Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)

Amikor erre az összejövetelünkre készültem, sokat töprengtem azon, hogy vajon milyen témákat, milyen kérdéseket érintsünk, s mint általában, én megint valami keserű pirulával készültem. De aztán arra gondoltam, hogy annyi keserű pirula volt már ebben az életben, hogy nem lehetne ezeket inkább nektárcseppekké változtatni? Ti mit szeretnétek? A keserű pirulákat, vagy a nektári cseppeket?

Pránanáth Prabhu: Tőled még a keserű dolgok is édesek!

Szvámí Tírtha: Látom jól képzettek vagytok az elokvenciában (ékesszólás). Az élet keserű valóságáról kell beszélnünk, de mindenképpen törekednünk kell a nektári látásmódra is, mert semmiképpen sem lehetünk pesszimisták. Ehhez nem férhet kétség! Talán néha lehetünk kicsit realisták, de alapvetően mégis inkább optimistáknak kell lennünk, de leginkább idealistának. Jóllehet igyekszünk minden fölmerülő feladatnak, beleértve a keserű cseppeket is, majd eleget tenni, de alapvetően mégis egy javaslatom van a mostani összejöveteleinknek az alapvető tematikája gyanánt, hogy: Hogyan legyünk jó bhakták? Ha így ezzel egyet tudtok érteni?

Ez a téma azonban nem az elemi foka a tanításoknak a lelki életben, ez már a posztgraduális képzés. Legelőször az eredeti, az ősi helyzetünket kell fölismernünk, utána azonosítanunk azt a célt, amit szeretnénk elérni, és végül meg kell keresnünk azt a metódust, ami el fog vezetni bennünket a célunkhoz. Annak érdekében, hogy megértsük mi is a teendő ebben a lelki törekvésben el kell jutnunk az anyagi lét durva realitásától egyfajta tökéletességig, egyfajta teljességig. S ezen a teljességen túl pedig kezdődik valami más. Hiszen azt mondják, hogy a filozófia az igazságnál végződik, és a vallásosság, az odaadás pedig a szépségnél kezdődik.   

Hol kezdjük tehát? Az anyagi élet brutális realitásánál? Szeretnétek, ha így kezdenénk? Vagy beszélgessünk erről az unalmas tökéletességről, ami annyira tökéletes, hogy gyakorlatilag semmi sem történik benne. Vagy pedig beszélgessünk inkább a lelki életről, az igazi életről, s annak szépségéről?  

Ti mindannyian nagyon tapasztalt gyakorlók vagytok, mit is mondhatnék nektek? Legfeljebb azt, hogy Haré Krisna, vagy talán azt, hogy Dzsáj Rádhé! Ez elég, és majd ti tovább fűzitek ezeket a gondolatokat a saját magatok számára. De hogy mégis, hogyan tudjuk ezt a lehető legjobban kiejteni, ezeket az egyszerű és végső üzeneteket, no ez a lelki élet tudománya és ennek érdekében kell tanulmányokat folytatnunk. Vajon honnan lehet ezt jól megtanulni, hogyan legyünk jó bhakták? Ehhez a legjobb forrás a Csaitanja Csartámrta, hiszen ebben megismerjük azt, amikor Isten hajlandó alászállni, egy hívő képében, hogy megmutassa milyen érzés bhaktának lenni, és milyen az a cél, amit így el lehet érni. Na erre nagyon oda kell figyelni! Néhányan bírálják Maháprabhut, hogy: „Ez nem egy komoly valaki, ezzel nem lehet mély filozófiai diszkussziót folytatni, folyton elájul”. Hát mi éppen ezt keressük. 

Egyszer amikor Indiában jártunk, amint megérkeztünk Delhibe én elmentem egy könyvesboltba. S akik jól ismernek engem azok tudják, hogy ez egy nagyon veszélyes dolog, nagy türelmet kell tanúsítaniuk, napokba telik amíg végez az ember. Volt ott egy nagyon tekintélyes indiai úriember, aki azt kérdezte, hogy „Ó, nagyon jó, hogy eljöttetek Bharata Varsába, Indiába! Mi az úti célotok, merrefelé mentek?” Mire én azt feleltem, „Nos, ide, oda, amoda, és végül Vrndávanba fogunk menni.” Erre ő: „Vrndávanba? Minek? Miért nem Benáreszbe mentek? Ott legalább tudás van. Vrindávanban csak bhakti van. Csak a bhakti van ott, minek is mennétek oda?” Kérdésben a felelet. Ezért megyünk Vrndávanba, ezért tanulmányozzuk a Csaitanja Csartámrtát, mert meg akarjuk tanulni ezt a tudományt, meg akarjuk ismerni ezt a gyönyörű témát. 

 (folytatása következik)

(from a lecture of Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

I was thinking a lot about the different topics that we have to cover. And as usual, I was thinking to give you some bitter drops. But then I decided: why? We have received so many bitter drops during our lifetime. Let’s change for some nectarian drops. So, what do you want? The bitter pills or some nectarian drops?

Comment: From you even the bitter is very sweet.

Swami Tirtha: I see you are well trained in eloquence. We have to cover some bitter realities of life, but definitely we need to strive for some nectarian perspective as well. Because we definitely cannot be pessimistic. It is out of the question. Maybe sometimes we can be realistic. But basically we have to be optimistic. And in the final conclusion we have to be idealistic. Therefore, to fulfil all these different purposes, I suggest one topic as a study: How to be a good devotee. Do you agree?

This is not the basics of spiritual life. This is the postgraduate study. First we need to understand our original spiritual position. Second, we have to identify our highest objective, our goal. And then we have to understand how to reach that goal, what to do about it. From the limited experience of material life we need to come to a kind of perfected stage of existence. But beyond this perfection, the beauty will begin. They say that philosophy ends with the truth and religion starts with the beauty.

So, where shall we start? With the brutal experience of material life? Do you like that start? Or shall we discuss this boring perfection? Everything is so perfect that practically nothing happens. Or let’s start discussing the beauty, the beauty of spiritual existence – real life.

You are all very experienced practitioners. So, what can I say? All I can say is Hare Krishna, or Jay Radhe! And I think you will expand this for yourself. But how to pronounce this more and more properly – this is the question, this is the know-how of spiritual life. And where can we learn this know-how of spiritual life – how to become real devotees? The ultimate source is Chaitanya Charitamrita. Because when God comes as a devotee, as Mahaprabhu, to show what kind of feeling this is – there we have to pay the attention. Some criticize Mahaprabhu: “He is not reliable. He is fainting all the time”. But this is what we are searching for.

Once I visited India, in New Delhi I visited one bookstore. And those who know me, they know that this is very dangerous – it takes half a day. There was one very respectable Indian gentleman and he said, “Oh, very nice that you came to Bharata Varsha. What is your destination? Which places will you visit?”  I said, “Well, here and there, and finally we shall go to Vrindavan.” He said: “Vrindavan? Why? Why not Benares? There is knowledge. In Vrindavan there is only bhakti. Only bhakti is there. Why would you go there?” In the question there is the answer. Therefore we go to Vrindavan, therefore we study the Chaitanya Charitamrita, because we want to learn this science, we want to know this topic.

(to be continued)

(от лекция на Свами Тиртха, 12.08.2018, Лудащо)

Много мислех за различните теми, които трябва да разгледаме. И както обикновено, мислех да ви дам няколко горчиви капки. Но после си рекох: защо? Бездруго толкова много горчиви капки получаваме в живота си. Нека ги заменим с няколко нектарни капки. Така че какво искате? Горчивите хапове или няколко капчици нектар?

Коментар: От Вас дори горчивото е много сладко.

Свами Тиртха: Виждам, че сте добре обучени в красноречието. Трябва да преминем през някои горчиви истини за живота, но определено трябва да се стремим към нектарни перспективи. Защото със сигурност не можем да сме песимисти. Това изобщо не стои под въпрос. Може би понякога можем да сме реалисти. Но основно нека да сме оптимисти. А в края на краищата трябва да сме идеалисти. Затова, за да осъществим всички тези различни цели, предлагам да разгледаме една тема: как да станем добри предани. Съгласни ли сте?

Това не е начално ниво в духовния живот. То е следдипломна квалификация. Първо, трябва да разберем изначалната си духовна позиция. Второ, да определим най-висшата си цел. А сетне трябва да научим как да достигнем тази цел, какво да направим за това. От ограничения опит в материалния живот трябва да стигнем до едно съвършено състояние на съществуване. Но отвъд това съвършенство започва красотата. Казват, че философията свършва до истината, а религията започва от красотата.

И така, откъде да започнем? От бруталната опитност в материалния живот? Харесва ли ви такова начало? Или пък да говорим за онова досадно съвършенство? Всичко е толкова перфектно, че всъщност нищо не се случва. Или да започнем разговора си от красотата, красотата на духовното битие – истинския живот.

Всички вие сте много опитни практикуващи. Така че какво да ви кажа? Всичко, което мога да кажа е Харе Кришна или Джай Радхе! И считам, че вие ще го разгърнете сами за себе си. Но как да го произнасяме все по- и по-правилно – това е въпросът, това е умението в духовния живот. А откъде можем да се сдобием с такова умение в духовния живот – как да станем истински предани? Най-висшият източник е „Чайтаня Чаритамрита“. Защото щом Бог се появява като предан, като Махапрабху, за да покаже какво е това чувство – там трябва да насочим вниманието си. Някои порицават Махапрабху: „Той е ненадежден. През цялото време припада”. Ала ние именно това търсим.

Веднъж бях в Индия и влязох в една книжарница в Ню Делхи. А тези, които ме познават, знаят, че това е много опасно – отнема половин ден. Там имаше един многоуважаем индийски джентълмен, който каза: „О, колко хубаво, че сте дошли в Бхарат Варша. Накъде сте се запътили? Кои места ще посетите?”  Отвърнах: „Ами, ще ходим тук и там и накрая ще идем във Вриндавана.“ Той възкликна: „Вриндавана!? Защо? Защо не в Бенарес? Там е знанието. Във Вриндаван има само бхакти. Само бхакти. Защо ви е да ходите там?” Във въпроса се съдържа и отговорът. Именно затова отиваме във Вриндавана, именно затова изучаваме „Чайтаня Чаритамрита“, защото искаме да изучим тази наука, искаме да опознаем тази тема.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

Ich habe viel über die verschiedenen Themen nachgedacht, die wir uns noch anschauen müssen. Und wie immer wollte ich euch einige bittere Tropfen geben. Aber dann habe ich mich entschieden: Warum? Wir haben in unserem Leben so viele bittere Tropfen erhalten. Tauschen wir sie gegen einige nektarische Tropfen ein. Also, was möchtet ihr? Die bitteren Pillen oder einige nektarische Tropfen?

Kommentar: Bei Ihnen ist sogar das Bittere sehr süß.

Swami Tirtha: Ich sehe, ihr seid gut in Redegewandtheit geschult. Wir müssen einige bittere Realitäten des Lebens behandeln, aber wir müssen auf jeden Fall auch nach einer nektarischen Perspektive streben. Denn wir können definitiv nicht pessimistisch sein. Das kommt nicht in Frage. Vielleicht können wir manchmal realistisch sein. Aber im Grunde müssen wir optimistisch sein. Und in der Schlussfolgerung müssen wir idealistisch sein. Um all diese verschiedenen Zwecke zu erfüllen, schlage ich daher ein Studienthema vor: Wie wird man ein guter Anhänger? Stimmt ihr zu?

Dies sind nicht die Grundlagen des spirituellen Lebens. Dies ist das Aufbaustudium. Zuerst müssen wir unsere ursprüngliche spirituelle Position verstehen. Zweitens, müssen wir unser höchstes Ziel, unser Ziel, identifizieren. Und dann müssen wir verstehen, wie wir dieses Ziel erreichen und was wir dafür tun können. Von der begrenzten Erfahrung des materiellen Lebens müssen wir zu einer Art perfektioniertem Daseinsstadium gelangen. Doch jenseits dieser Perfektion beginnt die Schönheit.

Man sagt, dass die Philosophie mit der Wahrheit endet und die Religion mit der Schönheit beginnt. Also, wo sollen wir anfangen? Mit der brutalen Erfahrung des materiellen Lebens? Gefällt Ihnen dieser Anfang? Oder sollen wir diese langweilige Perfektion diskutieren? Alles ist so perfekt, dass praktisch nichts passiert. Oder beginnen wir mit der Diskussion über die Schönheit, die Schönheit der spirituellen Existenz – des wahren Lebens.

Sie sind alle sehr erfahrene Praktizierende. Also, was soll ich sagen? Ich kann nur Hare Krishna oder Jay Radhe sagen! Und ich denke, ihr werdet das selbst noch weiter ausführen. Aber wie man das immer richtiger ausspricht – das ist die Frage, das ist das Know-how des spirituellen Lebens. Und wo können wir dieses Know-how des spirituellen Lebens lernen – wie werden wir wahre Anhänger? Die ultimative Quelle ist Chaitanya Charitamrita. Denn wenn Gott als Anhänger, als Mahaprabhu, kommt, um zu zeigen, was für ein Gefühl das ist – da müssen wir aufpassen. Manche kritisieren Mahaprabhu: „Er ist nicht zuverlässig. Er wird ständig ohnmächtig.“ Aber das ist es, wonach wir suchen.

Einmal besuchte ich Indien, in Neu-Delhi, eine Buchhandlung. Und diejenigen, die mich kennen, wissen, dass das sehr gefährlich ist – es dauert einen halben Tag. Da war ein sehr respektabler indischer Herr, und er sagte: „Oh, sehr schön, dass Sie nach Bharata Varsha gekommen sind. Was ist Ihr Ziel? Welche Orte werden Sie besuchen?“ Ich sagte: „Nun, hier und da, und schließlich werden wir nach Vrindavan gehen.“ Er sagte: „Vrindavan? Warum? Warum nicht Benares? Dort gibt es Wissen. In Vrindavan gibt es nur Bhakti. Nur Bhakti gibt es dort. Warum solltest du dorthin gehen?“ In der Frage liegt die Antwort. Deshalb gehen wir nach Vrindavan, deshalb studieren wir die Chaitanya Charitamrita, weil wir diese Wissenschaft lernen wollen, wir wollen dieses Thema kennen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 12.08.2018, Лудащо)

Я много думал о разных темах, которые нам предстоит осветить. И как обычно, я думал дать вам немного горьких капель. Но потом я решил: зачем? Мы получили так много горьких капель за свою жизнь. Давайте поменяемся на нектарные капли. Так что вы хотите? Горькие пилюли или нектарные капли?

Коментарий: От Вас даже горькое становится сладким.

Свами Тиртха: Я вижу, что вы хорошо обучены красноречию. Нам нужно охватить некоторые горькие реалии жизни, но, безусловно, нам нужно стремиться и к некоторой нектарной перспективе. Потому что мы определенно не можем быть пессимистами. Это исключено. Может быть, иногда мы можем быть реалистами. Но в основном мы должны быть оптимистами. И в конечном итоге мы должны быть идеалистами. Поэтому, чтобы выполнить все эти различные цели, я предлагаю одну тему для изучения: Как быть хорошим преданным. Вы согласны?

Это не основы духовной жизни. Это аспирантура. Сначала нам нужно понять наше изначальное духовное положение. Во-вторых, мы должны определить нашу высшую цель, нашу задачу. А затем мы должны понять, как достичь этой цели, что с этим делать. От ограниченного опыта материальной жизни нам нужно прийти к своего рода совершенной стадии существования. Но за пределами этого совершенства начнется красота. Говорят, что философия заканчивается истиной, а религия начинается с красоты.

Итак, с чего начнем? С жестокого опыта материальной жизни? Вам нравится такое начало? Или обсудим это скучное совершенство? Все настолько идеально, что практически ничего не происходит. Или начнем обсуждать красоту, красоту духовного существования – настоящую жизнь.

Вы все очень опытные практикующие. Что я могу сказать? Все, что я могу сказать, это Харе Кришна или Джай Радхе! И я думаю, вы расширите это для себя. Но как произносить это все более и более правильно — вот в чем вопрос, это ноу-хау духовной жизни. И где мы можем научиться этому ноу-хау духовной жизни — как стать настоящими преданными? Самый высший источник — Чайтанья-чаритамрита. Потому что Бог приходит как преданный, как Махапрабху, чтобы показать, что это за чувство — вот на что мы должны обратить внимание. Некоторые критикуют Махапрабху: «Он ненадежен. Он все время падает в обморок». Но это то, что мы ищем.

Однажды я побывал в Индии, в Нью-Дели я посетил один книжный магазин. И те, кто меня знает, знают, что это очень опасно — это занимает полдня. Там был один очень уважаемый индийский джентльмен, и он сказал: «О, очень хорошо, что вы приехали в Бхарата Варшу. Куда вы направляетесь? Какие места вы посетите?» Я сказал: «Ну, там и сям и, наконец, мы поедем во Вриндаван». Он сказал: «Вриндаван? Почему? Почему не Бенарес? Там есть знание. Во Вриндаване есть только бхакти. Там есть только бхакти. Зачем вам туда ехать?» В вопросе есть ответ. Поэтому мы едем во Вриндаван, поэтому мы изучаем Чайтанья-чаритамриту, потому что мы хотим изучить эту науку, мы хотим знать эту тему. 

(продолжение следует)