Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

Let’s create a favorable environment. Let’s create a favorable environment for our spiritual growth. Decorate the path of the Supreme approaching you. Make His path towards you glorious and beautiful. Because His presence, the presence of the Divine Couple, can turn even a pessimistic hell into an optimistic heaven. It is said that we all have a chance at perfection. All souls are invited for divine bliss. They also say that on the path of purification we start with equal chances. But due to the lifetimes, experience, karma and this and that, we start to develop a kind of handicaps – positive or negative.

So in order to achieve that positive and favorable environment somehow, we need to be connected and we have to invite Him or Them on the throne of our hearts. We are desperately searching for Beauty and Love. Therefore we need to locate where they are. Krishna says to Narada Muni… “My dear Narada, naham vasami vaikunthe yoginam hridaye na cha – so, “I am not there in Vaikuntha. Neither there, nor in the heart of the yogis”; mad bhakta yatra gayanti tatra tishthami narada[1] – “But where My dear devotees glorify Me, there I am, My dear Narada”.

So Krishna first declares where He is not available: ‘I am not in the heavenly realms. And I am not there in the hearts of the yogis’. Naham, na-aham – ‘I am not there’; vasami – live, I don’t live; vaikunthe – ‘in Vaikuntha’. Yoginam hridaye na cha – ‘neither in the hearts of the yogis’. Mad bhakta – ‘where My devotees glorify Me – yatra gayanti; tatra – ‘there’; tishthami narada –  ‘I stay, o Narada!’

So if you want to find any trace of the Supreme, the proper method is glorification. In order to locate Him, first He identifies where you cannot locate Him. ‘Don’t search here, don’t search there. It is not the place. But where My devotees come together and glorify Me, I am there.’ So glorification is the path.

When Lord Brahma was alone at the beginning of creation, he was living in this whorl of the cosmic lotus. He said, ‘I don’t know what is what, I don’t understand this whole environment. I’ll try to search out the roots’. So he started to penetrate deeper and deeper, going down the stem, trying to find the root of the cosmic lotus. He was doing that for a long time, but didn’t find the origin. So he said, “Oh, this is not the way, let’s go back to my seat.” And then he started to meditate and glorify.

Brahma is the most intelligent person in the universe. If instead of this empiric search he decided to apply a different method like meditation and then glorification, then we should take his example. Because, you know, if it is difficult for the first person in the universe to find the roots of the cosmic creation, then what is our chance?

Once there was a lecturer giving a lecture about the cosmic structure – explaining like this and like that, and then one lady commented: “Your explanation was not proper. This universe is on the back of an elephant.” Our lecturer was a patient guy, he didn’t want to crush the comment on the spot, so he said, “And what is the basis of that elephant?” She said: “The elephant is standing on the back of a tortoise.” Then the lecturer asked: “And what about the tortoise – where is he standing?” She said, “The tortoise is standing on the back of another elephant.” Our friend tried to explain, “Oh, then what is next, and what is next?” Finally, the lady commented, “Don’t try, there are innumerable elephants. It cannot be explained, because we have unlimited elephants.”

You see, it’s difficult to explain the structure of the universe. Therefore Brahma gave up this effort and started to meditate and glorify. For innumerable lifetimes we have taken the empiric method, trying to find the root of our happiness, trying to find our spiritual prospect or any goal in life. Now we have another chance of searching for reality. Let’s take it.

(to be continued)

[1] Padma Purana, Uttara-khanda 92.21-22

(Szvámí Tírtha, 2018. május 8-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Teremtsünk kedvező körülményeket a lelki fejlődésünkhöz! Öltöztessük díszbe a Legfelsőbb Úr hozzánk vezető útját, tegyük ezt az utat fenségessé és csodálatossá. Mivel az Isteni Pár jelenléte, még a pesszimizmus poklát is képes optimista mennyországgá változtatni. Azt mondják, hogy mindannyiunknak van esélye a tökéletesség magasabb szintjének az elérésére, hiszen minden lélek kap meghívást az isteni boldogságra. A kinyilatkoztatások szerint, a megtisztulás útján járva egyenlő esélyekkel indulunk, de az életek során szerzett tapasztalatok, karma és egyéb dolgok miatt, egyfajta pozitív, negatív tartozást, hátrányt kezdünk felhalmozni.

Tehát ahhoz, hogy valamiképpen elérjük ezt a pozitív és kedvező körülményt, kapcsolatba kell kerülnünk az Úrral, az Isteni Párral, meg kell invitálnunk Őket szívünk trónusára. Elszántan kutatunk a Szépség és a Szeretet után, ezért tudnunk kell, hogy Ők hol találhatóak. Krisna így szólt Nárada Munihoz… „Kedves Náradám, náham vaszámi vaikunthé jógínám hrdajé na csa.“ Tehát Én, „Nem Vaikunthán lakozom, nem is a jógik szívében.”; mad-bhaktá jatra gájanti tatra tisthámi nárada[1] – „De valahányszor bhaktáim együtt dicsőítenek, biztosan jelen leszek, Óh Nárada”.

Tehát Krisna először arról beszél, hogy hol nem fogunk a nyomára akadni, ‘Nem a mennyei világban lakozom, és nem is a jógik szívében’. Náham, na-aham – ‘Nem ott vagyok’; vaszámi – lakozom, nem ott lakozom; vaszámi – hanem ‘Vaikunthán’. Jógínám hrdajé na csa – ‘nem is a jógik szívében’. Mad bhaktá – ‘De valahányszor bhaktáim együtt dicsőítenek – jatra gájanti; tatra – ‘ott’; tisthámi nárada –  ‘biztosan jelen leszek, Óh Nárada!’

Tehát, ha szeretnénk a Legfelsőbb Úr nyomára lelni, akkor ehhez a legmegfelelőbb módszer a dicsőítés. Ahhoz, hogy rátaláljatok, elsőként azokat a helyeket határozza meg, ahol “nincs jelen”. ‘Ne itt, és ne ott keressetek, azok nem a megfelelő helyek! De ahol bhaktáim összegyűlnek és együtt dicsőítenek, ott biztosan jelen leszek.’ Tehát az Ő dicsőítése, a helyes út.

Amikor az Úr Brahmá a teremtés kezdetén teljesen egyedül volt a kozmikus lótuszvirág kelyhében, eképpen elmélkedett, ‘Ki vagyok én? Honnan nőtt ez a virág? Kell lennie valaminek lent, s az, amiből ez a lótusz sarjadt, minden bizonnyal a vízben van. Megpróbálom megkeresni a gyökerét!’ Tehát megróbált ennek a mélyére hatolni, egyre lejjebb és lejjebb haladva a kozmikus lótuszvirág szárán a gyökeret keresve. Sokáig haladt lefelé, s közelebb is került Visnu köldökéhez, de a gyökérre mégsem talált rá. Majd így szólt, „Ó, mégsem erre kell mennem, inkább visszatérek az eredeti helyemre, a lótusz tetejére.” Ezután tudatát a Legfelsőbb Úrra rögzítette, és meditációba, dicsőítésbe fogott.

Brahmá az anyagvilág, a védikus bölcsesség legintelligensebb személye, mivel az empirikus keresés helyett, úgy döntött, hogy más módszert alkalmaz, méghozzá a meditációt és a dicsőítést, ezért az ő példáját kell követnünk. Hisz tudjátok, ha a univerzum első lényének nehezére esett a kozmikus teremtés gyökerének a megtalálása, akkor nekünk mi esélyünk van erre?

Egyszer egy előadás alkalmával, mely a kozmikus világ szerkezeti felépítéséről szólt ilyen-olyan magyarázatokkal, a hallgatóságból egy hölgy megjegyezte: „Az ön magyarázata nem teljes, mivel az univerzum egy elefánt hátán nyugszik.” Az előadónk egy kellőképp türelmes ember volt, így nem akart ott a helyszínen ellent mondani a hölgynek, így csak annyit kérdezett, „És hol foglal helyet az elefánt?” Mire a hölgy: „Az elefánt egy teknős hátán áll.” Majd ismét visszakérdezett az előadó: „És mi a helyzet a teknőssel, ő hol áll?” Ekkor a hölgy, „A teknős egy másik elefánt hátán áll.” Majd a barátunk, próbált a végére járni a dolognak. „És mi következik azután, és azután?” Végül így szólt a hölgy, „Ne is próbálja meg ezt megmagyarázni, mert számtalan elefánt van.”

Látjátok milyen nehéz elmagyarázni a világmindenség felépítését? Ezért hagyott fel Brahmá is az ilyen irányú kutatással és fogott bele a meditációba, dicsőítésbe. Már sok-sok életen keresztül alkalmaztuk az empírikus módszert, próbáltunk rátalálni a boldogság forrására, lelki távlatainkra, vagy bármilyen célra az életben. Most pedig egy újabb esélyt kaptunk a valóság felkutatására. Ragadjuk hát meg!

(folytatása következik)

1. Padma Purana, Uttara-khanda 92.21-22

(от лекция на Свами Тиртха, 08.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Нека създаваме благоприятно обкръжение. Нека създаваме благотворна среда за духовното ни израстване. Украсете пътя на Бога, който идва към вас. Направете пътя Му към вас дивен и красив. Защото Неговото присъствие, присъствието на Божествената Двойка, може да превърне дори песимистичния ад в оптимистичен рай. Казва се, че всички имаме шанс за съвършенство. Всички души са призвани за божествено блаженство. Казва се също и, че по пътя на пречистването всички тръгваме с равни възможности. Но поради самия живот, опита, кармата, едно-друго, започваме да развиваме един вид спънки – позитивни или негативни.

И така, за да постигнем такова позитивно и благотворно обкръжение, по някакъв начин трябва да се свържем и да поканим Него или Тях на трона на нашите сърца. Ние отчаяно търсим Красотата и Любовта. Затова трябва да определим къде са. Кришна казва на Нарада Муни… „Мой скъпи Нарада, нахам васами ваикунтхе йогинам хридайе на ча – тоест, „Аз не съм там на Ваикунтха. Нито там, нито в сърцата на йогите”; мад бхакта ятра гаянти татра тиштхами нарада[1] – „Но където Моите свидни предани Ме славят, там съм Аз, скъпи ми Нарада”.

И така, Кришна най-напред заявява къде не може да бъде намерен: „Не съм в райските сфери. Не съм и в сърцата на йогите“. Нахам, на-ахам – „Не съм там“; васами – живея, Аз не живея; ваикунтхе – „на Ваикунтха“. Йогинам хридайе на ча – „нито в сърцата на йогите“. Мад бхакта – „където Моите предани ме славят“ – ятра гаянти; татра – „там“; тиштхами нарада –  „Пребивавам, о Нарада“.

Така че ако искате да намерите някаква следа от Бога, правилният начин е възславата. За да Го намерим, Той най-напред посочва къде не можем да Го намерим. „Не търси тук, не търси там. Не това е мястото. Но където Моите предани се събират и Ме възславят, там съм Аз.“ Така че прославата е пътят.

Когато бог Брахма бил самичък в началото на сътворението, той живеел в тичинката на космическия лотос. Рекъл си: „Не знам кое какво е, не разбирам цялото това обкръжение. Ще се опитам да достигна до корена“. И започнал да слиза все по-надълбоко и по-надълбоко надолу по стъблото, стремейки се да намери корена на космическия лотос. Дълго време го правил, но не открил произхода му. Затова си казал, „О, това не е начинът! Я да се върна на мястото си.” И тогава започнал да медитира и да слави.

Брахма е най-интелигентната личност във вселената. Щом вместо това емпирично търсене той е решил да приложи различен метод, като медитация и сетне възхвала, значи трябва да последваме неговия пример. Защото, нали разбирате, ако на най-първия във вселената му е трудно да намери корените на космическото творение, тогава какъв е нашият шанс?

Веднъж имало един лектор, който изнасял беседа за космическата структура – обяснявал надълго и нашироко, и тогава една дама коментирала: „Обяснението Ви не е правилно. Тази вселена стои върху гърба на слон.” Лекторът бил търпелив човек, не искал веднага да разбие на пух и прах забележката, затова попитал: „А какво има под слона?” Тя отвърнала: „Слонът стои върху гърба на костенурка.” Лекторът на свой ред попитал: „Ами костенурката – тя върху какво стои?” Дамата казала: „Костенурката стои върху гърба на друг слон.” Нашият човек се опитал да потърси обяснение: „О, и тогава какво има отдолу, и още по-надолу?” Накрая дамата отбелязала: „Недейте, има безброй слонове. Не може да бъде обяснено, защото слоновете са безчет.”

Виждате ли, трудно е да се обясни структурата на вселената. Затова Брахма се отказал от това усилие и започнал да медитира и възхвалява. Безброй животи наред сме се занимавали с емпиричния метод, стремейки се да открием корена на нашето щастие, опитвайки се да намерим духовната си перспектива или каквато и да било друга цел в живота. Сега имаме друга възможност да изследваме реалността. Нека я вземем.

(следва продължение)

[1] „Падма Пурана“, Уттара-кханда 92.21-22