Archive for January 9th, 2025

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

 “While he was sitting beneath a tree, an unknown cowherd boy came with a pot of milk, placed it before Madhavendra Puri and, smiling, addressed him as follows. “O Madhavendra Puri, please drink the milk I have brought. Why don’t you beg some food to eat? What kind of meditation are you undergoing.” When he saw the beauty of that boy, Madhavendra Puri became very satisfied. Hearing His sweet words, he forgot all hunger and thirst. Madhavendra Puri said, “Who are You? Where do You reside? And how did You know that I was fasting?”[1]

So, if you visit Vrindavan and if you meet an unknown blackish cowherd boy, you must guess who this person might be. You can guess, just like Madhavendra Puri. “Who are you? Where do you live? How do you know that I am keeping my fast?”

“The boy replied, “Sir, I am a cowherd boy, and I reside in this village. In My village, no one fasts.”[2]

This is Krishna’s village. This is Krishna’s mission. “In My village, nobody is fasting. In My mission, nobody is fasting. In My family, I take care of everyone.” This is something very important. If you belong to this village, you will be supplied, but you also have to serve others. Why? Because in this village nobody fasts. Therefore in Vrindavan there is no Ekadashi fast. “In my village nobody fasts.” So this is my, not humble request, but this is my direct expectation: if you want to belong here, serve others. Because in this village nobody should be fasting. This is your duty.

“In this village a person can beg food from others and thus eat. Some people drink only milk, but if a person does not ask anyone for food, I supply him all his eatables. The women who come here to take water saw you, and they supplied Me with this milk and sent Me to you.” The boy continued, “I must go very soon to milk the cows, but I shall return and take back this milk pot from you.” Saying this, the boy left the place. Indeed, He suddenly could be seen no more, and Madhavendra Puri’s heart was filled with wonder.” After drinking the milk, Madhavendra Puri washed the pot and put it aside. He looked toward the path, but the boy never returned. Madhavendra Puri could not sleep. He sat and chanted the Hare Krishna maha-mantra, and at the end of the night he dozed a little, and his external activities stopped. In a dream Madhavendra Puri saw the very same boy. The boy came before him and, holding his hand, took him to a bush in the jungle. The boy showed Madhavendra Puri the bush and said, “I reside in this bush, and because of this I suffer very much from severe cold, rain showers, winds and scorching heat. Please bring the people of the village and get them to take Me out of this bush. Then have them situate Me nicely on top of the hill. Please construct a temple on top of that hill,” the boy continued, “and install Me in that temple. After this, wash Me with large quantities of cold water so that My body may be cleansed. For many days I have been observing you, and I have been wondering, ‘When will Madhavendra Puri come here to serve Me?’ I have accepted your service due to your ecstatic love for Me. Thus I shall appear, and by My audience all fallen souls will be delivered. My name is Gopala. I am the lifter of Govardhana Hill. I was installed by Vajra, and here I am the authority. When the Muslims attacked, the priest who was serving Me hid Me in this bush in the jungle. Then he ran away out of fear of the attack. Since the priest went away, I have been staying in this bush. It is very good that you have come here. Now just remove Me with care.” After saying this, the boy disappeared. Then Madhavendra Puri woke up and began to consider his dream. Madhavendra Puri began to lament, “I saw Lord Krishna directly, but I could not recognize Him!” Thus he fell down on the ground in ecstatic love. Madhavendra Puri cried for some time, but then he fixed his mind on executing the order of Gopala. Thus he became tranquil.[3]

We cannot go on with the nectarian drops because we shall faint in ecstasy.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.24-27

[2] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.28

[3] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.29-46



(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Amint a fa alatt üldögélt, egy ismeretlen tehénpásztorfiú lépett elé egy köcsög tejjel. Letette előtte, és mosolyogva így szólt: Ó, Mádhavéndra Purí, kérlek, idd meg ezt a tejet, amit hoztam! Miért nem koldulsz valami ételt magadnak? Milyen meditációt végzel?” Mádhavéndra Purít a kisfiú szépsége nagy elégedettséggel töltötte el, és kedves szavai hallatán minden éhségről és szomjúságról megfeledkezett. Ki vagy te? – kérdezte Tőle. – Merre laksz? És honnan tudod, hogy koplalok?”[1]

Ha tehát éppen Vrindávanban jártok és hirtelen odalép hozzátok egy feketés bőrű pásztorfiúcska, akkor lehet találgatni, hogy ki lehet ez, éppúgy, mint Mádhavéndra Purí. „Ki vagy te? Merre laksz? Honnan tudod, hogy éppen böjtöt tartok?”

A fiú így válaszolt: Uram, tehénpásztorfiú fiú vagyok, s ebben a faluban élek. É az én falumban nem éhezik  senki.”[2]

Ez Krisna falva. Ez Krisna missziója. Az én falumban nem éhezik senki. Krisna missziójában senki nem koplal. A családomban, Én gondoskodok mindenkiről.” Ez egy nagyon fontos dolog. Ha ebben a faluban élsz, ha ebbe a misszióba tartozol, akkor mindent meg fogsz kapni, amire szükséged van. „Az én falumban nem éhezik senki.” Ezért Vrindávanban senki sem tart ékádasít, mert ebben a faluban senkinek sem szabadna böjtölnie. De ez nem az én alázatos kérésem, hanem a határozott elvárásom felétek, ha itt vagytok, akkor szolgáljatok másokat. Ez a ti felelősségetek is, hogy ebben a misszióban senki ne éhezzen. Ez a ti kötelességetek.

Ebben a faluban bárki koldulhat eleséget másoktól, hogy egyen. Vannak, akik csak tejet isznak, ám ha valaki senkitől sem kér enni, Én gondoskodom betevő falatjáról. Azok az asszonyok, akik a vízért jöttek erre, láttak téged. Ők adták Nekem ezt a tejet, s ők küldtek hozzád. Hamarosan mennem kell, hogy megfejjem a teheneket – folytatta a fiú -,,de eljövök újra, hogy visszakérjem tőled a tejesköcsögöt.” Így szólt a fiúcska, aztán távozott. Egyik pillanatról a másikra eltűnt a szeme elől, s Mádhavéndra Purí szívét eltöltötte a csodálkozás.”Mádhavéndra Purí megitta a tejet, aztán elmosta s félretette a köcsögöt. Kémlelni kezdte az utat, ám a fiú nem tért vissza. Mádhavéndra Purí nem tudott aludni. Csak üldögélt, és a Haré Krisna mahámantrát énekelte. Hajnaltájban egy kicsit elszenderedett, s testi cselekedetei abbamaradtak. Aztán álmában újra megpillantotta a fiút. A fiú odament hozzá, s aztán kézenfogva egy bokorhoz vezette őt a dzsungelben. A bokorra mutatva így szólt Mádhavéndra Puríhoz: „Ebben a bokorban lakom, ezért nagyon szenvedek a zord hidegtől, a zuhogó esőtől, a széltől és az égető hőségtől.” „Kérlek, hozd ide a falusiakat, és mondd meg nekik, hogy vegyenek ki Engem ebből a bokorból, és aztán állítsanak szépen a hegy tetejére!”
„Kérlek, építs egy templomot annak a hegynek a tetején — folytatta a fiú —, és állíts be Engem abban a templomban! Ezután mosdass meg bőséges hideg vízben, hogy testem megtisztulhasson!” „Napokig fürkésztelek, s azon tűnődtem: Mikor jön már Mádhavéndra Purí, hogy szolgáljon Engem?” „Irántam érzett eksztatikus szereteted miatt elfogadtam szolgálatodat. Megjelenek hát, s attól, hogy az elesett lelkek láthatnak Engem, mind fel fognak szabadulni.” „A nevem Gópál, s Én vagyok a Góvardhan-hegy felemelője. Vadzsra állított be, s Én vagyok itt az uralkodó.” „A muzulmán támadás idején a pap, aki szolgált, elrejtett ebben a bokorban, itt a dzsungelben, s a támadástól rettegve elfutott.” „Mióta a pap elment, ebben a bokorban lakom. Nagyon jó, hogy eljöttél. Most aztán nagy körültekintéssel vegyél ki innen!” Így szólt a fiú, s eltűnt. Ekkor Mádhavéndra Purí felébredt, és tűnődni kezdett álmán. Keseregni kezdett: „Szemtől szemben láttam az Úr Krisnát, mégsem ismertem föl!” Eksztatikus szeretetében aztán a földre roskadt. Egy ideig sírt, ám azután elméjét Gőpál utasításának végrehajtására rögzítette, s megnyugodott.
[3]

Nem folytathatjuk tovább a nektárcsöppeket, mert félő, hogy elájulnánk az extázistól.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.24-27.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.28.
3. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.29-46



(от лекция на Свами Тиртха, 12.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Докато седеше под едно дърво, непознато пастирче дойде с гърне с мляко, постави го пред Мадхавендра Пури и, усмихвайки се, му заговори както следва: „О, Мадхавендра Пури, моля те, изпий млякото, което съм донесъл. Защо не помолиш за някаква храна и не ядеш? С каква медитация се занимаваш?” Когато видя красотата на това момче, Мадхавендра Пури остана много доволен. Като чу сладките Му думи, той забрави изобщо за глада и жаждата. Мадхавендра Пури каза: „Кой си Ти? Къде живееш? И откъде знаеш, че постя?”[1]

И така, ако идете във Вриндавана и се натъкнете на непознато мургаво пастирче, вероятно ще се досетите кой ли може да е това. Досущ както се досетил и Мадхавендра Пури. „Кой си ти? Къде живееш? Откъде знаеш, че гладувам?”

Момчето отговори: „Господине, аз съм пастирче и живея в това село. В Моето село никой не гладува.[2]

Това е селото на Кришна. Това е мисията на Кришна. „В Моето село никой не гладува. В Моята мисия никой не гладува. В Моето семейство Аз се грижа за всеки.” Това е нещо много важно. Ако принадлежите на това село, ще бъдете осигурени, обаче и вие трябва да служите на другите. Защо? Защото в това село никой не гладува. Затова във Вриндавана не се спазва постът Екадаши. „В Моето село никой не пости.” Така че това е не смирена молба от моя страна, а директно очакване: ако искате да сте тук, служете на останалите. Защото в това село никой не бива да гладува. Това е ваше задължение.

„В това село човек може да моли другите за храна и така да яде. Някои хора пият само мляко, но ако човек не помоли никого за храна, Аз го снабдявам с всички провизии. Жените, които идват тук да вземат вода, са те видели; те Ми дадоха това мляко и ме пратиха при теб”. Момчето продължи: „Трябва много скоро да отида да издоя кравите, но ще се върна и ще взема обратно гърнето за мляко от теб”. Казвайки това, момчето си тръгна. Наистина, То внезапно изчезна от взора и сърцето на Мадхавендра Пури се изпълни със съмнение. След като изпи млякото, Мадхавендра Пури изми гърнето и го остави настрани. Той гледаше към пътя, но момчето така и не се завърна. Мадхавендра Пури не можеше да заспи. Той седна и започна да мантрува Харе Кришна маха-мантрата, а към края на нощта се унесе за малко и външните му дейности спряха. Насън Мадхавендра Пури видя същото това момче. То дойде при него и, държейки ръката му, го заведе до един храст в джунглата. Момчето показа на Мадхавендра Пури храста и каза: „Аз живея в този храст и затова много страдам от страшен студ, поройни дъждове, ветрове и изгаряща жега. Моля те, доведи хората от селото и ги накарай да Ме извадят от този храст. После ги накарай да Ме положат подобаващо на върха на хълма. Моля те, постройте храм на върха на хълма,” – продължи момчето – „и Ме поставете в този храм. След това Ме измийте с големи количества студена вода, за да може тялото Ми да бъде изчистено. Много дни те наблюдавам и се чудя: кога ли Мадхавендра Пури ще дойде да Ми служи? Приех служенето ти заради екстатичната ти любов към Мен. Затова Аз ще се появя и в Мое присъствие всички паднали души ще бъдат избавени. Името ми е Гопала. Аз съм този, който повдига хълма Говардхана. Бях поставен от Ваджра и тук Аз съм на власт. Когато мюсюлманите атакуваха, свещенослужителят, който Ми служеше, Ме скри в този храст в джунглата. След това той избяга в страх от атаката. Откак свещенослужителят си отиде, Аз стоя в този храст. Много е добре, че ти дойде тук. Сега просто внимателно Ме премести.” След като каза това, момчето изчезна. Тогава Мадхавендра Пури се събуди и започна да обмисля съня си. Мадхавендра Пури започна да съжалява: „Видях Бог Кришна директно, но не можах да Го позная!” Той падна на земята в екстатична любов. Мадхавендра Пури плака известно време, но след това събра ума си, за да изпълни поръчката на Гопала. Тогава се успокои.[3]

Не можем да продължим нататък с тези нектарни капки, защото ще изгубим свяст.

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 4.24-27

[2] „Чайтаня Чаритамрита“ Мадхя, 4.28

[3] „Чайтаня Чаритамрита“ Мадхя, 4.29-46



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

„Als er unter einem Baum saß, kam ein unbekannter Kuhhirtenjunge mit einem Topf Milch, stellte ihn vor Madhavendra Puri und sprach ihn lächelnd wie folgt an: „O Madhavendra Puri, bitte trink die Milch, die ich mitgebracht habe. Warum bettelst du nicht um etwas zu essen? Was für eine Meditation machst du?“ Als er die Schönheit dieses Jungen sah, wurde Madhavendra Puri sehr zufrieden. Als er seine süßen Worte hörte, vergaß er allen Hunger und Durst. Madhavendra Puri sagte: „Wer bist du? Wo wohnst du? Und woher wusstest du, dass ich faste?“ [1]

Wenn ihr also Vrindavan besucht und einen unbekannten schwärzlichen Kuhhirtenjungen trefft, müsst ihr raten, wer diese Person sein könnte. Ihr könnt es erraten, genau wie Madhavendra Puri. „Wer bist du? Wo wohnst du? Woher weisst du, dass ich faste?“

„Der Junge antwortete: „Herr, ich bin ein Kuhhirtenjunge und wohne in diesem Dorf. In meinem Dorf fastet niemand.“ [2]

Dies ist Krishnas Dorf. Dies ist Krishnas Mission. „In meinem Dorf fastet niemand. In meiner Mission fastet niemand. In meiner Familie kümmere ich mich um alle.“ Das ist etwas sehr Wichtiges. Wenn ihr zu diesem Dorf gehört, werdet ihr versorgt, aber ihr müsst auch anderen dienen. Warum? Weil in diesem Dorf niemand fastet. Deshalb gibt es in Vrindavan kein Ekadashi-Fasten. „In meinem Dorf fastet niemand.“ Das ist also meine, nicht bescheidene Bitte, sondern meine direkte Erwartung: Wenn ihr hierher gehören möchtet, dient den anderen. Denn in diesem Dorf sollte niemand fasten. Das ist eure Pflicht.

 „In diesem Dorf kann man andere um Essen anbetteln und so essen. Manche Leute trinken nur Milch, aber wenn jemand niemanden um Essen bittet, versorge ich ihn mit allem, was er zu essen hat. Die Frauen, die hierherkommen, um Wasser zu holen, haben dich gesehen, und sie haben mir diese Milch gegeben und mich zu dir geschickt.“ Der Junge fuhr fort: „Ich muss sehr bald gehen, um die Kühe zu melken, aber ich werde zurückkommen und dir diesen Milchtopf zurückbringen.“ Mit diesen Worten verließ der Junge den Ort. Tatsächlich war er plötzlich nicht mehr zu sehen, und Madhavendra Puris Herz war voller Staunen.“ Nachdem er die Milch getrunken hatte, wusch Madhavendra Puri den Topf und stellte ihn beiseite. Er blickte auf den Weg, aber der Junge kam nicht zurück. Madhavendra Puri konnte nicht schlafen. Er saß da ​​und sang das Hare Krishna Maha-Mantra, und am Ende der Nacht döste er ein wenig und hörte mit seinen äußeren Aktivitäten auf. In einem Traum sah Madhavendra Puri genau denselben Jungen. Der Junge trat vor ihn und führte ihn an der Hand zu einem Busch im Dschungel. Der Junge zeigte Madhavendra Puri den Busch und sagte: „Ich wohne in diesem Busch und leide deshalb sehr unter der Kälte, den Regenschauern, dem Wind und der versengenden Hitze. Bitte bring die Leute aus dem Dorf und lass sie mich aus diesem Busch holen.  Dann lass sie mich schön auf dem Gipfel des Hügels platzieren. Bitte baue einen Tempel auf dem Gipfel des Hügels“, fuhr der Junge fort, „und setz mich in diesen Tempel. Danach wasche mich mit großen Mengen kaltem Wasser, damit mein Körper gereinigt wird. Viele Tage lang habe ich dich beobachtet und mich gefragt: ‚Wann wird Madhavendra Puri hierher kommen, um mir zu dienen?‘ Ich habe deinen Dienst aufgrund deiner ekstatischen Liebe zu mir angenommen. So werde ich erscheinen und durch meine Audienz werden alle gefallenen Seelen erlöst. Mein Name ist Gopala. Ich bin der Erbauer des Govardhana-Hügels. Ich wurde von Vajra eingesetzt und hier bin ich die Autorität. Als die Muslime angriffen, versteckte mich der Priester, der mir diente, in diesem Busch im Dschungel. Dann rannte er aus Angst vor dem Angriff davon. Seit dem der Priester weggegangen ist, bleibe ich in diesem Busch. Es ist sehr gut, dass du hierhergekommen bist. Jetzt entferne mich einfach vorsichtig.“ Nachdem er dies gesagt hatte, verschwand der Junge. Dann wachte Madhavendra Puri auf und begann, über seinen Traum nachzudenken. Madhavendra Puri begann zu klagen: „Ich sah Lord Krishna direkt, aber ich konnte ihn nicht erkennen!“ So fiel er in ekstatischer Liebe auf den Boden. Madhavendra Puri weinte eine Zeit lang, aber dann konzentrierte er sich darauf, den Befehl von Gopala auszuführen. So wurde er ruhig. [3]

Wir können mit den nektarischen Tropfen nicht weitermachen, weil wir sonst vor Ekstase ohnmächtig werden.

(Forsetzung folgt)

1 Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.24-27

2 Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.28

3 Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.29-46



(из лекции Свами Тиртхи, 12.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

«К сидящему под деревом Мадхавендре Пури подошел незнакомый пастушок с кувшином молока. Он поставил кувшин перед Мадхавендрой Пури и с улыбкой обратился к нему.  «Мадхавендра Пури, пожалуйста, выпей молоко, которое Я тебе принес. Почему ты не просишь, чтобы люди накормили тебя, и что за медитацией ты занимаешься?»

Увидев, как красив этот мальчик, Мадхавендра Пури почувствовал глубокое удовлетворение. А услышав Его ласкающие слух слова, он позабыл о голоде и жажде.

Мадхавендра Пури спросил: «Кто Ты? Где Ты живешь? И откуда Ты знаешь, что я пощусь?»[1]

Итак, если вы посетите Вриндаван и встретите незнакомого черноватого пастушка, вы должно быть угадаете, кто это может быть. Вы можете угадать, также как и Мадхавендра Пури. «Кто ты? Где ты живешь? Откуда ты знаешь, что я соблюдаю пост?»

«Мальчик ответил: «Господин мой, Я пастушок и живу в этой деревне. В Моей деревне никто не постится».[2]

Это деревня Кришны. Это миссия Кришны. «В Моей деревне никто не постится. В Моей миссии никто не голодает. В Моей семье Я забочусь обо всех». Это очень важно. Если вы принадлежите к этой деревне, вы будете обеспечены, но вы также должны служить другим. Почему? Потому что в этой деревне никто не голодает. Поэтому во Вриндаване нет поста Экадаши. «В моей деревне никто не постится». Так что это моя не скромная просьба, а это мое прямое ожидание: если вы хотите быть здесь, служите другим. Потому что в этой деревне никто не должен голодать. Это ваш долг.

«В этой деревне любой может утолить голод, собрав милостыню. Некоторые пьют одно молоко, но если человек ни у кого ничего не просит, то Я Сам приношу ему необходимую пищу».

 «Тебя заметили женщины, приходившие сюда за водой. Они дали Мне молоко и отправили к тебе».

Мальчик продолжал: «Мне уже пора возвращаться, чтобы доить коров, но Я вернусь к тебе за кувшином».

С этими словами мальчик, к огромному удивлению Мадхавендры Пури, бесследно исчез.

Выпив молоко, Мадхавендра Пури помыл кувшин и, отставив его, стал смотреть на дорогу, но мальчик так и не вернулся.

Мадхавендре Пури не спалось. Он сел и стал повторять маха-мантру Харе Кришна, а на исходе ночи задремал, перестав что-либо делать.

Во сне Мадхавендра Пури увидел того же мальчика. Мальчик подошел к нему и, взяв за руку, отвел к зарослям кустарника.

Мальчик показал Мадхавендре Пури на кустарник и сказал: «Я живу в этих зарослях и очень страдаю от лютого холода, проливных дождей, неистового ветра и палящего зноя».

 «Пожалуйста, приведи из деревни людей, чтобы они забрали Меня отсюда, а затем поместили Меня на вершине холма».

 «На вершине холма возведи храм, — продолжал мальчик, — и установи Меня в нем. Затем омой Меня большим количеством прохладной воды».

 «Много дней Я наблюдал за тобой и думал: „Когда же Мадхавендра Пури придет сюда служить Мне?“»

 «Я принимаю от тебя служение, покоренный твоей экстатической любовью ко Мне. Теперь Я решил открыться взору всех падших душ, чтобы, увидев Меня, они могли обрести освобождение».

 «Меня зовут Гопала. Я поднял холм Говардхана. Меня установил Ваджра, и Я — владыка этих мест».

 «Когда напали мусульмане, служитель спрятал Меня в зарослях кустарника, а сам в страхе перед захватчиками бежал».

 «С тех пор Я и нахожусь в этих зарослях. Поэтому очень хорошо, что ты пришел сюда. Теперь, прошу тебя, позаботься обо Мне и достань Меня отсюда».

Сказав это, мальчик исчез. Тут Мадхавендра Пури проснулся и стал размышлять о своем сне.

Мадхавендра Пури начал корить себя: «Я видел Самого Господа Кришну, но не узнал Его!» Охваченный экстатической любовью, он упал на землю.

Мадхавендра Пури дал было волю слезам, но потом собрал свою волю и сосредоточился на выполнении приказа Гопалы. Так к нему вернулось спокойствие.[3]

Мы не можем продолжать пить эти нектарные капли, потому что мы потеряем сознание от экстаза. 

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхья, 4.24-27

[2] „Чайтанья Чаритамрита“ Мадхья, 4.28

[3] „Чайтанья Чаритамрита“ Мадхья, 4.29-46