Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

We need to follow the eternal path. But really, how to find such a path? This question has been with humanity for the last 5000 years. In the Mahabharata this question is also given: ‘What is to be done? If you want to achieve perfection, what to do?’ And it is suggested: mahajano yena gatah sa pantha[1] – “Follow the path of the great souls, or follow the path of the angels”.

Therefore we need examples. And our prime example is our spiritual master. From him, through him we can learn a lot about spiritual practises. And as we are very positively and very harmoniously connected to him, his ideals will slowly, slowly transfer to us and to become our ideals. This is a beautiful transmission. And more and more we shall realize that beyond the perishable body we are eternal souls. Beyond the limited thoughts we have eternal perfect consciousness. And beyond the miserable experience of life we are made of bliss. You are made of bliss! Somebody has to come to tell us this news. You are not born to die. You are made up of bliss. Your consciousness will be perfect if you realize that. And that will totally change your existence.

From life as a limited experience we can come to the perfection of existence. From the limited thoughts we can come to the prefect state of consciousness. And from the miseries of the limited life we can come to the eternal bliss of spiritual existence.

But now you might say: ‘These are just promises. Give me something now. You promise eternal life and this and that – it’s so far away. Give me something now.’ This is correct. But in order to achieve, to perceive something spiritual, we need to be active, we need to practise, to do. Miserable practise – miserable result. Strong and committed practise – then we will achieve something.

So, we need examples and therefore if we want to enter into deeper, deeper relationship with the Supreme, we need ideals who represent these relationships. By following the good example we can improve our standards. And beyond neutrality, servitude and friendship there is one next step and this is to establish a family relationship with God. See how much Christianity helped people to understand that there is a son of God and there is a God father – this is a relationship. We are also sons of the Supreme, small sons. But our teachers tell us something very, very special – that sometimes the devotees can become like fathers and mothers of the Supreme. Mother Mary, the mother of God – just think properly, the concept is there. When the meditation, when the readiness to serve is so strong that God will accept to come in your family. Alright, maybe He will not take birth as your son, but you can serve Him like this anyway. You can take so much care as a loving father or as a loving mother. Isn’t that beautiful? It’s a very intimate type of service. This is very selfless. And some say: ‘If it is possible to enter into such an intimate relationship with the Supreme, just to feel like His father, to feel like His mother – then this is our path.’

Also you can feel yourself as belonging to Him as sons or daughters. The relationship is the same. So try to cherish this idea, to enter into such an intimate relationship like He is a member of your family. You are ready to prepare His food. You are ready to arrange everything nicely around Him. You think ahead what He is going to do tomorrow. To prepare the clothes, to bring Him water to drink. It is possible to have that total and absolute caring mood. And then He will accept it, because the service attitude of pure devotees, pure souls is stronger than Him.

(to be continued)

[1] Mahabharata, Vana Parva, 313.117

(Szvámí Tírtha, 2018.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát arról beszélgettünk, hogy az öröklét útját kell járnunk, de vajon hogyan találjunk rá erre az útra? Ez a dilemma már 5000 éve foglalkoztatja az emberiséget. A Mahábháratában is szerepel ez a kérdés: ‘Mi a teendőnk, mit kell tennünk, ha el akarjuk érni a tökéletességet?’ Erre a következő javaslatot kapjuk: mahádzsanó jéna gatah sza pantháh[1] – „Kövessük az előttünk járó nagy lelkek nyomdokait, vagy az angyalok útját.”

Ehhez szükségünk van példaképekre, számunkra például ilyen a lelki tanítómester. Tőle, illetve rajta keresztül sok mindent megtanulhatunk a lelki gyakorlatokról. S mivel nagyon pozitív és harmonikus kapcsolatban állunk vele, ezért az ő céljai lassanként a mi eszményeinkké is válnak. Ez egy gyönyörű átörökítés, mely által egyre inkább felismerjük, hogy a mulandó testen, korlátozott gondolatokon túl, örökkévaló, tudatos lelkek vagyunk. Az élet nyomorúságának megtapasztalásán túl alapvetően, boldogság lényegűek vagyunk! S valaki el kell hogy jöjjön értünk, hogy ezt elmondja nekünk, mert nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy boldogok legyünk. Ha ezt felismeritek, akkor válik tökéletessé a tudatotok, és ez teljesen megváltoztatja a létezéseteket.

Az élet korlátozott megtapasztalásából, a korlátozott gondolkodástól el kell jutnunk a lét tökéletességéig, a tökéletes tudatossághoz. A korlátozott élet nyomorúságából el kell jutnunk a lelki élet örök boldogságáig.

Erre azt mondhatnátok, hogy: ‘Ezek csak ígéretek, mi most szeretnénk kapni valami konkrétat. Örök életet, meg ezt azt ígérsz, de ezek olyan távoli dolgok, most adj nekünkvalamit.’ Ez valóban így van, de azért, hogy elérjünk vagy érzékeljünk valami lelkit, ahhoz aktívnak kell lennünk, gyakorolnunk kell, tennünk kell valamit. Nyomorúságos gyakorlat, nyomorúságos eredményt szül, míg szilárd és eltökélt gyakorlással már elérhetünk valamit.

Tehát szükségünk van példaképekre, ezért ha egyre mélyebb kapcsolatba szeretnénk kerülni a Legfelsőbbel, olyasvalakikre van szükségünk, akik megtestesítik ezt az eszményi kapcsolatot. A jó példát követve fejleszthetjük saját lelki kapcsolatunkat a Legfelsőbbel. És a semleges, szolgai, illetve baráti viszonyon túl egy következő lépéssel eljutunk az Istenhez fűződő szülői kapcsolatig. Figyeljétek meg, hogyan segítette a kereszténység az emberekkel megértetni azt, hogy létezik Isten fia és létezik maga az Atyaisten, tehát közöttük is létezik egy adott kapcsolat. Mi szintén Isten gyermekei, parányi gyermekei vagyunk. Viszont tanítóink megosztanak velünk egy nagyon különleges dolgot, mégpedig azt, hogy néha a bhakták is a Legfelsőbb szüleivé válhatnak. Csak gondoljátok jól végig, ahogy Szűz Mária, Isten Anyja, így tehát az elv ott is megtalálható. Amikor ennyire komoly a meditáció, ennyire erős a szolgálatkészség, akkor Isten elfogadja azt és eljön, hogy a gyermekünk legyen. Meglehet, hogy nem éppen a fiatokként fog leszületni, de mégis ilyen odaadó apai, anyai szeretettel szolgálhatjuk Őt. Hát nem csodálatos? Ez egy nagyon bensőséges, önzetlen szolgálat. Néhányan úgy érzik, hogy: ‘Ha lehetséges ilyen bensőséges kapcsolatba kerülni a Legfelsőbbel, Atyai és Anyai érzéseket táplálni Iránta, akkor ez a mi utunk.’

Viszont olyan érzéseket is táplálhattok Iránta, mintha a fiai és a lányai volnátok, a kapcsolat itt is ugyanaz. Tehát próbáljátok meg gyöngéden dédelgetni ezt a gondolatot, hogy ilyen bensőséges kapcsolatba kerülhessetek Vele, mintha a családotok része lenne. Amikor örömmel készítetek Neki ennivalót, mindent szépen elrendeztek körülötte, előre gondoskodtok arról, hogy mit fog másnap csinálni? Előkészíteni a ruháját, vizet vinni Neki. Igen, lehetséges ezzel a teljes és abszolút gondoskodó mentalitással fordulni Őhozzá. És akkor Ő azt elfogadja, mert egy tiszta bhakta, tiszta lélek szolgálatkészsége erősebb, mint Isten maga.

(folytatása következik)

1. Mahábhárata, Vana Parva, 313.117.

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Трябва да вървим по вечния път. Но наистина, как да намерим такъв път? Този въпрос си задава човечеството през последните 5000 години. Същият въпрос присъства и в „Махабхарата“: „Какво е нужно да се прави? Ако искаме да постигнем съвършенство, какво трябва да правим?“ И препоръката е: махаджано йена гатах са пантха[1] – „Следвайте пътя на великите души, следвайте пътя на ангелите”.

За това са ни нужни примери. А нашият най-голям пример е духовният ни учител. От него, чрез него можем да научим много за духовните практики. И тъй като сме по много позитивен и хармоничен начин свързани с него, неговите идеали малко по малко ще преминат в нас и ще станат наши идеали. Това е красива приемственост. И все повече и повече ще осъзнаваме, че отвъд тленното тяло сме вечни души, че отвъд ограничените мисли имаме вечно съвършено съзнание и че отвъд нещастното житейско съществуване сме направени от блаженство. Вие сте направени от блаженство! Някой трябва да дойде и да ни каже тази вест. Не сте родени, за да умрете. Съставени сте от блаженство. Съзнанието ви ще бъде съвършено, ако осъзнаете това. И това напълно ще промени съществуването ви.

От живота като ограничено съществуване можем да стигнем до съвършенството на битието. От ограничените мисли можем да стигнем до съвършено състояние на съзнанието. И от страданията на ограничения живот можем да стигнем до вечното блаженство на духовното битие.

Но тук може да кажете: „Това са само обещания. Дайте ми нещо сега. Обещавате вечен живот и какво ли не – но това е толкова далеч. Искам нещо сега!“ Това е така. Но за да постигнем, да усетим нещо духовно, трябва да сме активни, да практикуваме, да действаме. Мизерната практика води до мизерни резултати. Ала ако практиката ни е силна и посветена, тогава ще постигнем нещо.

Така че, нуждаем се от примери и именно затова искаме да навлизаме във все по-дълбоки и по-дълбоки взаимоотношения с Всевишния, и са ни нужни идеали, които да представят тези взаимоотношения. Следвайки добрия пример, можем да подобряваме стандартите си. А отвъд неутралността, служенето и приятелството има една следваща стъпка и тя е да се установят семейни отношения с Бога. Вижте колко много християнството е помогнало на хората да разберат, че има Бог-отец и Бог-син – това е връзка. Ние също сме Божи синове, мънички синове. Но нашите учители ни казват нещо много специално – че понякога преданите могат да станат като бащи и майки на Бога. Дева Мария, Богородица – замислете се, концепцията я има. Когато медитацията, готовността за служене е толкова силна, че Бог приема да дойде в семейството ви. Е добре, може Той да не се роди като ваш син, но вие тъй или инак можете да Му служите по такъв начин. Можете да се грижите за Него като любящ баща, като любяща майка. Не е ли красиво? Това е много съкровен тип служене. То е много безкористно. И някои казват: „Ако е възможно да встъпим в такива близки взаимоотношения с Бога, че да се чувстваме като Негов баща или майка – това е нашият път.“

Възможно е да усещате, че Му принадлежите и като синове или дъщери. Връзката е същата. Така че стремете се да лелеете тази идея, да встъпите в такива съкровени взаимоотношения, сякаш Той е член от семейството ви. Да сте готови да Му сготвите храна. Да сте готови да подредите всичко красиво за Него. Да помислите предварително какво ли ще прави Той утре. Да Му приготвите дрехите, да Му поднесете вода да пийне. Възможно е да имате такова цялостно и абсолютно грижовно настроение. И тогава Той ще го приеме, защото настроението за служене на чистите предани, на чистите души Го побеждава.

(следва продължение)

[1] „Махабхарата“, Вана Парва, 313.117

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 am Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Wir müssen dem ewigen Pfad folgen. Aber wie findet man wirklich einen solchen Pfad? Diese Frage beschäftigt die Menschheit seit 5000 Jahren. Im “Mahabharata” wird diese Frage auch gestellt: „Was ist zu tun? Wenn Sie Perfektion erreichen wollen, was tun Sie dann?“ Und es wird vorgeschlagen:mahajano yena gatah sa pantha 1 – „Folgen Sie dem Pfad der großen Seelen oder folgen Sie dem Pfad der Engel“.

Daher brauchen wir Beispiele. Und unser bestes Beispiel ist unser spiritueller Meister. Von ihm, durch ihn können wir viel über spirituelle Praktiken lernen. Und da wir sehr positiv und sehr harmonisch mit ihm verbunden sind, werden seine Ideale langsam, langsam auf uns übertragen und zu unseren Idealen. Das ist eine wunderschöne Übertragung. Und immer mehr werden wir erkennen, dass wir jenseits des vergänglichen Körpers ewige Seelen sind. Jenseits der begrenzten Gedanken haben wir ewiges, vollkommenes Bewusstsein. Und jenseits der elenden Erfahrung des Lebens sind wir aus Glückseligkeit gemacht. Ihr seid aus Glückseligkeit gemacht! Jemand muss kommen, um uns diese Neuigkeit zu überbringen. Ihr seid nicht geboren, um zu sterben. Ihr seid aus Glückseligkeit gemacht. Euer Bewusstsein wird vollkommen sein, wenn ihr das erkennt. Und das wird eure Existenz völlig verändern.

Vom Leben als begrenzter Erfahrung können wir zur Vollkommenheit der Existenz gelangen. Von den begrenzten Gedanken können wir zum vollkommenen Bewusstseinszustand gelangen. Und vom Elend des begrenzten Lebens können wir zur ewigen Glückseligkeit der spirituellen Existenz gelangen.

Aber jetzt könntet ihr sagen: „Das sind nur Versprechen. Gebt mir jetzt etwas. Euer versprechen ewiges Leben und dies und das – es ist so weit weg. Gebt mir jetzt etwas.“ Das ist richtig. Aber um etwas Spirituelles zu erreichen, wahrzunehmen, müssen wir aktiv sein, wir müssen üben, etwas tun. Miserable Praxis – miserables Ergebnis. Starke und engagierte Praxis – dann werden wir etwas erreichen.

Wir brauchen also Beispiele, und wenn wir eine immer tiefere Beziehung zum Höchsten eingehen wollen, brauchen wir Ideale, die diese Beziehungen repräsentieren. Indem wir dem guten Beispiel folgen, können wir unsere Standards verbessern. Und über Neutralität, Dienstbarkeit und, Freundschaft hinaus gibt es einen nächsten Schritt, nämlich eine familiäre Beziehung zu Gott aufzubauen. Seht ihr wie sehr das Christentum den Menschen geholfen hat zu verstehen, dass es einen Sohn Gottes und einen Gottvater gibt – das ist eine Beziehung. Wir sind auch Söhne des Höchsten, kleine Söhne. Aber unsere Lehrer sagen uns etwas ganz, ganz Besonderes – dass die Anhänger manchmal wie Väter und Mütter des Höchsten werden können. Mutter Maria, die Mutter Gottes – denkt  einfach richtig nach, das Konzept ist da. Wenn die Meditation, wenn die Bereitschaft zum Dienen so stark ist, dass Gott akzeptiert, in eure Familie zu kommen. Gut, vielleicht wird er nicht als euer Sohn geboren, aber ihr könnt ihm trotzdem so dienen. Ihr könnt euch so sehr um ihn kümmern wie ein liebevoller Vater oder eine liebevolle Mutter. Ist das nicht schön? Es ist eine sehr intime Art des Dienstes. Es ist sehr selbstlos. Und manche sagen: „Wenn es möglich ist, eine so intime Beziehung zum Höchsten einzugehen, sich einfach wie sein Vater zu fühlen, sich wie seine Mutter zu fühlen – dann ist dies unser Weg.“

Ihr könnt euch auch so fühlen, als gehörtet ihr ihm als Söhne oder Töchter . Die Beziehung ist dieselbe. Versucht also, diese Idee zu schätzen, eine so intime Beziehung einzugehen, als wäre er ein Mitglied eurer Familie. Ihr seid bereit, sein Essen zuzubereiten. Ihr sind bereit, alles schön um ihn herum zu arrangieren. Ihr denkt voraus, was er morgen tun wird. Die Kleidung bereitlegen, ihm Wasser zum Trinken bringen. Es ist möglich, diese totale und absolute fürsorgliche Stimmung zu haben. Und dann wird er sie akzeptieren, denn die dienende Haltung reiner Anhänger, reiner Seelen ist stärker als er.

(Fortsetzung folgt)

1. Mahabharata, Vana Parva, 313.117

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Нам нужно следовать вечному пути. Но как на самом деле найти такой путь? Этот вопрос волнует человечество уже 5000 лет. В Махабхарате также задается этот вопрос: «Что делать? Если хочешь достичь совершенства, что делать?» И предлагается: махаджано йена гатах са пантха[1] – «Следуйте по пути великих душ или следуйте по пути ангелов».

Поэтому нам нужны примеры. И наш главный пример — наш духовный учитель. От него, через него мы можем многому научиться о духовных практиках. И поскольку мы очень позитивно и очень гармонично связаны с ним, его идеалы будут медленно, медленно передаваться нам и становиться нашими идеалами. Это прекрасная передача. И все больше и больше мы будем осознавать, что за пределами бренного тела мы — вечные души. За пределами ограниченных мыслей у нас есть вечное совершенное сознание. И за пределами жалкого опыта жизни мы сделаны из блаженства. Вы сделаны из блаженства! Кто-то должен прийти, чтобы сообщить нам эту новость. Вы не рождены, чтобы умереть. Вы сделаны из блаженства. Ваше сознание станет совершенным, если вы это осознаете. И это полностью изменит ваше существование.

От жизни ограниченного опыта мы можем прийти к совершенству существования. От ограниченных мыслей мы можем прийти к совершенному состоянию сознания. И от страданий ограниченной жизни мы можем прийти к вечному блаженству духовного существования.

Но на этом вы можете сказать: «Это всего лишь обещания. Дайте мне что-нибудь сейчас. Вы обещаете вечную жизнь и то и это — но это так далеко. Дайте мне что-нибудь сейчас». Это правильно. Но чтобы достичь, воспринять что-то духовное, нам нужно быть активными, нам нужно практиковать, действовать. Жалкая практика — жалкий результат. Сильная и преданная практика — тогда мы чего-то уже достигнем.

Итак, нам нужны примеры, и поэтому, если мы хотим войти в более глубокие и глубокие отношения с Всевышним, нам нужны идеалы, которые представляют эти отношения. Следуя хорошему примеру, мы можем улучшить свои стандарты. И за пределами нейтралитета, служения и дружбы есть еще один следующий шаг, и это установление семейных отношений с Богом. Посмотрите, насколько христианство помогло людям понять, что есть сын Бога и есть Бог-отец — это отношения. Мы также сыновья Всевышнего, маленькие сыновья. Но наши учителя говорят нам нечто очень, очень особенное — что иногда преданные могут стать как отцы и матери Всевышнего.

Дева Мария, матерь Божья — просто подумайте как следует, концепция есть. Когда медитация, когда готовность служить настолько сильна, что Бог согласится войти в вашу семью. Хорошо, может быть, Он не родится как ваш сын, но вы все равно можете служить Ему таким образом. Вы можете проявлять столько заботы как любящий отец или как любящая мать. Разве это не прекрасно? Это очень интимный вид служения. Это очень бескорыстно. И некоторые говорят: «Если возможно войти в такие интимные отношения с Всевышним, просто чувствовать себя Его отцом, чувствовать себя Его матерью — тогда это наш путь».

Также вы можете чувствовать себя принадлежащими Ему как сыновья или дочери. Отношения те же самые. Поэтому постарайтесь лелеять эту идею, войти в такие близкие отношения, как будто Он является членом вашей семьи. Вы готовы приготовить Ему еду. Вы готовы все красиво расставить вокруг Него. Вы заранее думаете о том, что Он будет делать завтра. Приготовить одежду, принести Ему воды для питья. Возможно иметь это полное и абсолютное заботливое настроение. И тогда Он примет это, потому что отношение служения чистых преданных, чистых душ, сильнее Его.

(продолжение следует)

[1] „Махабхарата“, Вана Парва, 313.117