Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

“All the cooked rice was stacked on palasha leaves, which were on new cloths spread over the ground. Around the stack of cooked rice were stacks of chapatis, and all the vegetables and liquid vegetable preparations were placed in different pots and put around them. Pots of yogurt, milk, buttermilk and shikharini, sweet rice, cream and solid cream were placed alongside the vegetables. In this way the Annakuṭa ceremony was performed, and Madhavendra Puri Gosvami personally offered everything to Gopala. Many waterpots were filled with scented water for drinking, and Lord Shri Gopala, who had been hungry for many days, ate everything offered to Him. Although Shri Gopala ate everything offered, still, by the touch of His transcendental hand, everything remained as before.”[1]

All glories to the Supreme Lord that something remains. Once my dear godbrothers were really astonished. They brought the big plate of offerings to Krishna, chanted the mantras and waited until the Lord eats. And when the main pujari returned he said: “Ah, it’s empty. Krishna has accepted it, He has taken it.” Then the others in the kitchen said: “Ah, again you forgot to put the food into the plate.” But we never know! Krishna can eat and leave everything there. Or even if you don’t give a portion to Him, He can accept it and be fully satisfied. Some say that miracles are not real. But I say reality is a miracle.

“How Gopala ate everything while the food remained the same was transcendentally perceived by Madhavendra Puri Gosvami; nothing remains a secret to the devotees of the Lord. The wonderful festival and installation of Shri Gopalaji was arranged in one day. Certainly all this was accomplished by the potency of Gopala. No one but a devotee can understand this. Madhavendra Puri offered water to Gopala for washing His mouth and gave Him betel nuts to chew. Then, while arati was performed, all the people chanted, “Jaya, Jaya!” [“All glories to Gopala!”]. Arranging for the Lord’s rest, Shri Madhavendra Puri brought a new cot, and over this he spread a new bedspread and thus made the bed ready. A temporary temple was constructed by covering the bed all around with a straw mattress. Thus there was a bed and a straw mattress to cover it. After the Lord was laid down to rest on the bed, Madhavendra Puri gathered all the brahmanas who had prepared the prasadam and said to them, “Now feed everyone sumptuously, from the children on up to the aged!” All the people gathered there sat down to honor the prasadam, and by and by they took food. All the brahmanas and their wives were fed first. Those who took prasadam included not only the people of Govardhana village but also those who came from other villages. They also saw the Deity of Gopala and were offered prasadam to eat. Seeing the influence of Madhavendra Puri, all the people gathered there were struck with wonder. They saw that the Annakuta ceremony, which had been performed before during the time of Krishna, was now taking place again by the mercy of Shri Madhavendra Puri. All the brahmanas present on that occasion were initiated by Madhavendra Puri into the Vaishnava cult, and Madhavendra Puri engaged them in different types of service.[2]

So, the Annakuta ceremony is like an ocean of food. I think everybody likes this part of our tradition. “Philosophy? – Ah, it’s really complicated. Tapasya? – No, no, it’s too difficult. Prasad? – Yes! I am coming!”

But at least we can feel the attractive power of God through some channel – through any channel, it doesn’t matter. Because that is true – you cannot acquire Krishna trough very complicated theories or philosophy. You cannot capture God by your tapas. While you raise only one hand, that’s only half dedication. If you raise both hands, it’s a full surrender.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.72-77

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.78-87

(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„A főtt rizst mind palása levelekre halmozták, amelyek a földre terített új vásznakon feküdtek. A halomnyi főtt rizs körül csapátik tornyosultak. A zöldségeket és zöldségleveseket edényekbe szedték, s köréjük rakták. A joghurttal, tejjel, íróval, sikharinível, tejberizzsel, tejszínnel és kemény tejszínnel teli köcsögöket a zöldségek mellé tették. Így mutatták be az annakúta szertartást, és Mádhavéndra Purí gószvámí mindent személyesen ajánlott fel Gópálnak. A sok vizeskorsó mind színültig volt illatos ivóvízzel, s az Úr Srí Gópál, aki oly hosszú ideig éhezett, megevett mindent, amit felajánlottak Neki. Noha Srí Gópál megevett mindent, amit felajánlottak Neki, transzcendentális kezének érintésére mégis minden megmaradt.”[1]

Hála Istennek, hogy valami azért maradt! Egyszer Nandafalván csoda történt. A főpúdzsárí a legkiválóbb mantrákkal és nagyszerű odaadással felajánlotta az ételt, majd visszavonult, hogy Krisna nyugalomban elfogyaszthassa az ételt. Mikor újra belépett a templomszobába, hogy kivigye a tálat, azt látta, hogy: „Ó, üresek a tányérok! Az Úr elfogadta.” Mire a többiek, akik a konyhában voltak azt mondták, „Jajj Prabhu, már megint elfelejtetted kitálalni az ételt az edényekbe.” De ki tudja, hogy a csodák hogyan működnek! Lehet, hogy Krisna elfogadja, és mégis otthagy mindent. Vagy lehet, hogy nem tesztek Neki semmit a tányérra, és Ő azt is el tudja fogadni, és teljesen elégedett lesz vele. Egyesek azt mondják, hogy a csodák nem valóságosak, én meg azt mondom, hogy a valóság az egy csoda!

„Mádhavéndra Purí gószvámí transzcendentálisan érzékelte, hogyan evett meg Gópál mindent, annak ellenére, hogy az étel ugyanannyi maradt. Az Úr bhaktái előtt semmi sem maradhat rejtve. A csodálatos ünnepség és Srí Gópáldzsí beállítása egy nap alatt zajlott le, s nem kétséges, hogy Gópál hatalmának köszönhetően valósulhatott csak meg. Ezt csakis egy bhakta képes megérteni.  Mádhavéndra Purí  vizet ajánlott fel Gópálnak, hogy megmoshassa a száját, és bételdiót adott Neki rágni. Ezután, miközben folyt az árati, az emberek mind énekelni kezdtek: „Dzsáj, dzsáj, dzsáj Gópál!” [„Minden dicsőséget Gópálnak!”] Hogy gondoskodjon az Úr pihenéséről, Srí Mádhavéndra Purí egy új ágyat hozott, s egy tiszta ágyterítővel letakarva megvetette. Az ágyat gyékényekkel vették körül. Egy átmeneti templomot építettek így, melyben ott állt az ágy, s felülről is gyékény takarta el. Miután az Urat lefektették, hogy pihenjen, Mádhavéndra Purí összehívta a bráhmanákat, akik a praszádamot főzték, és így szólt hozzájuk: „Most pedig a gyerekektől kezdve az öregekig mindenkit bőségesen vendégeljetek meg!” Az összesereglett emberek mind leültek, hogy megtiszteljék a praszádamot, s ahogy telt az idő, mindannyian ettek. Először a bráhmanák és feleségeik kaptak az ételből. Nemcsak Góvardhan falu népe evett a praszádamból, hanem azok is, akik más falvakból jöttek. Ők is megnézték Gópál múrtiját, és őket is megkínálták praszádammal. Amikor tanúi voltak Mádhavéndra Purí erejének, az összegyűltek mind megdöbbentek. Látták, hogy kegyéből az annakúta szertartásra, amelyet hajdanán, Krisna idejében mutattak be, most újra sor került. Mádhavéndra Purí minden jelenlévő bráhmanát beavatott a vaisnava hitbe, és különféle szolgálatokkal bízta meg őket.[2]

Szóval az annakúta, ez a tengernyi praszád ceremónia. Azt hiszem a szent hagyományinknak ezt a részét mindenki kedveli. „Filozófia? Elmélet? Hú, az bonyolult. Tapaszja?  Jújj, az kellemetlen. Praszád? Igen! Jövök!”

De legalább valamilyen úton-módon megérzi az ember, Krisnának ezt a vonzó erejét. És igaz, hogy az Urat bonyolult elméletekkel, filozófiával úgysem tudjátok megfogni. A vezeklésetek elöl is elfut. De ahogy láttuk tegnap, amikor Jasódá anya már feladta, akkor Krisna segített neki, hogy összeköthesse a kezét. Ezért, amíg csak egyik kezedet tartod fel, az még csak fél odaadás, ha mind a kettőt feltartod, az már a teljes odaadás.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.72-77.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.78-87.

(от лекция на Свами Тиртха, 14.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Целият сготвен ориз беше натрупан върху листа палаша, които бяха разпръснати по земята върху нови платове. Върху купчината сготвен ориз имаше купчини чапати, и всички зеленчуци и течни зеленчукови ястия бяха поставени върху различни съдинки около тях. Купи с кисело мляко, прясно мляко, мътеница и шикхарини, сладък ориз, сметана и твърда сметана бяха наредени около зеленчуците. По този начин беше проведена церемонията Аннакута и Мадхавендра Пури Госвами лично предложи всичко на Гопала. Много делви бяха напълнени с ароматизирана вода за пиене и Бог Шри Гопала, който  беше стоял гладен много дни, изяде всичко, което Му бе предложено. Въпреки че Шри Гопала изяде всичко предложено, все пак, при досега на Неговата трансцендентална ръка, всичко остана както преди.”[1]

Вечна слава на Всевишния, че нещичко остава. Веднъж моите скъпи духовни братя бяха наистина смаяни. Те занесоха голяма чиния с приношения на Кришна, казаха мантрите и изчакаха докато Богът се нахрани. И когато главният пуджари се върна, той каза: „Чинията е празна! Кришна е приел всичко, изял го е.” Тогава останалите в кухнята отвърнаха: „Абе ти пак си забравил да сложиш храна в чинията.” Но няма как да знаем! Кришна може да се нахрани и да остави всичко там. А дори и да не Му дадете порция, Той може да я приеме и да е напълно удовлетворен. Някои казват, че чудесата не са реални. Но аз казвам, че реалността е чудо.

“Как Гопала изяде всичко макар храната да си остана същата, бе  доловено по трансцендентален начин от Мадхавендра Пури Госвами; нищо не остава тайна за отдадените на Бога. Чудесният фестивал и поставянето на Шри Гопаладжи бе направено за един ден. Със сигурност всичко това бе постигнато чрез могъществото на Гопала. Никой, освен един отдаден, не може да разбере това. Мадхавендра Пури предложи вода на Гопала, за да си измие устата, и Му даде ядки индийски пипер за дъвкане. Тогава, докато се провеждаше арати, всички хора пееха „Джая, джая” („Вечна слава на Гопала!”). Подготвяйки почивката на Бога, Шри Мадхавендра Пури донесе нова кушетка, а върху нея разпростря нова покривка за легло и така ложето беше готово. Бе построен временен храм, като покриха леглото със сламени рогозки. По този начин имаше легло и сламена рогозка, която да го покрива. След като Богът бе положен да почива на леглото, Мадхавендра Пури събра всички брахмани, които бяха приготвили прасадама, и им каза „Сега нахранете обилно всички, от децата до възрастните”. Всички хора се събраха и седнаха да уважат прасадама, като си взимаха храна. Брахманите и жените им бяха нахранени първи. Тези, които взеха прасадам, включваха не само хората от селото Говардхана, но и тези, които бяха дошли от други села. Те също видяха муртито на Гопала и им бе предложен прасадам за ядене. Виждайки влиянието на Мадхавендра Пури, всички хора, събрали се там, бяха удивени. Те видяха церемонията Аннакута, която бе проведена преди това по времето на Кришна и която сега отново се провеждаше по милостта на Шри Мадхавендра Пури. Всички брахмани, които присъстваха на това събитие, бяха посветени от Мадхавендра Пури във ваишнавската вяра и Мадхавендра Пури ги включи в различни видове служене.“[2]

И така, церемонията Аннакута е като океан от храна. Мисля, че тази част от нашата традиция всички я харесват. „Философия? – О, твърде е сложно. Тапася? – Не, не, прекалено е трудно. Прасад? – Да! Идвам!”

Но поне сме способни да почувстваме привличащата сила на Господа по някакъв канал – няма значение какъв. Понеже е вярно – не можете да постигнете Кришна чрез сложни теории и философии. Не можете да уловите Бога чрез своите отречения, тапас. Докато вдигате само едната си ръка, това е половинчато решение. Ако вдигнете и двете си ръце, това е пълна отдаденост.

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.72-77

[2] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.78-87

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 14.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

„Der ganze gekochte Reis wurde auf Palasha-Blättern gestapelt, die auf neuen, über den Boden ausgebreiteten Tüchern lagen. Um den Stapel gekochten Reis herum waren Stapel von Chapatis, und das ganze Gemüse und die flüssigen Gemüsezubereitungen wurden in verschiedene Töpfe gegeben und um sie herumgestellt. Töpfe mit Joghurt, Milch, Buttermilch und Shikharini, süßem Reis, Sahne und feste Sahne wurden neben das Gemüse gestellt. Auf diese Weise wurde die Annakuṭa-Zeremonie durchgeführt, und Madhavendra Puri Gosvami bot Gopala persönlich alles an. Viele Wassertöpfe wurden mit duftendem Wasser zum Trinken gefüllt, und Lord Shri Gopala, der viele Tage lang hungrig gewesen war, aß alles, was ihm angeboten wurde. Obwohl Shri Gopala alles aß, was ihm angeboten wurde, blieb durch die Berührung seiner transzendentalen Hand alles wie zuvor.“ ¹

Alle Ehre gebührt dem Höchsten Herrn, dass etwas bleibt. Einmal waren meine lieben Gottbrüder wirklich erstaunt. Sie brachten Krishna den großen Teller mit Opfergaben, sangen die Mantras und warteten, bis der Herr isst. Und als der Haupt-Pujari zurückkam, sagte er: „Ah, der Teller ist leer. Krishna hat ihn angenommen, er hat alles gegessen.“ Dann sagten die anderen in der Küche: „Ah, schon wieder hast du vergessen, das Essen auf den Teller zu legen.“ Aber man kann nie wissen! Krishna kann essen und alles dort lassen. Oder selbst wenn man ihm keine Portion gibt, kann er sie annehmen und vollkommen zufrieden sein. Manche sagen, dass Wunder nicht real sind. Aber ich sage, die Realität ist ein Wunder.

„Wie Gopala alles aß, während das Essen gleich blieb, wurde transzendental  von Madhavendra Puri Gosvami wahrgenommen; den Anhängern des Herrn bleibt nichts ein Geheimnis. Das wunderbare Fest und die Amtseinführung von Shri Gopalaji wurden an einem Tag arrangiert. Sicherlich wurde all dies durch die Kraft von Gopala erreicht. Niemand außer einem Anhänger kann das verstehen. Madhavendra Puri bot Gopala Wasser an, damit er seinen Mund auswaschen konnte, und gab ihm Betelnüsse zum Kauen. Dann, während Arati durchgeführt wurde, skandierten alle Leute „Jaya, Jaya!“ [„Alle Ehre sei Gopala!“]. Um die Ruhe des Herrn zu arrangieren, brachte Shri Madhavendra Puri ein neues Feldbett, breitete darüber eine neue Bettdecke aus und machte so das Bett fertig. Ein provisorischer Tempel wurde errichtet, indem das Bett rundherum mit einer Strohmatratze bedeckt wurde. So gab es ein Bett und eine Strohmatratze, um es zu bedecken. Nachdem man die Gottheit zur Ruhe auf das Bett gelegt hatte, versammelte Madhavendra Puri alle Brahmanen, die das Prasadam zubereitet hatten, und sagte zu ihnen: „Jetzt ernährt alle reichlich, von den Kindern bis zu den Alten!“ Alle dort versammelten Menschen setzten sich, um das Prasadam zu ehren, und nahmen nach und nach Nahrung zu sich. Alle Brahmanen und ihre Frauen bekammen zuerst zu essen . Zu denen, die Prasadam zu sich nahmen, gehörten nicht nur die Menschen aus dem Dorf Govardhana, sondern auch diejenigen, die aus anderen Dörfern kamen. Sie sahen auch die Gottheit von Gopala und bekamen Prasadam zu essen angeboten. Als sie den Einfluss von Madhavendra Puri sahen, waren alle dort versammelten Menschen voller Staunen. Sie sahen, dass die Annakuta-Zeremonie, die zuvor zu Krishnas Zeiten durchgeführt worden war, nun durch die Gnade von Shri Madhavendra Puri wieder stattfand. Alle bei dieser Gelegenheit anwesenden Brahmanen wurden von Madhavendra Puri in den Vaishnava-Kult eingeweiht, und Madhavendra Puri ließ sie verschiedene Arten von Diensten verrichten. ²

Die Annakuta-Zeremonie ist also wie ein Ozean aus Essen. Ich glaube, jeder mag diesen Teil unserer Tradition. „Philosophie? – Ah, das ist wirklich kompliziert. Tapasya? – Nein, nein, das ist zu schwierig. Prasad? – Ja! Ich komme!“ Aber zumindest können wir die Anziehungskraft Gottes durch irgendeinen Kanal spüren – durch was für einen, das spielt keine Rolle. Denn das ist wahr – man kann Krishna nicht durch sehr komplizierte Theorien oder Philosophie erlangen. Man kann Gott nicht durch Tapas  erreichen. Wenn man nur eine Hand hebt, ist das nur halbe Hingabe. Wenn man beide Hände hebt, ist das eine vollständige Hingabe.

(Fortsetzung folgt)

^{1 „Chaitanya Charitamrita“, Madhya, 4.72-77}

^{2 „Chaitanya Charitamrita“, Madhya, 4.78-87}

(из лекции Свами Тиртхи, 14.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

«Весь сваренный рис высыпали на листья палаши, лежавшие поверх расстеленной на земле новой ткани.  Вокруг горы отварного риса возвышались стопки чапати. Рядом в горшках были расставлены тушеные овощи и супы.  Овощные блюда окружали горшки с йогуртом, молоком и пахтой, шикхарини, сладким рисом, сливками и сметаной.

Так проходила церемония аннакута. Мадхавендра Пури Госвами сам предложил все Гопале.  Множество кувшинов наполнили ароматизированной питьевой водой, и Господь Шри Гопала, который долгое время голодал, выпил и съел все, что Ему предложили.

 Хотя Шри Гопала съел все подношения, от прикосновения Его трансцендентных рук все осталось как будто нетронутым.»[1]

Вся слава Верховному Господу, что что-то осталось. Однажды мои дорогие духовные братья были действительно удивлены. Они принесли большую тарелку с подношениями Кришне, пели мантры и ждали, пока Господь поест. И когда главный пуджари вернулся, он сказал: «А, она пуста. Кришна принял ее, Он взял ее». Тогда остальные на кухне сказали: «А, ты снова забыл положить еду в тарелку». Но мы никогда не знаем! Кришна может съесть и оставить все там. Или даже если вы не дадите Ему порцию, Он может принять ее и быть полностью удовлетворенным. Некоторые говорят, что чудеса не реальны. Но я говорю, что реальность — это чудо.

«Духовным зрением Мадхавендра Пури Госвами видел, как Гопала все съел, хотя пища осталась как будто нетронутой. Для преданных Господа не существует тайн.

Удивительный праздник и церемония установления Шри Гопаладжи были организованы всего за один день. Несомненно, это удалось только благодаря могуществу Гопалы. Однако лишь преданные способны понять это.  Предложив Гопале воду для полоскания рта, Мадхавендра Пури поднес Ему орехи бетеля. Потом началось арати, и все присутствующие стали скандировать: «Джая! Джая!» [«Слава, слава Гопале!»]

Чтобы Господь мог отдохнуть, Шри Мадхавендра Пури принес новое ложе и постелил свежую простыню. Затем для Гопалы соорудили временный храм, загородив ложе со всех сторон соломенными циновками. Еще одну циновку натянули сверху.

После того как Господа уложили в постель, Мадхавендра Пури созвал всех брахманов, готовивших прасад, и сказал: «Теперь досыта накормите всех, от мала до велика».

Собравшиеся расселись, и всех по очереди накормили, начиная с брахманов и их жен.

Прасад достался не только жителям деревни Говардхана, но и гостям из других деревень. Они тоже увидели Божество Гопалы и отведали остатки Его трапезы.

Все присутствующие были поражены духовной силой Мадхавендры Пури. Они увидели, как благодаря ему возродилась церемония аннакута, проводившаяся во времена Кришны.

Всех брахманов, которые присутствовали на церемонии, Мадхавендра Пури посвятил в вайшнавскую традицию и занял разнообразным служением.»[2]

Итак, церемония Аннакута — это как океан еды. Я думаю, всем нравится эта часть нашей традиции. «Философия? — Ах, это действительно сложно. Тапасья? — Нет, нет, это слишком трудно. Прасад? — Да! Я иду!»

Но, по крайней мере, мы можем почувствовать притягательную силу Бога через какой-то канал — через любой канал, неважно. Потому что это правда — вы не можете обрести Кришну через очень сложные теории или философию. Вы не можете поймать Бога своим отречением, тапасом. Пока вы поднимаете только одну руку, это только половина преданности. Если вы поднимаете обе руки, это полная отдача.

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхя, 4.72-77

[2] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхя, 4.78-87