Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday) 

Question of Paramananda: I want to ask from which Sandarbha are these explanations of Jiva Goswami on the holy names? Or from what book?

Swami Tirtha: It’s from the book of eternal divine love. I cannot specify the source from the Sandarbhas. I guess it’s not from the Sandarbhas, because there the topics are always question and answer, and argumentation. But these purports of the mahamantra are not questions and answers. It’s a different cultivation. And usually our acharyas, when they are arguing or when they are defending the dignity of the philosophy, this is their, so to say, external life, external activity. But internally they are tasting the mellows of devotional life.

Paramananda: I wanted to ask, because you mentioned that Krishna has a lot of options to push us away from the material world, but still He is applying another method. This method relies entirely on the preaching. Because the third level was connected to the remembrance of the Divine Couple. And I’m thinking that the main reason to remember something is to pass it on. My general view on Chaitanya-lila shows me that this is a very important divine function – preaching. First – remembrance and then preaching. And I would like to ask Gurudev to say something about this divine function, as a mystery, and how can we apply it in our life as practitioners.

Swami Tirtha: The mystery of remembering or the mystery of preaching?

Paramananda: Both.

Swami Tirtha: Once Gurudev taught us how to avoid fanaticism. And he said: there are two factors. One is to study the philosophy. And the other is to speak about what you have realized. Yet Mahaprabhu’s mission is a preaching campaign. And sometimes we are afraid to acknowledge that. Because usually, ‘a campaign’ doesn’t sound very good here. But just the other day some of you asked, “What can we do if we meet people? How can we preach?” What was the answer?

Bhagavat Prasad: Through our way of life, through what we are.

Swami Tirtha: Correct, but in short: be bold. Or?

Bhagavat Prasad: Or be mild.

Swami Tirtha: Yes. So, bold or mild. Bold preaching is, for example, if there is somebody hitchhiking and you take him in your car. It’s only half an hour that you will meet that person in your lifetime. Be bold in your preaching. Push the message through. You’ve got only 30 minutes to save his soul. No, no, really, I mean it. This is a very effective method. 50 years back, Gurudev took one person who was hitchhiking from Seged to Nanda Falva – that is 30 kilometers, half an hour maximum. This person is still around. So, this is the bold preaching. Push the message through: “Think about your life. Don’t live in order to die, simply. Do something about it.” But, in general, if you have one hour for preaching, then be mild.

So it’s a mystery how it happens – in half an hour or in a whole lifetime. Some message should be transmitted. I don’t mind boldly or mildly, but do something about it. And you will see the results. And if in your bold efforts you commit some mistakes, that you will remember for a lifetime. So, it’s a mystery again.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05-ei Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Paramánanda kérdése: Szeretném megkérdezni, hogy melyik szandarbhából származnak Dzsíva gószvámínak ezek a Szent Névről szóló magyarázatai, vagy melyik egyéb szentírásból?

Szvámí Tírtha: Az örökkévaló isteni szeretet könyvéből. Sajnos, nem tudom megmondani, hogy a hat szandarbha közül pontosan melyikből való, de meglehet, hogy nem is a  szandarbhából, mert abban kérdés-felelet, és érvelés formában találhatók meg a különböző témák. Viszont ezeknek a mahámantra magyarázatoknak az ismertetése nem kérdés-felelet, hanem más formában szerepel. S az is elmondható általánosságban, hogy amikor valami mellett érvelnek az ácsárjáink, vagy például a magasztos filozófia védelmére kelnek, akkor ez úgymond az ő külső megnyilvánulásuk, külső életük. Mindeközben belül, az odaadás nektári ízeit élvezik.

Paramánanda: Azért szerettem volna feltenni ezt a kérdést, mert említetted, hogy Krisna számos módon próbál bennünket eltávolítani az anyagi világtól, mégis egy másik módszert választ. Ez pedig az, hogy teljes mértékben a prédikációra támaszkodik, mert Dzsíva gószvámí harmadik szintű mahámantra magyarázata, az Isteni Párra való emlékezés volt. S úgy hiszem, hogy a valamire történő emlékezésnek a fő oka az, hogy mindazt tovább is adjuk. Az egész Csaitanja-lilá számomra azt tárja fel, hogy ez egy nagyon fontos isteni funkció, mármint a prédikálás. Először is emlékezzünk, utána pedig prédikáljunk. Illetve még azt szeretném megkérdezni tőled, kedves Gurudév, hogy tudnál mondani valamit erről az isteni funkcióról, mint misztériumról, illetve arról, hogy mindezt mint gyakorlók, hogyan tudjuk alkalmazni az életünkben.

Szvámí Tírtha: Az emlékezés, vagy a prédikáció misztériumára gondolsz?

Paramánanda: Mindkettőre.

Szvámí Tírtha: Egyszer arról tanított bennünket Gurudév, hogyan kerüljük el a fanatizmust. Ennek két összetevője van, az egyik az, hogy tanulmányozzuk a filozófiát, a másik pedig, hogy beszéljünk a megvalósításainkról. Maháprabhu küldetése a prédikálás volt, mégis néha félünk ezt beismerni, mert valahogy nálunk ez nem hangzik túl jól. Ahogy valamelyikőtök a minap kérdezte, „Mitévők legyünk, ha találkozunk emberekkel, hogyan prédikáljunk nekik?” S mi volt a válasz?

Bhagavat-praszád: Az életünkkel tudunk prédikálni, amik valójában vagyunk.

Szvámí Tírtha: Helyes. Röviden, milyen kétféle módon tehetjük ezt? Bátran, vagy pedig…?

Bhagavat-praszád: Vagy pedig finoman.

Szvámí Tírtha: Igen. Tehát rettenthetetlenül, vagy finoman. A rettenthetetlen prédikáció az, amikor például felvesztek egy stoppost és csak fél órátok van ebben az életben, akkor bátran kell prédikálnotok. Akkor át kell adnotok az üzenetet. Csak harminc percetek van, hogy megmentsétek a lelkét. Ezt tényleg nagyon komolyan mondom! Ez egy nagyon hatásos módszer. Ötven évvel ezelőtt, Gurudév felvett valakit, aki Szegedről Nandafalvára stoppolt, ami harminc kilométer, maximum fél óra út. Ez az ember még mindig itt van közöttünk. Tehát ilyen egy rettenthetetlen prédikáló. Adjátok át az üzenetet: „Gondoljatok bele az életetekbe. Ne csak azért éljetek, hogy egyszer majd meghaltok, hanem tegyetek valamit igazán.” Viszont, ha már van egy órátok a prédikációra, akkor legyetek finomak.

Tehát rejtély, hogy ez hogyan történik, akár fél óránk, akár egy egész élet áll a rendelkezésünkre. Valamilyen üzenetet át kell, hogy adjunk. Nekem mindegy, hogy ez bátran vagy finoman történik, de valamiképpen tegyétek meg, és látni fogjátok az eredményét. És, ha a vakmerő erőfeszítés közben hibáztok, arra az egész életetek során emlékezni fogtok. Szóval, ez is nagyon misztikus.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Парамананда: Бих искал да попитам от коя „Сандарбха“ са тези тълкувания на Джива Госвами за светите имена? Или от коя книга?

Свами Тиртха: От книгата на вечната божествена любов. Не мога да посоча източника сред „Сандарбхите“. Допускам, че не е от „Сандарбхите“, Защото темите там винаги са въпрос и отговор, аргументация. Но тези пояснения за махамантрата не са под формата на въпроси и отговори. Това е друг вид култивиране. И обикновено когато нашите ачарии спорят или защитават достойнството на философията, това е техният, така да се каже, външен живот, външна деятелност. Но вътре в себе си те вкусват сладостта на живота в преданост.

Парамананда: Исках да попитам, понеже споменахте, че Кришна има множество възможности да ни отблъсне от материалния свят, ала Той все пак прилага различен метод. Този метод разчита изцяло на проповядването. Понеже третото ниво беше свързано с помненето на Божествената Двойка, мисля си, че главната причина да помниш нещо е да го предадеш нататък. Погледът върху Чайтаня-лила ми показва, че проповядването е много важна божествена функция. Първо: помнене; и след това: проповядване. И бих искал да попитам Гурудев да каже нещо за тази божествена функция като мистерия, и как ние можем да я прилагаме в живота си като практикуващи.

Свами Тиртха: Мистерията на помненето или мистерията на проповядването?

Парамананда: И двете.

Свами Тиртха: Веднъж Гурудев ни научи как да избягваме фанатичността. Той каза: има два фактора. Единият е да изучаваш философията. А вторият е да говориш за това, което си осъзнал. При все това, мисията на Махапрабху е проповедническа кампания. И понякога ние се боим да признаем това. Защото обикновено „кампания“ не звучи много добре. Но тъкмо онзи ден някой от вас попита: „Какво да правим като срещаме хората? Как да им проповядваме.“ Какъв беше отговорът?

Бхагават Прасад: Чрез начина си на живот, чрез това какви сме.

Свами Тиртха: Правилно, обаче накратко: бъдете дръзки. Или?

Бхагават Прасад: Или бъдете меки.

Свами Тиртха: Да. И така: дръзки или меки. Дръзко проповядване е, да речем, ако някой пътува на автостоп и вие го вземете в колата си. Само за половин час срещате този човек в живота си. Бъдете дръзки в проповядването си. Предайте посланието. Имате само трийсет минути да спасите душата му. Наистина, така е. Това е много ефективен метод. Преди петдесетина години Гурудев взе един човек на автостоп от Сегед до Нанда Фалва – това са трийсет километра, максимум половин час. Този човек все още е с нас. Това е дръзкото проповядване. Наблегнете на посланието: „Замисли се за живота си. Недей да живееш просто, за да умреш. Направи нещо по въпроса.” Но, най-общо казано, ако имате един час за проповядване, тогава бъдете меки.

Така че мистерия е как се случва – дали за половин час или за цял живот. Но някакво послание трябва да бъде предадено. Нямам претенции дали ще е дръзко или меко, направете нещо по въпроса. И ще видите резултатите. Пък ако в дръзките си усилия допуснете някои грешки, ще ги запомните за цял живот. Това отново е мистерия.

(следва продължение)