Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

This year is the year of hidden treasures. I think many treasures we have excavated already.  But I’m sure there is more to come. And I hope we shall find new ways to express our gratitude and offer something as a thanksgiving.

The year of the hidden treasures. Sometimes you think that the game is in favor of illusion, it looks like illusion wins. But no! Light has overcome the darkness already – it’s done, accomplished. But the more and more treasures we bring to the surface and share with others, this original light will become stronger and stronger. Don’t think ‘I practice the mantra, I practice bhakti yoga’ – don’t think like this. Think the other way around; the mantra needs practitioners, the process needs practitioners who will keep up the practice, who will preserve the light. You are invited for that. Nothing less. So we should work for the spirit to win, for our ideals to win.

If you are too close to a picture, you don’t see the whole picture. If you are too far from a picture, you don’t see anything. You need proper distance and then you will have proper vision. Same with the dignity of our spiritual tradition, with this invitation. Do you think that you are invited to some insignificant secondhand thing? No.

Can you explain leaving? I don’t understand it. It doesn’t exist in my vocabulary. When I first heard this expression, that somebody left the process, I was stunned. How is it possible that finally you find the process – and then you leave!? I said, “No, it’s impossible. No way!”

There was a master and he shared this problem with one very clever student. The master said, “I feel so sad about this devotee. The illusion has captured him from us.” Because somebody left. And the real student is always ready to console and to satisfy the master. So, he said, “No, no, no, this is the other way around, master. It’s not that the illusion captured him from you. You captured him from illusion for some time and now illusion only takes him back.”

So, how long are you ready to spend here? Or – back to sweet illusion? ‘Forgetfulness is bliss. Give me maya!’ How much time do you want to spend here? But even if somebody spends only a very short time with a pure devotee, the benefit is eternal. Lava-matra, a short time in the company of pure devotees is very beneficial.

Sadhu-sanga’, ‘sadhu-sanga’ — sarva-shastre kaya/ lava-matra sadhu-sange sarva-siddhi haya[1]. “Even for a short time in the company of pure devotees you can achieve all perfection.” So, short or long; length is a question of quantity, depth is a question of quality.

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 22.54

(Szvámí Tírtha, 2018.08.10-i ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Ez az év a rejtett kincsek éve, és azt hiszem már sikerült jópár kincset kiásnunk és abban is biztos vagyok, hogy még több vár ránk. S azt is remélem, fogunk találni új lehetőségeket arra, hogy kifejezzük hálánkat és felajánljunk valamit köszönetképpen.

‘Rejtett kincsek éve.’ Erről néha azt gondolhatnátok, hogy az élet játéka az illúziónak kedvez, és úgy tűnhet, hogy az illúzió nyer. De ez nem igaz! A világosság már legyőzte a sötétséget, ez már végbement, megvalósult. S minél több kincset hozunk felszínre, és osztunk meg másokkal, ez az eredeti fény annál erősebb lesz. Ne gondoljátok azt, hogy ‘Én mantrázok, én gyakorlom a bhakti jógát’, nem szabad így gondolkodnotok! Inkább fordítsátok meg a gondolatot, a mantrának, és a folyamatnak van szüksége gyakorlókra, akik életben tartják a tradíciót, és őrzik a világosságot. Ti erre lettetek meghívva, nem kevesebbre! Tehát azon kell dolgozzunk, hogy a lélek, s az eszményeink győzedelmeskedjenek.

Ha túl közelről szemléljük a képet, nem fogjuk látni az egészet, viszont, ha túl távol vagyunk tőle, akkor pedig nem fogunk látni belőle semmit. Megfelelő távolságra van szükségünk, és akkor jól fogjuk látni a dolgokat. Hasonlóképpen van ez a lelki tradíciónkban, az elhívással is. Azt gondoljátok, hogy valamiféle jelentéktelen, másodrangú dologra lettetek meghívva? Nem.

Meg tudjátok magyarázni azt, hogy miért megy el valaki a folyamatból? Én ezt nem tudom megérteni. Az én szótáramban ez a szó nem létezik. Amikor először hallottam ezt a kifejezést, hogy valaki elhagyja a folyamatot, teljesen ledöbbentem. Hogy lehetséges az, hogy nagy sokára rálel valaki erre a folyamatra, aztán egyszer csak otthagyja!? Azt mondtam, „Nem, ez lehetetlen. Kizárt, hogy ez megtörténjen!”

Volt egyszer egy mester, aki egy bhakta távozása miatti aggodalmát megosztotta az egyik nagyon bölcs tanítványával. Így szólt a mester, „Nagyon elszomorít ennek a bhaktának az esete. Az illúzió elragadta tőlünk.” S mivel egy igaz tanítvány mindig kész megvigasztalni, és elégedetté tenni mesterét, így szólt a mester e bölcs bizalmasa, „Nem, nem, nem, épp fordítva van, kedves mester. Nem arról van szó, hogy az illúzió elragadta tőled, hanem hogy Te ragadtad el ezt a bhaktát az illúziótól egy rövid időre, s most az illúzió csak visszavette őt.”

Szóval mennyi időt szeretnétek itt tölteni? Vagy, vissza akartok térni az édes illúzióhoz? ‘A boldog tudatlanság. Adj nekem egy kis maját!’ Mennyi időt akartok itt tölteni? De, ha valaki csak egy nagyon rövid időt is tölt egy tiszta bhakta társaságában, annak kedvező hatása örökre szól. Lava-mátra, egy tiszta bhakta társaságában  töltött csöppnyi idő is rendkívül áldásos.

Szádhu-szanga szádhu-szanga szarva-sásztré kaja lava-mátra szádhu-szangé szarva-sziddhi haja[1]. „Egy tiszta bhakta társaságában  töltött rövid idő is elegendő valamennyi tökéletesség elnyeréséhez.” Tehát rövid vagy hosszú. A hosszúság mennyiségi kérdés, a mélység pedig minőségi.

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lilá , 22.54

(от лекция на Свами Тиртха, 10.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Тази година е годината на скритите съкровища. Мисля, че досега изровихме много съкровища. Но съм сигурен, че ни чакат и още. И се надявам, че ще откриваме нови начини да изразяваме своята благодарност и да поднесем нещичко обратно в дар.

Годината на скритите съкровища. Понякога си мислиш, че играта я печели илюзията; изглежда, че тя побеждава. Ала не! Светлината вече е победила мрака – това се е случило, постигнато е. Но колкото повече и повече съкровища изваждаме на повърхността и ги споделяме с другите, тази изначална светлина ще става все по и по-силна. Не си мислете, че „аз практикувам мантрата, аз практикувам бхакти-йога“ – недейте да считате така. Мислете обратното; че мантрата се нуждае от практикуващи, процесът се нуждае от практикуващи, които ще поддържат практиката и ще съхраняват светлината. Вие сте призвани за това. За нищо по-малко. Така че трябва да работим за победата на духа, за победата на идеалите ни.

Ако сме твърде близо до една картина, ние не виждаме цялата картина. Ако пък сте твърде далеч от картината, не виждате въобще нищо. Нужна е вярната дистанция и тогава ще имате и вярното виждане. Същото е и с достойнството на нашата духовна традиция, с тази покана. Да не би да си мислите, че сте призвани за някакво незначително, второразредно нещо? Не.

Нима може да се обясни напускането? Аз не го разбирам. То не съществува в моя речник. Когато за пръв път чух този израз, че някой е напуснал процеса, бях поразен. Как е възможно, та нали най-сетне си намерил процеса – пък след това си тръгваш!? Казах: „Не, това е невъзможно. Няма начин!“

Имало един учител и той споделил с един свой много умен ученик за този проблем. Учителят казал: „Толкова ми е мъчно за този предан. Илюзията ни го отне.“ Понеже някой си бил тръгнал. А истинският ученик винаги е готов да утеши и удовлетвори учителя си. Затова ученикът отвърнал: „Не, не, не, тъкмо обратното е, учителю. Не е така, че илюзията ти го е отнела. Ти си го бил отнел от илюзията за известно време, а сега тя просто си го е възвърнала.”

Така че колко време сте готови да останете тук? Или – обратно към сладката илюзия? „Забравата е блаженство. Дайте ми мая!“ Колко време искате да прекарате тук? Но дори и някой да прекара съвсем кратко време с някой чист предан, благодатта е вечна. Лава-матра, и най-малкото време в компанията на чистите предани е много благотворно.

Садху-санга’, ‘садху-санга’ — сарва-шастре кая/ лава-матра садху-санга сарва-сиддхи хая[1]. „Дори за кратко време в компанията на чисти предани можеш да постигнеш пълно съвършенство.” Така че кратко или дълго; дължината е въпрос на количество, дълбочината е въпрос на качество.

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Мадхя, 22.54

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto) 

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Dieses Jahr ist das Jahr der verborgenen Schätze. Ich denke, wir haben bereits viele Schätze ausgegraben. Aber ich bin sicher, es kommen noch mehr. Und ich hoffe, wir werden neue Wege finden, unsere Dankbarkeit auszudrücken und etwas als Danksagung anzubieten.

Das Jahr der verborgenen Schätze. Manchmal denkt man, das Spiel sei zugunsten der Illusion, es sieht so aus, als ob die Illusion gewinnt. Aber nein! Das Licht hat die Dunkelheit bereits überwunden – es ist geschafft, vollbracht. Aber je mehr Schätze wir an die Oberfläche bringen und mit anderen teilen, desto stärker wird dieses ursprüngliche Licht. Denkt nicht: „Ich praktiziere das Mantra, ich praktiziere Bhakti–Yoga“ – denkt nicht so. Denkt andersherum; das Mantra braucht Praktizierende, der Prozess braucht Praktizierende, die die Praxis aufrechterhalten, die das Licht bewahren. Dafür seid ihr eingeladen. Nichts weniger. Also sollten wir daran arbeiten, dass der Geist siegt, dass unsere Ideale siegen.

Wenn ihr zu nah an einem Bild seid, seht ihr nicht das ganze Bild. Wenn ihr zu weit von einem Bild entfernt seid, seht ihr nichts. Ihr braucht den richtigen Abstand, und dann habt ihr die richtige Sicht. Dasselbe gilt für die Würde unserer spirituellen Tradition, für diese Einladung. Glaubt ihr, dass ihr zu einer unbedeutenden Sache aus zweiter Hand eingeladen seit? Nein.

Könnt ihr das Verlassen erklären? Ich verstehe es nicht. Es existiert nicht in meinem Wortschatz. Als ich diesen Ausdruck zum ersten Mal hörte, dass jemand den Prozess verlassen hat, war ich fassungslos. Wie ist es möglich, dass ihr den Prozess schließlich findet – und dann geht!? Ich sagte: „Nein, das ist unmöglich. Auf keinen Fall!“

Es gab einen Meister, der dieses Problem einem sehr klugen Schüler mitteilte. Der Meister sagte: „Ich bin so traurig wegen dieses Anhängers. Die Illusion hat ihn uns entrissen.“ Weil jemand gegangen ist. Und der wahre Schüler ist immer bereit, den Meister zu trösten und zufriedenzustellen. Also sagte er: „Nein, nein, nein, es ist andersherum, Meister. Es ist nicht so, dass die Illusion ihn dir entrissen hat. Du hast ihn für einige Zeit der Illusion entrissen und jetzt holt ihn die Illusion nur zurück.“

Wie lange seid ihr also bereit, hier zu bleiben? Oder – zurück zur süßen Illusion? „Vergesslichkeit ist Glückseligkeit. Gib mir Maya!“ Wie viel Zeit möchtet ihr hier verbringen? Aber selbst wenn jemand nur sehr kurze Zeit mit einem reinen Anhänger verbringt, ist der Nutzen ewig. Lava-matra, eine kurze Zeit in der Gesellschaft reiner Anhänger ist sehr wohltuend.

Sadhu-sanga‘, ‚sadhu-sanga‘ — sarva-shastre kaya/ lava-matra sadhu-sange sarvas- siddhi haya[1] „Selbst für kurze Zeit in der Gesellschaft reiner Anhänger kannst du alle Vollkommenheit erreichen.“ Also, kurz oder lang; Länge ist eine Frage der Quantität, Tiefe ist eine Frage der Qualität.

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 22.54

(из лекции Свами Тиртхи, 10.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Этот год — год скрытых сокровищ. Я думаю, что многие сокровища мы уже раскопали. Но я уверен, что их будет еще больше. И я надеюсь, что мы найдем новые способы выразить нашу благодарность и предложить обратно кое-что в знак благодарения.

Год скрытых сокровищ. Иногда вы думаете, что игра идет в пользу иллюзии, кажется, что иллюзия побеждает. Но нет! Свет уже победил тьму — это произошло, достигнуто. Но чем больше сокровищ мы выносим на поверхность и делимся с другими, тем сильнее становится этот изначальный свет. Не думайте: «Я практикую мантру, я практикую бхакти-йогу» — не думайте так. Думайте наоборот; мантре нужны практикующие, процессу нужны практикующие, которые будут продолжать практику, которые будут сохранять свет. Вы приглашены для этого. Не меньше. Поэтому мы должны работать, чтобы дух победил, чтобы победили наши идеалы.

Если вы слишком близко к картине, вы не видите всю картину. Если вы слишком далеко от картины, вы не видите ничего. Вам нужно правильное расстояние, и тогда у вас будет правильное видение. То же самое с достоинством нашей духовной традиции, с этим приглашением. Вы думаете, что вас приглашают на какую-то незначительную второразрядную вещь? Нет.

Можете ли вы объяснить уход? Я этого не понимаю. Этого нет в моем словаре. Когда я впервые услышал это выражение, что кто-то ушел из процесса, я был ошеломлен. Как это возможно, что в конце концов вы находите процесс – и уходите!? Я сказал: «Нет, это невозможно. Ни за что!»

Был учитель, и он поделился этой проблемой с одним очень умным учеником. Учитель сказал: «Мне так грустно из-за этого преданного. Иллюзия захватила его у нас». Потому что кто-то ушел. А настоящий ученик всегда готов утешить и удовлетворить мастера. Поэтому он сказал: «Нет, нет, нет, все наоборот, учитель. Это не то, что иллюзия захватила его у вас. Вы захватили его у иллюзии на некоторое время, и теперь иллюзия просто возвращает его к себе обратно».

Так что, сколько времени вы готовы провести здесь? Или — обратно в сладкую иллюзию? «Забвение — это блаженство. Дай мне майю!» Сколько времени вы хотите провести здесь? Но даже если кто-то проведет совсем немного времени с чистым преданным, польза будет вечной. Лава-матра, короткое время в компании чистых преданных очень полезно.

Садху-санга’, ‘садху-санга’ — сарва-шастре кая/ лава-матра садху-санга сарва-сиддхи хая[1]. «Даже на короткое время в компании чистых преданных вы можете достичь всего совершенства». Итак, коротко или долго; длина — вопрос количества, глубина — вопрос качества.

[1] „Чайтанья Чаритамрита“, Мадхя, 22.54