Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

It is said in the holy scriptures, in the Bhagavad Gita for example, that knowledge, forgetfulness and memory all come from God.  Because you know, sometimes knowledge can be a blessing, other times it might be a curse. If we know too much, usually we hate too many things. Forgetfulness might be a curse in general, but might be a great blessing sometimes. And memory, especially spiritual memory, is definitely a blessing. So, if we can always remember, never forget this ultimate connection to God that we have, then we are blessed.

And these days we were discussing the many different relationships that you might develop with the Supreme. The first is a neutral kind of relationship, which means strong faith.  The second is a kind of active servitude – that we are ready to give something, offer something to the Supreme. Then we understood that there is a kind of mutual exchange with the Supreme – it’s called friendship, to be in good terms with the Supreme. The next step is parental relationship – when we want to take care of the Supreme, like a father, like a teacher, like somebody elder than Him. And today we arrive to a very interesting topic – an emotional, loving relationship to the Supreme. Of course, affection is included even from the first step. But here it is in a very condensed form.

Enough with the dry introduction. Now I will tell you something and please try to judge whether you agree or don’t. ‘Show me your servant and I will tell you who you are.’ Do you agree?

Comment: Yes.

Swami Tirtha: Anybody who doesn’t agree?

Comment: I disagree. Because you may have many servants and they can perform different services.

Swami Tirtha: Correct. One servant is reliable, another is less reliable. Yet a servant will always signify or tell something about the master. But we can have it the other way round: show me your master and I will tell you what kind of servant you are. Do you agree with this?

Comment: Yes, I agree.

Swami Tirtha: Thank you. But what does it mean – if I am a servant of someone, I will represent my master. It’s a very responsible job. If you are introduced like: “Here is the main servant of the king” and you behave in a stupid way, they will not say ‘he’s a stupid servant’, but they will say ‘that’s a stupid king’. If you say ‘I am a servant of God’ and you are a very irresponsible person, they will say, ‘What kind of faith, what kind of process, what kind of God is this who tolerates such servants?’ Why? Because the pear is not falling too far away from the tree. Like father, like son; like servant, like master.

But if we go further: ‘Show me whom you love and I will tell you who you are’. Let me not enter any explanation now. Just try to embrace this message, try to think it over and understand it more deeply.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A szentírásokban, például a Bhagavad-gítában az áll, hogy a tudás, a felejtés és az emlékezés mind Istentől származik. Mint tudjátok néha a tudás áldás, és átok is lehet egyben. Ha túl sokat tudunk, gyakran túl sok mindent gyűlölünk. A feledékenység általában sorscsapás, de néha nagy áldás is lehet. Az emlékezet, különösen a lelki emlékezet, mindenképpen áldás. Tehát, ha mindig tudunk emlékezni, és sohasem felejtkezünk el az Istenhez fűződő örök kapcsolatunkról, akkor biztos, hogy az áldást jelent.

Az együtt töltött pár napban arról beszélgettünk, hogy milyen különböző kapcsolatok bontakozhatnak ki a Legfelsőbbel, a folyamat során. Az első, egyfajta semleges kapcsolat, amihez nagyon erős hit szükséges. A második a szolgai kapcsolat, amikor már egy szolgálatkész hozzáállással bővül a viszony, és készek vagyunk adni, felajánlani valamit a Legfelsőbbnek. Majd megértettük azt, hogy lehetséges az is, hogy kölcsönös, jó viszonyban, baráti kapcsolatban legyünk a Legfelsőbbel. Ezután következett a szülői viszony, amikor már, mint Nála idősebbként, apaként, anyaként szeretnénk gondoskodni a Legfelsőbbről. Ma pedig egy nagyon különleges témakörhöz érkeztünk, amikor is a Legfelsőbbhöz fűződő érzelmes, szeretetteljes kapcsolatot fogjuk tárgyalni. Természetesen a szeretet már az első lépéstől fogva ott van, de itt egy sokkal magasabb fokon izzó érzelemről beszélünk.

Nos, elég is ebből a száraz bevezetőből! Most pedig megosztok veletek egy olyan dolgot, amiről döntsétek el ti magatok, hogy egyetértetek vele, vagy sem. ‘Mutasd meg a a szolgálódat és megmondom ki vagy.’ Egyetértetek ezzel?

Hozzászólás: Igen.

Szvámí Tírtha: Van valaki, aki nem?

Hozzászólás: Én ellenkeznék ezzel, mert lehet, hogy sokan szolgálnak téged és nekik különböző szolgálataik vannak.

Szvámí Tírtha: Ez így van. Valaki megbízhatóbb, másvalaki kevésbé. Azonban egy szolga mindig képviseli, valami módon reprezentálja a mesterét. Viszont éljünk a megfordítás elvével: „Mutasd meg, ki a Mestered, és megmondom milyen szolga vagy!” Egyetértetek ezzel?

Hozzászólás: Igen.

Szvámí Tírtha: Köszönöm, de mit is jelent mindez? Ha én valakinek a szolgája vagyok, akkor a mesteremet képviselem. Ez egy nagyon felelősségteljes feladat . Ha például  úgy mutatnak be benneteket, hogy: „Íme itt van a király fő szolgálója”, és ostobán  viselkedtek, nos akkor nem azt mondják, hogy ‘ő milyen széllelbélelt egy szolgáló’, hanem azt, hogy ‘ez egy ostoba király’. Ha ti azt mondjátok magatokról, hogy ‘Én Isten szolgája vagyok’ és nagyon felelőtlenül viselkedtek, akkor azt fogják mondani, hogy, ‘Miféle hit, milyen folyamat és milyen Isten az, aki eltűr egy ilyen szolgát?’ Miért? Mert az alma nem esik messze a fájától. Amilyen az apa, olyan a fia; amilyen a szolga, olyan a mestere.

Viszont, ha tovább megyünk: ‘Mutasd meg kit szeretsz és megmondom ki vagy’. Hadd ne bocsájtkozzak most bele ennek a részletes magyarázatába. Csak próbáljátok meg befogadni ezt a gondolatot, elmélkedjetek rajta, és igyekezzetek minél mélyebben megérteni.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

В свещените писания, в „Бхагавад Гита“ например, се казва, че знанието, забравата и паметта всичките идват от Бога. Понеже знаете, знанието понякога може да е благословия, друг път може да е проклятие. Ако знаем твърде много, обикновено намразваме твърде много неща. Забравата пък най-общо казано може да е проклятие, ала понякога може да се окаже и велика благословия. А паметта, и особено духовната памет, определено е благословия. Така че ако можем винаги да помним и никога да не забравяме тази най-висша връзка с Бога, която имаме, тогава сме благословени.

Тези дни обсъждаме различните взаимоотношения, които човек може да развие с Бога. Първата връзка е неутрална, което означава силна вяра. Втората е един вид активно служене – когато сме готови да дадем нещо, да поднесем нещо на Върховния. Сетне разбрахме, че съществува взаимен обмен с Бога – нарича се приятелство, да си в добри взаимоотношения с Всевишния. Следващата стъпка е родителското отношение – когато искаме да се грижим за Бога, като баща, като учител, като някой по-старши от Него. И днес стигаме до една много интересна тема – емоционалната, любовна връзка с Бога. Разбира се, обичта я има още на първата стъпка. Но тук тя е в много кондензирана форма.

Дотук със сухото въведение. Сега ще ви кажа нещо и моля ви, отсъдете дали сте съгласни с него или не. „Покажи ми слугата си и аз ще ти кажа какъв си.“ Съгласни ли сте?

Коментар: Да.

Свами Тиртха: Някой несъгласен?

Коментар: Аз не съм съгласен. Защото може да имаш много слуги и те може да извършват различно служене.

Свами Тиртха: Така е. Някой слуга е надежден, друг не чак толкова. При все това слугата винаги ще говори по някакъв начин за господаря. Но можем да го кажем и по обратния начин: „Покажи ми господаря си и аз ще ти кажа що за слуга си“. Съгласни ли сте?

Коментар: Да, съгласен съм.

Свами Тиртха: Благодаря! Но какво означава това – че ако съм слуга на някого, аз представям своя господар. Това е много отговорна задача. Ако те представят: „Това е главният слуга на царя”, а ти се държиш глупаво, няма да кажат „това е глупав слуга,“ а ще кажат „това е глупав цар“. Ако казваш „аз съм слуга на Бога“, а пък си много безотговорен човек, те ще рекат: „Що за вяра, що за процес, що за Бог е този, който търпи такива слуги?“ Защо? Защото крушата не пада по-далече от дървото. Какъвто бащата, такъв и сина; какъвто слугата, такъв и господарят.

Но ако отидем по-нататък: „Покажи ми кого обичаш и аз ще ти кажа какъв си“. Позволете сега да не навлизам в обяснения. Просто се опитайте да приемете това послание, стремете се да го обмислите и разберете в дълбочина.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 07.01.2018, Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

In den heiligen Schriften, zum Beispiel in der Bhagavad Gita, heißt es, dass Wissen, Vergesslichkeit und Erinnerung alle von Gott kommen. Denn manchmal kann Wissen ein Segen sein, manchmal ein Fluch. Wenn wir zu viel wissen, hassen wir normalerweise zu viele Dinge. Vergesslichkeit mag im Allgemeinen ein Fluch sein, aber manchmal kann sie auch ein großer Segen sein. Und die Erinnerung, insbesondere die spirituelle Erinnerung, ist definitiv ein Segen. Wenn wir uns also immer erinnern und niemals diese ultimative Verbindung zu Gott vergessen können, die wir haben, dann sind wir gesegnet. Und in diesen Tagen haben wir die vielen verschiedenen Beziehungen besprochen, die ihr zum Höchsten entwickeln könnt. Die erste ist eine neutrale Art von Beziehung, die starken Glauben bedeutet. Die zweite ist eine Art aktive Dienerschaft – dass wir bereit sind, dem Höchsten etwas zu geben, ihm etwas anzubieten. Dann haben wir verstanden, dass es eine Art gegenseitigen Austausch mit dem Höchsten gibt – es wird Freundschaft genannt, ein gutes Verhältnis zum Höchsten zu haben. Der nächste Schritt ist die elterliche Beziehung – wenn wir uns um das Höchste kümmern wollen, wie ein Vater, wie ein Lehrer, wie jemand, der älter ist als er. Und heute kommen wir zu einem sehr interessanten Thema – einer emotionalen, liebevollen Beziehung zum Höchsten. Natürlich ist Zuneigung schon im ersten Schritt enthalten. Aber hier ist es in einer sehr komprimierten Form. Genug mit der trockenen Einführung. Jetzt werde ich Ihnen etwas sagen und versucht  bitte zu beurteilen, ob ihr zustimmen oder nicht. „Zeigt mir euren Diener und ich werde euch sagen, wer ihr seid.“ Stimmt ihr zu?

Kommentar: Ja.

Swami Tirtha: Jemand, der nicht zustimmt?

Kommentar: Ich stimme nicht zu. Denn Sie können viele Diener haben und sie können unterschiedliche Dienste leisten.

Swami Tirtha: Richtig. Ein Diener ist zuverlässig, ein anderer weniger. Dennoch wird ein Diener immer etwas über seinen Meister aussagen. Aber wir können es auch andersherum machen: Zeig mir deinen Meister und ich sage dir, was für ein Diener du bist. Stimmst du dem zu?

Kommentar: Ja, ich stimme zu.

Swami Tirtha: Danke. Aber was bedeutet das – wenn ich der Diener von jemandem bin, vertrete ich meinen Meister. Es ist eine sehr verantwortungsvolle Aufgabe. Wenn man dich so vorstellt: „Hier ist der Hauptdiener des Königs“ und  wenn du dich dumm verhältst, werden sie nicht sagen: „Er ist ein dummer Diener“, sondern sie werden sagen: „Das ist ein dummer König“. Wenn du sagst: „Ich bin ein Diener Gottes“ und du bist eine sehr verantwortungslose Person, werden sie sagen: „Was für ein Glaube, was für ein Prozess, was für ein Gott ist das, der solche Diener duldet?“ Warum? Denn die Birne fällt nicht weit vom Stamm. Wie der Vater, so der Sohn; wie der Diener, so der Herr. Aber wenn wir noch weiter gehen: „Zeige mir, wen du liebst, und ich sage dir, wer du bist.“ Lasst mich jetzt keine Erklärung abgeben. Versucht  einfach, diese Botschaft anzunehmen, darüber nachzudenken und sie tiefer zu verstehen.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 07.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

В священных писаниях, например, в Бхагавад-гите, говорится, что знание, забывчивость и память исходят от Бога. Потому что, знаете ли, иногда знание может быть благословением, а иногда проклятием. Если мы знаем слишком много, обычно мы ненавидим слишком много вещей. Забывчивость может быть проклятием в целом, но иногда может быть и великим благословением. А память, особенно духовная память, определенно является благословением. Поэтому, если мы всегда можем помнить, никогда не забывать эту высшую связь с Богом, которая у нас есть, то мы благословлены.

И в эти дни мы обсуждали множество различных отношений, которые вы можете развить с Всевышним. Первый — это нейтральный тип отношений, который означает сильную веру. Второй — это своего рода активное служение — когда мы готовы что-то отдать, предложить что-то Всевышнему. Затем мы поняли, что есть своего рода взаимный обмен с Всевышним — это называется дружбой, быть в хороших отношениях с Всевышним. Следующий шаг — родительские отношения — когда мы хотим заботиться о Всевышнем, как отец, как учитель, как кто-то старше Его. И сегодня мы подходим к очень интересной теме — эмоциональным, любящим отношениям со Всевышним. Конечно, любовь включена уже с первого шага. Но здесь она в очень сгущенной форме.

Хватит сухого вступления. Теперь я вам кое-что скажу, а вы, пожалуйста, попробуйте сами решить, согласны вы или нет. «Покажи мне своего слугу, и я скажу, кто ты». Вы согласны?

Коментарий: Да.

Свами Тиртха: Кто-нибудь не согласен??

Коментарий: Я не согласен. Потому что у вас может быть много слуг, и они могут выполнять разные служения.

Свами Тиртха: Правильно. Один слуга надежен, другой менее надежен. Тем не менее, слуга всегда будет рассказывать что-то о хозяине. Но мы можем сделать это наоборот: покажи мне своего хозяина, и я скажу тебе, какой ты слуга. Ты согласен с этим?

Коментар: Да, согласен.

Свами Тиртха: Спасибо. Но что это значит – если я слуга кого-то, я буду представлять своего господина. Это очень ответственная работа. Если вас представляют так: «Вот главный слуга короля», а вы ведете себя глупо, они не скажут «он глупый слуга», а скажут «это глупый король». Если вы скажете «Я слуга Бога», а вы очень безответственный человек, они скажут: «Что это за вера, что за процесс, что это за Бог, который терпит таких слуг?» Почему? Потому что груша падает не дальше дерева. Каков отец, таков и сын; каков слуга, таков и господин.

Но если пойти дальше: «Покажи мне, кого ты любишь, и я скажу тебе, кто ты». Позвольте мне сейчас не вдаваться в объяснения. Просто попытайтесь принять это послание, попытайтесь обдумать его и понять его глубже.

(продолжение следует)