Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: I have a question regarding expectations towards children. Because in the materialistic culture we say “flesh of my flesh and blood of my blood”. And sometimes, especially the materialistic people, they believe that they continue their experience through their children. And if they have not accomplished something, their children can accomplish it. For example, my mother wanted me to play the violin, because she didn’t become a musician and I played the violin for some time, now I can’t play at all, because I didn’t want to play, only my mother wanted me to play. My question is whether the expectations that parents project on their children have anything to do with real love or just with their unfulfilled ambition?

Swami Tirtha: Well, I have another question: for my sake, can you play the violin for Krishna?

Answer: I never tried. Yes, Maharaj.

Swami Tirtha: I believe in expectations. Because if, for example, Gurudev or my senior brothers didn’t expect me to join, to do, to learn, to practise, to serve, I wouldn’t do so. So I think good expectations are very, very useful. They can help a lot. Or in the mornings and in the evenings you expect that I will give a lecture, right? Maybe this is useful. So I think expectations are good, but we must have proper expectations – towards ourselves and towards our environment. There is a very good example of a father’s expectation to a son in our tradition. This was the father of Shrila Prabhupada, who had two main expectations to his son. What was the first? That he becomes not a violin player, but a mridhanga player. A perfect mridhanga player. And what was the second?

Paramananda: To become a great devotee of Radharani.

Swami Tirtha: Correct. So we must have the proper expectations. Then the sons will grow to fulfil them. If our consciousness is based in spirituality, then we shall have good expectations. Purity is the key. If we have a pure consciousness, then can we have bad desires or harmful relationships? No, impossible.

I do believe in expectations; but definitely many times we project our unfulfilled desires over our children. And I am also like this. I couldn’t become a good devotee, but I expect all of you to become good devotees. What I couldn’t accomplish, you should do. Do you let me have this expectation?

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: A gyermekekkel szembeni elvárásokról szeretnék kérdezni, mivel az anyagi világban azt szokták mondani, hogy “hús a húsomból, vér a véremből”. Időnként előfordul, főleg a materialista gondolkodású embereknél, hogy azt hiszik, majd a gyermekeiken keresztül folytatják tovább a tapasztalásokat, tehát ha nekik nem sikerült valamit véghezvinni, akkor majd a gyermekeik beteljesítik azokat. Például, édesanyám azt szerette volna, hogy tanuljak meg hegedülni, mivel ha már ő nem lehetett zeneművész, akkor legalább én legyek az. Ezért egy kicsi ideig hegedülni tanultam, de mára már egyáltalán nem tudok semmit, mivel ez nem az én vágyam volt, hanem az édesanyámé. A kérdésem az lenne, hogy a szülők által a gyerekekre vetített elvárásoknak van-e köze a valódi szeretethez, vagy csak a beteljesületlen ambíciókhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, nekem is volna egy kérdésem: az én kedvemért hegedülnél majd Krisnának?

Válasz: Sohasem próbáltam, de igen Mahárádzs!

Szvámí Tírtha: Én hiszek az elvárásokban, mert például, ha Gurudév vagy néhány idősebb hittestvérem nem bíztak volna abban, nem várták volna el tőlem, hogy csatlakozni fogok a bhaktákhoz, belekezdek a folyamatba, tanulni, gyakorolni, és szolgálni fogok, akkor nem tettem volna meg ezt a lépést. Úgy hiszem, hogy a megfelelő elvárások nagyon, nagyon hasznosak, sokat segíthetnek. Vagy ahogy ti is elvárjátok tőlem, hogy reggel és este leckét tartsak. Szóval hasznos és jó is lehet, de megfelelő elvárásokat kell támasztanunk önmagunk, illetve a környezetünk felé. A tradíciónkban van egy nagyon szép példa az apának a fiával szemben támasztott elvárásra vonatkozóan, mégpedig Sríla Prabhupád édesapja, akinek két fontos elvárása volt a fiával szemben. Melyik volt az első? Nem éppen az, hogy hegedűvirtuóz, hanem hogy kiváló mrdhanga játékos legyen. És mi volt a második elvárása?

Paramánanda: Hogy Rádhárání nagyszerű bhaktájává váljon.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Tehát megfelelő elvárásokkal kell rendelkeznünk, s majd a fiak felnőnek ahhoz, hogy teljesítsék azokat. Ha lelki a tudatunk, akkor megfelelőek lesznek az elvárásaink is. A tisztaság a kulcs! Ha tiszta a tudatunk, akkor lehetnek-e rosszak a vágyaink vagy ártalmasak a kapcsolataink? Nem, ez lehetetlen!

Én hiszek az elvárásokban, de azt is látom, hogy sok esetben a beteljesületlen vágyainkat vetítjük ki a gyermekeinkre. Bevallom én is így vagyok ezzel, mivel magam nem tudtam jó bhaktává válni, de elvárom mindannyiótoktól, hogy ti azok legyetek. Amit én nem tudtam megvalósítani, azt nektek kell megtennetek. Megengeditek nekem, hogy ez legyen az én elvárásom?

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Имам въпрос относно очакванията към децата. Понеже в материалистичната култура ние казваме „плът от плътта ми, кръв от кръвта ми“. Понякога особено материалистично настроените хора вярват, че продължават да живеят чрез децата си. И ако самите те не са постигнали нещо, децата им ще могат да го осъществят. Например, майка ми искаше да свиря на цигулка, понеже тя не беше успяла да стане музикант и аз известно време свирих на цигулка, сега въобще не мога да свиря, защото никога не съм искал да свиря, единствено майка ми го искаше. Въпросът ми е: дали очакванията, които родителите проектират върху децата си, имат общо с истинската любов или само с несбъднатите им амбиции?

Свами Тиртха: Аз имам друг въпрос: заради мен би ли посвирил на цигулка за Кришна?

Отговор: Никога не съм пробвал. Да, Махарадж.

Свами Тиртха: Аз вярвам в очакванията. Защото ако например Гурудев или моите старши братя не очакваха от мен да участвам, да правя нещо, да се уча, да практикувам, да служа, аз нямаше да го правя. Затова смятам, че добрите очаквания са много, много полезни. Те могат много да помогнат. Или пък сутрин и вечер вие очаквате да давам лекции, нали? Може би това е полезно. Така че според мен очакванията са нещо хубаво, само че трябва да имаме правилни очаквания – и спрямо себе си, и спрямо обкръжението си. В нашата традиция има един много хубав пример за бащини очаквания към сина. Става въпрос за бащата на Шрила Прабхупада, който имал две основни очаквания към своя син. Какво било първото? Той да свири не на цигулка, а на мриданга. Да стане съвършен свирец на мриданга. А какво било второто?

Парамананда: Да стане голям предан на Радхарани.

Свами Тиртха: Правилно. Така че трябва да имаме верните очаквания. Тогава синовете ще дораснат до тях. Ако съзнанието ни се опира на духовността, ще имаме добри очаквания. Чистотата е ключът. Ако имаме чисто съзнание, нима бихме могли да имаме лоши желания или вредящи взаимоотношения? Не, невъзможно.

Аз вярвам в очакванията; обаче определено много пъти ние проектираме неосъществените си желания върху своите деца. Аз също съм такъв. Не можах да стана добър бхакта, но очаквам всички вие да станете добри бхакти. Това, което не съм успял да осъществя, вие ще го постигнете. Позволявате ли ми да имам това очакване?

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Frage: Ich habe eine Frage zu den Erwartungen gegenüber den Kindern. Denn in der materialistischen Kultur sagen wir „Fleisch von meinem Fleisch und Blut von meinem Blut“. Und manchmal, besonders die materialistischen Menschen, glauben, dass sie ihre Erfahrungen durch ihre Kinder fortsetzen. Und wenn sie etwas nicht erreicht haben, können es ihre Kinder erreichen. Zum Beispiel wollte meine Mutter, dass ich Geige spiele, weil sie keine Musikerin geworden ist und ich habe eine Zeit lang Geige gespielt. Jetzt kann ich überhaupt nicht mehr spielen, weil ich nicht spielen wollte, nur meine Mutter wollte, dass ich spiele. Meine Frage ist, ob die Erwartungen, die Eltern an ihre Kinder stellen, etwas mit echter Liebe oder nur mit ihrem unerfüllten Ehrgeiz zu tun haben.

Swami Tirtha: Nun, ich habe noch eine andere Frage: Kannst du mir zuliebe für Krishna Geige spielen?

Antwort: Ich habe es nie versucht. Ja, Maharaj.

Swami Tirtha: Ich glaube an Erwartungen. Denn wenn zum Beispiel Gurudev oder meine älteren Brüder nichts von mir erwarten würden, dass ich mitmache, etwas tue, lerne, übe, diene, würde ich es nicht tun. Daher denke ich, dass gute Erwartungen sehr, sehr nützlich sind. Sie können sehr hilfreich sein. Oder erwartet ihr morgens und abends, dass ich einen Vortrag halte, nicht wahr? Vielleicht ist das nützlich. Daher denke ich, dass Erwartungen gut sind, aber wir müssen angemessene Erwartungen haben – uns selbst und unserer Umgebung gegenüber. In unserer Tradition gibt es ein sehr gutes Beispiel für die Erwartungen eines Vaters an seinen Sohn. Dies war der Vater von Shrila Prabhupada, der zwei Haupterwartungen an seinen Sohn hatte. Was war die Erste? Dass er kein Geigenspieler, sondern ein Mridhanga-Spieler wird. Ein perfekter Mridhanga-Spieler. Und was war die Zweite?

Paramanda: Dass er ein großer Anhänger Radharani wird.

Swami Tirtha: Richtig. Wir müssen also die richtigen Erwartungen haben. Dann werden unsere Söhne heranwachsen und diese Erwartungen erfüllen. Wenn unser Bewusstsein auf Spiritualität basiert, werden wir gute Erwartungen haben. Reinheit ist der Schlüssel. Wenn wir ein reines Bewusstsein haben, können wir dann schlechte Wünsche oder schädliche Beziehungen haben? Nein, unmöglich. Ich glaube an Erwartungen, aber wir projizieren unsere unerfüllten Wünsche oft auf unsere Kinder. Und ich bin auch so. Ich konnte kein guter bhakta werden, aber ich erwarte von euch allen, gute bhaktas zu werden. Was ich nicht erreichen konnte, solltet ihr tun. Erlaubt ihr mir diese Erwartung?

(из лекци Свами Тиртхи, 06.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: У меня есть вопрос относительно ожиданий по отношению к детям. Потому что в материалистической культуре мы говорим «плоть от плоти моей и кровь от крови моей». И иногда, особенно материалистичные люди верят, что они продолжают свое существование через своих детей. И если они чего-то не достигли, их дети могут этого достичь. Например, моя мама хотела, чтобы я играл на скрипке, потому что она не стала музыкантом, и я играл на скрипке некоторое время, теперь я вообще не могу играть, потому что я не хотел играть, только моя мама хотела, чтобы я играл. Мой вопрос в том: имеют ли ожидания, которые родители проецируют на своих детей, какое-либо отношение к настоящей любви или просто к их неудовлетворенным амбициям?

Свами Тиртха: У меня есть другой вопрос: ради меня, можешь ли ты сыграть на скрипке для Кришны?

Ответ: Я никогда не пробовал. Да, Махарадж.

Свами Тиртха: Я верю в ожидания. Потому что если бы, например, Гурудев или мои старшие братья не ожидали, что я присоединюсь, буду делать, учиться, практиковать, служить, я бы этого не делал. Поэтому я думаю, что хорошие ожидания очень, очень полезны. Они могут очень помочь. Или по утрам и вечерам вы ожидаете, что я буду читать лекцию, верно? Может быть, это полезно. Поэтому я думаю, что ожидания хороши, но у нас должны быть правильные ожидания — по отношению к себе и к нашему окружению. В нашей традиции есть очень хороший пример ожиданий отца по отношению к сыну. Это был отец Шрилы Прабхупады, у которого было два главных ожидания по отношению к своему сыну. Что было первым? Что он станет не скрипачом, а игроком на мридханге. Идеальным игроком на мридханге. А что было вторым?

Парамананда: Стать великим преданным Радхарани.

Свами Тиртха: Правильно. Так что, у нас должны быть правильные ожидания. Тогда сыновья вырастут, чтобы их оправдать. Если наше сознание основано на духовности, тогда у нас будут хорошие ожидания. Чистота — это ключ. Если у нас чистое сознание, то можем ли мы иметь плохие желания или пагубные отношения? Нет, невозможно.

Я верю в ожидания; но определенно часто мы проецируем наши неисполненные желания на наших детей. И я тоже такой. Я не смог стать хорошим преданным, но я надеюсь, что все вы станете хорошими преданными. То, чего не смог достичь я, должны сделать вы. Вы позволяете мне иметь это ожидание?