Archive for December, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“Sounds, sounds, sounds,” – His Holiness repeated slowly. “Sounds, catch hold of the sounds. Seize the sound waves travelling within the ether and your happiness is assured in spiritual life. One rishi has explained in his sutra that massive epidemics are due to the contamination of ether by impure sound. When the lawyers and pleaders in court begin to tell lies in the name of justice, these sound vibrations contaminate the ether, which in turn contaminates the air and water which people breathe and drink. An epidemic is the result.”[1]

And this speech was given about 40 years ago! Just think how much more our environment is overloaded with bad vibrations today. Therefore sometimes we come up to the mountains to enjoy pure vibrations. Where the air is pure, where the water is pure. Where the word is true. ‘I tell the truth, I tell what is true. I tell the true word.’ That is what the real vibration means. That will purify us.

Then Shrila Shridhar Maharaj goes on explaining that Krishna appears in the world of sounds as the holy name. So for Him sound is like a universe, sound is like a layer of existence. The world of sounds. That means that in the world of forms Krishna comes as the deity. In the world of emotions, He comes as Govinda. All the different worlds, all the different realms of the universe are pervaded by His presence. He will reveal Himself somehow, in some manner. Our skull is a microcosm. You think in this world Krishna cannot reveal Himself? In your heart? These are different worlds. So we need to have the eye so that we perceive His presence.

There was a question the other day how the purifying power of the holy name works. I think during all these days and all these discussions we could catch something about this purifying power. Because Krishna is like the sun. And ignorance is like the darkness. Where there is sun, there is no power of darkness. And the sun has a very special quality. It can dissipate or disinfect all dirt on the planet Earth without being contaminated itself. This is the purifying effect of Krishna, or the holy name. It can clean the dirty environment without being contaminated.

We are part of a descending process. Therefore we respect our superiors. And we respect those who come after us as well. So pray for the descent of the holy name. And you can read the further article yourself.

This is our answer to the original problem – how can we come in contact with the Supreme, with the divine reality? By its revelation. If it reveals itself to us, then we are immediately embraced by it.

 

(to be continued)

[1] The quotations are from The descent of the holy name by Shridhara Maharaj



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ai szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hangok, hangok, hangok,” ismételgette lassan Srídhar mahárádzs őméltósága. „Próbáld megragadni a hangokat. Kapaszkodj fel az éterben úszó hanghullámokra, s biztosan boldog leszel a lelki életben. Az egyik risi azt magyarázza szútráiban, hogy a tömeges járvány oka  a tisztátalan hangrezgés által megmételyezett éter. Ha a védők és ügyészek az igazság nevében csak hazudoznak a bíróságokon, e hangrezgések megfertőzik az étert, ami megrontja a levegőt és a vizet, aminek ragály a vége.”[1]

S ez a beszéd negyven évvel ezelőtt hangzott el! Csak gondoljatok bele, hogy manapság mennyivel túlterheltebb a környezetünk ezekkel a rossz rezgésekkel. Ezért megyünk fel néha a hegyekbe, hogy feltöltődjünk, élvezzük a tiszta hangrezgést, ahol tiszta a víz, a levegő és igaz a szó. ‘Igazat beszélek, azt mondom, ami igaz. Igaz szót szólok!’ Ezt jelenti az igazi hangrezgés. Ez fog megtisztítani bennünket.

Majd Sríla Srídhar mahárádzs tovább folytatta magyarázatát, miszerint Krisna a hangok világában a Szent Névként van jelen. Tehát Számára a hang olyan, mint egy Univerzum, olyan, mint a létezés egy rétege. A hangok világa. Ez azt jelenti, hogy a formák világában, Krisna múrtiként jelenik meg, az érzések világában, pedig Góvindaként száll alá. A különböző világokat, a világegyetem különböző síkjait áthatja az Ő jelenléte. Valahogy, valamiképpen megnyilvánítja Önmagát. A koponyánk is egy mikrokozmosz és ti azt gondoljátok, hogy Krisna képtelen feltárni magát ebben a világban, vagy a szívetekben? Ezek különböző világok. Tehát szükségünk van szemre, hogy megláthassuk az Ő jelenlétét.

A minap elhangzott egy kérdés, ‘ Hogyan működik a Szent Név tisztító ereje?’ Azt hiszem, az itt együtt töltött napokban és beszélgetések során megtudtunk ragadni valamit ebből a tisztítő erőből. Mivel Krisna olyan, mint a Nap, a tudatlanság pedig, olyan mint a sötétség. Ahol ott van a Nap, ott nincs hatalma a sötétségnek.  És a Napnak van egy nagyon különleges tulajdonsága, képes eloszlatni és megtisztítani a Föld összes szennyét anélkül, hogy Ő maga beszennyeződne. Ilyen Krisna, és a Szent Név tisztító ereje. Képes megtisztítani a beszennyezett környezetet anélkül, hogy Ő maga beszennyeződne.

Mi egy alászálló folyamatnak vagyunk a részesei, ezért tiszteljük a feljebbvalóinkat, azokat, akik előttünk járnak, és természetesen azokat is, akik utánunk jönnek. Imádkozzunk tehát a Szent Név alászállásáért. És, ha szeretnétek további részleteket megtudni, akkor olvassátok el az erről szóló cikkeket.

Ez a válaszunk a Srídhar Mahárádzshoz intézett eredeti kérdésre, hogy „Miképpen lehetséges az, hogy az emberek a Szent Nevet zenghetik, ha az teljességgel lelki?”, azaz, hogy miként kerülhetünk kapcsolatba a Legfelsőbbel, az isteni valósággal?

A kinyilatkoztatás által. Ha feltárja Magát nekünk, akkor azonnal körülölel bennünket.

(folytatása következik)

1. Idézet Szvámí B. R. Srídhar: A Szent Név alászállása (lejegyezte: Acsjutánanda Mahárádzs)



(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2018, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Звуци, звуци, звуци – бавно повтори светият учител. – Звуци; улови звуците. Хвани звуковите вълни, пътуващи през етера, и щастието ти в духовния живот е осигурено. Един риши обяснява в своята сутра, че масовите епидемии се дължат на замърсяването на етера с нечисти звуци. Когато адвокатите и прокурорите в съда започнат да лъжат в името на правораздаването, тези звукови вибрации замърсяват етера, а той от своя страна замърсява въздуха и водата, които хората дишат и пият. Резултатът е епидемия.”[1]

И тази беседа е дадена преди 40 години! Само си помислете, в каква още по-голяма степен е претоварено обкръжението с лоши вибрации днес. Затова ние понякога се качваме високо в планините, за да се насладим на чисти вибрации. Където въздухът е чист, където водата е чиста. Където словото е истинно. „Казвам истината, казвам това, което е истина. Казвам истинното слово.“ Това означава истинска вибрация. Тя ще ни пречисти.

После Шрила Шридхара Махарадж продължава да обяснява, че Кришна се появява в света на звуците като святото име. За Него звукът е вселена, звукът е слой от битието. Светът на звуците. Това означава, че в света на формите Кришна идва като мурти. В света на чувствата Той идва като Говинда. Всички различни светове, всички различни сфери на вселената са проникнати от Неговото присъствие. Той ще намери начин да се разкрие. Нашият череп е микрокосмос. Нима си мислите, че в този свят Кришна не може да се разкрие? Или в сърцето ви? Това са различни светове. Нужно е да имаме очите, с които да долавяме присъствието Му.

Онзи ден някой попита как действа пречистващата сила на святото име. Мисля, че през всички тези дни, във всички тези беседи успяхме да доловим нещичко за тази пречистваща сила. Защото Кришна е като слънцето. А невежеството е като мрак. Там, където е слънцето, мракът няма власт. И слънцето има едно много специално качество. То може да премахне, да дезинфекцира цялата мръсотия на планетата Земя, без самото то да се изцапа. Такъв е и пречистващият ефект на Кришна, или на светите имена. Те могат да пречистят замърсената среда без да се оцапат.

Ние сме част от процес, който се спуска. Затова почитаме своите наставници. Почитаме и тези, които идват след нас. Така че молете се за спускането на святото име. А статията можете да дочетете нататък и сами.

Това е нашият отговор на първоначалния въпрос – как можем да влезем в досег с Всевишния, с божествената реалност? Чрез тяхното разкриване. Ако те ни се разкрият, веднага ще бъдем прегърнати от тях.

(следва продължение)

[1] Цитатите са от „Спускането на святото име“ от Шридхара Махарадж



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

ÑShri Chaitanya Mahaprabhu begab sich mit vier seiner Anhänger nach Jagannatha Puri und sang mit großem Eifer den heiligen Namen des Herrn, das Hare Krisha-Mantra. Jeden Tag ging Shri Chaitanya Mahaprabhu persönlich in ein Dorf und sammelte eine große Menge Reis und andere Körner für die Zubereitung von Prasada. Auf dem Weg lagen viele Flüsse und an jedem Fluss gab es einen Steuereintreiber. Sie behinderten den Herrn jedoch nicht und er zeigte ihnen Gnade. Schließlich erreichte er das Dorf Remuna. Die Gottheit von Gopinatha im Tempel von Remuna war sehr attraktiv. Lord Chaitanya besuchte den Tempel und brachte ihm mit großer Hingabe seine Ehrerbietung dar. ”[1]

Es ist so schön, wenn Shrila Prabhupada die Einzelheiten beschreibt. Er sagt: ÑVom Bahnhof Baleshwar aus, fünf Meilen westlich, liegt das Dorf Remuna. Von dieser Kreuzung aus nehmen Sie diese Straße, biegen links ab, biegen rechts ab und dort werden Sie Krishna finden.“ Was für eine Sorgfalt, äußerste Sorgfalt, in den Einzelheiten von einem reinen Devotee. Wunderschön!

ÑAls Shri Chaitanya Mahaprabhu seine Ehrerbietung vor den Lotosfüßen der Gottheit Gopinatha darbrachte, fiel der Blumenhelm von dem Kopf von Gopinatha herunter und landete auf dem Kopf von Chaitanya Mahaprabhu. Als der Helm der Gottheit auf seinen Kopf fiel, war Shri Chaitanya Mahaprabhu sehr erfreut und so sang und tanzte er auf verschiedene Weise mit seinen Devotees. Alle Diener der Gottheit waren von Shri Chaitanya Mahaprabhus intensiver Liebe, seiner exquisiten Schönheit und seinen transzendentalen Eigenschaften überwältigt. Aufgrund ihrer Liebe zu Shri Chaitanya Mahaprabhu dienten sie ihm auf vielfältige Weise, und in dieser Nacht blieb der Herr im Tempel von Gopinatha. ”[2]

So oft warten wir sehnsüchtig auf Zeichen: ÑOh mein Herr, bitte gib mir ein Zeichen.“ Doch dann sagt Krishna: ÑWarum brauchst du weitere Zeichen, wenn du zu mir beten kannst? Ist es nicht selbst ein Zeichen – dass du beten kannst?“ Doch manchmal geschehen Wunder. Nein, nein, nein, besser gesagt, Wunder sind dauerhaft, und manchmal nehmen wir sie wahr. Wenn ihr einen heiligen Ort besucht und aufrichtig betet, werdet ihr mit Sicherheit empfangen. Ich habe einen Freund, und er besuchte das Samadhi von Rupa Goswami. Er sagte: ÑOh, Rupa Goswami! Du bist der Vorgesetzte, du bist der höchste lehrreiche spirituelle Meister der ganzen Sampradaya, also schenke mir bitte deine Gnade.“ Und sofort kam ein Pujari und gab ihm eine Girlande.

Aber es gibt auch ein wenig Wissen über Gebete. Denn jemand sagte, er habe vor dem Samadhi-Mandir von Bhaktisiddhanta Saraswati gebetet. Und das Gebet war: ÑOh, du bist der Herr der Predigt, also gib mir bitte eine Chance, etwas für dich zu tun.“ Und als er an seinen jeweiligen Platz zurückkehrte, hatte er so viele Pflichten und so viele Aufgaben vor sich. Denn eine Sache vergaß er – um die Kraft die Gottesdienste fortzusetzen zu können zu beten. Der Segen wird also kommen; sei vorsichtig, worum du betest.

Und hier landete die Blumenkrone oder Dekoration von Krishna auf dem Kopf von Mahaprabhu. Was bedeutet das? Es bedeutet: ÑIch trage diese Girlande – entweder in dieser oder in jener Form, aber ich bin es.“

(Fortsetzung folgt)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.10-13
2. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.14-17



(from a lecture of Swami Tirtha, 12.08.2018, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

 

“Shri Chaitanya Mahaprabhu proceeded toward Jagannatha Puri with four of His devotees, and He chanted the holy name of the Lord, the Hare Krisha mantra, with great eagerness. Each day Shri Chaitanya Mahaprabhu personally went to a village and collected a great quantity of rice and other grains for the preparation of prasada. There were many rivers on the way, and at each river there was a tax collector. They did not hinder the Lord, however, and He showed them mercy. Finally He reached the village of Remuna. The Deity of Gopinatha in the temple at Remuna was very attractive. Lord Chaitanya visited the temple and offered His obeisances with great devotion.”[1]

This is so nice when Shrila Prabhupada describes the details. He says, “From the train station of Baleshwar, five miles to the west there is the Remuna village. From this junction, you take that road, turn left, turn right, and there you will find Krishna.” What kind of care, utmost care, in the details from a pure devotee. Beautiful!

When Shri Chaitanya Mahaprabhu offered His obeisances at the lotus feet of the Gopinatha Deity, the helmet of flowers on the head of Gopinatha fell down and landed on the head of Chaitanya Mahaprabhu. When the Deity’s helmet fell upon His head, Shri Chaitanya Mahaprabhu became very pleased, and thus He chanted and danced in various ways with His devotees. All the servants of the Deity were struck with wonder due to Shri Chaitanya Mahaprabhu’s intense love, His exquisite beauty and His transcendental qualities. Because of their love for Shri Chaitanya Mahaprabhu, they served Him in many ways, and that night the Lord stayed at the temple of Gopinatha.”[2]

So many times we are eagerly waiting for some signs: ‘Oh my Lord, please give me a sign.‘ But then Krishna will say, ‘Why do you need any further signs if you can pray to Мe? Isn’t it a sign itself – that you can pray?‘ But sometimes miracles do happen. No, no, no, better I say, miracles are permanent, and sometimes we perceive them. If you visit a holy place and sincerely pray, then you will receive, for sure.

I have a friend and he visited the samadhi of Rupa Goswami. He said, ‘Oh, Rupa Goswami! You are the superior, you are the topmost instructive spiritual master of the whole sampradaya, so please give me your mercy.’ And immediately a pujari came and gave him a garland.

But there is a little know-how of prayers as well. Because somebody said that he prayed in front of the samadhi-mandir of Bhaktisiddhanta Saraswati. And the prayer was, ‘Oh, you are the lord of preaching, so please give me a chance to do something for you.’ And when he returned to his respective place, he had so many duties and so many jobs coming on his head. Because one thing he forgot – to pray for the strength to carry on the services. So blessings will come; be careful what you ask for.

And here, the flower crown or decoration of Krishna landed on the head of Mahaprabhu. What does it mean? It means that “I wear this garland – either in this form or in that form, but it’s Me.”

(to be continued)

1. Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.10-13
2.
Chaitanya Charitamrita, Madhya, 4.14-17



(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)

 

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 

Srí Csaitanja Maháprabhu négy bhaktájával Dzsagannáth Purí felé tartott, s nagy lelkesedéssel énekelte az Úr Szent Nevét, a Haré Krisna mantrát. Mindennap Maga ment el egy faluba, ahol aztán roppant mennyiségű rizst és egyéb gabonát koldult, hogy praszádamot készíthessenek belőle. Útjukat számos folyó keresztezte, s mindegyiknek a partján találkoztak egy adószedővel. Az adószedők azonban nem tartóztatták fel az Urat, s az Úr ezért kegyében részesítette őket. Így érkeztek meg végül Rémuná falvába. Rémuná templomának Gópínáth múrtija végtelenül vonzó volt. Az Úr Csaitanja ellátogatott a templomba, és nagy odaadással felajánlotta hódolatát.[1]

Ez olyan csodálatos, ahogy Sríla Prabhupád ezeket a részleteket közli. Azt mondja, hogy  „A Balésvar nevű vasútállomástól öt mérföldre nyugatra fekszik Rémuná falva, és ezen a helyen még mindig áll Ksíracsóra-Gópínáth temploma. Tehát ettől az elágazótól jobbra fordulsz, balra fordulsz és ott megleled Krisnát.” Micsoda gondoskodás ez egy tiszta bhakta részéről. Gyönyörű!

Amint hódolatát ajánlotta a Gópínáth múrti lótuszlábánál, Gópínáth fejéről a virágkorona Csaitanja Maháprabhu fejére esett. Amikor a múrti koronája a fejére esett, Srí Csaitanja Maháprabhut nagy öröm töltötte el, s bhaktáival változatos éneklésbe és táncba kezdett. A múrti szolgái mind ámulattal figyelték Srí Csaitanja Maháprabhu mély szeretetét, páratlan szépségét és transzcendentális tulajdonságait. Iránta érzett szeretetük miatt számtalan módon szolgálták, az Úr pedig a Gópínáth templomban töltötte az éjszakát.”[2]

Az ember általában elkeseredetten várja a jeleket, ‘Ó, Uram adj már valami jelet!‘ S akkor az Úr megszólal, ‘Az nem elég jel neked, hogy tudsz Hozzám fohászkodni?‘ De néha történnek csodák. Nem, nem, nem! Jobb, ha úgy fogalmazok, hogy csodák állandóan történnek, és néha mi magunk is érzékeljük. Ha egy szent helyre ellátogattok és őszintén fohászkodtok, akkor biztos, hogy kaptok válaszokat.

Egy barátom mesélte, hogy Rúpa gószvámí szamádhíjánál ajánlotta fel a hódolatát, így kérve, ‘Ó, Rúpa gószvámí! Te vagy az egész tanítványi láncolatnak az oktató lelki tanítómestere, kérlek add áldásodat rám.’ Mire odalépette a púdzsárí és a nyakába akasztotta a virágfüzért és hozott mahápraszádot. Tehát, ha kérsz, kapsz!

De van egy kis tudnivaló, hogy hogyan kell jól kérni egy ilyen áldó fohászban. Egy másik alkalommal valaki, Bhaktisziddhánta Szaraszvatí szamádhi-mandirja előtt fohászkodott. ‘Ó, Te vagy a prédikálásnak az oroszlános lelki tanítómestere, kérlek add az áldásodat, hadd tegyek én is valamit ez ügyben.’ Aztán mire visszatért a saját templomába, annyi szolgálat volt, hogy majd bele fulladt. Mivel egy valamit elfelejtett, elfeledkezett erőt kérni hozzá, hogy azt a sok feladatot el tudja látni. Picit figyeljetek arra, hogy mit kértek, mert megkapjátok.

Itt azonban Krisna virágkoronája Maháprabhu fején landolt. De igazából miről van itt szó? Arról, hogy „Én viselem ezt a virágkoronát, akár ebben a formában itt az oltáron, akár abban a formában, aki most a hódolatát ajánlja Előtted. Mindkettő Én vagyok.”

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá,, 4.10-13.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá,, 4.14-17.



(от лекция на Свами Тиртха, 12.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

„Шри Чайтаня Махапрабху продължи към Джаганнатха Пури с четирима от Своите предани, възпявайки святото име на Бога, Харе Кришна мантрата, с голям плам. Всеки ден Шри Чайтаня Махапрабху лично отиваше до някое село и събираше голямо количество ориз и друго зърно за приготвянето на прасадам. Имаше много реки по пътя и при всяка река имаше събирач на такси. Ала те не възпираха Бога и Той им даряваше милостта си. Най-накрая Той достигна до селището Ремуна. Муртито на Гопинатха в храма на Ремуна бе много привлекателно. Бог Чайтаня посети храма и предложи Своите почитания с голяма преданост.“[1]

Много е хубаво, когато Шрила Прабхупада дава подробности. Той казва: на пет мили западно от гара Балешвар се намира селцето Ремуна. От еди кое си кръстовище завивате наляво, после надясно и там ще намерите Кришна. Каква висша форма на грижа за детайлите от страна на един чист предан. Красиво е!

„Когато Шри Чайтаня Махапрабху предложи почитанията си в лотосовите нозе на муртито на Гопинатха, короната от цветя върху главата на Гопинатха падна върху главата на Чайтаня Махапрабху. Когато цветната корона падна на главата Му, Шри Чайтаня Махапрабху много се зарадва и пя и танцува по различни начини заедно с отдадените си. Всички слуги на муртито бяха удивени от интензивната любов на Шри Чайтаня Махапрабху, Неговата изящна красота и трансценденталните Му качества. Понеже обикнаха Шри Чайтаня Махапрабху, те Му служеха по многообразни начини и тази нощ Богът остана в храма на Гопинатха.”[2]

Толкова често жадно чакаме някакви знаци: „О, Боже мой, моля те, дай ми знак.“ Но тогава Кришна ще рече: „Защо са ти други знаци, щом можеш да Ми се молиш? Нима това не е знак само по себе си – че можеш да се молиш?“ Ала понякога наистина се случват чудеса. Не, не, не, по-добре да кажа: чудото е постоянно, а понякога го долавяме. Ако посетите едно свято място и се помолите искрено, тогава несъмнено и ще получите.

Имам един приятел, който посетил гробницата самадхи на Рупа Госвами. Той казал: „О, Рупа Госвами! Ти си най-старшият, най-висшият напътстващ духовен учител на цялата сампрадая, затова моля те, дари ми милостта си!“ И веднага дошъл един пуджари и му дал гирлянд.

Обаче има и едно мъничко умение как да се молим. Защото някой ми каза, че се е молил пред самадхи-мандир на Бхактисиддханта Сарасвати. И молитвата му била: „О, ти си господарят на проповядването, моля те, дай ми възможност да направя нещо за теб.“ И когато се върнал в своята страна, толкова много задължения и задачи се струпали на главата му. Защото той бил забравил едно нещо – да се моли за сили да може да изпълнява служенето. Така че благословиите ще дойдат; бъдете внимателни за какво се молите.

Ето тук короната от цветя, украсяваща главата на Кришна, паднала на главата на Махапрабху. Какво означава това? То значи: „Аз нося този гирлянд – дали в тази или в онази форма, все е за Мен.“

(следва продължение)

1. „Чайтаня Чаритамрита”, Мадхя, 4.10-13
2. Чайтаня Чаритамрита”, Мадхя
, 4.14-17

 



(из лекции Свами Тиртхи, 12.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

«Шри Чайтанья Махапрабху отправился в Джаганнатха-Пури в сопровождении четырех Своих преданных. По дороге Он самозабвенно пел святое имя Господа, мантру Харе Кришна.  Каждый день Шри Чайтанья Махапрабху Сам шел в ближайшую деревню просить милостыню и возвращался оттуда с огромным количеством риса и других продуктов для приготовления прасада.  По пути Чайтанье Махапрабху и Его спутникам приходилось много раз переправляться через реки. У каждой переправы стоял сборщик налогов. Впрочем, сборщики налогов не чинили Господу Чайтанье препятствий, и Господь проливал на них Свою милость. После многих дней пути Он наконец достиг деревни Ремуна. Божество Гопинатхи в Ремуне необычайно красиво. Господь Чайтанья посетил этот храм и с великой преданностью поклонился Божеству.»[1]

Это так приятно, когда Шрила Прабхупада описывает детали. Он говорит: «От железнодорожной станции Балешвара, в пяти милях к западу, находится деревня Ремуна. От этого перекрестка вы идете по этой дороге, поворачиваете налево, поворачиваете направо, и там вы найдете Кришну». Какая предельная забота в деталях от чистого преданного. Прекрасно!

«Когда Шри Чайтанья Махапрабху простерся у лотосных стоп Гопинатхи, корона из цветов, венчавшая голову Божества, упала прямо на голову Чайтанье Махапрабху.

 Получив корону Божества, Шри Чайтанья Махапрабху очень обрадовался и вместе с преданными стал петь и танцевать.  Слуги Божества были изумлены глубиной любви Шри Чайтаньи Махапрабху, Его неземной красотой и духовными качествами.  Они стали с любовью служить Шри Чайтанье Махапрабху, и Он решил переночевать в храме Гопинатхи.» [2]

Так часто мы с нетерпением ждем каких-то знаков: «О, мой Господь, пожалуйста, дай мне знак». Но затем Кришна скажет: «Зачем тебе еще какие-то знаки, если ты можешь молиться Мне? Разве это само по себе не знак – то, что ты можешь молиться?» Но иногда чудеса случаются. Нет, нет, нет, лучше я скажу, чудеса постоянны, и иногда мы их воспринимаем. Если вы посетите святое место и искренне помолитесь, то вы получите, наверняка.

У меня есть друг, который посетил самадхи Рупы Госвами. Он сказал: «О, Рупа Госвами! Ты высший, ты самый высший наставляющий духовный учитель всей сампрадаи, поэтому, пожалуйста, дай мне свою милость». И тут же пришел пуджари и дал ему гирлянду.

Но есть также и необходимость в небольшом знании молитв. Потому что кто-то сказал, что он молился перед самадхи-мандиром Бхактисиддханты Сарасвати. И молитва была такой: «О, ты — владыка проповеди, так что, пожалуйста, дай мне шанс что-то сделать для тебя». И когда он вернулся в свою страну, на его голову свалилось так много обязанностей и так много работы. Потому что он забыл одну вещь — молиться о силе продолжать служение. Так что благословения придут; будьте осторожны с тем, о чем просите.

И вот, цветочная корона украшение Кришны приземлилась на голову Махапрабху. Что это значит? Это значит, что «Я ношу эту гирлянду — в этой или в иной форме, это также для Меня».

(продолжение следует)

[1] „Чайтанья Чаритамрита”, Мадхья, 4.10-13

[2] „Чайтанья Чаритамрита”, Мадьхя, 4.14-17



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ai szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Szadgurudév a Haré Krisna mantrát zengi. Anyagi fülünk olyan hangot érzékel, amely Krisna transzcendentális nevére emlékeztet. A dobhártya megmozgatja a belsőfül folyadékát, amely félig víz, félig levegő, ez továbbítja rezgését az éterelemnek, s végül eljut az elmébe. Ám a lélekhez ekkor még nem jutott el a hangrezgés, még nincs igazi lelki élmény, tapasztalat. Az elme impresszióira támaszkodva élvezzük a karatálok hangját, a dalok ritmusát, a kellemes társaságot, a hallás és figyelés eredményét. De még nincs vége.” [1]

Ahogyan négy különböző tudatállapot létezik, ébrenlét, álom, mélyalvás, és a turíja, a megvilágosodott állapot, ehhez hasonlóan a hangok is négy különböző szinten fejtik ki hatásukat. Az első a fiziológiai, ami maga a hangrezgés, a második a kognitív képességek, azaz a gondolatok szintje, mivel a hangvibráció információt is közvetít, melyet értelmezünk. A harmadik az érzelmi visszacsatolás, és a negyedik a lelki erő, amit a hangvibráció kelt életre. Hogyan is tudjuk ezt megérteni? Ha azt mondom, hogy ‘mangó’, a hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, ez történik fiziológiai szinten. Majd az elmétek és az értelmetek működésbe lép és azt mondjátok, hogy, ‘Ó, mangó! Tehát nem alma, nem körte, hanem valami más, azaz mangó.’ S ha szeretitek a mangót, akkor jön egy érzelmi megerősítés is, hogy ‘Mangó! Igen, azt szeretem.’ Viszont, ha emlékeztek arra, hogy Krisna is szereti a mangót, az már egy lelki szint. 

Tehát a kérdés az, hogy megelégszetek-e a fiziológiai hangrezgéssel? Feltehetően, nem. Menjünk tovább egy lépéssel, hogy megértsük mi micsoda. Eggyel tovább lépve szükségünk van egy érzelmi egyetértésre, hogy ‘Igen, én ezt akarom’. A legmagasabb szint pedig az, amikor megolvadtok Krisna ízére emlékezve. Ehhez hasonlóan, a bhadzsan nem csak azt jelenti, hogy élvezzük a  zenét, mert ez csupán a filizológiai hatása. Meg kell értenünk azt, hogy ez egy lelki gyakorlat, ami egy intellektuális megértés. Majd kedvelnünk kell, vonzódnunk kell hozzá, oda kell adnunk a szívünket, az érzelmünket, szeretnünk kell, és lelkesen rajongva gyakorolnunk. A legmagasabb szint pedig az, amikor a Szent Név feltárja önmagát, Rádhá-Góvinda elfogadja felajánlásunkat. 

A guru által kiejtett eredeti hangzás átszeli az elmét, megmozgatja intellektusunkat, s a bhakti filozófiájával kezdünk foglalkozni. Millió éveken át tanították ezt a bölcsek a szent folyók partján. A mantrázás lehetséges hatásairól szóló ideák mindenütt megtalálhatók. Ám ez, a szó szoros értelmében még nem lelki kinyilatkoztatás. Az intelligencián túl ott van a spirituális tényező, ott van a lélek, ott vagyok én magam. Az érzékek, az elme, s az értelem határait maga mögött hagyó hang végre saját tényleges létünk legfinomabb érzelmi húrjait pendíti meg. Ez a Szent Név megtapasztalása, lelki fülekkel való meghallása. Majd az inspirált lélek válaszol, visszhangot küld az értelmen, az elmén, a külső érzékeken át, s kimondjuk, ‘Haré Krisna’. Ez a Szent Név maga Isten. S ettől táncolunk örömünkben.”

Tehát, ha a Szent Név táncot lejt az ajkatokon, akkor ti is táncra fogtok perdülni. Persze, meglehet, hogy ez egy kicsit bonyolult így, de leegyszerűsítve, ha tiszta forrásból jut el hozzátok a Szent Név, akkor bejut a fülbe, átjárja, megtisztítja a szíveteket, visszhangot kelt és feltárja magát a nyelveteken. Tehát arra van szükségünk, hogy tiszta forrásból halljuk és, hogy hagyjuk hadd járjon át bennünket. 

(folytatása következik)

1. Idézet Szvámí B. R. Srídhar: A Szent Név alászállása (lejegyezte: Acsjutánanda Mahárádzs)



(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2018, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“Sadgurudev utters ‘Hare Krishna’. Our material ears hear some sound that resembles the transcendental name of Krishna. Our eardrum moves the liquid of the inner ear, half water and half air, which vibrates the ethereal element and touches our mind. At this point, soul has still been untouched and there has been no genuine spiritual experience. By hearing with the mind’s impressions, we enjoy the sound of the cymbals, the beat of the chant, the pleasant company and effect of listening and hearing. But it doesn’t stop here.”[1]

As there are four different states of consciousness – the awake, the dreaming, the deep sleep and the turiya, enlightened state – in the same manner sounds also have four layers of effect. The first is physiological – it’s the vibration. The second is the cognitive – because the sound vibration will bring some information, that you can understand. The third one is an emotional feedback. And the fourth, the power of sound vibration, is the spiritual one. How to understand that? If I say ‘mango’, the sound waves will hit your eardrum – this is the physiological effect. Then your mind and intellect will start to work and you’ll say, ‘Oh, mango! This is not apple, not pear, but mango. It’s something different.’ And then if you like mangoes, your emotional feedback will also say: ‘Mango! Yes, I like it.’ But if you remember that Krishna also likes the mangoes – that is the spiritual plane.

So, are you satisfied with the physiological sound vibration? Most probably not. Let’s go further. One step further is to understand what is what. One more step further is to have an emotional agreement: ‘Yes, I want this’. And the topmost level is when you melt by remembering Krishna’s taste. In the same way, bhajan is not simply enjoying the music, because this is only the physiological aspect. We have to understand that this is a spiritual practice – which is our intellectual understanding. And then we must like it – give our heart, give our emotions, like it, love it, do it enthusiastically. And finally the ultimate level is when the holy name reveals itself and when our offering is accepted by Radha-Govinda.

“Piercing the mind, the original sound uttered by guru, moves our intellect and we consider the Krishna conscious philosophy. For millions of years, sages chanted this on the banks of the holy rivers. Ideas flood everywhere around the possible effects of the mantra. This, while being quite blissful, is not spiritual revelation in the true sense. Beyond the intelligence of the spiritual element, there is soul, myself. That sound, having cut through all my senses, including the mind and intellect, now vibrates the finest sentiment of my own real existence. This is the perception of the holy name on the spiritual plane with my spiritual ear. Then the soul, inspired, recapitulates, sending vibration back into the intelligence, mind, etc. out to my external tongue and we say, ‘Hare Krishna’. That Hare Krishna is He. And we dance in ecstasy.”

So, if the holy name dances on your tongue, then you will also dance. Of course, maybe this is a little complicated. But to put it more simply: if you receive the holy name from a pure source, then it will enter your ear, penetrate to your heart, purify the heart and then it will resonate back and reveal itself on your tongue. This is what we need: take it from a pure source and let it work over you.

(to be continued)

[1] The quotations are from The descent of the holy name by Shridhara Maharaj