Archive for January 12th, 2025

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Kripadham: You said that one may chant his whole life and Krishna still wouldn’t appear. And He can reveal Himself wherever He likes. But what I have understood is that to the sadguru, Krishna definitely reveals Himself. My question is, if we listen to the chanting of the sadguru, does it mean that Krishna reveals Himself to us as well? Or is it an invitation for us, because a guru usually speaks to you, but talks to somebody else? Sometimes it happens: he talks to someone, but sends some message to somebody else also.

Swami Tirtha: Therefore, to associate with sadhus is very complicated. ‘Don’t associate with them, you will be perplexed. No, it’s not good – then I don’t know what is what. Now at least I know. I am fully in illusion, so I know what is what. If I am exposed to something else, my whole concept will crumble.’

Well, just the other day I read one discussion very similar to your question – whether Krishna would reveal Himself to a pure devotee or not. And the answer was: maybe not. But if a pure devotee has all the qualities of a pure devotee, we must consider him a pure devotee. Irrespective of Krishna revealing Himself to him or not. Do you like that upgrade to your question?

So, maybe He is there, maybe He is not there. This is their business – of Krishna and the pure devotee. My business is to follow them. This is the difference. It’s not my task to judge, to investigate, to see. It’s their private business. It’s a very intimate connection whether He comes or doesn’t come. But my duty is to follow the advice nicely.

If my hero commits himself to the service of the Divine Couple, then what can I do? If my personal savior, my full life example is doing this, then what can I do? If my ideal guru is walking in the rain, what can I do? Stay inside? Wait until the rain stops? No, I will walk in the rain with Him. Because I have an invitation: “If you come with me, I will go with you.” And then, what is the destination? What is the end of this journey? Where is the end?

The revelation is their private business. I know my place. I know where my eyes should see. And this is the footsteps. That’s enough.

So, if a person has all the symptoms and all the qualities of a pure devotee, we should consider him a pure devotee. I think we can accept that. Because sometimes Krishna reveals Himself in a very secret way. Do you know mimicry? Mimicry means that you are present in such a way that nobody notices you. There is also an inverse mimicry – when you are absent, everybody will miss you.

But as this is a descending process – yes, by following the footsteps of the great ones, we shall also come closer to our goal. Why? Because our moon wanderers, our examples, are going ahead of us. And they know very well that there is a difference between the full moon and the finger pointing to the full moon. And they are not satisfied with the finger. They search for the full moon. And if we follow their search, then we are also searching for the full moon.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ai szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krpadhám kérdése: Említetted, hogy valaki, akár az egész életén keresztül mantrázhat, Krisna mégsem jelenik meg előtte. Illetve, hogy Ő bárhol feltárhatja Magát, ahol csak akarja. Viszont, amit én megértettem az az, hogy a szadgurunak, Krisna mindenképpen feltárja magát. A kérdésem az, hogy, ha a szadguru mantrázását hallgatjuk, akkor esetleg közben Krisna számunkra is feltárja Magát? Vagyis lehet ez egy meghívás a számunkra is, hasonlóképpen ahhoz, mint amikor a guru általánosságban nekünk beszél, de ugyanakkor az másnak is szól? Előfordul, hogy beszél valakihez, közben valaki másnak szánja az üzenetet.

Szvámí Tírtha: Ezért nagyon bonyolult a szádhukkal való társulás. ‘Ne társuljatok velük, mert össze fogtok zavarodni! Nem, ez nem lesz így jó, mert akkor nem fogom tudni, hogy mi micsoda. Eddig legalább tudtam, hogy teljes illúzióban vagyok, tudtam, hogy mi micsoda. Viszont, ha másvalaminek a hatása alá kerülök, akkor az összes elvem össze fog omlani.’

Nos, éppen a minap olvastam egy  értekezést, ami nagyon hasonlít a kérdésedhez, hogy vajon megnyilvánítja-e magát Krisna egy tiszta bhaktának vagy sem? A válasz pedig így hangzott, lehet, hogy nem. Viszont, ha a tiszta bhakta rendelkezik egy tiszta bhakta valamennyi jótulajdonságával, akkor őt annak kell tekintenünk. Függetlenül attól, hogy Krisna feltárja magát neki, vagy sem. Megfelel ez a válasz a kérdésedre?

Tehát lehet, hogy feltárja magát Krisna a tanítómesternek, lehet, hogy nem. Ez az Ő dolguk, Krisnáé és a tiszta bhaktáé. Az én dolgom az, hogy kövessem őket. Ez a különbség! Nem az én feladatom megítélni, vizsgálgatni, vagy megérteni a kapcsolatukat. Az az Ő magánügyük. Ez egy nagyon bensőséges kapcsolat, akár feltárja Magát, akár nem. Az én dolgom az, hogy szépen kövessem az útmutatást.

Ha az eszményképem, a hősöm elkötelezte magát az Isteni Pár szolgálatának, akkor mi egyebet tehetnék? Ha a személyes megmentőm, életem példaképe ezt teszi, akkor mit is tehetnék én? Ha az imádott gurum az esőben sétál, mit tehetek én? Maradjak bent? Várjak, amíg eláll az eső? Nem, Vele együtt fogok sétálni én is az esőben. Mert, ha kaptunk meghívást: „Ha Velem jössz, én is veled tartok.” S hová vezet ez az utazás?

Az isteni kinyilatkoztatás az Ő magánügyük, de tudom, hol az én helyem, mit kell hogy lássak. Az pedig az ő lábnyoma, ennyi elég is.

Tehát, ha valaki rendelkezik egy tiszta bhakta jellemzőivel, és jótulajdonságaival, akkor őt tiszta bhaktának kell tekintenünk. Azt hiszem ezt el tudjuk fogadni, mert néha Krisna nagyon titkos módon tárja fel magát. Hallottátok már azt a biológiai fogalmat, hogy mimikri? Mimikri az a jelenség, amikor valaki, vagy akár egy élőlény, például egy tárgy formáját utánozva úgy van jelen, hogy senki sem ismeri fel. Lehetséges a fordított mimikri is, amikor ha nem vagytok ott valahol, mindenki hiányolni fog benneteket.

De mivel ez egy alászálló folyamat, igen, ahogy említettem a nagy szentek nyomdokait követve, mi is közelebb kerülünk a célunkhoz. Miért? Mert, ahogy Sríla Prabhupád mondta, a Szent Név olyan, mint a telihold fénye, ezért a holdfény vándorai, a példaképeink előttünk járnak. És ők nagyon jól tudják, hogy különbség van a telihold, és a teliholdra mutató ujj között. S ők nem elégszenek meg csupán az ujjal, ők a teliholdat kutatják. S, ha mi is a nyomukba szegődünk, akkor mi is a teliholdat fogjuk keresni.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Крипадхам: Казахте, че човек може да мантрува цял живот, а пък Кришна да не се появи. И че Той може да се разкрие когато си поиска. Но това, което аз разбрах е, че пред садгуру Кришна определено се разкрива. Въпросът ми е, ако слушаме мантруването на садгуру, означава ли, че Кришна се разкрива и пред нас? Или това е покана за нас, защото гуру обикновено се обръща към теб, но всъщност говори на някого другиго? Понякога така става: той говори на някого, обаче изпраща послание и към друг.

Свами Тиртха: Затова да се общува със садху е много трудно. „По-добре да не общувам с тях, объркващо е. Не е хич добре – тогава няма да знам кое какво е. Сега поне знам. В пълна илюзия съм, затова знам кое какво е. Ако чуя нещо друго, цялата ми концепция ще рухне.“

Тъкмо онзи ден четох една дискусия много подобна на твоя въпрос – дали Кришна се разкрива пред чистия предан или не. И отговорът беше: може би не. Но ако чистият предан има всички качества на чист предан, ние трябва да го считаме за такъв. Независимо от това дали Кришна му се разкрива или не. Харесва ли ти това надграждане на твоя въпрос?

Може Той да е там, може да не е. Това си е тяхна работа – на Кришна и на чистия предан. Моята работа е да ги следвам. В това е разликата. Не ми е работата да отсъждам, да изследвам, да виждам. То са си техни лични взаимоотношения. Това е много съкровена връзка – дали Той идва или не идва. Но моята задача е правилно да следвам насоката им.

Ако моят герой се е посветил в служба на Божествената Двойка, тогава аз какво мога да направя? Ако личният ми спасител, примерът в живота ми прави това, тогава аз какво мога да направя? Ако моят съвършен гуру върви в дъжда, аз какво мога да направя? Да си стоя вътре? Да чакам да спре да вали? Не, аз ще вървя в дъжда с него. Защото имам покана: „Ако дойдеш с мен и аз ще вървя с теб.” И тогава, какво е местоназначението? Какъв е краят на това пътуване? Къде е краят?

Разкриването си е тяхна лична работа. Аз си знам моето място. Знам накъде да гледат очите ми. В следите от стъпките им. Това е достатъчно.

Така че ако някой има всички признаци и качества на чист предан, трябва да го считаме за такъв. Мисля, че можем да приемем това. Защото понякога Кришна се разкрива по много потаен начин. Знаете ли какво е мимикрия? Мимикрия означава да присъстваш така, че никой да не те забелязва. Има и обратна мимикрия – когато те няма, да липсваш на всички.

Но тъй като това е спускащ се процес – тогава, следвайки стъпките на великите, ние също ще се доближим до целта си. Защо? Защото нашите лунни скитници, нашите примери, вървят напред. А те много добре знаят, че има разлика между пълната луна и пръста, който сочи пълната луна. И не им е достатъчен пръстът. Те търсят пълната луна. Пък ако ние следваме тяхното търсене, тогава и ние също търсим пълната луна.

(следва продължение)