Natur. Menschen leiden nicht aufgrund der äußeren Umstände, sie leiden aufgrund ihrer Wahrnehmung. Oft nehmen wir unser Leben so wahr: „Oh, das ist so schwierig.“ Ich habe mich beschwert, dass ich keine Schuhe habe, bis ich eine Person traf, die keine Füße hat. Erhöht  also euer Bewusstsein. Bleibt nicht im Schlamm eures Geistes stecken. Und bitte unterscheidet  zwischen all diesen Ebenen der Realität des Leidens – körperlich und geistig. All unsere geistigen Probleme sind nicht spirituell. Das sind sie nicht! Sobald wir die spirituelle Ebene erreichen, müssen wir unsere Bedingungen neu bewerten.
Madhavendra Puri war glücklich, als er als armer, mittelloser Bettler kam. Kein Geld, keine
Sozialversicherung, kein Rentensystem, keine Verwandten, keine Gefährten, kein Essen. Trotzdem konnte er träumen. Dann begann er, im Tempel zu dienen. Den ganzen Tag war er mit verschiedenen Diensten beschäftigt, kochte viel, bot viel an. Aber eigentlich war er viel zu sehr an dieses Bettlerleben gewöhnt-er aß fast nichts. Nur ein paar Milchprodukte am Abend. Man könnte also sagen, dass wir Madhavendra Puri ähnlich sind. Auch wir bringen unsere frühere Konditionierung in das spirituelle Leben mit. Früher beschwerten wir uns; jetzt beschwerten wir uns auch. Aber denkt an Gurudevs Worte: „Wie ist euer Kirtan?“

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.103-111

(из лекции Свами Тиртхи, 14.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдушей пятницы)

«В конце концов из Бенгалии пришли два странника-брахмана. Мадхавендра Пури, проникшись к ним симпатией, сделал все возможное, чтобы они остались во Вриндаване.

 Позже Мадхавендра Пури дал им посвящение и поручил служить Господу каждый день. Служение это не прерывалось, и поклонение Божеству к великой радости Мадхавендры Пури стало очень пышным.  Так поклонение Божеству в храме продолжалось два года. Затем однажды Мадхавендре Пури приснился сон. Во сне Гопала сказал Мадхавендре Пури: «Жар у Меня так и не прошел. Пожалуйста, принеси сандалового дерева, что растет в провинции Малая, приготовь из него охлаждающую пасту и умасти Меня этой пастой».  «Сандаловое дерево нужно принести из Джаганнатха-Пури. Никто, кроме тебя, сделать это не сможет, поэтому отправляйся туда немедленно».

Увидев этот сон, Мадхавендра Пури Госвами возликовал, охваченный экстазом любви к Богу. Исполняя волю Господа, он отправился на восток, в Бенгалию.  Перед уходом Мадхавендра Пури позаботился о том, чтобы поклонение Божеству не прекращалось, и распределил между служителями обязанности. Затем, исполняя повеление Гопалы, он пошел в Бенгалию.  Когда Мадхавендра Пури пришел в деревню Адвайты Ачарьи в Шантипуре, тот, видя его экстатическую любовь к Богу, очень обрадовался.

 Адвайта Ачарья попросил у Мадхавендры Пури посвящение. Мадхавендра Пури дал Ему посвящение и отправился на юг Индии.[1]

Итак, здесь вы можете увидеть бизнес-модель. Вы начинаете как нищий без гроша; вам снится сон; затем вы начинаете основывать большую миссию, большой храм, большое поклонение; затем вам снится другой сон — и вы снова нищий. Независимо от того, есть у нас или нет что-то, одно должно быть полностью постоянным фокусом в нашей жизни — служение и дорогая компания Бога. Большой храм или сон под деревом — не имеет значения. Будьте связаны. Итак, этой бизнес-модели мы должны следовать. Возможно, сегодня вы настроены принести еду и зерно на церемонию Аннакута. Но когда у вас есть сон и Кришна призывает вас к другим служениям, будьте готовы прыгнуть.

Это были нектарные капли на сегодня. Могу ли я добавить немного горьких капель? Не думайте, что такие случаи существуют только в истории вайшнава, в легендарные времена. Я чувствую, что мы должны жить таким образом, чтобы воссоздать эти идеалы, эти чистые условия. Пожалуйста, помогите мне в этом. Я хочу это сделать. Мне это нравится, и я хочу видеть и предлагать такие условия. Вокруг так много глупостей. Зачем вести себя так? Почему не духовно? Конечные вещи очень просты: вы исходите от Всевышнего, вы принадлежите Ему, вы духовная душа и у вас есть живая и любящая связь. Зачем еще какие-то сложности? Что еще нужно?

Сегодня мы все согласны и улыбаемся, и говорим: «Да». А завтра? Завтра мы вернемся к изначальному состоянию. Но было бы лучше, если мы улучшим общее состояние нашего сознания, чтобы мы могли жить в чуде. Пожалуйста, помогите мне в этом отношении.

Все ограничения и все недостатки, которые мы воспринимаем, находятся на более низкой платформе. Страдания, которые вызваны материальным существованием, находятся на более низкой платформе. Вы не страдаете из-за высших сущностей. Вы не страдаете от тяжелых болезней или… ну, иногда мы страдаем, но мы делаем все возможное. Вы не умираете от голода. В основном ваши страдания находятся на ментальной платформе. Люди не страдают из-за внешних условий, они страдают из-за того, как они это воспринимают. Часто мы воспринимаем свою жизнь так: «О, это так трудно». Я жаловался, что у меня нет обуви, пока не встретил человека, у которого нет ног. Так что повышайте уровень своего сознания. Не застревайте в грязи своего ума. И, пожалуйста, различайте все эти уровни реальностей страданий — телесные, ментальные. Все ментальные проблемы, которые у нас есть, не духовны. Это не так! Как только мы сможем достичь духовной платформы, мы должны переоценить свои условия.

Мадхавендра Пури был счастлив, придя как бедный нищий без гроша. Ни денег, ни социального обеспечения, ни пенсионной системы, ни родственников, ни товарищей, ни еды. Тем не менее, он мог мечтать. Затем он начал служить в храме. Весь день занимаясь различными службами, много готовя, много предлагая. Но на самом деле, он был слишком обусловлен этой жизнью нищего. Он все еще ничего не ел. Только немного молочных продуктов по вечерам. Так что, можно сказать, что мы похожи на Мадхавендру Пури. Мы также приносим нашу прежнюю обусловленность в духовную жизнь. Раньше мы жаловались; теперь мы тоже жалуемся. Но помните слова Гурудева: «Каков ваш киртан?»

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья, 4.103-111