Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.10-i ludastói tanításából)

Egy misztikus folyamatnak vagyunk a részesei. Egy dolog pedig teljesen biztos, hogy Isten mindenki szívében ott lakozik. Viszont mi nem elégszünk meg azzal, hogy ezt egyszerűen elhisszük, meg is akarunk győződni erről, szeretnénk, ha valósággá válna a számunkra. Ezért mondtam azt, hogy egy misztikus folyamatnak vagyunk a részesei, mert rálelni a Legfelsőbbnek erre a belső jelenlétére az egy misztikus egyesülés.

Rendben, ezzel mindannyian egyetértünk, de mit tehetünk ennek érdekében? Váljunk himalájai jógivá, mindenféle tapaszját, vezeklést vállalva? Vagy ez már túl extrém a számunkra? Jobb, ha semmit sem változtatunk az életünkön, jobb, ha nem teszünk semmit, csak elfogadjuk a az összes kedvező dolgot, mindennek a hasznát?

Nos, úgy hiszem a jó megoldás a kettő között van. Belül váljunk jógivá, viszont kívül maradjunk ugyanazok a jól ismert figurák, akik eddig voltunk. Úgy vélem ez sokkal jobb, mintha külsőleg válnánk jógivá, és belül maradnánk ugyanolyanok. Ezért mondja Sríla Prabhupád azt, hogy sokkal jobb egy őszinte utcaseprő, mint egy hamis jógi.

Mégis szeretnénk tenni valamit ezért a misztikus megtapasztalásért. De mégis mit? Azt hiszem, azt kellene tennünk, ami általában leginkább hiányzik az életünkből. S vajon mi hiányzik? Az alapvető, egyszerű lelki gyakorlatok. Mint az, hogy meditáljunk még többet, társuljunk többet a bhaktákkal, végezzünk még több szívből felajánlott szép szolgálatot. Hallgassunk többet, mivel egyfolytában beszélünk. Úgyhogy nyugodtan szabadságoltassátok az állandó beszédet, inkább maradjatok csöndben. Többet bhadzsanázzatok, többet praszádamozzatok. Ez az én szerény javaslatom. Valójában miért is szoktunk összegyűlni? Azért, hogy ezeket a nagyon egyszerű lelki gyakorlatokat még többször, még jobban végezzük. Tehát a szolgálatunk során két dolgot mindig növelhetünk, az egyik a mennyiség, a másik pedig a minőség. A dzsapázás mennyiségét, és a dzsapázás mélységének a minőségét.

Valamennyi spirituális körben elfogadott tény az, hogy a mantra meditáció a legalkalmasabb eszköz arra, hogy élő és szeretetteljes kapcsolatot építsünk ki a saját lelkünk és a Legfelsőbb között. Ez segíti az említett lelki, misztikus egyesülést. Ezért alázatosan kérek mindenkit, hogy ebben a hangulatban és szellemben vegyen részt. Külsőleg lehet, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint korábban, de belsőleg meg kell változnunk, fejlődnünk kell! S ne fordítva tegyük, hogy külsőleg megváltozunk, viszont belül ugyanolyanok maradunk. Sokszor találkozok emberekkel, akik azt szokták mondani, hogy „Ó, még mindig ugyanolyan vagy!” Mire én „Sajnos, ez így igaz.”

Fohászkodjunk mindannyian elöljáróink mérhetetlen kegyelméért, hogy le tudjuk győzni mind a külső, mind a belső nehézségeket, és hogy közelebb kerülhessünk a lélek eredeti természetéhez, ami az Úr szerető szolgálatához.

(folytatása következik)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto)

You are part of a mystic process. One thing is for sure – God lives in everybody’s hearts. But we are not satisfied with simply believing this. We want to perceive it, we want to make it a reality. Therefore I said you are part of a mystic process, because to find the inner presence of the Supreme – it’s a mystic union.

All right, this is our common agreement. But then what to do about it? Shall we become yogis in the Himalayas? Shall we take all the tapas that we have to take? Or maybe this is too extreme? It’s better if I don’t change anything in my life, if I don’t do anything and receive all the benefits?

Well, I think the proper solution is half-way in between. You become a yogi inside and you remain the same stupid old guy externally. I think it’s much better than to be a yogi externally and be the same old guy internally. Therefore Shrila Prabhupada said it’s much better to be an honest sweeper than a fake yogi.

Nevertheless, we want to do something about this mystic experience. But what? I think we should do what is missing most from our life in general. What is missing? The simple basic spiritual practices. Like meditate more, associate more with the devotees, do some nice service as a heartfelt offering. Listen; because usually, all the time we speak. Now take your vacation – listen. More bhajan, more prasadam. This is my humble suggestion. Why do we come together? To do these very simple spiritual practices. And make it more or make it better. Two sides we can always invite in the service mood: one is the quantity and the other one is the quality. Chanting is quantity, the depth of the chanting is the quality.

It is accepted in all spiritual circles that the best way to establish the living and loving connection between our soul and the Supreme is through the mantra meditation. This helps the mystic union. Therefore I humbly ask everyone to participate in that mood, in that spirit.   Externally we might be the same as before, but internally we have to change, we have to improve. And don’t do it the other way round – you change externally, but you remain the same as before. Many times I meet people and they say, “Ah, you are still the same!” I say, “Unfortunately, it is true.”

We all pray for the ultimate mercy of our superiors so that we overcome the external and internal difficulties and come closer to the original identity of the soul, which is the loving service of the Lord.

(to be continued)

(от лекция на Свами Тиртха, 10.08.2018, Лудащо)

Вие сте част от мистичен процес. Едно нещо е сигурно – Бог живее в сърцето на всеки. Но на нас не ни стига просто да вярваме това. Ние искаме да го усетим, то да стане реалност за нас. Затова казах, че сте част от мистичен процес, защото да се открие съкровеното присъствие на Всевишния – това е мистично единение.

Добре, съгласни сме по тази точка. Но тогава, какво да направим по въпроса? Да станем йоги в Хималаите? Да се наемем с всички необходими отречения? Или може би това е прекалено крайно? По-добре да не променяме нищо в живота си, да не вършим нищо, пък да получаваме всички благини?

Мисля, че правилното решение е някъде по средата. Ставаш йоги вътрешно, а външно си оставаш все същия глупав предишен човек. Мисля, че това е много по-добре, отколкото да си йоги отвън, а да си все същия отвътре. Затова Шрила Прабхупад е казал, че е много по-добре да си честен метач, отколкото лъжлив йоги.

При все това, ние искаме да направим нещо за това мистично преживяване. Какво? Мисля, че трябва да направим онова, което най-общо липсва в живота ни. А какво липсва? Простичките основни духовни практики. Като да медитираме повече, да общуваме повече с преданите, да свършим някое хубаво служене като сърдечно приношение. Да послушаме; защото през повечето време все говорим. Сега си вземете почивка – послушайте. Повече бхаджан, повече прасадам. Това е моето смирено предложение. Защо се събираме заедно? За да извършваме тези толкова простички духовни практики. Правете ги повече или ги правете по-добре. Две неща винаги можем да добавим към настроението за служене: едното е количеството, другото е качеството. Мантруването е количество, дълбочината на мантруването е качеството.

Във всички духовни кръгове се приема, че най-добрият начин да се установи жива и любяща връзка между душата и Бога е чрез мантра-медитация. Това спомага мистичното единение. Затова смирено моля всички да се влеят в това настроение, в този дух. Външно може да сме си същите като преди, ала вътрешно трябва да се променяме, трябва да ставаме по-добри. И недейте да правите обратното – да се променяте външно, а вътрешно да сте същите. Много пъти срещам хора, които ми казват, „О, ти си си същият!“ Отвръщам: „Уви, така е.“

Всички се молим за върховната милост на нашите наставници да съумеем да надмогваме външните и вътрешните трудности и да се доближаваме до изначалната същност на душата, която е любящо служене към Бога.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 10.08.2018, Ludasto)

Du bist Teil eines mystischen Prozesses. Eines ist sicher – Gott lebt in den Herzen aller. Aber wir geben uns nicht damit zufrieden, das einfach zu glauben. Wir wollen es wahrnehmen, wir wollen es Wirklichkeit werden lassen. Deshalb sagte ich, du bist Teil eines mystischen Prozesses, denn die innere Präsenz des Höchstens zu finden – das ist eine mystische Vereinigung.

Gut, das ist unsere gemeinsame Übereinkunft. Aber was tun wir dann? Sollen wir Yogis im Himalaya werden? Sollen wir all die Tapas annehmen, die wir nehmen müssen? Oder ist das vielleicht zu extrem? Es ist besser, wenn ich nichts in meinem Leben ändere, wenn ich nichts tue und alle Vorteile erhalte?

Nun, ich denke, die richtige Lösung liegt auf dem halbem Weg dazwischen. Man wird innerlich zum Yogi, aber äußerlich bleibt man derselbe dumme alte Kerl. Ich denke, das ist viel besser, als äußerlich ein Yogi zu sein und innerlich derselbe alte Kerl. Deshalb sagte Shrila Prabhupada, es sei viel besser, ein ehrlicher Feger zu sein als ein falscher Yogi.

Trotzdem wollen wir etwas für diese mystische Erfahrung tun. Aber was? Ich denke, wir sollten das tun, was in unserem Leben im Allgemeinen am meisten fehlt. Was fehlt? Die einfachen grundlegenden spirituellen Praktiken. Wie wir mehr meditieren, mehr mit den Anhängern verkehren, einen netten Dienst leisten, als aufrichtige Gabe. Zuhören, denn normalerweise reden wir die ganze Zeit. Jetzt macht ihr Urlaub – hört zu. Mehr Bhajan, mehr Prasadam. Das ist mein bescheidener Vorschlag. Warum kommen wir zusammen? Um diese sehr einfachen spirituellen Praktiken durchzuführen. Und sie zu vertiefen oder zu verbessern. Zwei Seiten können wir immer in die Dienststimmung einbeziehen: eine ist die Quantität und die andere ist die Qualität. Beim Singen geht es um Quantität, die Tiefe des Singens ist die Qualität.

In allen spirituellen Kreisen ist anerkannt, dass die Mantra-Meditation der beste Weg ist, die lebendige und liebevolle Verbindung zwischen unserer Seele und dem Höchsten herzustellen. Dies fördert die mystische Vereinigung. Daher bitte ich alle in aller Bescheidenheit, in dieser Stimmung, in diesem Geist teilzunehmen. Äußerlich sind wir vielleicht noch dieselben wie zuvor, aber innerlich müssen wir uns ändern, wir müssen uns verbessern. Und macht es nicht umgekehrt – ihr ändert euch äußerlich, aber ihr bleibt derselbe wie zuvor. Oft treffe ich Menschen und sie sagen: „Ah, du bist  immer noch derselbe!“ Ich sage:„Leider ist es wahr.“

Wir alle beten um die höchste Gnade unserer Lehrer, damit wir die äußeren und inneren Schwierigkeiten überwinden und der ursprünglichen Identität der Seele näherkommen und das ist der liebevolle Dienst zu unserem Herrn.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 10.08.2018, Лудащо)

Вы являетесь частью мистического процесса. Одно можно сказать наверняка — Бог живет в сердце каждого. Но мы не удовлетворены простой верой в это. Мы хотим это воспринять, мы хотим сделать это реальностью. Поэтому я сказал, что вы являетесь частью мистического процесса, потому что найти внутреннее присутствие Всевышнего — это мистическое единение.

Хорошо, мы все согласны с этим. Но что тогда с этим делать? Станем ли мы йогами в Гималаях? Примем ли мы все отречения, которые нам положено принять? Или, может быть, это слишком экстремально? Лучше, если я ничего не буду менять в своей жизни, я ничего не буду делать и получу все выгоды?

Ну, я думаю, что правильное решение находится посередине. Вы становитесь йогом внутри и остаетесь тем же глупым стариком снаружи. Я думаю, это намного лучше, чем быть йогом снаружи и тем же стариком внутри. Поэтому Шрила Прабхупада сказал, что гораздо лучше быть честным уборщиком, чем фальшивым йогом.

Тем не менее, мы хотим что-то сделать с этим мистическим опытом. Но что? Я думаю, мы должны делать то, чего больше всего не хватает в нашей жизни в целом. Чего не хватает? Простых основных духовных практик. Например, больше медитировать, больше общаться с преданными, делать какое-то хорошее служение в качестве сердечного подношения. Слушайте; потому что обычно мы все время говорим. Теперь возьмите отпуск — слушайте. Больше бхаджана, больше прасада.

Это мое скромное предложение. Зачем мы собираемся вместе? Чтобы делать эти очень простые духовные практики. И делать их больше или лучше. Две вещи мы всегда можем добавить в настроение служения: одна — количество, а другая — качество. Воспевание — это количество, глубина воспевания — это качество.

Во всех духовных кругах принято, что лучший способ установить живую и любящую связь между нашей душой и Всевышним — это мантра-медитация. Это помогает мистическому единению. Поэтому я смиренно прошу всех принять участие в этом настроении, в этом духе. Внешне мы можем быть такими же, как и прежде, но внутренне мы должны измениться, мы должны улучшиться. И не делайте наоборот — вы меняетесь внешне, но остаетесь такими же, как и прежде. Много раз я встречал людей, и они говорили: «Ах, ты все тот же!» Я отвечал: «К сожалению, это правда».

Мы все молимся о высшей милости наших наставников, чтобы мы смогли преодолеть внешние и внутренние трудности и приблизиться к изначальной сущности души, которая есть любовное служение Господу.

(продолжение следует)