Archive for October 3rd, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

We need to follow the eternal path. If we follow a non-eternal path, we shall fail. The perfection of our human life is waiting at the end of our eternal path. But in order to find this eternal path, we need to be extremely lucky. You will say: ‘Lucky? If everything is determined by karma, action-reaction, what is this good luck?’ You might think that it doesn’t exist. But actually less-informed people believe in chance; better-informed people believe in results, action-reaction; but those who are supremely intelligent believe in good luck.

Because what is good luck? This is the smile of the Supreme over you, right. Do you believe in that? Yes, we want to believe in that – that the merciful God has a merciful and smiling glance over us. And fortunately enough, our icon, our ideal – this Krishna, the Supreme Personality of Godhead – is always described as smiling. I don’t know if you have checked His pictures, but He is always smiling. Why? Because these pictures don’t describe the Supreme as heavily overburdened by the job of creation or having a morose vision due to judging the sins of the human beings. He is not interested in that. There are some guys who take care of these duties. But on Krishna’s face you will always see a smile.

His beauty is compared to the full moon – it is another chance to remember Krishna. His feet are compared to lotuses. His face is compared to the full moon. His eyes are compared to the lotus petals. So, if we can imagine beauty to the utmost – this is God. Can we imagine an ugly God? No, it’s impossible. We believe in beauty and love, we want to follow the eternal path of beauty and love. And if through good fortune we can find this eternal path, then this is the good luck. This is the blessing smile of the Supreme over us.

Question: You spoke very beautiful words about Krishna, that He is only love. But why is He sending Arjuna to such a devastating war in Bhagavad Gita?

Swami Tirtha: Very good question, thank you. If we take the Kurukshetra war as a symbol of life, then we shall know that during a lifetime we have very good, positive and elated periods, but we have very difficult moments as well. So, the Kurukshetra war was such a difficult moment, a conflict. Yet actually everything that comes from God is a blessing. So, His favour towards His devotees like the Pandavas and their army was like a direct blessing. But those who had to take the role of enemies, they were also blessed and although they lost this battle, they achieved liberation. We can say that towards the enemy this was an indirect blessing from God Krishna. So ultimately, although at first glance this seems like a conflict, ultimately it is an arrangement.

Life is very similar. Sometimes we lose battles. But we shall not lose the war. And of course, there are many different aspects, but maybe these little ideas might help you to understand.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az öröklét útját kell követnünk, mivel ha nem ezt az utat járjuk, akkor elbukunk. Az emberi lét tökéletessége az öröklét felé tartó út végén vár ránk. De ahhoz, hogy erre rátaláljunk, nagyon szerencsésnek kell lennünk. Viszont erre azt mondhatjátok, hogy: ‘Szerencse? Ha mindent a karma, az akció-reakció határoz meg, akkor ehhez mi köze van a szerencsének?’ Azt gondolhatjátok, hogy az nem is létezik. A lelki dolgokban kevésbé járatos emberek a véletlenben hisznek, a szakavatottabbak az eredményekben, az akció-reakcióban, de akik átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, azok a jószerencsében hisznek.

Valójában mi is a jószerencse? Amikor rátok mosolyog a Jóisten. Hisztek ebben? Igen, mi akarunk hinni abban, hogy az irgalmas Isten, áldón mosolyog le ránk. S szerencsére a mi eszményképünket, ezt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krisnát, örökké mosolygónak írják le és ábrázolják. Nem tudom, ezt megfigyeltétek-e már, hogy Ő mindig mosolyog. Miért? Mivel ezek a képek nem úgy ábrázolják a Legfelsőbbet, mint Akit nagyon megvisel a teremtéssel való kemény foglalatosság, vagy mint Aki igencsak morcosan néz, miközben megítéli az emberek bűneit. Őt ez nem érdekli, vannak erre beosztottjai, akiknek ez a feladata. Viszont Krisnát mindig csak mosolyogni látjátok.

Szépségét a teliholdhoz hasonlítják, ami egy újabb lehetőség, hogy Krisnára emlékezhessünk. Lábai a lótuszvirághoz, Arca a teliholdhoz, Szemei a lótusz szirmához hasonlatosak. Tehát, ha el tudjuk képzelni a legcsodálatosabb szépséget, az Isten. Egyáltalán lehetséges Istent csúnyának elképzelni? Nem, az lehetetlen! Mi a szépségben és a szeretetben hiszünk, a szépség és a szeretet örök útját akarjuk járni. És, ha Fortuna révén rátalálunk erre az örök útra, akkor ez a szerencse. Ez a Legfelsőbb ránk vetülő áldó mosolya.

Kérdés: Nagyon szépen beszéltél Krisnáról, hogy Ő a szeretet, de akkor miért küldte Ardzsunát ilyen pusztító háborúba a Bhagavad-gítában?

Szvámí Tírtha: Köszönöm, ez egy nagyon jó kérdés. Ha Kuruksétrára úgy tekintünk, mint az élet szimbólumára, akkor tudnunk kell, hogy az életben vannak nagyon jó, pozitív, mámoros időszakok, de egyaránt vannak nagyon nehéz pillanatok is. Tehát a kuruksétrai csata egy ilyen nehezebb, konfliktusokkal terhelt időszak volt. Mégis, valójában minden, ami Istentől származik, az áldásos. Tehát a bhaktái, mint a Pándavák és a seregeik felé irányuló kegye közvetlen áldást jelentett. Viszont azok, akiknek az ellenség szerepét kellett játszaniuk, azok számára is áldást jelentett, és bár elvesztették a csatát, mégis elnyerték a felszabadulást. Azt mondhatjuk, hogy az ellenséggel szemben Krisna közvetlen kegye nyilvánult meg. Tehát, bár első pillantásra ez egy konfliktusnak tűnő helyzet, végső soron, ez Isten előre elrendezett kegye.

Az élet ehhez nagyon hasonló. Néha elveszítjük a csatát, de a háborút nem! És természetesen számtalan aspektusból értelmezhetőek a dolgok, de talán ez a néhány apró gondolat segíthet azok megértésében.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Трябва да вървим по вечния път. Ако вървим по невечен път, ще се провалим. Съвършенството на човешкия живот ни очаква в края на нашия вечен път. Но за да намерим този вечен път, трябва да сме изключителни късметлии. Ще кажете: „Късметлии? Щом всичко се предопределя от кармата, от закона за действията и последиците, за какъв късмет може да става дума?“ Може да си мислите, че такъв не съществува. Но всъщност по-малко информираните вярват в съдбата; по-добре информираните вярват в закона за действията и последиците; ала изключително интелигентните вярват в добрия късмет.

Защото какво е добрият късмет? Това е Божията усмивка над вас. Вярвате ли в нея? Да, искаме да вярваме в нея – че милостивият Бог ни гледа в милостив и усмихнат взор. За щастие нашата икона, нашият идеал – Кришна, Всевишният – винаги е описван усмихнат. Не знам дали сте разглеждали Негови картини, но Той е винаги усмихнат. Защо? Защото тези картини не обрисуват Върховния като тежко обременен от задачата си да сътворява или пък с навъсен поглед, понеже съди греховете на хората. Той не се занимава с това. Има други, които поемат тези задължения. Но на лицето на Кришна винаги ще видите усмивка.

Красотата Му се сравнява с пълна луна – това е още един шанс да си спомняме Кришна. Нозете Му се сравняват с лотоси. Ликът Му е сравнен с пълна месечина. Очите Му – с лотосови листица. Ако можем да си представим красотата в най-висша степен – това е Бог. Нима можем да си представим грозен Бог? Не, невъзможно. Ние вярваме в красотата и любовта, искаме да вървим по вечния път на красотата и любовта. И ако по добра съдба съумеем да намерим този вечен път, това е късмет. Това е благославящата усмивка на Всевишния над нас.

Въпрос: Говорите за Кришна такива красиви думи, че Той е само любов. Но защо Той изпраща Арджуна на такава опустошителна война в „Бхагавад Гита“?

Свами Тиртха: Много добър въпрос, благодаря Ви. Ако приемем войната на Курукшетра като символ за живота, ще разберем, че в живота си имаме много добри, позитивни и въодушевени периоди, но имаме и много тежки моменти. Курукшетра е именно такъв тежък момент, конфликт. Обаче всъщност всичко, което идва от Бога, е благословия. Така че благосклонността Му към Неговите предани, като Пандавите и тяхната армия, е директна благословия. Ала онези, които е трябвало да приемат ролята на врагове, също са били благословени и макар да са изгубили тази битка, са постигнали освобождение. Можем да кажем, че спрямо враговете това е била индиректната благословия на Бог Кришна. Така че, макар на пръв поглед да изглежда като конфликт, това в края на краищата е аранжимент.

Животът е много подобен на това. Понякога ние губим битки. Обаче не бива да губим войната. Разбира се, има множество различни аспекти, но може би тези малки детайли могат да подпомогнат разбирането ви.

(следва продължение)



(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 am Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Wir müssen dem ewigen Pfad folgen. Wenn wir einem nicht ewigen Pfad folgen, werden wir scheitern. Die Vollkommenheit unseres menschlichen Lebens wartet am Ende unseres ewigen Pfades. Aber um diesen ewigen Pfad zu finden, müssen wir extrem viel Glück haben. Ihr  werdet sagen: „Glück? Wenn alles durch Karma, Aktion und Reaktion bestimmt wird, was ist dann dieses Glück?“ Ihr denkt vielleicht, dass es nicht existiert. Aber tatsächlich glauben weniger informierte Menschen an den Zufall; besser informierte Menschen glauben an Ergebnisse, Aktion und Reaktion; aber diejenigen, die überaus intelligent sind, glauben an Glück.

Denn was ist Glück? Dies ist das Lächeln des Höchsten über euch, richtig? Glaubt ihr daran? Ja, wir wollen daran glauben – dass der barmherzige Gott einen barmherzigen und lächelnden Blick auf uns wirft. Und glücklicherweise wird unser Idol, unser Ideal – dieser Krishna, die höchste Persönlichkeit Gottes – immer als lächelnd beschrieben. Ich weiß nicht, ob ihr euch seine Bilder angesehen habt, aber er lächelt immer. Warum? Weil diese Bilder den Höchsten nicht als schwer überlastet durch die Aufgabe der Schöpfung oder als düsteren Blick aufgrund der Beurteilung der Sünden der Menschen darstellen. Daran ist er nicht interessiert. Es gibt einige Leute, die sich um diese Aufgaben kümmern. Aber auf Krishnas Gesicht werdet ihr immer ein Lächeln sehen.

Seine Schönheit wird mit dem Vollmond verglichen – es ist eine weitere Gelegenheit, sich an Krishna zu erinnern. Seine Füße werden mit Lotosblumen verglichen. Sein Gesicht wird mit dem Vollmond verglichen. Seine Augen werden mit Lotosblüten verglichen. Wenn wir uns also Schönheit in höchstem Maße vorstellen können – das ist Gott. Können wir uns einen hässlichen Gott vorstellen? Nein, das ist unmöglich. Wir glauben an Schönheit und Liebe, wir wollen dem ewigen Pfad der Schönheit und Liebe folgen. Und wenn wir durch Glück diesen ewigen Pfad finden können, dann ist dies das Glück. Dies ist das segnende Lächeln des Höchsten über uns.

Frage: Sie haben sehr schöne Worte über Krishna gesprochen, dass er nur Liebe ist. Aber warum schickt er Arjuna in der Bhagavad Gita in einen so verheerenden Krieg?

Swami Tirtha: Sehr gute Frage, danke. Wenn wir den Kurukshetra-Krieg als Symbol des Lebens betrachten, dann wissen wir, dass wir im Laufe unseres Lebens sehr gute, positive und freudige Zeiten haben, aber auch sehr schwierige Momente. Der Kurukshetra-Krieg war also ein solch schwieriger Moment, ein Konflikt. Doch eigentlich ist alles, was von Gott kommt, ein Segen. Seine Gunst gegenüber seinen Anhängern wie den Pandavas und ihrer Armee war wie ein direkter Segen. Aber diejenigen, die die Rolle der Feinde übernehmen mussten, wurden ebenfalls gesegnet, und obwohl sie diesen Kampf verloren, erlangten sie Befreiung. Wir können sagen, dass dies gegenüber dem Feind ein indirekter Segen von Gott Krishna war. Obwohl dies auf den ersten Blick wie ein Konflikt erscheint, handelt es sich letztlich um eine Vereinbarung.

Im Leben ist es sehr ähnlich. Manchmal verlieren wir Schlachten. Aber wir werden den Krieg nicht verlieren. Und natürlich gibt es viele verschiedene Aspekte, aber vielleicht helfen Ihnen diese kleinen Ideen beim Verstehen.

(Fortsetzung folgt)



(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Нам нужно следовать вечному пути. Если мы пойдем невечным путем, мы потерпим неудачу. Совершенство нашей человеческой жизни ждет в конце нашего вечного пути. Но чтобы найти этот вечный путь, нам нужно быть чрезвычайно везучими. Вы скажете: «Везучими? Если все определяется кармой, действием-противодействием, то что это за удача?» Вы можете подумать, что ее не существует. Но на самом деле менее информированные люди верят в случайность; более информированные люди верят в результаты, действие-противодействие; но те, кто в высшей степени разумен, верят в удачу.

Потому что, что такое удача? Это улыбка Всевышнего над вами, верно. Вы верите в это? Да, мы хотим верить в это — что милостивый Бог имеет милостивый и улыбающийся взгляд на нас. И к счастью, наш образ, наш идеал — этот Кришна, Верховная Личность Бога — всегда описывается улыбающимся. Я не знаю, видели ли вы Его изображения, но Он всегда улыбается. Почему? Потому что эти изображения не описывают Всевышнего как сильно обремененного работой творения или имеющего угрюмый взгляд из-за осуждения грехов людей. Его это не интересует. Есть некоторые другие, которые выполняют эти обязанности. Но на лице Кришны вы всегда увидите улыбку.

Его красоту сравнивают с полной луной — это еще один шанс вспомнить Кришну. Его стопы сравнивают с лотосами. Его лицо сравнивают с полной луной. Его глаза сравнивают с лепестками лотоса. Итак, если мы можем представить себе красоту в высшей степени — это Бог. Можем ли мы представить себе уродливого Бога? Нет, это невозможно. Мы верим в красоту и любовь, мы хотим следовать вечному пути красоты и любви. И если благодаря удачливой судьбе мы можем найти этот вечный путь, то это удача. Это благословляющая улыбка Всевышнего над нами.

Вопрос: Вы сказали очень красивые слова о Кришне, что Он есть только любовь. Но почему Он посылает Арджуну на такую ​​разрушительную войну в «Бхагавад-гите»?

Свами Тиртха: Очень хороший вопрос, спасибо. Если мы примем войну на Курукшетре как символ жизни, то мы будем знать, что в течение жизни у нас есть очень хорошие, позитивные и воодушевленные периоды, но у нас также есть очень трудные моменты. Так что война на Курукшетре была таким трудным моментом, конфликтом. Но на самом деле все, что исходит от Бога, является благословением. Так что Его благосклонность к Его преданным, таким как Пандавы и их армия, была подобна прямому благословению. Но те, кому пришлось взять на себя роль врагов, они также были благословлены, и хотя они проиграли эту битву, они достигли освобождения. Мы можем сказать, что по отношению к врагу это было косвенное благословение от Бога Кришны. Так что в конечном итоге, хотя на первый взгляд это кажется конфликтом, в конечном итоге это аранжировка.

Жизнь очень похожа на это. Иногда мы проигрываем битвы. Но мы не проиграем войну. И, конечно, есть много разных аспектов, но, возможно, эти маленькие идеи помогут вам понять.

(продолжение следует)