Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

We have to study Jiva Goswami’s purports to the mahamantra. First he gives the text that he shall discuss. Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare/ Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare. You know, our scope is small. And our ability to change between different moods is very weak. But he is very much able to give one, and another, and yet another type of explanation. So, he will explain the depths of the mahamantra in three different moods, three different emotional understandings. The first one is in the mood of aishwarya-gyana, or the majestic consciousness. Actually he discusses the different words included in the mahamantra, which are not many, it’s only three words – Hare, Krishna and Rama. So he will give an explanation to these three words first in this mood of aishwarya, the majestic understanding of Godhead.

“Harati – to take away. As He will take away the three kinds of sufferings of all those, who remember Him and also He will remove all the sins, sinful reactions coming from previous unlimited number of births, therefore He is called Hari.” So, Hari means a person who will remove. Remove the three kinds of sufferings and the unlimited sinful reactions.

I think this understanding is very close to us, to the beginner practitioners. What is so painful for us? Many times people say ‘Life is so painful!’ And then they start to try to enjoy life. So what is so painful in life? One major element here is the suffering. Although we don’t want it, we want to avoid suffering, it will come anyway. Just as we discussed recently: if we come here, if we take birth, it’s for sure that we shall go. Yet we are surprised by death. Why? If you live, it’s for sure you will pass away. Don’t be surprised. Of course the feeling is painful, but this is something very natural. Yet we perceive death as something frightening or fearful or painful.

So life is suffering. Well, in our culture in the West people say, ‘Oh, life is for enjoyment’ – and then everybody is complaining. ‘Life is a party’ – but then your face is sour. In the East everybody knows that life is suffering – yet people smile. I think in our system something is wrong. If we project our hopes over life, then we shall face the brutal reality. While those who analyze life and understand philosophically that basically, material life is suffering, they can enjoy, so to say, the hope that they can go beyond.

But Hari, this special aspect of Krishna, will remove this feeling of suffering. Actually, it is declared that people don’t suffer due to the things around them, but they suffer due to how they perceive them. Therefore we can agree that actually, as vaishnava practitioners – those who have a shelter, those who have a spiritual goal – you have no right to complain. Maybe you have some reason to complain, but you have no right to complain. It’s easy to say it and easy to smile when you hear it, but please apply it. Why? Because we don’t suffer due to the things around us, but we suffer due to our perception. The psychology department agrees?

Bhagavat Prasad: Yes, Gurudev, absolutely.

Swami Tirtha: This is the only reason for people to suffer. They have a wrong perception. The first step in yoga, the first step in spiritual life is: purify your vision. Come to your senses, have a perfect perception.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nos, akkor fogjunk is hozzá Dzsíva gószvámí mahámantra magyarázatainak a tanulmányozásához. Először is azzal kezdi, hogy ismerteti velünk magát a mantrát, amit vizsgálni fog: Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Mint már említettük, a hatósugarunk igen kicsi, illetve az Istenhez fűződő hangulatok között kevésbé tudunk váltani, cserélgetni. Ezzel szemben Dzsíva gószvámí igen is képes arra, hogy egyre újabb és újabb magyarázatokat adjon a mahámantra értelmezéséhez. Tehát most a Szent Nevek mélységének három különböző hangulatú és érzelmű megértését fogja ismertetni velünk. Az első az aisvarja-gjána, Krisna fenségességéről való tudatosság. Valójában Dzsíva gószvámí a mahámantrában található három szót vizsgálja, melyek a Haré, Krisna és Ráma nevei. Szóval először ennek a három szónak az aisvarja hangulatú magyarázatait adja, a fenséges Isten megértésének a magyarázatát.

„Harati, az Aki elvesz. Mivel Ő elveszi mindazoknak, akik Rá emlékeznek a háromféle szenvedését, bűnét és bűnös visszahatásait, melyek a végtelen számú korábbi születésekben halmozódtak fel, ezért hívják Őt Harínak.” Tehát Harí, az a személy, Aki elvesz, el-hárí-tja a háromféle szenvedést, és a mérhetetelen bűnös visszahatásokat.

Úgy hiszem hozzánk, mint kezdő gyakorlókhoz ez a fajta tudatosság nagyon közel áll. Mi az, ami ennyire fájdalmas a számunkra? Hiszen sokszor mondják, hogy ‘Az élet nagyon gyötrelmes!’, ezért megpróbálják élvezni az emberek. Nos, mivel itt a fő momentum a szenvedés, mi az ami ennyi nehézséget okoz az életben? Annak ellenére, hogy nem akarjuk, illetve inkább el akarjuk kerülni ezt a szenvedést, mégis mindenben ott található. Mint ahogy nemrég beszélgettünk arról, hogy ha egyszer ide születünk, akkor az is biztos, hogy el fogunk menni innen, mégis csodálkozunk azon, hogy van halál. Miért? Mert, ha élünk, akkor az is biztos, hogy meg fogunk halni, ezen nem kell meglepődnünk. Természetesen ez egy fájdalmas dolog, ugyanakkor nagyon természetes is. Mégis alapvetően egy nagyon félelmetes és fájdalmas történésnek tartjuk.

Tehát térjünk vissza ahhoz, hogy az élet szenvedés. Itt a nyugati kultúrában az emberek azt mondják, hogy, ‘Az élet arra való, hogy élvezzük’, aztán meg mindenki csak panaszkodik. ‘Az élet szórakozás’, viszont az arcotok igencsak savanyú ábrázatot mutat. Ezzel szemben keleten mindenki tudja, hogy az élet szenvedés, mégis ott, mosolyognak az emberek. Azt hiszem nálunk nem stimmel valami! Ha nagyon reménykedve nézünk a jövő elébe, akkor szembesülni fogunk a kegyetlen valósággal. Míg azok, akik vizsgálgatják, filozófikusan elemzik az életet, és tisztában vannak vele, hogy az anyagi élet alapvetően szenvedés, azok képesek élvezni az életet, úgymond reménykednek, hogy ezen majd felül tudnak kerekedni..

Tehát Harí, Krisnának az a különleges aspektusa, Aki elveszi ezt a szenvedő érzést.  Valójában köztudott, hogy az emberek nem attól szenvednek ami történik velük, hanem attól ahogy viszonyulnak a dolgokhoz. Ezért egyetérthetünk abban, hogy vaisnava gyakorlóként, hiszen oltalom alatt állunk, van lelki célja az életünknek, és nem szabad panaszkodnunk. Tehát, meglehet, hogy van okotok, de nincs jogotok panaszkodni! Tudom ezt könnyű mondani és mosolyogni mindaddig, amíg csak hallunk erről, de kérlek próbáljátok meg alkalmazni is! Miért? Mert nem a körülöttünk lévő dolgok miatt szenvedünk, hanem ahogy saját magunk felfogjuk azokat. Ti pszichológusok is egyetértetek ezzel?

Bhagavat-praszád: Igen, Gurudév, teljesen!

Szvámí Tírtha: Ez az egyetlen oka annak, hogy az emberek szenvednek. Rosszul viszonyulnak a dolgokhoz. A jóga, és a lelki élet legelső tanítása az, hogy: tisztítsátok meg a látásmódotokat. Térjetek észhez, tökéletesítsétek a látásotokat!

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 05.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Нека разгледаме поясненията на Джива Госвами за махамантрата. Най-напред той дава текста, за който ще говори. Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе. Знаете ли, нашият обхват е малък. И способността ни да сменяме различните настроения е много слаба. Но той е напълно способен да даде един, втори, че и трети тип обяснение. И така, той ще разтълкува дълбините на махамантрата в три различни настроения, в три различни емоционални разбирания. Първото е в настроението на айшваря-гяна, или съзнанието за могъществото на Бога. Всъщност той говори за различните думи, включени в махамантрата, които не са много, само три са – Харе, Кришна и Рама. Така че той ще даде тълкувание на тези три думи първо в настроението айшваря, величественото разбиране за Господ.

„Харати – да отнеме. Той ще отнеме трите вида страдания на всички онези, които Го помнят и ще отнеме всички грехове, греховните последици, идващи от предходните безчет животи; затова Го наричат Хари.” И така, Хари означава онзи, който премахва. Премахва трите вида страдания и безбройните греховни последици.

Мисля, че това разбиране е много близко до нас, начинаещите практикуващи. Кое е толкова болезнено за нас? Често хората казват: „Животът е толкова болезнен!“ Пък след това започват да се стремят да му се наслаждават. И кое е толкова мъчително в живота? Един основен елемент тук е страданието. Макар да не го искаме, да жадуваме да избегнем страданието, то въпреки това идва. Точно както говорихме наскоро: щом идваме тук, щом се раждаме, сигурно е и, че ще си тръгнем. При все това се изненадваме от смъртта. Защо? Щом си жив, значи неминуемо ще отминеш. Не се изненадвай. Разбира се, чувството е болезнено, но това е съвсем естествено. Обаче ние възприемаме смъртта за нещо плашещо, страховито или мъчително.

Така че животът е страдание. В нашата западна култура хората казват: „О, животът е за наслаждение“ – а пък всички се оплакват. „Животът е купон!“ – а пък лицето ти е кисело. На изток всички знаят, че животът е страдание – а всички се усмихват. Мисля, че в нашата система нещо не е наред. Ако проектираме надеждите си върху живота, ще се натъкнем на грубата реалност. Ала онези, които анализират живота и философски разбират, че като цяло материалният живот е страдание, те могат да се радват на надеждата, че ще съумеят да минат отвъд него.

Но Хари, този специален аспект на Кришна, ще отнеме това усещане за страдание. Всъщност казано е, че хората не страдат заради нещата около себе си, а страдат от начина, по който ги възприемат. Затова можем да се съгласим, че в действителност, като практикуващи ваишнави – които имат подслон, които имат духовна цел – нямате право да се оплаквате. Може да имате някакви причини да се оплаквате, но нямате право да се оплаквате. Това е лесно да се каже и е лесно да се усмихвате, когато го чуете, но моля ви, прилагайте го. И защо? Защото ние не страдаме от нещата, които ни сполитат, а от начина ни на възприемане. Факултетът по психология съгласен ли е?

Бхагават Прасад: Да, Гурудев, абсолютно.

Свами Тиртха: Това е единствената причина хората да страдат. Те имат погрешно възприятие. Първата стъпка в йога, първата стъпка в духовния живот е: пречистете виждането си. Елате на себе си, добийте съвършено възприятие.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

These days we discussed certain types of relationships between human beings and the Supreme Lord. And these divine relationships are reflected in our daily human life. One such relationship was the neutral relationship. What happens if we associate with the angels in a neutral way? Nothing. ‘Angel – all right. I am still the same.’

If our resistance starts to melt a little bit, then some positive feeling will manifest. This is when from an outsider I start to become an insider. Then some service mood will manifest. ‘All right, he is an angel wearing white robes. But this world is so contaminated, his white trousers always become dirty, so I am ready to clean his trousers.’ Or ‘He is flying all over, I want to give some food to him so that he can fly further.’ Some service mood is there.

As soon as we start to treat our angels with service mood, they will accept it. If you are in a passive disposition, they will accept your passive, neutral disposition, but there is no feedback. If you start to be more active, they will accept it. If we take one step further and if we try to establish some friendship with these angels, they will act like friends – it’s a much more intimate, much more intensive connection. And when we take further steps, they are ready to respond in the way we try to approach them. So very soon we can understand that our spiritual master is our eternal father, for example, taking all possible care of us. If you have such a father, that’s a good feeling, right? I have no care about my life, because he takes care of it.

So, everything is based on relationship. And if we go further and further in our spiritual understanding, spiritual enlightenment, we shall see more refined and more delicate aspects of the saints around us. Try to find the saints in your life. Find your angels and follow them. That is the divine path. And if our master instructs us in spiritual life, then we have to follow.

Question: What happens if you let your hand be held by an angel, and what happens if you let him lead you?

Swami Tirtha: You will fly. Then the real transformation will start. Because an angel, or a spiritual personality, comes from a different plane of existence. But we have no information of that. Do you remember the feeling when you visit an unknown city, for example? You don’t know where to go, where to turn. That’s a very strange feeling, you feel stranded. You don’t speak the language, you have a lot of problems. Just imagine yourself – all of a sudden you are transferred to the spiritual sky. It is an unknown place for us. ‘I know Sofia, but I don’t know the spiritual sky. Please, somebody guide me. Where is the telephone? Where is the Ladies’ Market[1]?’ I tell you, in the spiritual sky there must be Ladies’ Market. It’s called Gopi Bazar. You know, somebody has to guide us, somebody has to introduce us: “Come with me! This is your place, feel safe. Don’t worry.” That’s the guide. The guide – then you will feel safe. ‘Even though I don’t know the place, I trust that I am under full care.’

So, what happens if an angel takes our hand? He will lead us – through fire and water, and thorny bushes, and unexpected experiences on the path of eternity. So be prepared for an exiting journey. Excitement – this will happen, but of a spiritual type. And why? Because that land is made up of mercy. These messengers are representatives of ultimate mercy.

(to be continued)

[1] A well-known marketplace in Sofia

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az elmúlt napokban a Legfelsőbb Úr és az emberek közötti különböző típusú kapcsolatokról beszélgettünk, illetve arról, ahogy ezek az isteni kapcsolatok tükröződnek a hétköznapi életünkben. Ezek közül az egyik, a semleges kapcsolat. Mi történik akkor, ha semleges módon társulunk az angyalokkal? Semmi. ‘Ő egy angyal, hát jól van, de ettől  én még ugyanaz vagyok.’

Viszont, ha kicsit oldódik az ellenállásunk, akkor már némi pozitív érzés is támad bennünk, és ez az a pont, amikor a körön kívülről bekerülünk a körön belülre. Ezután már némi szolgálatkész hangulat is megjelenik. ‘Jól van, ő egy fehér ruhás angyal, de mivel ez a világ annyira mocskos, ezért a fehér nadrágja mindig beszennyeződik, de én szívesen kitisztítom.’ Vagy ‘Mivel Ő sokfelé repül, ezért szeretnék adni neki valami ennivalót, hogy tovább tudjon menni.’ Itt már egy szolgálatkész hangulat is megjelenik.

Amint szolgálatkész módon közeledünk az őrangyalunkhoz, akkor ő azt kedvesen el is fogja fogadni. Ha viszont egy passzív, semleges viszonyban vagyunk vele, akkor bár elfogadja azt is, de abban az esetben nem fogunk semmilyen visszajelzést, visszacsatolást kapni tőle. De, ha egyre nagyobb aktivitást mutatunk feléje, akkor ő azt is el fogja fogadni. Ha még tovább megyünk és próbálunk baráti viszonyt kialakítani az őrangyalunkkal, akkor ő is barátként fog közeledni felénk, ami már egy sokkal bensőségesebb, sokkal intenzívebb kapcsolat lesz. És ha még további lépéseket is teszünk, akkor ő kész lesz úgy viszonyulni hozzánk, ahogyan mi próbálunk közeledni feléje. Így nagyon hamar megérthetjük azt, hogy például a lelki tanítómesterünk az örök Atyánk, aki az összes lehetséges módon gondoskodik rólunk. Ugye az jó érzés, ha van egy ilyen Apánk? ‘Már nem kell törődnöm az életemmel, majd Ő gondomat viseli.’

Tehát mindennek a kapcsolat az alapja. És ha egyre tovább haladunk a lelki megértésben, a lelki megvilágosodásban, akkor egyre finomabb és egyre tisztább oldalukat fogjuk látni a körülöttünk élő szenteknek. Próbáljatok ilyen szenteket, ilyen angyalokat találni az életetekben és kövessétek őket. Ez az áhitat útja. S ha a mesterünk útmutatást ad a lelki életünkre vonatkozólag, akkor azt követnünk kell.

Kérdés: Mi történik akkor, ha hagyjuk, hogy egy angyal fogja a kezünket és vezessen bennünket?

Szvámí Tírtha: Akkor szárnyalni fogtok és elkezdődik az igazi transzformáció, mivel egy angyal, vagy egy lelki személyiség a létezés egy másik síkjáról származik. Viszont erről nincsenek információink. Talán ismerős az érzés, amikor egy ismeretlen városba kerültök, és nem tudjátok, hogy merre menjetek, hol kell befordulnotok. Ez egy nagyon kellemetlen helyzet, elveszettnek érezhetitek magatokat. Nem beszélitek a nyelvet, sok nehézségetek adódhat. Csak képzeljétek el magatokat, ahogy hirtelen bekerültök a lelki világba, ami egy ismeretlen hely a számotokra. ‘Szófiát jól ismerem, de a lelki világot azt nem!, legyen szíves valaki mutassa meg nekem a dolgokat! Hol van a telefon? Hol van a híres ’Női piac?’ Megjegyzem, hogy a lelki világban is biztos van ’Női piac’, csak ott úgy hívják, hogy Gópí Bazár. Tudjátok, kell, hogy legyen valaki, aki odavezet és bemutatja nekünk: „Jöjj velem! Ne félj, ez itt a te helyed, most már biztonságban vagy, érezd magad otthon.” Ilyen egy vezető, akivel biztonságban érezhetjük magunkat. ‘Bár nem ismerem ezt a helyet, mégis teljesen bízom abban, hogy gondomat fogják viselni.’

Szóval mi történik, ha egy angyal megfogja a kezünket? Vezetni fog minket az öröklét útján tűzön-vízen, szúrós bokron, és váratlan helyzeteken át. Tehát készüljünk fel egy izgalmas utazásra, ami igazán bámulatos lesz, méghozzá lelki módon! Miért? Mert ott minden kegy alapú, és ezek az angyali hírnökök a végső kegyelem képviselői.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Тези дни говорим за различните видове взаимоотношения между човешките същества и Всевишния Бог. А тези божествени взаимоотношения се отразяват в ежедневния ни човешки живот. Една такава връзка беше неутралната. Какво се случва, ако общуваме с ангела по неутрален начин? Нищо. „Ангел – много хубаво. Но аз съм си все същият.“

Ако съпротивата ни мъничко започне да се топи, ще се проявят някои позитивни чувства. Това е когато от външен човек започвам да ставам вътрешен. Тогава се появява настроение за служене. „Добре, този ангел носи бели дрехи. Но този свят е толкова замърсен, че белите му панталони винаги се цапат, затова съм готов да пера панталоните му.“ Или „Той лети насам-натам. Готов съм да му дам храна, за да си има, като лети по-нататък.“ Има настроение на служене.

Веднага щом започнем да се отнасяме към ангелите си в настроение на служене, те ще го приемат. Ако сте в пасивно настроение, те ще приемат пасивното ви неутрално благоразположение, но няма да има отклик. Ако станете по-активни, ще го приемат. А ако направим още една стъпка по-нататък и се постараем да развием приятелство с тези ангели, те ще се държат като приятели – което е много по-съкровена, много по-наситена връзка. Направим ли още по-нататъшни стъпки, те са готови да ни отвръщат по начина, по който ние подхождаме. Така много скоро можем да разберем, че духовният ни учител е наш вечен баща, например, който се грижи за нас по всякакъв начин. Да имате такъв баща, е добро чувство, нали? Аз нямам грижи за живота си, защото той се грижи за него.

Така че всичко се опира на връзката. И ако отиваме все по- и по-нататък в духовното си разбиране, в духовното просветление, ще виждаме все по-пречистени и фини аспекти на светците около нас. Стремете се да откриете светците в живота си. Намерете своите ангели и ги следвайте. Това е божественият път. А когато духовният ни учител ни дава насоки в духовния живот, нека ги следваме.

Въпрос: Какво се случва, ако оставиш ръката ти да бъде хваната от ангел и какво се случва, ако го оставиш да те поведе?

Свами Тиртха: Ще полетиш. Тогава ще започне истинската промяна. Защото ангелът, духовният човек, идва от едно различно ниво на съществуване. Но ние нямаме информация за него. Спомняте ли си усещането, когато например посещавате непознат град? Не знаете къде да идете, накъде да вървите. Това е много особено чувство, усещате се изоставен. Не говорите езика, имате много проблеми. Само си представете, че изведнъж се пренесете в духовното небе. То е непознато място за нас. „Познавам София, но не познавам духовното небе. Моля ви, някой да ме води. Къде е телефонът? Къде е Женският Пазар?“ Казвам ви, в духовния свят непременно трябва да има Женски Пазар. Нарича се Гопи Пазар. Разбирате, някой трябва да ни поведе, да ни въведе: „Ела с мен. Ето тук е твоето място, чувствай се в безопасност. Не се тревожи.” Той се нарича водач. С водача се чувстваш сигурен. „Дори и да не познавам мястото, доверявам се на грижите му.“

Така че какво се случва, ако някой ангел ни хване за ръка? Той ще ни поведе – през огън и вода, през трънливи храсти и неочаквани преживелици по пътя към вечността. Така че подгответе се за неочаквано пътуване. Въодушевление – това ще се случи, обаче специален тип въодушевление. И защо? Защото онази земя е съставена от милост. Тези пратеници са представители на висшата милост.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 am Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

In diesen Tagen haben wir bestimmte Arten von Beziehungen zwischen Menschen und dem höchsten Herrn besprochen. Und diese göttlichen Beziehungen spiegeln sich in unserem täglichen menschlichen Leben wider. Eine solche Beziehung war die neutrale Beziehung. Was passiert, wenn wir uns auf neutral Weise mit den Engeln verbinden? Nichts. „Engel – alles klar. Ich bin immer noch derselbe.“

Wenn unser Widerstand ein wenig nachlässt, wird sich ein positives Gefühl zeigen. Das ist, wenn ich von einem Außenseiter zu einem Insider werde. Dann wird sich eine gewisse Dienstbereitschaft zeigen. „Alles gut, er ist ein Engel in weißen Gewändern. Aber diese Welt ist so verunreinigt, seine weißen Hosen werden immer schmutzig, also bin ich bereit, seine Hosen zu reinigen.“ Oder „Er fliegt überall herum, ich möchte ihm etwas zu essen geben, damit er weiterfliegen kann.“ Es ist eine gewisse Dienstbereitschaft da.

Sobald wir beginnen, unsere Engel mit einer dienenden Haltung zu behandeln, werden sie das annehmen. Wenn ihr passiv eingestellt seid, werden sie eure passive, neutrale Einstellung akzeptieren, aber es gibt kein Feedback. Wenn ihr anfangt, aktiver zu werden, werdet sie das akzeptieren. Wenn wir einen Schritt weiter gehen und versuchen, eine Art Freundschaft mit diesen Engeln aufzubauen, werden sie sich wie Freunde verhalten – es ist eine viel intimere, viel intensivere Verbindung. Und wenn wir weitere Schritte unternehmen, sind sie bereit, so zu reagieren, wie wir versuchen, uns ihnen zu nähern. So können wir sehr bald verstehen, dass unser spiritueller Meister beispielsweise unser ewiger Vater ist, der sich so gut wie möglich um uns kümmert. Wenn man einen solchen Vater hat, ist das ein gutes Gefühl, nicht wahr? Ich mache mir keine Sorgen um mein Leben, weil er sich darum kümmert.

Alles basiert also auf Beziehungen. Und wenn wir in unserem spirituellen Verständnis, unserer spirituellen Erleuchtung immer weiter voranschreiten, werden wir feinere und feinere Aspekte der Heiligen um uns herum erkennen. Versucht, die Heiligen in eurem Leben zu finden. Findet eure Engel und folgt  ihnen. Das ist der göttliche Pfad. Und wenn unser Meister uns im spirituellen Leben unterweist, müssen wir ihm folgen.

Frage: Was passiert, wenn man seine Hand von einem Engel halten lässt, und was passiert, wenn man sich von ihm führen lässt?

Swami Tirtha: Ihr werdet fliegen. Dann beginnt die wahre Transformation. Denn ein Engel oder eine spirituelle Persönlichkeit kommt aus einer anderen Existenzebene. Aber darüber haben wir keine Informationen. Erinnert ihr euch an das Gefühl, wenn ihr zum Beispiel eine unbekannte Stadt besucht? Ihr wisst nicht, wohin ihr geht, wohin ihr euch wenden sollt. Das ist ein sehr seltsames Gefühl, ihr fühlt euch verloren. Ihr sprecht die Sprache nicht, ihr habt viele Probleme. Stellt euch vor – plötzlich werdet ihr in den spirituellen Himmel versetzt. Es ist ein unbekannter Ort für uns. „Ich kenne Sofia, aber ich kenne den spirituellen Himmel nicht. Bitte, kann mich jemand führen? Wo ist das Telefon? Wo ist der Frauen Markt?“ Ich sage euch, im spirituellen Himmel muss es einen Frauen Markt geben. Er heißt Gopi Bazar. Wisst ihr, jemand muss uns führen, jemand muss uns vorstellen: „Kommt mit! Dies ist euer Ort, fühlt euch sicher. Macht euch keine Sorgen.“ Das ist der Führer. Mit dem  Führer werdet ihr euch sicher fühlen. „Auch wenn ich den Ort nicht kenne, vertraue ich völlig , dass ich in voller Obhut bin.“

Was also passiert, wenn ein Engel unsere Hand nimmt? Er wird uns führen – durch Feuer und Wasser, und dornige Büsche und unerwartete Erlebnisse auf dem Weg der Ewigkeit. Macht euch also auf eine aufregende Reise gefasst. Aufregung – das wird passieren, aber auf spiritueller Art. Und warum? Weil dieses Land aus Barmherzigkeit besteht. Diese Boten sind Vertreter der ultimativen Barmherzigkeit.

Fortsetzung folgt

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

В эти дни мы обсуждали определенные типы отношений между людьми и Верховным Господом. А эти божественные отношения отражаются в нашей повседневной человеческой жизни. Одними из таких отношений были нейтральные отношения. Что произойдет, если мы будем общаться с ангелами нейтрально? Ничего. «Ангел — хорошо. Но я все тот же».

Если наше сопротивление начнет немного таять, то проявится какое-то позитивное чувство. Это когда из аутсайдера я начинаю становиться своим. Тогда проявится какое-то настроение служения. «Хорошо, он ангел в белых одеждах. Но этот мир так загрязнен, его белые брюки всегда становятся грязными, поэтому я готов почистить его брюки». Или «Он летает повсюду, я хочу дать ему немного еды, чтобы он мог лететь дальше». Какое-то настроение служения есть.

Как только мы начнем относиться к нашим ангелам с настроением служения, они примут это. Если вы находитесь в пассивном расположении, они примут ваше пассивное, нейтральное расположение, но не будет никакой обратной связи. Если вы начнете быть более активными, они примут это. Если мы сделаем еще один шаг и попытаемся установить некоторую дружбу с этими ангелами, они будут вести себя как друзья — это гораздо более близкая, гораздо более интенсивная связь. И когда мы сделаем дальнейшие шаги, они готовы ответить тем способом, которым мы пытаемся приблизиться к ним. Поэтому очень скоро мы сможем понять, что наш духовный учитель — это наш вечный отец, например, проявляющий всю возможную заботу о нас. Если у вас есть такой отец, это хорошее чувство, не так ли? Мне нет дела до моей жизни, потому что он заботится о ней.

Так что, все основано на отношениях. И если мы пойдем дальше и дальше в нашем духовном понимании, духовном просветлении, мы увидим более утонченные и более тонкие аспекты святых вокруг нас. Постарайтесь найти святых в своей жизни. Найдите своих ангелов и следуйте за ними. Это божественный путь. И если наш учитель наставляет нас в духовной жизни, то мы должны следовать.

Вопрос: Что произойдёт, если вы позволите ангелу взять вас за руку и что произойдёт, если вы позволите ему вести вас?

Свами Тиртха: Вы полетите. Тогда начнется настоящая трансформация. Потому что ангел или духовная личность приходит из другого плана существования. Но у нас нет информации об этом. Помните ли вы чувство, когда вы посещаете незнакомый город, например? Вы не знаете, куда идти, куда повернуть. Это очень странное чувство, вы чувствуете себя потерянным. Вы не говорите на языке, у вас много проблем. Просто представьте себя — внезапно вы переноситесь в духовное небо. Это неизведанное для нас место. «Я знаю Софию, но я не знаю духовного неба. Пожалуйста, кто-нибудь, проведите меня. Где телефон? Где находится «Женский рынок?» [1] Я говорю вам, в духовном небе должен быть Женский рынок. Он называется Гопи-Базар. Знаете, кто-то должен нас вести, кто-то должен нас представить: «Пойдем со мной! Это твое место, чувствуй себя в безопасности. Не волнуйся». Это проводник. Проводник — тогда ты почувствуешь себя в безопасности. «Хотя я и не знаю этого места, я уверен, что нахожусь под полной опекой».

Итак, что же произойдет, если ангел возьмет нас за руку? Он проведет нас – через огонь и воду, и колючие кусты, и неожиданные переживания на пути к вечности. Так что будьте готовы к захватывающему путешествию. Волнение – это произойдет, но духовного типа. И почему? Потому что эта земля состоит из милосердия. Эти посланники являются представителями высшего милосердия.

(продолжение следует)

[1] Известный рынок в Софии

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.05.2018, Rila)

So far we have been discussing some aspects of the holy name. We can say a lot about chanting; or we can chant. Actually there are two ways to gain experience of any object, any topic, including life. Either you expose yourself to life as an experience, simply you live; or you observe the things happening – you observe the things happening to you, you observe the life of others, what’s happening to them and then you come to some conclusions. If our scope is very much limited, then most probably our experience will be limited as well. The frog who is living in a well will think that this is the whole universe. And if a mendicant-frog comes and tells him, “I will go to check out the sea,” our friend from the well will say, “Sea? What is that? Here is the whole universe; what is beyond it?”

If our scope of experience is very much limited, then most probably our concept will also be limited. So, either you live in a very small, very limited environment, or you observe the things. But if your capacity to observe is also very limited, then you will not reach proper conclusions. If we agree on this point, that there are two ways to come to some conclusions: either you expose yourself, you try it for yourself, or you think about it, I think we can apply this same method over the mahamantra, the holy name, as a meditation.

But of course, here both observation and practice are based on spiritual desire. If I say to observe or to study the holy name, what do I mean? I mean to study the opinion of senior acharyas. So, learn the opinion of others, and most probably that will help to formulate your own opinion. The other option is that you start to chant – you try it for yourself.

And these two methods are not really separate from each other. If we learn the opinion of other senior practitioners, that will help our taste to grow; and the more taste we develop, we shall understand the opinion of others better. Do you agree? So, I have a humble suggestion: let’s try to exercise both methods. Let us learn something about the opinion of senior vaishnava acharyas; and also let’s try to taste the holy name for ourselves. Because we might have very different opinions about the process and about the effects of the holy name in general. But what is the depth of understanding of senior acharyas?

We understood that we appreciate the holy name as a touchstone – whatever it touches, it turns into a different category. It changes the nature. It is pure, it is perfect in all respects, it will bring all blessings. Even if we don’t perceive these results very obviously happening in our life, at least theoretically we have to accept this definition. And then we can give it a try. Therefore, my suggestion is to read something about the explanation of Jiva Goswami to the holy name, to the mahamantra.

Jiva Goswami is the philosopher among the Goswamis. He was a little younger than the senior Goswamis, like Rupa and Sanatana Goswami, but his contribution to the foundations of vaishnava philosophy is immense. He has written treatises about the basic aspects and the basic questions of philosophy in general. These are the Sandarbhas; he wrote six Sandarbhas. These are very comprehensive works of vaishnava theology. And if somebody wants, for example, to defend the vaishnava faith, he should consult Jiva Goswami’s Sandarbhas. But it is complicated. He is a very well prepared debater. And at the same time a very, very intense practitioner. Therefore, we have to study his purports to the mahamantra.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.05. Rila-hegységbeni előadásából)

Eddig a Szent Név különböző megközelítéseiről beszélgettünk. Reggeltől estig beszélgethetünk a mantrázásról, de sokkal jobb, ha helyette inkább dzsapázunk. Valójában kétféle módon tudunk tapasztalatot szerezni bármivel kapcsolatban, legyen az tárgy, egy adott téma, vagy akár maga az élet. Vagy egyszerűen csak élünk és tapasztalatokat szerzünk az életről, vagy megfigyeljük, ahogy történnek velünk vagy másokkal a dolgok, és azután vonunk le következtetéseket. Ha elég szűk a hatókörünk, akkor meglehet, hogy a tapasztalataink is eléggé korlátozottak lesznek. A béka, aki egy kútban él, azt fogja gondolni, hogy az az egész világmindenség. Majd jön egy kolduló-szerzetes-béka és azt mondja a mi kútban élő kis békánknak, „Megyek és megnézem a tengert,” mire a barátunk megkérdezi lentről, hogy „Tenger? Az meg mi a csuda? Itt van a kútban az egész világmindenség, mi lehet ezen túl?”

Ha szűk körű tapasztalatokat tudunk csak szerezni, akkor valószínűleg korlátozott lesz a világról alkotott elképzelésünk is. Tehát vagy egy nagyon kis környezetben élünk, vagy megfigyeljük a dolgokat. Viszont, ha kevésbé jó megfigyelő képességgel rendelkezünk, akkor nem fogunk a megfelelő következtetésekre jutni. Ha egyet tudunk érteni abban, hogy kétféleképpen tudunk bizonyos következtetésekre jutni: egyrészt, hogy kipróbáljuk mi magunk a dolgokat, másrészt, hogy elgondolkodunk azokon, akkor úgy hiszem ezt a metódust a mahámantrára, mint Szent Névre meditációra is alkalmazhatjuk.

De természetesen, mind a megfigyelés, mind a gyakorlás a lelki vágyak függvénye. Viszont mire is gondolok itt, amikor azt mondom, hogy megfigyelni, vagy tanulmányozni a Szent Nevet? Arra, hogy tanulmányozzuk az előttünk járó ácsárják által leírt tapasztalatokat. Tehát vizsgáljuk meg mások véleményét, és valószínűleg ez fog segíteni a saját véleményünk kialakításában is. A másik lehetőség, hogy elkezdünk mantrázni, tehát saját magunk is kipróbáljuk.

Ez a két módszer nem igazán különül el egymástól. Ha megismerjük az előttünk járó, fejlettebb gyakorlók tapasztalatait az segíteni fog a saját lelki ízeink gyarapodásában is, és minél több ízt tapasztalunk, annál inkább meg fogjuk tudni érteni mások tapasztalásait. Egyetértetek ezzel? Lenne egy szerény javaslatom, hogy próbáljátok ki mindkét módszert. Ismerjük meg szenior vaisnava ácsárják állásfoglalását, és próbáljátok ki magatok is megízlelni a Szent Név nektárját. Hiszen meglehet, hogy eltérő véleményünk van magáról a folymatról és a Szent Név hatásáról általában véve. De vajon milyen mélységű is lehet az idősebb ácsárják megértése a mahámantráról?

Tehát megértettük azt, hogy úgy tekintsünk a Szent Névre, mint érintőkőre, bármivel is kerül kapcsolatba azt átlényegíti, megváltoztatja az addigi természetét. Tiszta, minden szempontból tökéletes és megad minden áldást. Még akkor is, ha nem látjuk teljesen egyértelmű eredményét az életünkben, ezért legalább elméletben el kell fogadnunk ezt a definíciót. Adjunk egy esélyt, hogy kipróbáljuk és megtörténhessen. Ezért javaslom, olvassunk bele Dzsíva gószvámí mahámantrához fűzött magyarázatába.

Dzsíva gószvámí volt a gószvámík közül a legnagyobb tudású filozófus. Kicsit fiatalabb volt a többi idősebb gószvámínál, mint Rúpa és Szanátan gószvámí, de mindaz, amivel a vaisnava filozófia alapjait tovább gazdagította az felbecsülhetetlen. Különböző tanulmányokat írt a filozófia alapvető felfogásáról, és általában a filozófiát érintő lényeges kérdésekről. Ezeket szandarbáknak (rendszerezett gyűjteményeknek) hívják, és ő hat szandarbhát írt. Ezek a vaisnava teológia nagyon jelentős, átfogó munkái. Ha valaki például meg akarja védeni a vaisnava hitet, akkor Dzsíva gószvámí szandarbháját kell tanulmányoznia. Viszont ez igen szerteágazóan bonyolult írásmű! Ő egy rendkívül felkészült vitapartner volt és ugyanakkor egy végtelenül intenzív gyakorlója is a folyamatnak, ezért nagyon ajánlott tanulmányoznunk a mahámantrához fűzött magyarázatait!

(folytatása következik)