



Archive for January 23rd, 2025
Jan
23
(from a lecture of Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)
(continues from the previous Friday)
Question: You said in the beginning that this is not the elementary information, but the post-gradual study of devotional life. Does it mean we can start with the post-gradual studies?
Swami Tirtha: I think this is not the beginning, definitely. After years of study and service and commitment we should develop a better and better understanding of the same truth. Maybe you have heard this story in the first weeks of your spiritual career, but today you have to hear it in a more profound manner. And from this very first part, please remember this – that in My village nobody is fasting. Take it as a motto of your life. This is an invitation for service.
Kripadham: Gurudev, you mentioned we need to prepare ourselves for an eventual meeting with Krishna. I tried to do this many times, but I didn’t come up with a proper phrase. So, would you give us an advice what it has to be?
Swami Tirtha: Radhe! He will like it. Agree? Therefore I told you: have something in mind in order to have something to forget. Because we live mostly on the mental plane, not on the spiritual plane. So mentally we create something, some words, some mantras, some receiving or greeting words. But when you are there, all these preparations will just evaporate – all that is not real, that is not spiritual. Yato vaco nivartante aprapya manasa saha[1] – “He is the one from whom words and thoughts return, because they cannot express Him.” So, we need to have something to forget.
Labanga: For a long time I wanted to ask, inquire about the meaning of this expression “In My village nobody is fasting” and now I got the answer.
Swami Tirtha: The other day, when the full program of the Mela was announced, there was an inquiry. “Shall we go for ice cream again?” Because in my village, nobody is fasting.
Ramvijay: Really?! Somebody asked you? It’s obvious.
Swami Tirtha: Well, not so obvious for the newcomers. Because in my village, nobody is fasting, so all the necessities should be covered. Sometimes in a sweet manner, other times in a chastisement, but it’s the same – what you need, you will receive it, for sure! And this is not only the physical, the bodily needs. Because that is secondary. Somehow you will survive. Everybody will survive. You will not die. But we shouldn’t starve spiritually. If you feel that you are starving, this is only the mental platform. Your soul should never starve. So, this is the ultimate need that we have to fulfil. No starvation on the spiritual plane. Anyway, ontologically this is impossible, because the spiritual plane means completeness, everything is full, everything is absolute; there is no need, no lack of anything. But nevertheless, this should be our ideal. In my village nobody is fasting.
(to be continued)
[1] Taittiriya Upanishad, 2.4.1
Jan
23
(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Kérdés: Még a tanítás legelején említetted, hogy az Isten és ember közötti kapcsolatban, nem kezdő szint az, amikor nem az ember keresi Istent, hanem Isten keresi az embert. Ez már az odaadás felsőfokú iskolája. Ez netán azt jelentené, hogy esetleg a felsőfokú tanulmányokkal is kezdhetjük?
Szvámí Tírtha: Mindenesetre úgy hiszem, hogy ez semmiképpen sem a ezzel kezdődik. Jópár filozófiával, szolgálattal és szívbéli elkötelezettséggel töltött év után ugyanannak az igazságnak az egyre komolyabb megértésére kell, hogy jussunk. Lehet, hogy már az első bhakta leckék alkalmával hallottátok ugyanazt a történetet, de ma már sokkal mélyebb módon kell, hogy meghalljátok. S ennek a Mádhavéndra Puríról szóló történetnek már a legelejétől kezdve, erre emlékezzetek kérlek, hogy „Az Én falumban nem éhezik senki.” Tekintsétek ezt életetek mottójának. Ez a szolgálatra való meghívás.
Kripadhám: Kedves Gurudév, említetted, hogy fel kell készülnünk a Krisnával való esetleges találkozásra. Már sokszor próbáltam erre ráhangolódni, de nem igazán találtam meg az ehhez illő szavakat. Tehát, tudnál tanácsolni valamit, hogy milyennek is kéne ennek lennie?
Szvámí Tírtha: Rádhé! Ez tetszeni fog Neki. Egyetértetek? Azért mondtam nektek azt, hogy legyen valami elképzelésetek, hogy legyen mit elfelejtenetek. Többnyire elméleti és nem lelki síkon éljük az életünket. Tehát elméletben elképzelünk valamit, bizonyos szavakat, mantrákat, valamiféle üdvözlést illetve arra valamiféle választ Tőle. Viszont, amikor majd odakerültök, mindaz, amire felkészültetek egyszerűen csak szertefoszlik, mivel ez az egész nem valóságos, nem lelki. Jató vácsó nivartanté aprápja manaszá szaha[1] – „A gondolat és a szó visszafordul, mert képtelen elérni Őt.” Tehát szükségünk van valamire, amit elfelejthetünk.
Szvámí Tírtha: Néhány nappal ezelőtt, amikor az egész Méla programját ismertettük, elhangzott egy kérés. „Elmehetünk megint fagyizni?” Mert az Én falumban nem éhezik senki.
Rámvidzsáj: Tényleg ezt kérdezte valaki? Ja persze, ez magától értetődik.
Szvámí Tírtha: Nos, akik nem régóta vannak velünk, azoknak nem annyira egyértelmű, de mivel az Én falumban nem éhezik senki, ezért minden szükségletet orvosolni kell. Néha kedveskedve, máskor szigorúbban, viszont ezek ugyanazok, amire szükségetek van, azt kapjátok, az biztos! S ez nem csak a fizikai, vagy testi szükségletekre vonatkozik, mert az másodlagos, valahogy túl fogjátok élni, mindenki túl fogja élni. Nem fogtok belehalni. Viszont lelkileg nem éhezhetünk. Ha azt érzitek, hogy éheztek, az csak az elmében van. A lelketeknek sohasem szabad éheznie. Tehát ez a végső szükséglet, amiről gondoskodnunk kell. Lelki szinten nincs éhezés. Mindenesetre ez ellentmond az élet törvényszerűségeinek, teljesen lehetetlen. Mivel a lelki szint azt jelenti, hogy teljes, egész, minden abszolút szinten létezik, nincs szükség semmire, nem hiányzik semmi. Mindenképpen ennek kellene lennie az eszményünknek. „Az Én falumban nem éhezik senki.”
(folytatása következik)
1. Taittiríja Upanisad, 2.4.1.
Jan
23
(от лекция на Свами Тиртха, 12.08.2018, Лудащо)
(продължава от предишния петък)
Въпрос: Казахте в началото, че това не е начална информация, а следдипломната квалификация в живота в преданост. Нима това означава, че можем да започнем от следдипломната квалификация?
Свами Тиртха: Мисля, че това определено не е началото. След години на изучаване, служене и посветеност би трябвало да развиваме все по-добро и по-добро разбиране за все същата истина. Може да сте чували тази история още в първите седмици на духовното си израстване, но днес трябва да я слушате по по-задълбочен начин. И от тази най-първа част, моля ви, запомнете това – че „в Моето село никой не гладува“. Приемете го като мото за живота си. Това е покана за служене.
Крипадхам: Гурудев, споменахте, че трябва да се подготвим за евентуална среща с Кришна. Опитвал съм се да го направя много пъти, но не можах да измисля подходяща фраза. Бихте ли ни дали съвет каква трябва да бъде?
Свами Тиртха: „Радхе!“ Ще Му хареса. Съгласни ли сте? Затова ви казах: намислете си нещо, за да можете после да го забравите. Защото ние живеем най-вече в умствената равнина, не в духовната. В ума си измисляме нещо, някакви думи, някакви мантри, някакви гостоприемни, поздравителни слова. Обаче когато наистина сте там, всички тези приготовления просто се изпаряват – всичко, което не е истинско, което не е духовно. Ято вачо нивартанте апрапя манаса саха[1] – „От Него и думите, и мислите рикошират, понеже не съумяват да Го изразят.” Така че трябва да имаме нещо, което да забравим.
Лабанга: От дълго време исках да попитам за значението на този израз „В Моето село никой не гладува“ и сега получих отговор.
Свами Тиртха: Онзи ден, когато обявиха пълната програма на мелата, някой попита: „А ще ходим ли пак за сладолед?” Защото в моето село никой не гладува.
Рамвиджай: Наистина ли някой е питал?! Че то е очевидно.
Свами Тиртха: Не е толкова очевидно за новодошлите. Понеже в моето село никой не гладува, всички нужди трябва да бъдат обезпечени. Понякога по сладостен начин, друг път чрез сгълчаване, но е едно и също – това, от което имате нужда, ще го получите несъмнено! И не става дума само за физическите, телесни нужди. Защото те са второстепенни. По някакъв начин ще оцелеете. Всеки ще оцелее. Няма да умрете. Обаче не бива да гладуваме в духовен смисъл. Ако усещате, че сте гладни, това е само на умствено ниво. Душата ви не бива да гладува. Това е най-висшата нужда, която трябва да удовлетворим. Без глад на духовно ниво. Бездруго онтологично това е невъзможно, защото духовното ниво означава осъществяване, там всичко е цялостно, всичко е абсолютно; там няма липса, няма недостиг на нищо. Ала това трябва да е нашият идеал. В моето село никой не гладува.
(следва продължение)
[1] „Тайттирия Упанишад“, 2.4.1
Jan
23
(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)
(Fortsetzung vom vorigen Freitag)
Frage: Sie sagten am Anfang, dass dies nicht die elementaren Informationen, sondern das postgraduale Studium des hingebungsvollen Lebens seien. Bedeutet das, dass wir mit den postgradualen Studien beginnen können?
Swami Tirtha: Ich denke, dies ist definitiv nicht der Anfang. Nach Jahren des Studiums und Dienstes und Widmung sollten wir ein immer besseres Verständnis derselben Wahrheit entwickeln. Vielleicht habt ihr diese Geschichte in den ersten Wochen eurer spirituellen Karriere gehört, aber heute müsst ihr sie in einer tieferen Weise hören. Und denkt bitte daran, von diesem allerersten Teil an – dass in meinem Dorf niemand fastet. Nehmt es als Motto eures Lebens an. Dies ist eine Einladung zum Dienst.
Kripadham: Gurudev, Sie haben erwähnt, dass wir uns auf ein eventuelles Treffen mit Krishna vorbereiten müssen. Ich habe das viele Male versucht, aber mir ist kein passender Ausdruck eingefallen. Könnten Sie uns also einen Rat geben, wie es lauten sollte?
Swami Tirtha: Radhe! Es wird ihm gefallen. Einverstanden? Deshalb habe ich euch gesagt: Denkt an etwas, damit ihr etwas habt, das ihr vergessen könnt. Denn wir leben hauptsächlich auf der mentalen Ebene, nicht auf der spirituellen Ebene. Also erschaffen wir mental etwas, ein paar Worte, ein paar Mantras, ein paar Empfangs- oder Begrüßungsworte. Aber wenn ihr dort seid, werden all diese Vorbereitungen einfach verfliegen – all das ist nicht real, das ist nicht spirituell. Yato vaco nivartante aprapya manasa saha [1] – „Er ist derjenige, von dem Worte und Gedanken zurückkehren, weil sie Ihn nicht ausdrücken können.“ Also müssen wir etwas haben, das wir vergessen können.
Labanga: Lange Zeit wollte ich nach der Bedeutung dieses Ausdrucks fragen: „In meinem Dorf fastet niemand“, und jetzt habe ich die Antwort bekommen.
Swami Tirtha: Als neulich das vollständige Programm der Mela bekannt gegeben wurde, gab es eine Frage: „Sollen wir wieder alle Eis essen gehen?“ Denn in meinem Dorf fastet niemand.
Ramvijay: Wirklich?! Hat das jemand gefragt? Das ist doch klar.
Swami Tirtha: Nun, für Neuankömmlinge ist das nicht so offensichtlich. Denn in meinem Dorf fastet niemand, also sollte alles Notwendige abgedeckt sein. Manchmal auf süße Weise, manchmal durch Belehrung , aber es ist dasselbe – was du brauchst, wirst du ganz sicher bekommen! Und das sind nicht nur die physischen, körperlichen Bedürfnisse. Denn das ist zweitrangig. Irgendwie wirst du überleben. Jeder wird überleben. Du wirst nicht sterben. Aber wir sollten nicht spirituell verhungern. Wenn du das Gefühl hast, dass du verhungerst, ist das nur die mentale Plattform. Deine Seele sollte niemals verhungern. Das ist also das ultimative Bedürfnis, das wir erfüllen müssen. Kein Hungern auf der spirituellen Ebene. Jedenfalls ist das ontologisch unmöglich, denn die spirituelle Ebene bedeutet Vollständigkeit, alles ist voll, alles ist absolut; es gibt keinen Bedarf, keinen Mangel an irgendetwas. Aber trotzdem sollte das unser Ideal sein. In meinem Dorf fastet niemand.
1. Taittiriya Upanishad, 2.4.1
Jan
23
(из лекции Свами Тиртхи, 12.08.2018, Лудащо)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Вопрос: Вы сказали в начале, что это не начальная информация, а последипломное изучение преданной жизни. Означает ли это, что мы можем начать с последипломного обучения?
Свами Тиртха: Я думаю, что это не начало, определенно. После многих лет учебы, служения и преданности мы должны развивать все лучшее и лучшее понимание той же истины. Возможно, вы слышали эту историю в первые недели вашей духовной карьеры, но сегодня вы должны услышать ее более глубоко. И с этой самой первой части, пожалуйста, помните это – что в «Моей деревне никто не голодает». Примите это как девиз вашей жизни. Это приглашение к служению.
Крипадхам: Гурудев, вы сказали, что нам нужно подготовиться к возможной встрече с Кришной. Я пытался сделать это много раз, но не придумал подходящие фразы. Так что, не могли бы вы дать нам совет, что это должно быть?
Свами Тиртха: «Радхе!» Ему понравится. Согласны? Поэтому я и сказал вам: имейте что-то в виду, чтобы потом было что забыть. Потому что мы живем в основном на ментальном плане, а не на духовном. Поэтому мысленно мы создаем что-то, какие-то слова, какие-то мантры, какие-то слова приема или приветствия. Но когда вы там, все эти приготовления просто испарятся — все это не реально, что не духовно. «Yato vaco nivartante aprapya manasa saha» [1] — «Он тот, от кого возвращаются слова и мысли, потому что они не могут выразить Его». Поэтому нам нужно что-то забыть.
Лабанга: Я давно хотела спросить, поинтересоваться значением выражения «В моей деревне никто не постится» и вот я получил ответ.
Свами Тиртха: Позавчера, когда была объявлена полная программа Мелы, был задан вопрос: «А будем ли снова ходить за мороженым?» Потому что в моей деревне никто не голодает.
Рамвиджай: Неужели кто-то спрашивал? Это же очевидно.
Свами Тиртха: Ну, для новичков это не так очевидно. Потому что в моей деревне никто не постится, поэтому все необходимое должно быть обеспечено. Иногда в сладкой манере, иногда через взыскание, но это одно и то же – то, что вам нужно, вы получите это, обязательно! И это не только физические, телесные потребности. Потому что это второстепенно. Как-то вы выживете. Все выживут. Вы не умрете. Но мы не должны голодать духовно. Если вы чувствуете, что голодаете, это только ментальная платформа. Ваша душа никогда не должна голодать. Это высшая потребность, которую мы должны удовлетворить. Никакого голодания на духовном плане. Так или иначе, онтологически это невозможно, потому что духовный план означает полноту, завершенность, все абсолютно; нет нужды, нет недостатка в чем-либо. Но тем не менее, это должно быть нашим идеалом. В моей деревне никто не голодает.
(продолжение следует)
[1] „Тайттирия Упанишад“, 2.4.1
