



Archive for July, 2024
(from a lecture of Swami Tirtha, 04.05.2018, Rila)
Everything in life moves in circles. The circle is the ultimate form, the form of perfection. It is encrypted into our body. It is also a part of life in general and a cosmic symbol as well. And ultimately, we can say that it represents divine perfection.
There are some places where in their meditation room they have a sphere, like a globe in the centre, to meditate over this complete perfection. So, what should we do? Should we put a globe in the centre of our temple? Or should we put a sphere into our heart? Actually, it is already there, so it is not necessary to implement any external form or symbol. If you look around, everything moves in circles. The planetary systems are in a circle form, both in shape and trace. Your skull is a globe. Therefore, it is said that the universe is just like a great human being; and the small human being is just like a cosmos. So, macrocosm exists externally, microcosm exists on the atomic structure of matter; and in between the two there is this mesocosm – this is the human being.
These days we try to explain and understand the duties of human life. Especially in connection with the holy name, with God. I think we have learned a lot so far – about the radius and the radiance; also about the power of the holy name and its nature, why it is so important in this age. Therefore, we have to continue our studies into this science and experience of divine practice.
So, “Harer nama harer nama harer namaiva kevalam/ kalua nasty eva nasty eva nasty eva gatir anyatha – There is no other way than the holy name to reach perfection in this Kali Yuga.” With this quotation from the sacred scriptures we can develop some respect towards this practice of chanting God’s names. But what is the intrinsic nature of the holy name, of the mahamantra? This is our next topic that we have to inquire into.
First of all, I would like to recall a very special event, when Shrila Prabhupada gave a lecture in the old times. Sometimes he gave a lecture simply by sitting on the scene and one of his disciples was talking. Just imagine yourself, the founder-acharya, His Divine Grace is sitting, and you have to speak. I think you have to collect all your powers and commitment to fulfil that service. So, this devotee was describing the holy names, quoting the philosophy nicely, and then finally he mentioned that “Krishna is in His holy names”. Until that moment Shrila Prabhupada was only listening, listening; but at that moment he said, “Stop! Not correct!” Do you feel yourself in this situation? And he said, “He is not in the holy names, He is the holy name.”
Sometimes we are not precise enough in our wording. Which is a mistake, especially if we discuss divine science, the superior science of God. Bhakti-yoga is called ‘the scientific approach to the Supreme Lord’. Scientific! And for us scientific means that you know what is what. Many times science works with presuppositions, theories… Theory is not the truth. ‘This is the way we think today. Yesterday we were thinking in a different way and tomorrow we shall think in another way.’ Where is the truth? So, science means you know what is what, you are precise about what you are talking about. Therefore, we have to refer to the shastras – what they say about the nature of the holy name.
(to be continued)
(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)
Az életben minden körforgásban van. A kör egy végső forma, a tökéletesség megnyilvánulása, mely a testünkbe van kódolva és általában az élet része, egy egyetemes szimbólum. Végső soron azt mondhatjuk, hogy az isteni tökéletesség megtestesítője.
Vannak olyan helyek, ahol a meditációs szobában középen egy gömb található, mondjuk egy földgömb, hogy ezen a teljes tökéletességen meditálhassunk. Nos, ezután mi hogyan csináljuk? Tegyünk mi is egy földgömböt a templom közepére, vagy inkább egy gömböt a szívünkbe? Valójában már ott van, tehát nem szükséges semmiféle külső formával helyettesíteni azt. Ha szétnéztek, minden körkörös mozgást végez, például a Naprendszer formája és működése is ilyen, a koponyánk is gömb alakú. Ezért mondják azt, hogy a világmindenség olyan, mint egy hatalmas emberi lény, illetve mi parányi emberek, pedig kis világegyetemek vagyunk. Tehát a makrokozmosz van kívül, a mikrokozmosz az anyag atomi felépítése, és a kettő között található a mezokozmosz, vagyis az ember.
Az együtt töltött napok során próbáljuk magyarázni és értelmezni, hogy mi is az emberi élet hivatása, leginkább a Szent Név és Isten vonatkozásában. Úgy hiszem már eddig is igen sokat tanultunk, a hatósugarunkról, a kisugárzásunkról, a Szent Név természetéről, erejéről, és hogy miért ilyen fontos ebben a korban ez a lelki gyakorlat. Ezért most folytassuk tovább tanulmányainkat, hogy közelebb kerüljünk ehhez az isteni gyakorlathoz, tudományos és tapasztalati szinten egyaránt.
Tehát, „Harér náma harér náma harér námaiva kévalam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá – Ebben a kali-jugában nincs más út, nincs más út, nincs más út a tökéletesség elérésére, mint a Szent Nevek zengése.” Ezzel a szentírásokból vett idézettel kifejleszthetünk némi tiszteletet Isten Neveinek zengése iránt. De mi is a mahámantra, a Szent Név valódi természete? Ez a következő témánk, amit meg kell vizsgálnunk.
Először is szeretnék felidézni egy régebbi Sríla Prabhupáddal kapcsolatos különleges eseményt, egy lecketartásról. Előfordult, hogy Prabhupád egyszerűen csak leült a pódium szélére, amíg az egyik tanítványa leckét tartott. Csak képzeljétek el magatokat, hogy az alapító-ácsárja Őszentsége jelenlétében kell beszédet tartanotok. Azt hiszem minden erőnket és elszántságunkat össze kell szednünk ahhoz, hogy teljesítsünk egy ilyen szolgálatot! Tehát ez a bhakta a Szent Névről beszélt, szépen idézve a filozófiát, majd végül megemlítette, hogy „Krisna a Szent Névben található”. Mindaddig Sríla Prabhupád csak ült és hallgatott; de ekkor megszólalt és azt mondta, „Állj! Ez így nem helyes!” El tudjátok képzelni magatokat ebben a helyzetben? És így szólt: „Ő nem benne van a Szent Névben, hanem Maga a Szent Név.”
Néha nem elég pontos a szóhasználatunk, ami igen nagy hiba, főleg akkor, ha az isteni tudományról, Isten felsőbbrendű tudományáról beszélünk. A bhakti-jógát úgy hívják, hogy ‘A Legfelsőbb Úr tudományos megközelítése’. Tudományos! Számunkra pedig ez annyit jelent, hogy tudjuk, mi micsoda. A tudomány sokszor feltételezésekkel, elméletekkel dolgozik … Az elmélet, még nem az igazság. ‘Ma így gondoljuk, de tegnap még máshogy gondoltuk és holnap is máshogy fogjuk.’ Hol van az igazság? Tehát a tudomány azt jelenti, hogy tudjátok mi micsoda, pontosan tudjátok, hogy miről beszéltek. Ezért kell hivatkozni a sásztrákra, hogy mi található azokban a Szent Név természetére vonatkozóan.
(folytatása következik)
(от лекция на Свами Тиртха, 04.05.2018, Рила)
Всичко в живота се движи на кръгове. Кръгът е окончателната форма, формата на съвършенството. Той е закодиран в тялото ни. Освен това е част от живота като цяло, а също така е и космически символ. И в края на краищата можем да кажем, че олицетворява божественото съвършенство.
Има места, където в залите за медитация поставят сфера, кълбо в центъра, за да медитират върху това пълно съвършенство. Тогава какво трябва да направим ние? Трябва ли да сложим кълбо в центъра на нашия храм? Или да поставим сфера в сърцето си? Всъщност, тя бездруго вече е там, така че не е нужно да въвеждаме някаква външна форма или символ. Ако се огледате наоколо си, всичко се движи в кръгове. Планетарните системи са кръгообразни, както по форма, така и по орбита. Черепът ви е кълбо. Затова се казва, че вселената е досущ като огромно човешко същество; а малкото човешко същество е като космос. И така, макрокосмосът съществува отвън, микрокосмосът съществува в атомната структура на материята; а между двете е мезокосмосът – човешкото същество.
Тези дни се опитваме да обясним и проумеем задълженията в човешкия живот. И особено във връзка със святото име, с Бога. Мисля, че научихме много досега – за радиуса и излъчването; също за силата на святото име и неговата природа, защо е толкова важно в тази епоха. Затова нека продължим своето изследване в тази наука и опитност в божествената практика.
И така, “Харер нама харер нама харер намаива кевалам/ калау настй ева настй ева настй ева гатир анятха – Няма друг начин освен святото име, за да се постигне съвършенство в тази Кали Юга.” Заради този цитат от свещените писания можем да добием известно уважение към практиката на мантруването на Божиите имена. Обаче каква е присъщата природа на святото име, на махамантрата? Това е следващата ни тема, в която ще се задълбочим.
Първо искам да припомня една специална случка, когато Шрила Прабхупада давал лекция навремето. Понякога той давал лекция като просто седял на сцената, а някой от неговите ученици говорел. Само си представете, ачарията основоположник, Негова Божествена Милост седи, а пък вие трябва да говорите. Мисля, че трябва да съберете всичките си сили и посветеност, за да изпълните това служене. И така, този предан говорел за святото име, цитирайки добре философията, а накрая споменал, че „Кришна е в Своето свято име“. До този момент Шрила Прабхупада просто слушал; обаче в този миг казал: „Спри! Това не е вярно!“ Представяте ли си, как бихте се почувствали в тази ситуация? И той продължил: „Той не е в святото име, Той е святото име.“
Понякога не сме достатъчно прецизни в изказа си. Което е грешка, особено когато говорим за божествената наука, за върховната наука за Бога. Бхакти-йога се нарича „научният подход към Бога“. Научен! А за нас „научен“ значи да знаеш кое какво е. Много пъти науката работи с предположения и теории… Но теория не означава истина. „Това е начинът, по който мислим днес. Вчера мислехме по различен начин и утре ще мислим по различен начин.“ Къде е истината? Затова наука означава, че знаеш кое какво е, точен си в това, за което говориш. По тази причина трябва да се позоваваме на шастрите – какво казват те за природата на святото име.
(следва продължение)
(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2018 evening, Sofia)
(continues from the previous Friday)
All right, we were reading descriptions about the friends of Krishna, God. But what do we see in the devotional circles? Do we see similar friendship, similar intimacy?
Once Shrila Prabhupada, Bhaktivedanta Swami, went home to Bengal, to Navadvip and he met Shrila Shridhara Maharaja, a very dear friend of his. From the very beginning they were serving together. Many times they were going to preaching together, both of them. And they were quite a good match; Prabhupada was very good mridanga player, so they agreed: „All right, today I will play the mridanga and you will give the lecture.“ Because Shridhara Maharaja was like the scientific brain of the whole vaishnava community.
During years and years of separate services they didn‘t meet, and then finally again they met. Prabhpada had his western disciples around him. All of a sudden Prabhupada and Shrilla Shridhara Majaraja shifted to Bengali. At that time the western devotees didn‘t speak Bengali, didn‘t understand Bengali. So they were a little perplexed, but waiting patiently until they finished their conversation. And then humbly asked Shrila Prabhupada: „What was the topic of your discussion?“ Then he said: „Oh, I won‘t tell you, otherwise if you understood what we were discussing, you would faint.“
You see, this intimate, special language of intimate friends is for the benefit of others – not to give too much trouble to the outsiders. And also to keep the secrets.
And finally the last paragraph of this chapter says:
„Among the groups of different friends of Krishna, some are well known from various scriptures, and some are well known by popular tradition. There are three divisions among Krishna’s friends: some are eternally in friendship with Krishna, some are elevated demigods, and some are perfected devotees. In all of these groups there are some who by nature are fixed in Krishna’s service and are always engaged in giving counsel; some of them are very fond of joking and naturally cause Krishna to smile by their words; some of them are by nature very simple, and by their simplicity they please Lord Krishna; some of them create wonderful situations by their activities, apparently against Krishna; some of them are very talkative, always arguing with Krishna and creating a debating atmosphere; and some of them are very gentle and give pleasure to Krishna by their sweet words. All of these friends are very intimate with Krishna, and they show expertise in their different activities, their aim always being to please Krishna.“[1]
This is the beautiful summary of this relationship with the Supreme – friendship: a real friend always wants to make you happy. And here in his absence I want to glorify my dear godbrother Shripad Brajeshvar Prabhu, because I see this principle, given in the shastras, manifested in his personality and in his activities. He always tries to please his friends.
So, don‘t think that perfection in spiritual life is an ancient legend. Make it happen today; and then you will be introduced into eternity.
[1] The nectar of Devotion, Ch.41
(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-i szófiai esti előadásából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Rendben, eddig az Úr Krisna barátairól olvastunk különböző leírásokat, de mit tapasztalunk ebből a bhakta körökben? Vajon látunk-e hasonlóan bensőséges barátságokat?
Egyszer Sríla Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád hazautazott Bengálba, Navadvípba és találkozott egy nagyon kedves barátjával, Sríla Srídhar Mahárádzzsal, akivel kezdetektől fogva együtt végeztek szolgálatokat, együtt prédikáltak. Nagyon jól kiegészítették egymást, mivel például Prabhupád nagyon jól mrdangázott, Srídhar Mahárádzs pedig az egész vaisnava közösség kiemelkedő tudósának számított, így megbeszélték, hogy: „Majd Te tartod a leckét, én pedig mrdangázni fogok.“
Ezután hosszú évekig külön-külön végezték szolgálataikat, és amikor Prabhpád már a nyugati tanítványaival együtt érkezett Indiába egyszer csak ismét összetalálkoztak, és azonnal bengáli nyelven kezdtek el beszélgetni. Akkoriban a nyugati bhakták még nem beszéltek bengáliul, egyáltalán nem értették, hogy miről van szó, kicsit zavarba is jöttek, de türelmesen várták, amig befejezik a beszélgetést. Később nagyon alázatosan megkérdezték Prabhupádot, hogy: „Miről beszélgettetek?“ Mire Ő így felelt: „Ó, inkább nem mondom el nektek, mert ha megértenétek miről beszélgettünk, elájulnátok.“
Ugye értitek, hogy az igaz barátoknak ez a különlegesen bensőséges nyelve többnyire mások érdekét szolgálja, hogy ne okozzanak kellemetlenséget a kívülállók számára, illetve, hogy megőrizzék a titkokat.
És végül így szól ennek a fejezetnek az utolsó bekezdése:
„Krisna barátainak különböző csoportjai közül néhányat a szentírásokból ismerünk jól, néhány pedig a néphagyomány útján vált ismertté. Krisna barátait három kategóriába lehet sorolni: azok, akiket örök barátság fűz Krisnához, azok, akik kiváló félistenek, valamint azok, akik tökéletessé vált bhakták. E csoportokban vannak olyanok, akik természetükből adódóan megingathatatlanul szolgálják Krisnát, és mindig ellátják Őt jótanácsokkal; vannak, akik nagyon szeretnek tréfálkozni, és szavaikkal természetes módon megnevettetik Krisnát; vannak olyanok, akik természetüknél fogva nagyon egyszerűek, és egyszerűségükkel okoznak örömet az Úr Krisnának; vannak, akik tetteikkel, melyekkel látszólag Krisna ellen vannak, csodába illő helyzeteket teremtenek; vannak, akik nagyon bőbeszédűek, s vitatkozó hangulatot létrehozva örökké Krisnával feleselnek; és vannak, akik végtelenül szelídek, s kedves szavaikkal örvendeztetik meg Krisnát. Mind nagyon közel állnak Krisnához, és nagyon ügyesen hajtják végre tetteiket, melyeknek célja mindig az, hogy örömet okozzanak Krisnának..“[1]
Ez gyönyörű összefoglalása a Legfelsőbbel való baráti kapcsolatnak: egy igaz barát mindig boldoggá akar tenni titeket. És most, hogy nincs jelen, szeretném dicsőíteni kedves hittestvéremet Srípád Bradzsésvar Prabhut, akinek a személye és tettei megtestesítik a sásztrák alapelveit és aki mindig próbál barátai kedvében járni.
Tehát ne gondoljátok azt, hogy a lelki élet tökéletessége, csak valamiféle ősi legenda. Valósítsátok meg és akkor bevezetnek titeket az örökkévalóságba.
- Az odaadás nektárja, 41. fejezet
(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2018 вечер, София)
(продължава от предишния петък)
Добре, ние четем описания за приятелите на Кришна, Бога. Но какво виждаме в кръговете на преданите? Виждаме ли такива приятелства, такава близост?
Веднъж Шрила Прабхупада, Бхактиведанта Свами, се прибрал у дома в Бенгал, в Навадвип и се срещнал с Шрила Шридхара Махарадж, свой много скъп приятел. От самото начало те служели заедно. Много пъти излизали двамата да проповядват. И били доста добър отбор; Прабхупада свирел много добре на мриданга, затова се били разбрали: „Днес аз ще свиря на мридангата, а ти ще даваш лекцията.“ Защото Шридхара Махарадж пък бил като научния мозък на цялата ваишнавска общност.
След години и години служене, през които не се били виждали, най-сетне те се срещнали отново. Прабхупада бил със западните си ученици край себе си. Изведнъж Прабхупада и Шрила Шридхара Махарадж започнали да си говорят на бенгалски. По онова време бхактите от Запада не говорели бенгали, нито го разбирали. Така че били малко объркани, обаче ги чакали търпеливо да свършат беседата си. И тогава смирено запитали Шрила Прабхупада: „За какво си говорехте?“ А той отвърнал: „О, няма да ви кажа, защото иначе ако разберете за какво сме си говорили, ще припаднете.“
Виждате, този съкровен, специален език между близките приятели е за доброто на другите – да не се притесняват прекалено много външните хора. А също и, за да се запазят тайните.
И накрая, последният параграф гласи:
„Някои от различните приятели на Кришна са известни от писанията, а за други се знае от народната традиция. Приятелите на Кришна се разделят на три: вечни приятели на Кришна, издигнати полубогове и съвършени предани. И в трите групи има такива, които по природа са съсредоточени в служене на Кришна и дават на Кришна съвети; други, които много обичат да се шегуват и с думи да разсмиват Кришна; трети, които са много простодушни по нрав и с простотата си радват Бог Кришна; четвърти, които с дейностите си създават необикновени ситуации, като че ли насочени срещу Кришна; пети, които са много приказливи, постоянно спорят с Кришна и нажежават обстановката; и такива, които са много кротки и учтиви, и доставят удоволствие на Кришна с ласкавите си слова. Всички тези приятели имат много близки отношения с Кришна, и умело извършват дейностите си, стремейки се да Го удовлетворят.“[1]
Това е красивото обобщение на този вид взаимоотношение с Бога – приятелството: истинският приятел винаги иска да те зарадва. И тук, в неговото отсъствие, искам да възхвалявам моя скъп духовен брат Шрипад Браджешвар Прабху, защото виждам този принцип, завещан в шастрите, проявен в неговата личност и постъпки. Той винаги се стреми да зарадва приятелите си.
Така че не мисля, че съвършенството в духовния живот е някаква древна легенда. Накарайте го да се случи днес; тогава ще встъпите във вечността.
[1] „Нектарът на предаността“, Гл.41
(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2018 am Abend, Sofia)
(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)
Also gut, wir haben Beschreibungen über die Freunde von Krishna, Gott, gelesen. Aber was tun wir in den Kreisen der Devotees? Sehen wir eine ähnliche Freundschaft, eine ähnliche Intimität?
Einmal ging Shrila Prabhupada, Bhaktivedanta Swami, nach Hause nach Bengalen, nach Navadvip und еr traf Shrila Shridhara Maharaja, einen sehr lieben Freund von ihm. Sie waren von Anfang an immer gemeinsam beim Dienen. Oft predigten sie beide gemeinsam. Und sie passten ziemlich gut zusammen; Prabhupada war ein sehr guter Mridanga-Spieler, also waren sie sich einig: “ Richtig, heute werde ich Mridanga spielen und du wirst den Vortrag halten.“ Weil Shridhara Maharaja war wie das wissenschaftliche Gehirn der gesamten Vaishnava-Gemeinschaft.
Während der vielen Jahre getrennter Gottesdienste trafen sie sich nicht, und dann trafen sie sich doch wieder. Prabhpada hatte seine westlichen Schüler um sich. Plötzlich Prabhupada und Shrilla Shridhara Majaraja wechselte zu Bengali. Zu dieser Zeit sprachen die westlichen Anhänger kein Bengali, verstanden kein Bengali. Sie waren also etwas ratlos, warteten aber geduldig bis sie ihr Gespräch beendeten. Und dann fragten sie Shrila Prabhupada demütig: „Was war das Thema?“ Ihre Diskussion?“ Dann sagte er: „Oh, ich werde es euch nicht sagen, wenn ihr hören würdet, was wir diskutierten, würdet ihr in Ohnmacht fallen.“
Ihr seht, diese intime, besondere Sprache intimer Freunde dient dem Nutzen anderer – den Außenstehenden nicht zu viel Ärger zu bereiten. Und auch, um die Geheimnisse zu bewahren.
Und schließlich heißt es im letzten Absatz dieses Kapitels:
„Unter den Gruppen der verschiedenen Freunde Krishnas sind einige aus verschiedenen Schriften bekannt, und einige sind durch Volkstraditionen bekannt. Es gibt drei Gruppen unter Krishnas Freunden: Einige sind ewig mit Krishna befreundet, einige sind erhabene Halbgötter, und einige sind vollkommene Anhänger. In allen diesen Gruppen gibt es einige, die von Natur aus in Krishnas Dienst gefestigt sind und immer damit beschäftigt sind, Ratschläge zu erteilen; einige von ihnen machen sehr gern Scherze und bringen Krishna mit ihren Worten ganz natürlich zum Lächeln; einige von ihnen sind von Natur aus sehr einfach, und durch ihre Einfachheit erfreuen sie Lord Krishna; einige von ihnen schaffen durch ihre Aktivitäten wunderbare Situationen, als ob sie offensichtlich gegen Krishna sind; einige von ihnen sind sehr gesprächig, streiten ständig mit Krishna und schaffen eine Diskussionsatmosphäre; und einige von ihnen sind sehr sanft und bereiten Krishna mit ihren süßen Worten Freude. Alle diese Freunde sind sehr vertraut mit Krishna und sie sind sehr begabt in ihren verschiedenen Aktivitäten, wobei ihr Ziel immer darin besteht, Krishna zu gefallen.“ [1]
Dies ist die schöne Zusammenfassung dieser Beziehung zum Höchsten – Freundschaft: Ein echter Freund möchte dich immer glücklich machen. Und hier in seiner Abwesenheit möchte ich meinen lieben spiritueller Bruder Shripad Brajeshvar Prabhu preisen, weil ich dieses in den Shastras niedergelegte Prinzip in seiner Persönlichkeit und seinen Aktivitäten manifestiert sehe. Er versucht immer, seinen Freunden Freude zu bereiten.
Denkt also nicht, dass Vollkommenheit im spirituellen Leben eine alte Legende ist. Lasst sie heute Wirklichkeit werden, und dann werdet ihr in die Ewigkeit eingeführt.
1. Der Nektar der Hingabe, Kap. 41
(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2018 вечером, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Хорошо, мы читали описания друзей Кришны, Бога. Но что мы видим в кругах преданных? Видим ли мы подобную дружбу, подобную близость?
Однажды Шрила Прабхупада, Бхактиведанта Свами, отправился домой в Бенгалию, в Навадвип, и встретил Шрилу Шридхару Махараджу, своего очень близкого друга. С самого начала они служили вместе. Много раз они вместе ходили проповедовать. И они были довольно хорошей парой; Прабхупада был очень хорошим игроком на мриданге, поэтому они договорились: «Хорошо, сегодня я буду играть на мриданге, а ты дашь лекцию». Потому что Шридхара Махараджа был как научный мозг всей общины вайшнавов.
В течение многих лет раздельного служения они не встречались, и вот, наконец, снова встретились. Вокруг Прабхупады были его западные ученики. Внезапно Прабхупада и Шрила Шридхара Маджараджа перешли на бенгали. В то время западные преданные не говорили на бенгали, не понимали бенгали. Поэтому они были немного озадачены, но терпеливо ждали, пока они закончат свой разговор. А затем смиренно спросили Шрилу Прабхупаду: «О чем вы говорили?» И он сказал: «О, я вам не скажу, иначе, если бы вы поняли, о чем мы говорим, вы бы упали в обморок».
Видите ли, этот интимный, особый язык близких друзей нужен для пользы других — не беспокоить слишком много посторонних. А также для сохранения секретов.
И, наконец, последний абзац этой главы гласит:
«Сведения о некоторых из друзей Кришны содержатся в тех или иных писаниях, о других же известно из устной народной традиции. Друзья Кришны делятся на три группы: Его вечные друзья, могущественные полубоги и достигшие совершенства преданные. В каждую из этих групп входят преданные самых разных характеров. Одни из них от природы сосредоточены на служении Кришне и дают Ему советы, другие любят пошутить и своими шутками вызывают непроизвольную улыбку Кришны, третьи очень просты от природы и доставляют наслаждение Господу Кришне своей простотой. Есть среди них такие, кто своими поступками, как будто направленными против Кришны, создает удивительные ситуации, есть очень разговорчивые преданные, которые постоянно возражают Кришне и пререкаются с Ним, и те, кто очень мягок и доставляет удовольствие Кришне своими ласковыми словами. Все они очень близки Кришне и, проявляя каждый свое искусство, стараются доставить Ему удовольствие.»[1]
Это прекрасное резюме этих отношений с Всевышним – дружба: настоящий друг всегда хочет сделать вас счастливыми. И здесь, в его отсутствие, я хочу прославить моего дорогого духовного брата Шрипада Браджешвара Прабху, потому что я вижу, как этот принцип, данный в шастрах, проявляется в его личности и в его действиях. Он всегда старается радовать своих друзей.
Так что не думайте, что совершенство в духовной жизни – это древняя легенда. Сделайте так, чтобы это произошло сегодня; и тогда вы будете введены в вечность.
[1] „Нектар преданности“, Гл.41
(from a lecture of Swami Tirtha, 03.05.2018, Rila)
(continues from the previous Monday)
Question of Mahadev: I was speaking to a Muslim scholar and he said that the 99 names of Allah are describing His functions, as you said that these are the secondary names; I have always wondered how the primary names, the rasic names have come into existence?
Swami Tirtha: I wonder how the secondary names have come into existence. It all reflects the connection. It’s said, by the secondary names you can achieve liberation. So if somebody meditates on God by His secondary names, they can achieve perfection. For example, take the main Buddhist mantra – om mani padme hum – it describes a fact: there is a treasure in the lotus. But as it is connected to Lord Buddha and in their initiation process they commit themselves to the three jewels, the three main authorities – Buddha, dharma and sangha – they are connected and even if their meditation is very symbolic, they can achieve liberation. As far as I know, the goal of most Muslim practitioners is to reach heaven. Therefore they perform all the rituals and all the practices that are given to them – the hajj, the prayers, etc., – and they will achieve heaven. Christians – they want to associate with God, so this Christian concept is a little closer. To achieve heaven is a kind of salokya-mukti – to come to the planet of God. But to associate with Him –there is a connection. In the Christian heaven they always glorify and serve God – so it’s more like servitude expressed there. Even following Advaita school, mayavada philosophy, you can achieve liberation. This is a generic goal of all spiritual practitioners. The secondary names will grant liberation, no doubt. It is said that even the reflection or the shadow of the holy name, the nama-bhasha, will grant liberation. For example, in some western cities, the sightseeing tour is called city-rama; not panorama, but city-rama. And if you chant this… City-ram, Sita-Ram – without knowing, without any deep commitment. Or those who sell these plastic sheets for construction: polycarbonate. Natha yogis – this is a great school of spiritual tradition in India. Here some of your brothers are also called Lokanath, Prananath, Yadunath; and the construction material is called policarbo-nath. Now we think that this is a joke. But I’m sure that in the cosmic bookkeeping even such a reflection is noticed. ‘This guy was chanting city-ram all his life. Let’s give him a better chance.’
You see, the holy name penetrates our daily life. It is there. Of course this is only a reflection, like a shadow. But they say, even the shadow can grant liberation. What to speak of the secondary names, they will definitely grant liberation. But the primary names – they describe not only some cosmic or moral functions of the Supreme like generous, compassionate and this and that. But these primary names describe His intrinsic nature – as He is.
One beautiful name of Krishna is Makanchor – the Butter thief. Usually I don’t mention this name to practitioners of other faiths. Because most of the religious practitioners are in aishvarya mood – they only see the great God. They see neither the thief, nor the butter.
So, my dear ones, we have a chance to come closer to supreme reality. We can see our Krishna as a thief. And not only a simple thief, but the best one – the king of the thieves. And what is His object to steal? This is butter. Actually makan is not a simple butter, but it’s a very excellent and very light sweetmeat. But what does this makan represent? It represents love. Because butter is the essence of milk; milk is life; and the essence of life – this is love. This is what nurtures God, therefore He takes it. If our fellow practitioners would understand this – that our Lord is nurtured by the love, by the loving service that you offer – I think on that point we could all agree. In most cases this is a theory, but for us this is a practice – Makanchor. He will come and steal the essence of your life. He will take and taste your affection.
There are so many different aspects, but if you take only one name of Krishna and you enter deep into its real meaning, then you understand the whole philosophy.
(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. Rila-hegységbeni előadásából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Mahádév kérdése: Egyszer beszélgettem egy muzulmán tudóssal, aki azt mondta, hogy Allah 99 neve, mint ahogy említetted ezek a másodlagos nevek, az Általa ellátott feladatkörökre utalnak. Engem mindig is az érdekelt, hogyan keletkeztek az elsődleges, a raszikus nevek?
Szvámí Tírtha: Én pedig arra vagyok kíváncsi, hogyan jöttek létre a másodlagos nevek? Minden név a kapcsolatról szól. Azt mondják, hogy a másodlagos nevek által elérhetjük a felszabadulást, tehát ha valaki Istennek ezeken a nevein meditál, eléri a tökéletességet. Vegyük például a buddhizmus fő mantráját: az óm mani padmé hum mantrát, mely azt az igazságot tárja elénk, hogy “kincs rejlik a lótuszban”. Viszont, mivel ez az Úr Buddhához kapcsolódik, és a beavatási folyamatukban ennek a három ékkőnek, a három fő hatalmasságnak kötelezik el magukat: Buddhának, a dharmának és a szangának, így ezekkel kapcsolódnak össze, és mégha a meditációjuk nagyon szimbolikus is, ezek által érik el a felszabadulást. Én úgy tudom, hogy a muzulmán hívők gyakorlatának célja a Mennyország elérése, és ezért mutatják be a rituálékat, végzik a lelki gyakorlatokat, a haddzs-ot (zarándoklat), az imádságot stb. A keresztények célja kicsit közelebb áll a miénkhez: Isten társaságának elérése. A Mennyországba való jutás egyfajta szálókja-mukti, Isten lakhelyére való eljutás. Az Istennel való társulás, már egyfajta kapcsolatot jelent. A keresztény Mennyországban mindig dicsőítik és szolgálják Istent, tehát ott a szolgálatkészség mutatkozik meg leginkább. Még az advaita iskolát követő, májávádí filozófia által is elérhetitek a felszabadulást. Ezek a másodlagos tehát valamennyi lelki gyakorló számára általános célt jelentenek, melyekkel elérhető a felszabadulás. Azt mondják, hogy még a Szent Név árnyéka, a námábhásza által is elnyerhető a felszabadulás. Például, némely nyugati országban a városnéző túrát “city-rama-nak”, nem pedig panorámának hívják. És ha ezt ismételgetitek… “City-ram”, Szítá-Rám, mindenféle tudás és komolyabb elkötelezettség nélkül is hatásos lehet. Vagy vegyük például az építkezéshez alkalmas polikarbonát lemezeket. Indiában komoly tradicionális iskola a nátha jógik útja, illetve itt van néhány hittestvéretek, akiket hasonlóan hívnak, Lókanáth, Pránanáth, Jadunáth, tehát ezt az építkezési elemet is hasonlóan hívják polikarbo-náth-nak. Nos, ezt viccnek is vehetjük, de biztos vagyok abban, hogy a kozmikus végelszámosnál, még egy ilyen hasonlóság is számítani fog. ‘Ez az alak egész életében “city-ram” nevét emlegette. Adjunk neki egy kedvezőbb esélyt a következő életre.’
Látjátok, hogy a Szent Név áthatja, illetve ott van a mindennapi életünkben. Természetesen ezek csak árnyékképek, de azt mondják, hogy, még a Szent Név árnyéka is megadja a felszabadulást, mit sem szólva a másodlagos nevekről, melyek kétségkívül elhozzák számunkra a megvilágosodást. Viszont az elsődleges nevek a Legfelsőbbnek nem csak valamely kozmikus feladatkörét vagy erkölcsi szabályait fejezik ki, mint például nagylelkű, könyörületes és hasonlók, hanem a belső tulajdonságát, amilyen Ö igazán.
Krisnának az egyik csodálatos beve az, hogy Makhancsór, vajtolvaj. Általában ezt a nevét nem nagyon szoktam emlegetni más vallásgyakorlók előtt, mert többségük aisvarja hangulatú, a fenséges Istent imádják. Ők se a tolvajt, se a vajat nem látják.
Tehát kedveseim, nekünk megadatott a lehetőség, hogy a legfelsőbb valóság közelébe juthassunk. Láthatjuk Krisnánkat, mint tolvajt, és nem csak egy egyszerű tolvajként, hanem a legkiválóbb tolvajként, a tolvajok királyaként. És igazán, mit is akar Ő elcsenni? A vajat. Valójában a makhan nem egyszerű vaj, hanem egy csodálatos, nagyon könnyű édesség. Viszont mit jelképez ez a makhan? A szeretetet, mert a vaj a tej lényege, a tej az élet, és az élet lényege a szeretet. Ez a szeretetünk táplálja Istent, ezért veszi el. Ha a többi vallásgyakorló is tudomást szerezne erről, hogy drága Urunk szeretettel táplálkozik, azzal a szeretetteljes szolgálattal, melyet felajánlunk Neki, úgy hiszem ebben mindannyian egyetértenénk. A legtöbb esetben ez csupán elmélet, de számunkra ez egy szívbéli gyakorlat: Makhancsór. Ő majd eljön és ellopja életünk lényegét. Magához veszi és megízleli a szeretetünket.
Annyiféle különböző aspektusa van Istennek, de ha csak egyetlen nevét is választjátok Krisnának és mélyen megismeritek annak valódi jelentését, akkor abból megértitek az egész filozófiát.
