Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Krishna Priya: You mentioned а few things that were really impressive to me. One was self-realization, the second was turning the mind into a friend, and the third was the shadow. All this transformation is connected to the chanting. Could you please say more about this? Because earlier you mentioned the neglecting our spiritual practise, which happens sometimes.

Swami Tirtha: Yes, this was a miserable service. Miserable service is aparadha. Aradhanam is ‘worship’; apa-radha, a-radha is ‘against the worship’. Chanting or japa meditation is just like connecting to a current.

Have you seen, in some stupid action movies, when some electric current is just running around the guy? So this is when you are really connected to your chanting. That high voltage energy is coming over you. You are connected to that very strong current. That means you are surcharged with special spiritual energies. How can we miss that chance?

This is also like a talk to the Supreme. This is our conviction, this is our hope. I’d better say: this is our hope that by the blessings of the Lord, who comes in the world of words as the holy name, He will convert us. And as we like to call our friend by their name, chanting is also calling God in this friendly mood by His name.

They say that by the grace and by the blessings of the holy name the impossible becomes possible. And this is something special that other groups of religious people usually don’t do, don’t practice. So, it’s better that we provide this practice to the Supreme. There are many different flowers that are offered to the Supreme, but the holy name is a special and very favourite flower in His garden.

Actually, the holy name is very special, there is a description in the Krishna Book. There is a question of Parikshit Maharaja: “How is it possible to approach, or to understand, or to establish a connection with the absolutely transcendental God? Because we are limited by the material energy. We are limited by the mind, the senses, the body and this and that. Matter overpowers us; how can we reach God? Impossible! How can material words describe transcendence? Impossible!” But then it is said that the holy name is totally, fully, completely divine. It can penetrate the layers of matter – first form above and then maybe from our lips as well. Somebody brings the holy name to this world – therefore we have to vibrate that, we have to reflect that. Like an echo. So, be a good friend of the holy name. Then it will automatically share its qualities.

Otherwise, the holy name is called the touchstone which is able to convert any material condition into spiritual. So, if it touches our heart and mind once – it is enough. One touch is enough to convert, to turn everything into gold. But this one chance should be real. Therefore we have to repeat it many times – so that at least one is real. Don’t say: ‘Yes, yes, I don’t chant, because one is enough. One holy name will accomplish everything’. How many millions of times do you have to chant half-perfectly in order to, by chance, have one perfect. Better I say, by mistake to have it properly. When you are negligent, when you don’t pay attention – then it will happen.

And you think that it’s a joke, but it’s not. Because as long as we chant from the mind, from controlled yoga, focus, power, self-control, or whatever – it’s not real. When it comes from your mouth automatically – just like as I mentioned, if you wake up from a nightmare and immediately you call it – that’s real, that’s real. Because it’s not coming from the mental plane, it’s coming directly from the soul. This is the quality that we need.

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krisna-prijá kérdése: Említettél néhány dolgot, amik mélyen elgondolkodtattak. Az első az önmegvalósítás, a második, hogyan tegyük barátunká az elménket, és a harmadik a rossz barát példázata volt, aki olyan mint az árnyék, csak addig követ, amíg süt a nap. Mindezek az átalakulások, kapcsolatban vannak a mantrázással. Hallhatnánk még erről többet, mivel arról is beszéltél korábban, hogy néha elhanyagoljuk a lelki gyakorlatainkat.

Szvámí Tírtha: Igen, ez a hanyagul végzett szolgálat, melyet szanszkritül aparádhnak hívunk. Az árádhanam ‘imádatot’ jelent; az apa-rádha, a-rádha pedig, ami ‘ellentétes az imádattal’. A dzsapa meditáció olyan, mint egy áramforráshoz való kapcsolódás.

Talán láttatok már olyan egyszerű kis akciófilmet, ahol egyfajta elektromos áram vesz körül valakit? Ilyen az, amikor valóban kapcsolódunk a mantrához, egyfajta nagyfeszültségű energia, nagyon erős áram jár át bennünket, különleges lelki energiákkal töltődünk fel. Hogyan is szalaszthatnánk el ezt a lehetőséget?

Ez olyan, mint a Legfelsőbbel való beszélgetés. Ez a meggyőződésünk, és ebben bízunk. Illetve inkább azt mondanám, hogy az Úr kegyelméből, bízunk abban, hogy Ő, Aki Szent Névként szállt alá, át fog formálni bennünket. És ahogy szeretjük a barátainkat a nevükön szólítani, a dzsapázással a Jóistent szólítjuk meg baráti hangulatban a nevein keresztül.

Azt mondják, hogy a Szent Név áldásával és kegyelméből a lehetetlen is lehetségessé válik. Ez egy olyan különleges gyakorlat, melyet más vallási felekezetek tagjai általában nem követnek. Tehát a legkedvezőbb az, ha ezt a lelki gyakorlatot is a Legfelsőbbnek ajánljuk fel. Számtalan különböző virágot ajánlunk Neki, de a Szent Név egyedülálló és a legkedvesebb virág az Ő kertjében.

Valójában a Szent Név nagyon különleges, melyről a Krisna-könyvben található egy leírás. Paríksit Mahárádzs kérdezi: „Hogyan tudunk közeledni, megérteni, vagy kapcsolatot kialakítani Istennel, hiszen Ő teljesen transzcendentális? Minket a korlátozott anyagi energia, az elme, az érzékek és a testünk befolyásol. Hogyan is érhetnénk el Istent, hiszen az anyag uralma alatt állunk? Ez lehetetlen! Miként írhatnánk le anyagi szavakkal a transzcendenst? Ez képtelenség!” Majd azt olvashatjuk, hogy a Szent Név teljes egészében Isteni, mely képes áthatolni az anyagi rétegeken, először felülről, majd talán a mi ajkunkról is. Valaki elhozza a Szent Nevet az anyagi világba, ezért nekünk ezt kell vibrálnunk, ezt kell visszatükröznünk, mint egy visszhang. Legyetek tehát a Szent Név jóbarátai és akkor majd automatikusan megosztja veletek a kedvező tulajdonságait.

Ezenkívül a Szent Nevet kívánságteljesítő csodakőnek is hívják, mely képes az anyagi dolgokat lelkivé változtatni. Tehát, ha egyszer megérinti a szívünket és az elménket, az már elegendő is. Egy érintés elég ahhoz, hogy mindent arannyá változtasson. De ennek az egyetlen esélynek őszintének és igaznak kell lennie! Ezért kell sokszor ismételnünk, hogy legalább egyszer valóban megtörténjen. És ne gyertek nekem azzal, hogy: ‘Igen, igen, nem dzsapázom, mert egy is elegedő! Az egyszer őszintén kimondott Szent Név mindent teljesít’. Viszont hány milliószor kell félig tökéletesen mantrázni ahhoz, hogy esetleg egyszer tökéletesen sikerüljön. Jobb, ha azt mondom, hogy véletlenül sikerüljön. Amikor egyszer majd különösebb koncentráltság nélkül mantráztok, amikor nem figyeltek oda, akkor fog megtörténni.

Most azt hiszitek, hogy ez vicc, de nem az! Mindaddig, amíg elméből mantrázunk, fegyelmezett  jógát, fókuszált figyelmet, erőt, önuralmat, bármit is gyakorlunk az nem valódi. Amikor már automatikusan jön a nyelvetekről, ahogy említettem, rémálomból ébredve azonnal a barátotokat szólítjátok, na akkor lesz valódi a mantra zengés. Mivel ez nem az elme szintjéről, hanem egyenesen a lélekből jön. Erre a minőségre van szükségünk!

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Кришна Прия: Споменахте няколко неща, които ми направиха впечатление. Едното беше себереализацията, второто беше превръщането на ума в приятел, а третото беше сянката. Цялата тази трансформация е свързана с мантруването. Бихте ли казали повече за това, моля? Защото преди това споменахте пренебрегването на духовната практика, което се случва.

Свами Тиртха: Да, ставаше въпрос за мизерното служене. Мизерното служене е апарадха. Арадханам означава „обожание“; апа-радха, а-радха е „срещу обожанието“. Мантруването или джапа-медитацията е като свързване с ток.

Гледали ли сте онези глупави екшън филми, когато електрически ток преминава по главния герой? Това се случва, когато наистина сте свързани със своето мантруване. Такава енергия с висок волтаж се спуска върху вас. Свързани сте с този толкова силен ток. Това означава, че се зареждате със специални духовни енергии. Как можем да пропускаме такъв шанс?

То е и като разговор с Всевишния. Такава е нашата убеденост и нашата надежда. Или по-добре да кажа: надеждата ни е, че по благословиите на Бога, който идва в света на словото като святото име, Той ще ни трансформира. И така както обичаме да викаме приятеля си по име, мантруването е също повик към Бога по име в такова приятелско настроение.

Казват, че по милостта и благословиите на святото име, невъзможното става възможно. И това е нещо специфично, което останалите групи религиозни хора обикновено не правят, не практикуват. Затова по-добре ние да отдаваме тази практика на Бога. Има множество различни цветя, които се поднасят на Всевишния, но святото име е едно специално и много любимо цвете в Неговата градина.

Всъщност, святото име е много специално, описано е в „Книгата за Кришна“. Има един въпрос на Махараджа Парикшит: „Как е възможно да се доближим, да разберем, да установим връзка с абсолютния трансцендентален Господ? Защото ние сме ограничени от материалната енергия. Поставени сме в рамките на ума, сетивата, тялото, какво ли не. Материята властва над нас; как бихме могли да достигнем Бога? Това е невъзможно! Как биха могли материалните думи да опишат трансцендента? Невъзможно!”

Но тогава се казва, че святото име е напълно, изцяло и тотално духовно. То може да прониква през слоевете на материята – най-напред свише, а сетне вероятно и през нашите устни. Някой донася святото име в този свят – затова ние трябва да го вибрираме, да го отразяваме. Досущ като ехо. Затова бъдете добри приятели на святото име. Тогава то по естествен начин ще сподели качествата си.

Иначе святото име е наречено „философски камък“, способен да превърне всяка материална обусловеност в духовна. Така че, ако дори веднъж то докосне сърцето и ума ни – това е достатъчно. Един досег е достатъчен, за да превърне всичко в злато. Но този единствен шанс трябва да е истински. Затова се налага да го повтаряме много пъти – та поне един да е истински. Не казвайте: „Да, добре, няма да мантрувам, щом и веднъж е достатъчно. Едно свято име ще свърши цялата работа.“. Колко милиони пъти трябва да мантрувате полу-съвършено, та случайно някой път да изречете едно съвършено име!? Или по-добре да кажа: по погрешка да го изречете правилно. Когато сте небрежни, когато не внимавате – тогава ще се случи.

Мислите си, че това е шега, но то не е. Защото докато мантруваме от ума, от дисциплинираната йога, фокус, сила, себеконтрол или каквото и да било – не е истинско. Когато името излезе от устата ви от само себе си – точно както ви разказах, ако се събудите от кошмар и незабавно го извикате – тогава е истинско, тогава е истинско. Защото не идва от равнината на ума, а идва директно от душата. Това е качеството, от което се нуждаем.

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2018 am Vormittag, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Frage von Krishna Priya: Sie haben einige Dinge erwähnt, die mich wirklich beeindruckt haben. Das eine war Selbstverwirklichung, das zweite war, den Geist in einen Freund zu verwandeln, und das dritte war der Schatten. All diese Transformationen sind mit dem Chanten verbunden. Können Sie bitte mehr darüber sagen? Denn vorhin haben Sie erwähnt, dass wir unsere spirituelle Praxis vernachlässigen, was manchmal vorkommt.

Swami Tirtha: Ja, еs ging um einen miserablen Dienst. Miserabler Dienst ist aparadha. Aradhanam ist „Anbetung“; apa-radha, a-radha ist „gegen die Anbetung“. Chanting oder Japa-Meditation ist wie die Verbindung mit einem Strom.

Habt ihr in einigen dummen Actionfilmen gesehen, wie ein elektrischer Strom einfach um den Hauptdarsteller herumfließt? Dann passiert wenn ihr wirklich mit eurem Chanten verbunden seid. Diese Hochspannungsenergie überkommt euch. Ihr seid mit diesem sehr starken Strom verbunden. Das bedeutet, ihr seid mit besonderen spirituellen Energien aufgeladen. Wie können wir diese Chance verpassen?

Dies ist auch wie ein Gespräch mit dem Höchsten. Dies ist unsere Überzeugung, dies ist unsere Hoffnung. Ich würde besser sagen: Dies ist unsere Hoffnung, dass uns durch den Segen des Herrn, der in die Welt der Worte als der heilige Name kommt, dass es uns verwandeln wird. Und so wie wir unsere Freunde gerne bei ihrem Namen nennen, ist das Chanten auch das Rufen Gottes bei Seinem Namen in dieser freundlichen Stimmung.

Sie sagen, dass durch die Gnade und den Segen des Heiligen Namens das Unmögliche möglich wird. Und das ist etwas Besonderes, was andere Gruppen religiöser Menschen normalerweise nicht tun, nicht praktizieren. Daher ist es besser, wenn wir diese Praxis dem Höchsten anbieten. Es gibt viele verschiedene Blumen, die dem Höchsten geopfert werden, aber der Heilige Name ist eine besondere und sehr beliebte Blume in seinem Garten.

Tatsächlich ist der heilige Name etwas ganz Besonderes. Er wird im Krishna-Buch beschrieben. Parikshit Maharaja stellt eine Frage: „Wie ist es möglich, sich dem absolut transzendentalen Gott zu nähern, ihn zu verstehen oder eine Verbindung zu ihm herzustellen? Weil wir durch die materielle Energie begrenzt sind. Wir sind durch den Geist, die Sinne, den Körper und dieses und jenes begrenzt. Die Materie überwältigt uns; wie können wir Gott erreichen? Unmöglich! Wie können materielle Worte Transzendenz beschreiben? Unmöglich!“

Aber dann wird gesagt, dass der heilige Name vollkommen, vollständig, absolut göttlich ist. Er kann die Schichten der Materie durchdringen – zuerst von oben und dann vielleicht auch von unseren Lippen. Jemand bringt den heiligen Namen in diese Welt – deshalb müssen wir ihn vibrieren lassen, wir müssen ihn reflektieren. Wie ein Echo. Seid also ein guter Freund des heiligen Namens. Dann wird er automatisch seine Eigenschaften mit uns teilen.

Ansonsten wird der heilige Name als “Stein der Weisen“,  bezeichnet, der jeden materiellen Zustand in einen spirituellen verwandeln kann. Wenn er also einmal unser Herz und unseren Geist berührt, ist das genug. Eine Berührung reicht aus, um alles zu verwandeln, es in Gold zu verwandeln. Aber diese eine Chance sollte echt sein. Deshalb müssen wir sie viele Male wiederholen, damit mindestens ein mal echt ist. Sagt nicht: „Ja, ja, ich chante nicht, weil ein mal genügt. Ein heiliger Name wird alles vollbringen.“ Wie viele Millionen Male müsst ihr halb perfekt chanten, um durch Zufall einen perfekten zu haben. Oder, besser gesagt, aus Versehen, um ihn richtig zu sagen. Wenn ihr nachlässig seid, wenn ihr nicht aufpasst – dann wird es passieren.

Und denkt nicht, dass das ein Witz ist. Denn solange wir aus dem Kopf heraus chanten, aus kontrolliertem Yoga, Konzentration, Kraft, Selbstkontrolle oder was auch immer – ist es nicht echt. Wenn es von selbst aus eurem Mund kommt – wie ich bereits erwähnt habe, wenn ihr aus einem Albtraum aufwacht und es sofort aussprecht – ist es echt, das ist echt. Denn es kommt nicht aus der mentalen Ebene, es kommt direkt aus der Seele. Das ist die Qualität, die wir brauchen.

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Кришна Прии:

Вы упомянули несколько вещей, которые меня действительно впечатлили. Одна из них — самореализация, вторая — превращение ума в друга, а третья — тень. Вся эта трансформация связана с воспеванием. Не могли бы вы рассказать об этом подробнее? Потому что ранее вы упомянули о пренебрежении нашей духовной практикой, что иногда случается.

Свами Тиртха: Да, это было убогое служение. Убогое служение — апарадха. Арадханам — это « обожание»; апа-радха, а-радха — это «против обожания». Воспевание или джапа-медитация  — это как подключение к току.

Вы видели в каких-нибудь дурацких боевиках, как вокруг парня просто бегает электрический ток? Так вот, это когда вы действительно подключены к своему воспеванию. Эта энергия высокого напряжения проходит через вас. Вы подключены к этому очень сильному току. Это значит, что вы заряжены особой духовной энергией. Как мы можем упустить этот шанс?

Это также как разговор с Всевышним. Это наше убеждение, это наша надежда. Я бы сказал: это наша надежда, что благословениями Господа, который приходит в мир слов как святое имя, Он трансформирует нас. И как мы любим называть наших друзей по имени, воспевание также является обращением к Богу по Его имени в этом дружеском настроении.

Говорят, что по милости и благословению святого имени невозможное становится возможным. И это нечто особенное, что другие группы религиозных людей обычно не делают, не практикуют. Поэтому лучше, чтобы мы предоставили эту практику Богу. Существует много разных цветов, которые предлагаются Всевышнему, но святое имя — это особый и очень любимый цветок в Его саду.

На самом деле святое имя очень особенное, есть описание в книге Кришны. Есть вопрос Парикшита Махараджи: «Как возможно приблизиться, или понять, или установить связь с абсолютно трансцендентным Богом? Потому что мы ограничены материальной энергией. Мы ограничены умом, чувствами, телом и тем и этим. Материя подавляет нас; как мы можем достичь Бога? Невозможно! Как материальные слова могут описать трансцендентность? Невозможно!» Но затем говорится, что святое имя полностью, всецело, абсолютно божественно. Оно может проникать через слои материи — сначала через форму свыше, а затем, возможно, и через наши уста. Кто-то приносит святое имя в этот мир — поэтому мы должны вибрировать это, мы должны отражать это. Как эхо. Так что будьте хорошим другом святого имени. Тогда оно автоматически поделится своими качествами.

Иначе святое имя называют философским камнем, который способен преобразовать любое материальное состояние в духовное. Так что, если оно коснется нашего сердца и ума один раз – этого достаточно. Одного прикосновения достаточно, чтобы преобразовать, превратить все в золото. Но этот один шанс должен быть реальным. Поэтому мы должны повторять его много раз – чтобы хотя бы один был реальным. Не говорите: «Да, да, я не воспеваю, потому что одного достаточно. Одного святого имени хватит на все». Сколько миллионов раз вам нужно воспевать наполовину совершенно, чтобы случайно получить одно совершенное. Лучше я скажу, по ошибке произнести его правильно. Когда вы небрежны, когда вы не обращаете внимания – тогда это произойдет.

И вы думаете, что это шутка, но это не так. Потому что пока мы воспеваем из ума, из контролируемой йоги, сосредоточенности, силы, самоконтроля или чего-то еще – это не реально. Когда это выходит из ваших уст автоматически – как я уже говорил, если вы просыпаетесь от кошмара и сразу же называете это – это настоящее, это действительно. Потому что это не исходит из ментального плана, это исходит напрямую из души. Это то качество, которое нам нужно.