Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

I didn’t forget about the previous sentence “Show me whom you love, and I will tell you who you are”. We can return to that point.

During many millions of lifetimes we have been searching for the ideal affection. We have been doing that before and in this lifetime we are also trying to find the real love. Because this is the language of the heart and soul. This is what gives us wings. This will help us to become angels. And fortunately, we have learned that the supreme possible affection exists in the spiritual realm.

In our divine tradition, Krishna is accepted as the ultimate beauty. God is not only good, but He is beautiful. And we all try to love the Supreme, we try to develop some affection, feel something for Him. But there are some devotees, there are some lovers of God who are very close to Him. And this is reflected in your national culture as well. Because when Krishna was here on this planet Earth, He came as a cowherd. He didn’t come as a king, He didn’t come as an almighty God, but He came as one of us. And you know, if you live in a village as a cute and nice boy, usually there is a most beautiful girl in the village as well, right? Who is the most beautiful girl in the village in your folk songs? Rada, right? So you know everything about our tradition. Because Rada also represents the love affairs, right? Something always happens around her. And what should happen around a beautiful girl? Some theoretical discussions? No, never. Actually, this is the same in the spiritual sky. Krishna is the ultimate beauty and Radha, His most beloved girl, is the ultimate love.

So, the topmost secret is about their meeting. Because the meeting of Radha and Krishna is considered to be the meeting of the soul, the human soul, and God Supreme. Symbolically, this signifies the divine invitation for us, the chance to be united with the Supreme.

And just to get some idea about the intensity of the affection between the soul and God, between Radha and Krishna, let me quote something from a very important book of our ancient tradition. This is a book of Rupa Goswami, he was an ascetic saint who lived 500 years ago in India and he discussed these ultimate relationships with the divine. In his book there is the following description about the affection towards Krishna: “Shrimati Radharani said: “Dear Mr. Cupid, please do not excite me throwing all your arouse at my body. Dear Mr. Air, please do not arouse me with the fragrance of flowers. I am now bereft of Krishna’s loving attitude. And so, under these circumstances, what is the use of my maintaining this useless body?”[1]

So, ‘dear Mr. Cupid, don’t throw your arouse over me. Mr. Air, don’t make me mad with the aroma of flowers. As I cannot see, as I cannot have the presence of my beloved one, Krishna, my life has no meaning. I can hardly maintain my life.’

This is the greatest philosophy. When due to separation, being separated from God, you are so devastated that you feel like your life has got no meaning. Some people choose their partner for a lifetime on the principle ‘with whom I can live for this lifetime’. They think that this is love. But actually this is only half-perfect. Real love is ‘in whose absence I will die immediately’. So until you have plans with whom to live, it’s a neophyte stage of affection. If due to the separation from that person you feel so devastated that your life is finished, that is the real standard.

(to be continued)

[1] The Nectar of devotion, ch.44

(Szvámí Tírtha, 2018.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Visszatérhetünk ahhoz a gondolathoz, hogy ‘Mutasd meg, kit szeretsz, és megmondom ki vagy’?

Sok millió életen át keressük az eszményi szeretetet. Az előző életeinkben és most is ezt tesszük, próbálunk rátalálni az igaz szeretetre, mert ez a szív és a lélek nyelve. Szárnyakat ad, és segít angyalokká válnunk. Szerencsére megtanultuk, hogy a lehető legmagasabb fokú szeretet igenis létezik, méghozzá a lelki világban.

Tradíciónkban az istenszeretet útján, Krisna, mint a legmagasabb fokú isteni szépség megtestesítője szerepel. Isten nemcsak jó, hanem gyönyörű is! Mindannyian próbáljuk szeretni a Legfelsőbbet, kis szeretetet kibontakoztatni Iránta, érezni valamit Feléje. Viszont vannak bhakták, akik Istenszerelemben élnek és nagyon közel állnak Hozzá, ami a ti bolgár néphagyományaitokban is tükröződik. Amikor Krisna itt járt a Földön, akkor tehénpásztorként jelent meg, nem pedig királyként, vagy mindenható Istenként, hanem mint egy közülünk. S tudjátok, ha egy faluban van egy jóképű, vonzó fiatalember, akkor ott megtalálható lesz a falu legszebb lánya is. Hogy hívják a népdalaitokban, a ‘falu legszebb lányát’? Ugye Rádhának. Akkor ti már mindent tudtok a vaisnava hagyományokról is, mert Rádhá a főszereplője a Legfelsőbb iránti szerelmes kedvteléseknek is. Körülötte mindig történik valami. S mi történhet egy gyönyörű lány körül? Netán némi elméleti, ultra száraz eszmecsere? Nem, soha! Valójában ugyanígy van ez a lelki égbolton is. Krisna a végső szépség és Rádhá, az Ő legkedvesebbje, a végső szeretet.

A legfőbb titok pedig az Ő szerelmes találkozásukról szól. Mivel Rádhá és Krisna találkozását a lélek, az emberi lélek és a Legfelsőbb Úr találkozásának tekintik. Ez az Isteni meginvitálást jelképezi a számunkra, a Legfelsőbbel való találkozás lehetőségét.

S hogy csak némi fogalmat alkothassunk a lélek és Isten, illetve Rádhá és Krisna közötti szeretet intenzitásáról, hadd idézzek valamit, ősi hagyományunk egyik nagyon jelentős írásából. Ez Rúpa gószvámí könyve, aki nagyon aszketikus szent életmódot folytatott 500 évvel ezelőtt Indiában, és ezekről az Istenhez fűződő legmagasabb szintű kapcsolatokról írt könyvében. A Krisna iránti odaadó érzelmek következő leírását olvashatjuk: „Így szólt Srímatí Rádhárání: „Kedves Uram, óh, Kámadéva! Kérlek, ne izgass fel azzal, hogy nyilaiddal lövöldözöd a testemet! Kedves Uram, óh, Levegő! Kérlek, ne ajzz fel a virágok illatával! Nem élvezhetem többé Krisna szerelmes játékát, így aztán mi értelme életben tartanom ezt a haszontalan testet?”[1]

Tehát ‘Kedves Kámadéva, ne lövöldözd szerelmes nyilaidat reám. Kedves Uram, Levegő, ne tébolyíts meg a virágok illatával. Mivel nem láthatom, nem lehet velem az én szeretett Krisnám, így életemnek nincs tovább értelme. Alig pislákol bennem az élet lángja.’

Ez a legmagasabb szintű filozófia, amikor az elválás, az Istentől való elszakítottság miatt, annyira le vagytok sújtva, hogy azt érzitek az életetek értelmetlenné vált. Vannak emberek, akik olyan elv alapján választanak maguknak társat, hogy ‘kivel tudok együtt élni ebben az életben’, és azt gondolják, hogy ez a szerelem. Valójában ez csak félig meddig tökéletes, mivel az igazi szerelem az, hogy ‘kinek a hiányába halnék bele azonnal’. Tehát, amíg fejben tervezgetitek, hogy kivel éljetek együtt, addig az egy neofita szintű szeretet. Viszont, ha az illető személytől való elválás miatt teljesen megsemmisülve azt érzitek, hogy vége az életeteknek, akkor az már egy igazán magas mércét jelent. 

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Не съм забравил предишното изречение: „Покажи ми кого обичаш и ще ти кажа какъв си”. Можем да се върнем на това.

През милионите си животи ние все търсим идеалната любов. Правили сме го досега, и в този живот също се опитваме да намерим истинската любов. Защото тя е езикът на сърцето и душата. Дава ни криле. Помага ни да станем ангели. И за щастие сме научили, че най-висшата възможна любов съществува в духовната сфера.

В нашата божествена традиция Кришна се приема за върховната красота. Бог е не само добър, но и красив. И ние всички се стремим да обичаме Всевишния, стремим се да изпитаме чувства на обич към Него. Но има такива предани, такива влюбени в Бога, които са съвсем близо до Него. Това е отразено и във вашия фолклор. Защото когато Кришна бил тук на тази планета Земя, Той дошъл като пастир. Не е дошъл като цар, не е дошъл като всемогъщия Господ, а като един от нас. И знаете, ако живее на село красив момък, обикновено се появява и най-красивата девойка на селото, нали така? Коя е най-красивата девойка във вашите фолклорни песни? Рада, нали? Значи вие знаете всичко за нашата традиция. Защото Рада олицетворява любовните отношения. Около нея все нещо се случва. Пък какво ли се случва около едно красиво момиче? Някакви теоретични дискусии? Не, няма начин. Същото е и в духовното небе. Кришна е най-висшата красота, а Радха, Неговата най-любима девойка, е най-висшата любов.

И така, най-великата тайна е тяхната среща. Защото срещата на Радха и Кришна се счита за срещата на човешката душа с Всевишния Бог. В символичен смисъл тя обозначава божествената покана за нас, възможността да се свържем с Върховния.

И за да добием някаква представа за интензивността на любовта между душата и Бога, между Радха и Кришна, нека цитирам нещо от една много значима книга в нашата древна традиция. Това е книга на Рупа Госвами, аскетичен светец, живял преди петстотин години в Индия; той пише за най-възвишените взаимоотношения с божественото. В книгата му има следното описание на любовта към Кришна: „Шримати Радхарани казала: „Скъпи господин Купидон, моля те, недей да ме вълнуваш, прехвърляйки цялата си възбуда в моето тяло. Скъпи господин Въздух, моля те, недей да ме вълнуваш с аромата на цветята. Сега съм лишена от любовта на Кришна. При тези обстоятелства, каква е ползата да поддържам безполезното си тяло?”[1]

И така, „скъпи ми господине Купидон, не хвърляй възбудата си върху мен. Господин Въздух, не ме подлудявай с уханието на цветята. Щом не мога да видя, щом не мога да съм в присъствието на моя любим Кришна, животът ми няма смисъл. Едва ли мога да остана жива.“

Това е най-великата философия. Когато заради раздялата с Бога се чувстваш толкова опустошен, че животът ти е лишен от смисъл. Някои хора си избират житейски партньор на принципа „някой, с когото мога да живея цял живот“. И си мислят, че това е любов. Но всъщност то е едва полусъвършено. Истинска любов е: „в чието отсъствие ще умра на мига“. Така че докато имате планове с кого да живеете, това е начинаеща степен в любовта. Ако в раздялата с този човек се чувствате толкова опустошени, че животът ви приключва, това е истинският стандарт.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 44

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 07.01.2018 abends, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Ich habe den vorigen Satz nicht vergessen: „Zeige mir, wen du liebst, und ich sage dir, wer du bist“. Wir können auf diesen Punkt zurückkommen.

Viele Millionen Leben lang haben wir nach der idealen Zuneigung gesucht. Wir haben das schon früher getan und auch in diesem Leben versuchen wir, die wahre Liebe zu finden. Denn das ist die Sprache des Herzens und der Seele. Das ist es, was uns Flügel verleiht. Das wird uns helfen, Engel zu werden. Und glücklicherweise haben wir gelernt, dass die höchstmögliche Zuneigung im spirituellen Bereich existiert.

In unserer göttlichen Tradition wird Krishna als die ultimative Schönheit angesehen. Gott ist nicht nur gut, sondern auch schön. Und wir alle versuchen, den Höchsten zu lieben, wir versuchen, Zuneigung zu entwickeln, etwas für ihn zu empfinden. Aber es gibt einige Anhänger, einige Liebhaber Gottes, die ihm sehr nahe stehen. Und das spiegelt sich auch in Ihrer nationalen Kultur wider. Denn als Krishna auf diesem Planeten Erde war, kam er als Kuhhirte. Er kam nicht als König, er kam nicht als allmächtiger Gott, sondern als einer von uns. Und wisst ihr, wenn ihr als süßer und netter Junge in einem Dorf lebt, gibt es dort normalerweise auch ein wunderschönes Mädchen, nicht wahr? Wer ist in euren Volksliedern das schönste Mädchen im Dorf? Rada, nicht wahr? Sie wissen also alles über unsere Tradition. Denn Rada steht auch für Liebesaffären, nicht wahr? Um sie herum passiert immer etwas. Und was sollte um ein schönes Mädchen herum passieren? Einige theoretische Diskussionen? Nein, niemals. Tatsächlich ist das im spirituellen Himmel dasselbe. Krishna ist die ultimative Schönheit und Radha, sein geliebtestes Mädchen, ist die ultimative Liebe.

Das oberste Geheimnis ist also ihr Treffen. Denn das Treffen von Radha und Krishna wird als das Treffen der Seele, der menschlichen Seele, und des Höchsten Gottes angesehen. Symbolisch bedeutet dies die göttliche Einladung an uns, die Chance, mit dem Höchsten vereint zu werden.

Und um eine Vorstellung von der Intensität der Zuneigung zwischen der Seele und Gott, zwischen Radha und Krishna zu bekommen, möchte ich etwas aus einem sehr wichtigen Buch unserer alten Tradition zitieren. Dies ist ein Buch von Rupa Goswami, einem asketischen Heiligen, der vor 500 Jahren in Indien lebte und diese ultimativen Beziehungen zum Göttlichen besprach. In seinem Buch gibt es die folgende Beschreibung der Zuneigung zu Krishna: „Shrimati Radharani sagte: „Lieber Herr Amor, bitte errege  mich nicht, indem du all deine Erregung auf meinen Körper wirfst. Lieber Herr Luft, bitte errege mich nicht mit dem Duft von Blumen. Ich bin jetzt von Krishnas liebevoller Haltung beraubt. Und was nützt es mir unter diesen Umständen, diesen nutzlosen Körper zu erhalten?

Also, „lieber Herr Amor, überschütte mich nicht mit deiner Erregung. Herr Luft, mache  mich nicht verrückt mit dem Duft von Blumen. Da ich nicht sehen kann, da ich die Gegenwart meines Geliebten Krishna nicht haben kann, hat mein Leben keinen Sinn. Ich kann mein Leben kaum aufrechterhalten.“

Das ist die größte Philosophie. Wenn ihr aufgrund der Trennung, der Trennung von Gott, so am Boden zerstört seid, dass ihr das Gefühl habt, euer Leben habe keinen Sinn. Manche Menschen wählen ihren Partner fürs Leben nach dem Prinzip „mit wem kann ich dieses Leben lang leben“. Ihr denkt, das sei Liebe. Aber eigentlich ist das nur halb perfekt. Wahre Liebe ist „in deren Abwesenheit ich sofort sterben werde“. Solange ihr also keine Pläne habt, mit wem ihr leben möchtet, ist dies ein Anfängerstadium der Zuneigung. Wenn ihr  aufgrund der Trennung von dieser Person euch so am Boden zerstört fühlt, dass Ihr Leben vorbei ist, dann ist das der wahre Maßstab.

(Fortsetzung folgt)

1. Der Nektar der Hingabe, Kap. 44

(из лекции Свами Тиртхи, 07.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Я не забыл о предыдущем предложении «Покажи мне, кого ты любишь, и я скажу тебе, кто ты». К этому можно вернуться.

В течение многих миллионов жизней мы искали идеальную любовь. Мы делали это раньше, и в этой жизни мы также пытаемся найти настоящую любовь. Потому что это язык сердца и души. Это то, что дает нам крылья. Это поможет нам стать ангелами. И к счастью, мы узнали, что наивысшая возможная любовь существует в духовной сфере.

В нашей божественной традиции Кришна принимается как высшая красота. Бог не только добр, но Он прекрасен. И мы все пытаемся любить Всевышнего, мы пытаемся развить какую-то привязанность, чувствовать что-то к Нему. Но есть некоторые преданные, есть некоторые влюбленные в Бога, которые очень близки к Нему. И это отражено и в вашей национальной культуре. Потому что когда Кришна был здесь, на этой планете Земля, Он пришел как пастух. Он не пришел как царь, Он не пришел как всемогущий Бог, Он пришел как один из нас. И вы знаете, если вы живете в деревне как милый и славный мальчик, обычно в деревне также есть самая красивая девушка, верно? Кто самая красивая девушка в деревне в ваших народных песнях?

Рада, да? Так вы знаете все о нашей традиции. Ведь Рада также олицетворяет любовные отношения, да? Вокруг нее всегда что-то происходит. А что должно происходить вокруг красивой девушки? Какие-то теоретические рассуждения? Нет, никогда. На самом деле, то же самое происходит и в духовном небе. Кришна — высшая красота, а Радха, Его самая любимая девушка, — высшая любовь.

Итак, самая главная тайна — об их встрече. Потому что встреча Радхи и Кришны считается встречей души, человеческой души и Бога Всевышнего. Символически это означает божественное приглашение для нас, шанс соединиться с Всевышним.

И просто чтобы получить некоторое представление о силе любви между душой и Богом, между Радхой и Кришной, позвольте мне процитировать кое-что из очень важной книги нашей древней традиции. Это книга Рупы Госвами, он был святым аскетом, который жил 500 лет назад в Индии, и он описал эти высшие отношения с божественным. В его книге есть следующее описание любви к Кришне: «Шримати Радхарани сказала: «Дорогой господин Купидон, пожалуйста, не возбуждай меня, направляя все свое возбуждение на мое тело. Дорогой господин Воздух, пожалуйста, не возбуждай меня ароматом цветов. Теперь я лишена любящего отношения Кришны. И поэтому, при таких обстоятельствах, какой смысл мне поддерживать это бесполезное тело?»[1]

Итак, «дорогой господин Купидон, не бросай на меня свое возбуждение. Господин Воздух, не своди меня с ума ароматом цветов. Поскольку я не могу видеть, поскольку я не могу иметь присутствия моего возлюбленного, Кришны, моя жизнь не имеет смысла. Я еле могу поддерживать свою жизнь».

Это величайшая философия. Когда из-за разлуки, разлуки с Богом, вы настолько опустошены, что чувствуете, что ваша жизнь не имеет смысла. Некоторые люди выбирают себе партнера на всю жизнь по принципу «с кем я смогу прожить эту жизнь». Они думают, что это любовь. Но на самом деле это только половина совершенства. Настоящая любовь — это «в отсутствие кого я немедленно умру». Так что пока у вас есть планы, с кем жить, это Начинающая стадия любви. Если из-за разлуки с этим человеком вы чувствуете себя настолько опустошенным, что ваша жизнь окончена, это настоящий стандарт.

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданости“, Гл. 44