Archive for May 5th, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

If we accept that there is something beyond the daily experience, with all due rights and respect we can call it ‘divine’ or ‘God’. But there is a little distance between the humans and the divine. Just a little. It’s a huge gap for us, it’s only one step for Him.

Then the next question of philosophy is whether this superior, higher existence – if we don’t specify it as a loving and compassionate God – if this superior reality can show itself to the limited human experience or not? Because if we are left alone only with our experience, only with our brain, I’m not sure that these are the best instruments to inquire about something higher. Shrila Shridhara Maharaj explains that the human consciousness is like a torchlight. If you are in a forest and you use your torch very closely to show the path in front of your steps, then you can see clearly. If you use your torch straight ahead in front of you, you see something, but not very far. And if you use it upwards, you see nothing. So this is the human consciousness as an instrument of inquiries. If you have something that you can observe – all right, you can understand something; if you want to find your immediate future, maybe you can guess it; but if you want to understand something higher, it’s just impossible, you don’t see it.

So, beyond human capacities, beyond human instruments – like perception or consciousness – we need something extraordinary, we need something superhuman. This is what we discussed before – your scope, your radius, how far you can reach. It’s very simple: with a small radius you don’t go too far; the bigger your radius is, the further you reach.

Fortunately, our teachers tell us that although the human is limited, the divine is not limited. There is no obstacle for Him to show Himself – even to the blind.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

Folytassuk tovább azt a kérdéskört, ami arra vonatkozott, hogy a filozófia vagy a teológia volt-e korábban illetve, hogy létezik bármi is rajtunk, az elképzelésünkön, az érzékelésünkön túl vagy sem? Ha elfogadjuk, hogy igen létezik, akkor teljesen jogosan nevezhetjük azt “Isteninek”, “Istennek”. Viszont van egy kis távolság Isten és az emberek között. Egy kicsike. Ám, ami nekünk egy hatalmas szakadék, az Neki csupán egy apró lépés.

Ha tovább vizsgáljuk a filozófiát, akkor a következő kérdés vonatkozik erre a felsőbbrendű valóságra – ha már nem nevezzük Őt egy szerető és könyörületes Istennek – az hogy megmutatkozhat-e a korlátozott emberi tapasztalat számára vagy sem? Mivel, ha csak a tapasztalásainkra, elménkre hagyatkozhatunk, akkor nem vagyok biztos abban, hogy ezek lennének a legkiválóbb eszközök valami magasabbrendűnek az érzékelésére. Sríla Srídhar Mahárádzs ezt úgy magyarázza el, hogy az emberi tudat olyan, mint az elemlámpának a fénye. Ha egy éjszakai erdőben jártok és nagyon közelre világítotok az elemlámpátokkal, akkor teljesen tisztán fogjátok látni az utat magatok előtt. Viszont, ha távolabbra világítotok, akkor ugyan láttok valamit, de mégsem mindent. Ám, ha az ég felé világítotok, akkor semmit sem fogtok látni. Tehát ilyen az emberi tudat, mint a megismerés eszköze, ha van valami, amit szeretnétek megvizsgálni közelebbről, akkor részben megérthettek belőle valamit, de ha a jövőtöket akarjátok tudni, akkor az már inkább találgatás lesz. Viszont, ha a felsőbb dolgokat akarjátok megérteni, az egyszerűen lehetetlen, azt nem fogjátok látni, nem fogjátok tudni megismerni.

Tehát az emberi érzékelésen, tudatosságon, mint tapasztalatszerző érzékszerveinken túl valami rendkívüli, emberfeletti dologra van szükségünk. Ez pedig az, amiről már korábban beszéltünk a hatósugaratok, hogy hol van a benneteket körülvevő hatókör sugarának a vége, milyen messzire vagytok képesek elérni. Ez nagyon egyszerű: a kis sugárral nem túl messzire juttok, de minél nagyobb a hatósugaratok annál messzebb értek.

Szerencsére tanítóink azt mondják, hogy míg az ember egy korlátozott lény, addig a Jóisten határtalan képességekkel rendelkezik. Számára nem létezik akadály, hogy feltárja Önmagát, még akkor sem, ha valaki világtalan.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 02.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Ако приемаме, че има нещо отвъд ежедневните преживявания, с цялото си право и уважение можем да го наречем „божествено“ или „Бог“. Но има малка дистанция между хората и божественото. Мъничка. Тя е огромна пропаст за нас и само една стъпка за Него.

Следващият философски въпрос е дали това върховно, по-висше съществуване – ако не го определяме като любящ и състрадателен Господ – дали тази по-висша реалност може да се разкрие пред ограничените човешки възприятия или не? Защото ако сме оставени само на опита си, на мозъка си, не съм сигурен, че това са най-добрите инструменти, с които да се потърси нещо по-висше. Шрила Шридхара Махарадж обяснява, че човешкото съзнание е като фенер. Ако сте в гората и използвате фенер да ви показва стъпките ви съвсем наблизо, ще можете да виждате ясно. Ако насочите фенера право пред себе си, ще виждате нещо, но не много надалеч. А ако го насочите нагоре, няма да видите нищо. Това представлява човешкото съзнание като инструмент за търсене. Ако има нещо, което можете да наблюдавате – добре, ще можете да разберете нещо; ако искате да откриете непосредственото си бъдеще, може би можете да се догадаете за него; но искате ли да проумеете нещо по-висше, то просто е невъзможно, не го виждате.

И така, отвъд човешките способности, отвъд човешките инструменти – като възприятие или съзнание – нуждаем се от нещо необикновено, нуждаем се от нещо свръхчовешко. Това е, което обсъждахме преди – вашият обхват, вашият радиус, доколко надалеч достигате. Съвсем просто е: с малък радиус не стигате кой знае колко далеч; колкото е по-голям радиусът ви, толкова по-нататък достигате.

За щастие нашите учители ни казват, че макар човекът да е ограничен, божественото не е ограничено. За него няма пречки да се разкрие – дори и пред слепци.

(следва продължение)