Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 morning, Sofia)

We cannot understand a human being without his or her relationships. ‘I am the daughter of my father’ – this is a relationship; or ‘I am the boss of many people’ – this is another relationship; or ‘I am a servant of none’ – this is also a relationship. Or ‘I am a worshipper of the sun.’ We are always related to something, to somebody. Our life is determined by relationships. And what is the reason for this fact? It’s not the illusion, it’s not the material nature. The reason is that originally we are related to the Supreme source of all existence.

All alone you cannot understand a person. This bond of relationship originates from the spiritual sky. Therefore we have to properly understand all these different relationships that Krishna can have with the jivas or the jivas can develop with Kirshna.

Usually people here, in this material world, dream of an ideal relationship. But this is called illusion. Because what kind of ideal relationship do you want here on this planet Earth? First of all, you are not ideal. So you expect the other person to be ideal, ha? Come on! First look at yourself, then you will understand your shortcomings and you will be more compassionate to others – not to push your company on them too much.

If we dream of an ideal relationship, we should search for this on the spiritual platform. And I don’t want to tease you – of course we all need ideal solutions. But don’t be surprised that on this planet Earth some disturbance, some disharmony will happen – it’s natural. Therefore we have to find the ideal relationship on the spiritual platform.

So far we discussed the ideal neutral relationship, the ideal servitude and the ideal friendship. What else is there? What was the scale that we covered so far? Neutrality was a simple consciousness of accepting that God exists. Then we were a little bit more active, but in a subordinate manner. Then the friends started to act and behave on an equal platform. And if we go a little closer, then we see that some of the friends are younger, some of the friends are elder, but this is the scale – from a very far away connection to subordinate, to equal.

And now comes something different – when the devotees feel themselves superior. This is called parenthood.

“When ecstatic love develops into the relationship of parenthood and becomes steadily established, the relationship is called vatsalya-rasa. The exhibition of this vatsalya-rasa standard of devotional service can be found in the dealings of Krishna with His devotees who represent themselves as superior personalities like father, mother and teacher.”[1]

What does it mean, superior?

Paramananda: Somebody who is instructing us.

Krishna Priya: Who takes care of the younger.

Vedavid: Who is responsible.

Swami Tirtha: Yes; or simply we can say: who loves us. Of course, all others love their partners, but the superiors, their love is very close to unconditional. How about your mother? Whatever you do, all nonsense – she will love you. Very close to unconditional. So here we have to learn something from these examples. Because usually our love is conditional. ‘I love you, if…’ ‘Yes, but…’ And, now, I don’t propagate this so to say ‘unconditional love’, because I don’t believe it exists. Nevertheless, selflessness must be included. Until we are completely pure of all material contaminations and all false concepts, I doubt that we can speak about selfless love, because we are conditioned. Nevertheless, here in the love of a mother, in the service responsibility of a father we can see a very selfless attitude. And there is a big question: Whose love is greater – the love of the father or the love of the son? What is your opinion?

(to be continued)

[1] The Nectar of devotion Ch. 43

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.06-i szófiai reggeli előadásából)

Egy embert igazán a kapcsolataival együtt tudunk beazonosítani. Például ilyen kapcsolataink vannak, hogy: ‘Az Apám lánya vagyok’ vagy ‘Jópár ember főnöke vagyok’ vagy ‘Senkinek sem vagyok a szolgája’. Akár lehet, hogy ‘A Napot imádom Istenemként’, valakivel vagy valamivel mindig kapcsolatban állunk. Az életünket a kapcsolataink határozzák meg. Vajon miért van ez így? Nem az illúzió és nem az anyagi természet az oka, hanem az, hogy eredendően azzal állunk kapcsolatban, Aki a világon mindennek a Legfőbb forrása.

Önmagában nem ismerhetünk meg valakit, mivel a kapcsolatoknak ez a köteléke a Lelki Világból származik. Tudnunk kell helyesen értelmezni, vagy leginkább megérezni ezeket a különböző kapcsolatokat, amelyeket Krisna a dzsívákkal létesít, illetve ahogy a dzsívák közelednek Krisnához.

Általában az emberek ebben az anyagi világban egy eszményi kapcsolatról álmodoznak. Ezt hívják illúziónak, mert milyen ideális kapcsolatot remélhetünk itt a Földön? Először is, ti magatok sem vagytok ideálisak, de azt azért ugye elvárjátok hogy a másik fél az legyen? Na ne már! Először is nézzetek magatokba, hogy felismerjétek a saját hiányosságaitokat, így majd együttérzőbbek lesztek és nem fogjátok a saját elképzeléseiteket túlságosan ráerőltetni másokra.

Ha egy ideális kapcsolatról álmodunk, akkor azt a lelki síkon kell keresnünk. Nem tréfálkozni akarok veletek, mert természetesen mindannyiunknak eszményi megoldásokra van szüksége! De ne lepődjetek meg azon, hogy itt a Földön némi kellemetlenség és diszharmónia tapasztalható, ez természetes. Ezért kell az ideális kapcsolatra a lelki síkon rátalálnunk.

Eddig megtárgyaltuk az eszményi semleges kapcsolatot, az eszményi szolgai kapcsolatot és az eszményi baráti kapcsolatot. Melyek voltak azok a részletek, amikről ezek kapcsán beszéltünk? Az első, a semleges viszony, melynek lényege: az Isten létezéséről való tudatosság. Kicsit tovább haladva, már egy kis aktivitást is hozzátettünk, de ez még mindig egy alárendelt viszonyt mutat a Jóistennel. Ezt követte a baráti kapcsolat, ahol társai már egyenrangúként viszonyultak Krisnához. És ha ezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy itt elég nagy a szórás, vannak fiatalabb és idősebb barátok, vannak akik nagyon távoli kapcsolatban állnak Krisnával, és vannak akiket alárendelt, illetve egyenrangú viszony fűz Hozzá.

Ezek után következik egy teljesen más rasza, amikor a bhakták látszólag Krisna fölé kerülnek, és egyfajta gondviselői pozíciót foglalnak el, ezt hívják szülői-raszának.

„Amikor az eksztatikus szeretet szülői kapcsolatok fejlődik és megingathatatlanná válik, a viszonyt vátszalja-raszának hívják. Az odaadó szolgálatban ez a vátszalja-rasza szint Krisnának az olyan bhaktákkal való viszonyában nyilvánul meg, akik feljebbvalóiként, például apjaként, anyjaként és tanítójaként jelennek meg.”

Mit jelent az, hogy feljebbvaló?

Paramánanda: Valaki, aki vezet bennünket.

Krisna-prijá: Aki gondoskodik a fiatalabbakról.

Védavid: Aki felelősséget vállal értünk.

Szvámí Tírtha: Igen, vagy egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy aki szeret bennünket. Természetesen, mindenki más is szereti a társát, de a feljebbvalók szeretete nagyon közel áll a feltétel nélküli szeretethez. Hogyan van ez a ti anyukátok esetében? Bármilyen ostobaságot csináltok is, ő szeretni fog benneteket. Tehát ez már nagyon közel van a feltétel nélküli szeretethez. Tehát tanulnunk kell ezekből a példákból, mivel a mi szeretetünk feltételhez kötött. ‘Szeretlek, ha…’ ‘Igen, de…’ Nem is propagálom tovább ezt az úgymond ‘feltétel nélküli szeretetet’, mert nem hiszem, hogy létezik. Viszont az önzetlenség benne kell, hogy legyen. Amíg nem vagyunk teljesen tiszták minden anyagi szennyeződéstől, addig kétlem, hogy beszélhetünk önzetlen szeretetről, mert mi magunk is feltételekhez kötöttek vagyunk. Viszont itt az anyai szeretetben, vagy az apai felelősségteljes szolgálatban egy nagyon is önzetlen hozzáállást láthatunk. A nagy kérdés az, hogy: Kinek nagyobb a szeretete, az apáé vagy a Fiúé? Mi a véleményetek?

(folytatása következik)

 1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 сутрин, София)

Не можем да разберем даден човек извън контекста на неговите взаимоотношения. „Аз съм дъщеря на моя баща“ – това е връзка; или „Аз съм шеф на много хора“ – това е друг тип връзка; или „Не съм слуга на никого“ – това също е връзка. Или пък „Аз съм поклонник на слънцето“. Винаги сме свързани с нещо, с някого. Животът ни е предопределен от взаимоотношенията. А каква е причината за това? Не е илюзията, не е материалната природа. Причината е, че изначално ние сме свързани с върховния източник на цялото съществуване.

Сам по себе си не можете да разберете човека. Тази връзка на взаимоотношенията произхожда от духовното небе. Затова трябва да разбираме правилно всички тези различни взаимоотношения, които Кришна може да има с дживите, или дживите могат да развият с Кришна.

Обикновено хората тук в този материален свят мечтаят за идеална връзка. Само че това се нарича илюзия. Що за идеални взаимоотношения искате тук, на тази планета Земя? Преди всичко, самите вие не сте идеални. И как очаквате другият да е идеален? Хайде стига! Най-напред погледнете себе си; тогава ще прозрете недостатъците си и ще бъдете по-състрадателни към другите – да не им натрапвате прекалено компанията си.

Ако мечтаем за идеални отношения, трябва да ги търсим на духовно ниво. И не искам да ви дразня – разбира се, всички се нуждаем от идеални решения. Но не се изненадвайте, когато на тази планета Земя се случват някакви смущения и дисхармония – това е естествено. Затова трябва да открием идеалната връзка на духовното ниво.

Досега говорихме за идеалните неутрални отношения, за идеалното служене и за идеалното приятелство. Какво друго има? Каква беше скàлата, по която се движехме досега? Неутралността беше простичкото съзнание да приемеш, че Бог съществува. След това имахме малко повече активност, но по подчинен начин. След това приятелите започват да действат и да се държат на равноправно ниво. А ако се доближим още мъничко, виждаме, че някои от приятелите са по-млади, други са по-възрастни, но това е скàлата – от много далечно отношение; към подчинение; към равенство.

И сега идва нещо различно – когато преданите се чувстват по-високопоставени. Това се нарича родителство.

„Когато екстатичната любов прерасне в родителски взаимоотношения и стане устойчива, тази връзка се нарича ватсаля-раса. Стандартът на предано служене във ватсаля-раса намира израз в отношението между Кришна и преданите Му, които се поставят в позицията на по-старши от Него, например баща, майка и учител.”[1]

Какво означава по-старши?

Парамананда: Някой, който ни наставлява.

Кришна Прия: Който се грижи за по-младите.

Ведавид: Който е отговорен.

Свами Тиртха: Да. Или просто можем да кажем: който ни обича. Разбира се и всички останали обичат своите партньори, но обичта на по-старшите е много близо до безусловната любов. Например майка ви; каквото и да правите, всякакви глупости – тя ще ви обича. Много е близо до безусловната любов. Така че има какво да научим от тези примери. Защото обикновено нашата любов поставя условия. „Ще те обичам, ако…“ или „Да, обаче…“ И сега не пропагандирам тъй наречената безусловна любов, понеже не вярвам, че съществува. При все това, трябва да има несебичност. Докато не сме напълно пречистени от всички материални замърсявания и фалшиви разбирания, съмнявам се, че можем да говорим за безкористна любов, тъй като сме обусловени. Въпреки всичко тук, в майчината любов, в служещата отговорност на бащата можем да видим едно много безкористно отношение. И има един голям въпрос: чия любов е по-голяма – любовта на бащата или любовта на сина? Какво е вашето мнение?

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 43

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 vormittags, Sofia)

Wir können einen Menschen nicht ohne seine Beziehungen verstehen. „Ich bin die Tochter meines Vaters“ – das ist eine Beziehung; oder „Ich bin der Chef vieler Leute“ – das ist eine andere Beziehung; oder „Ich bin niemandes Diener“ – das ist auch eine Beziehung. Oder „Ich bin ein Anbeter der Sonne.“ Wir sind immer mit etwas, mit jemandem verbunden. Unser Leben wird von Beziehungen bestimmt. Und was ist der Grund für diese Tatsache? Es ist nicht die Illusion, es ist nicht die materielle Natur. Der Grund ist, dass wir ursprünglich mit der höchsten Quelle aller Existenz verbunden sind.

Man kann Menschen nicht so einfach verstehen. Diese Beziehungsbindung hat ihren Ursprung im spirituellen Himmel. Deshalb müssen wir all diese verschiedenen Beziehungen, die Krishna mit den Jivas haben kann oder die Jivas mit Krishna entwickeln können, richtig verstehen.

Normalerweise träumen die Menschen hier in dieser materiellen Welt von einer idealen Beziehung. Aber das nennt man Illusion. Denn was für eine ideale Beziehung wollt ihr hier auf diesem Planeten Erde? Zunächst einmal seid ihr nicht ideal. Aber ihr erwartet, dass die andere Person ideal ist, nicht wahr? Na kommt! Schaut zuerst auf euch selbst, dann werdet ihr eure Unvollkommenheit verstehen und mitfühlender mit anderen sein – und ihnen eure Gesellschaft nicht zu sehr aufdrängen.

Wenn wir von einer idealen Beziehung träumen, sollten wir diese auf spiritueller Ebene suchen. Und ich möchte euch nicht ärgern – natürlich brauchen wir alle ideale Lösungen. Aber seit nicht überrascht, dass auf diesem Planeten Erde einige Störungen, einige Disharmonien auftreten – das ist natürlich. Deshalb müssen wir die ideale Beziehung auf spiritueller Ebene finden.

Bisher haben wir die ideale neutrale Beziehung, das ideale Dienen und die ideale Freundschaft besprochen. Was gibt es sonst noch? Welche Skala haben wir bisher abgedeckt? Neutralität war ein einfaches Bewusstsein, die Existenz Gottes zu akzeptieren. Dann waren wir etwas aktiver, aber auf untergeordnete Weise. Dann begannen die Freunde, auf gleicher Ebene zu handeln und sich zu verhalten. Und wenn wir etwas näher herangehen, sehen wir, dass einige der Freunde jünger sind, einige älter, aber das ist die Skala – von einer sehr weit entfernten Verbindung über untergeordnet bis hin zu gleichberechtigt.

Und jetzt kommt etwas anderes – wenn die Devotees sich überlegen fühlen. Das nennt man Elternschaft.

„Wenn sich ekstatische Liebe zu einer elterlichen Beziehung entwickelt und sich stetig etabliert, wird diese Beziehung Vatsalya-Rasa genannt. Die Darstellung dieses Vatsalya-Rasa-Standards hingebungsvollen Dienstes findet sich im Umgang Krishnas mit seinen Anhängern, die sich als ältere Persönlichkeiten wie Vater, Mutter und Lehrer darstellen.“ [1]

Was bedeutet ältere Persönlichkeiten?

Paramananda: Jemand, der uns unterrichtet.

Krishna Priya: Der sich um die Jüngeren kümmert.

Vedavid: Wer verantwortlich ist.

Swami Tirtha: Ja; oder wir können einfach sagen: Wer uns liebt. Natürlich lieben alle anderen ihre Partner, aber die Liebe der Älteren ist nahezu bedingungslos. Wie steht es mit eurer Mutter? Was auch immer ihr tut, allen Unsinn – sie wird euch lieben. Nahezu bedingungslos. Hier haben wir also aus diesen Beispielen etwas zu lernen. Denn normalerweise ist unsere Liebe an Bedingungen geknüpft. „Ich liebe dich, wenn…“ „Ja, aber…“ Und nun propagiere ich diese sozusagen „bedingungslose Liebe“ nicht, weil ich nicht glaube, dass es sie gibt. Dennoch muss Selbstlosigkeit eingeschlossen sein. Solange wir nicht völlig frei von allen materiellen Verunreinigungen und allen falschen Konzepten sind, bezweifle ich, dass wir von selbstloser Liebe sprechen können, weil wir an Bedingungen geknüpft sind. Dennoch können wir hier in der Liebe einer Mutter, in der Dienstverantwortung eines Vaters eine sehr selbstlose Haltung sehen. Und es gibt eine große Frage: Wessen Liebe ist größer – die Liebe des Vaters oder die Liebe des Sohnes? Was ist eure Meinung?

(Fortsetzung folgt)

1. der Nektar der Hingabe Kap. 43

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2018 утром, София)

Мы не можем понять человека без его или ее отношений. «Я дочь своего отца» — это отношения; или «Я начальник многих людей» — это другие отношения; или «Я никому не слуга» — это тоже отношения. Или «Я поклоняюсь солнцу». Мы всегда связаны с чем-то, с кем-то. Наша жизнь определяется отношениями. И в чем причина этого факта? Это не иллюзия, это не материальная природа. Причина в том, что изначально мы связаны с Высшим источником всего сущего.

Изолированно вы не сможете понять человека. Эта связь взаимоотношений берет начало в духовном небе. Поэтому мы должны правильно понять все эти различные отношения, которые Кришна может иметь с дживами или дживы могут развивать с Кришной.

Обычно люди здесь, в этом материальном мире, мечтают об идеальных отношениях. Но это называется иллюзией. Потому что какие идеальные отношения вы хотите здесь, на этой планете Земля? Во-первых, вы не идеальны. Поэтому вы ожидаете, что другой человек будет идеальным, ха? Да ладно! Сначала посмотрите на себя, тогда вы поймете свои недостатки и будете более сострадательны к другим — не будете слишком навязывать им свою компанию.

Если мы мечтаем об идеальных отношениях, мы должны искать их на духовной платформе. И я не хочу вас дразнить – конечно, всем нам нужны идеальные решения. Но не удивляйтесь, что на этой планете Земля будут происходить какие-то беспорядки, какая-то дисгармония – это естественно. Поэтому мы должны найти идеальные отношения на духовной платформе.

До сих пор мы обсуждали идеальные нейтральные отношения, идеальное служение и идеальную дружбу. Что еще есть? Какую шкалу мы охватили до сих пор? Нейтральность была простым принятием того, что Бог существует. Затем мы были немного более активны, но в подчиненной манере. Затем друзья начали действовать и вести себя на равной платформе. И если мы подойдем немного ближе, то увидим, что некоторые из друзей моложе, некоторые из друзей старше, но такова шкала — от очень далекой связи до подчиненной, до равной.

А теперь наступает нечто иное — когда преданные чувствуют себя выше. Это называется родительством.

«Когда экстатическая любовь развивается в родительские отношения и становится устойчиво устанавливаемой, такие отношения называются ватсалья-раса. Проявление этого стандарта преданного служения ватсалья-раса можно найти в отношениях Кришны со своими преданными, которые представляют себя как старшие личности, такие как отец, мать и учитель».”[1]

Что означает более старшие?

Парамананда: Тот, кто нас наставляет.

Кришна Прия: Кто заботится о младших.

Ведавид: Кто ответственный.

Свами Тиртха: Да; или просто можно сказать: кто нас любит. Конечно, все остальные любят своих партнёров, но у старших их любовь очень близка к безусловной. А как насчет вашей матери? Что бы вы ни делали, всякую ерунду — она будет вас любить. Очень близка к безусловной. Так что здесь нам нужно чему-то научиться из этих примеров. Потому что обычно наша любовь условна. «Я люблю тебя, если…», «Да, но…» И, вот, я не пропагандирую эту так сказать «безусловную любовь», потому что не верю, что она существует.

Тем не менее, бескорыстие должно присутствовать. Пока мы полностью не очистимся от всех материальных загрязнений и всех ложных концепций, я сомневаюсь, что мы можем говорить о бескорыстной любви, потому что мы обусловлены. Тем не менее, здесь, в любви матери, в служащей ответственности отца мы можем видеть очень бескорыстное отношение. И есть большой вопрос: чья любовь больше — любовь отца или любовь сына? Каково ваше мнение?

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности“, Гл. 43