Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Today we continue our studies about the different relationships to the Supreme. In one of the novels of Bhaktivinoda Thakura… you see, our acharyas are ready to write novels and literature; not only theoretical thesis, but also something to enjoy while you are reading. Why? Because this way the message reaches you more easily.

So, in that novel you find a place where devotees come together for discussion. And there is one question: “Can you deliberate on the different relationships concerning the Supreme?” And then the lecturer almost faints. He start to tremble and says: “Yes! This is the best of the best questions.” So, whether you are the audience or the lecturer, if the topic is about the relationships with the Supreme you are allowed to tremble a little bit. Therefore now we move to the next chapter, so to say, the next phase of dedicated services.

Now in the upcoming chapters Rupa Goswami discusses some details, some shades of devotion. For example, he talks about the different factors that will impulse and instigate the service to Krishna. And separation, he speaks about separation. And just to pick one pearl from him: “When a devotee is fully in love with the Supreme Personality of Godhead, there may be the following symptoms due to his feelings of separation from the Lord: feverish condition of the body, withering of the body, lack of sleep, nonattachment, inertness, appearing diseased, madness, unconsciousness and sometimes death.“[1]

Appearing diseased, mad, etc. – these are the utmost symptoms of devotional ecstasy, when due to separation you feel like dying. First he talks about separation and then he talks about meeting. But now we won’t study these chapters, because then you would tremble too much. But rather we go to Fraternal Devotion, like friendship as a way of spiritual expression.

“When a devotee is permanently situated in devotional service, and by different symptoms of ecstasy he has developed and matured a fraternal mellow or flavour in relationship with the Supreme Personality of Godhead, his feeling is called fraternal love of Godhead. The impetus for such fraternal love of God is God Himself. When one is liberated and discovers his eternal relationship with the Supreme Lord, the Lord Himself becomes the impetus for increasing fraternal love. The eternal associates of the Lord in Vrindavana have described this as follows: “The Lord, Hari, whose bodily hue is like the indranila jewel, whose smiling is as beautiful as the kunda flower, whose silk dress is as yellow as golden autumn foliage, whose chest is beautified with garlands of flowers and who is always playing upon His flute – this enemy of the Agha demon is always attracting our hearts by wandering about Vrindavana.”[2]

If you have a friend, he becomes your ideal, right? If he turns to the right, you will always turn to your right. If he likes ice-cream, you will go with him to take ice-cream. And if he starts to become a devotee, you will also become a devotee. Because friends always walk together.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, Ch 38

[2] Nectar of Devotion, Ch 41

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Folytassuk tovább Rúpa gószvámí: Az odaadás nektárja című könyvének tanulmányozását, amiben  a Legfelsőbbel való különböző lelki kapcsolatokról ír. Bhaktivinód Thákur egyik novellájában … látjátok, ácsárjáink novellákat és különböző irodalmi alkotásokat írtak; nem pusztán száraz elméleti tanításokat, hanem olyasvalamit, amit örömmel olvashattok. Miért? Mert ily módon az üzenet könnyebben eljut hozzátok.

Tehát ebben a novellában a bhakták egy adott helyen rendszerint tanácskozásra gyűltek össze. Egyik alkalommal a következő kérdés hangzott el: „Mesélnél nekünk a Legfelsőbbhöz fűződő különböző kapcsolatokról?” Mire a lecketartó majdnem elájul és remegve felkiált: „Igen! Ez a legeslegjobb kérdés.” Tehát akár résztvevők, akár előadók vagytok, ha a téma a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolat, akkor abba bizony szabad egy kissé beleremegni.  Ezért most térjünk is át a következő fejezetre, az odaadó szolgálatok úgymond következő lépcsőfokához.

Ebben a részben Rúpa gószvámí az odaadás néhány további részletét, árnyalatát taglalja. Például említést tesz a különböző jellemzőkről, amik lendületet, ösztönzést adnak Krisna további szolgálatához. Illetve beszél még az elválásról, melyből hadd ragadjak ki egy kis gyöngyszemet: „Amikor egy bhakta teljesen elmerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szeretetben, a következő szimptómák jelenhetnek meg rajta az Úr távollétének érzései miatt: a test lázas állapota, a test hervadása, álmatlanság, közömbösség, tétlenség, látszólagos betegség, őrület, eszméletvesztés és néha halál.“[1]

Amikor az elválás miatt úgy érzitek, hogy haldokoltok, akkor jönnek elő az odaadó extázis legfőbb tünetei: betegség és őrültség. Először az elválásról, majd a találkozásról tesz említést. Viszont most nem fogjuk ezeket a fejezeteket tanulmányozni, mert akkor félő, hogy mindenki remegni kezdene. Jobb lesz, ha először a baráti viszonyt tanulmányozzuk, mint a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatunk egyik módja.

„Amikor egy bhakta tartósan megállapodik az odaadó szolgálatban, és az eksztázis különféle szimptómáinak megnyilvánulása után érett baráti hangulat — íz — alakul ki közte és az Istenség Személyisége között, érzését baráti istenszeretetnek nevezik. Az ilyen baráti istenszeretethez Maga Isten jelenti az ösztönző erőt. Amikor valaki felszabadult szinten áll, és felismeri a Legfelsőbb Úrhoz fűződő örök kapcsolatát, Maga az Úr lesz az ösztönző erő a baráti szeretet fokozódásához. Az Úr vrindávani, örök társai erről a következőt mondják: „Az Úr, Harí, akinek teste olyan színű, mint az indraníla drágakő, akinek mosolya olyan gyönyörű, mint a kunda virág, akinek selyemből készült ruhája olyan sárga, mint ősszel a fák arany lombja, akinek mellkasát virágfüzérek ékesítik, aki mindig fuvoláján játszik, s aki Agha démon ellensége, örökké megigézi szívünket, amint Vrindávanában sétál.”[2]

Ha van egy barátotok, ugye akkor ő az eszményképetekké is válik? Ha ő jobbra fordul, akkor ti is mindig jobbra fogtok fordulni. Ha ő szereti a fagylaltot, akkor ti is elmentek vele fagylaltozni. Ha ő bhaktává válik, akkor ti is bhakták lesztek.  Mert a barátok mindig együtt járnak.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja 38. fejezet
2. Az odaadás nektárja 41. fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Днес продължаваме да изучаваме различните взаимоотношения с Бога. В една от творбите на Бхактивинода Тхакура… виждате, нашите ачарии са готови да пишат литературни творби; не само теоретични трактати, но и неща, на които се наслаждавате, докато ги четете. Защо? Защото по този начин посланието ще ви достигне по-лесно.

И така, в тази творба има едно място, където преданите се събират заедно, за да беседват. И има един въпрос: „Бихте ли разказали по-подробно за различните взаимоотношения с Всевишния?“ Тогава лекторът почти пада в несвяст. Той започва да трепери и казва: „Да! Това е най-добрият сред най-добрите въпроси!” Така че независимо дали сте слушатели или лектори, ако темата е за отношенията с Бога, позволено ви е да затрептите мъничко. Затова сега преминаваме към следващата глава, така да се каже, тоест към следващата фаза в преданото служене.

Тук в идващите глави Рупа Госвами описва някои детайли, някои нюанси на предаността. Например, говори за различните фактори, които подбуждат и провокират преданото служене към Кришна. И раздялата, той говори за раздялата. И просто за да вземем една перличка от него: „Когато преданият е напълно влюбен във Всевишния, може да се появят следните симптоми заради чувството на раздяла с Бога: трескавост, отслабване, безсъние, безстрастие, летаргия, болест, лудост, безсъзнание и понякога смърт.“[1]

Да изглеждаш болен, луд и т.н. – това са най-висшите признаци в екстаза на предаността, когато имате чувството, че умирате в раздялата. Той напред говори за раздялата, а след това заговаря за срещата. Но сега няма да разглеждаме тези глави, защото ще затрептите прекалено силно. По скоро ще преминем към „Приятелската преданост“, към приятелството като начин на духовни взаимоотношения.

„Когато отдаденият е постоянно установен в предано служене и чрез различните признаци на екстаза е развил зрял вкус на братство в отношенията си с Всевишния, чувствата му се наричат приятелска любов към Бога. Вдъхновение за приятелската любов към Бога е самият Бог. Когато човек постигне освобождение и открие вечните си взаимоотношения с Всевишния, самият Бог дава тласък на задълбочаването и усилването на приятелската любов. Вечните спътници на Бога във Вриндавана са описали това по следния начин: „Бог Хари, чийто тен на кожата наподобява скъпоценния камък индранила, чиято усмивка е красива като цветето кунда, чиято дреха е жълта като златистия есенен листак, чиято гръд е украсена с гирлянди от цветя и който постоянно свири на флейтата си – този враг на демона Агха вечно привлича сърцата ни, разхождайки се из Вриндавана.”[2]

Ако имате приятел, той се превръща във ваш идеал, нали? Ако той тръгне надясно, вие също тръгвате надясно. Ако обича сладолед, отивате с него за сладолед. А ако той стане бхакта, вие също ставате бхакти. Защото приятелите винаги вървят заедно.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 38

[2] „Нектара на предаността“, Гл. 41

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 05.01.2018 vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vergangenen Freitag)

Auch heute beschäftigen wir uns weiterhin mit den unterschiedlichen Beziehungen zu Gott. In einem von den Werken von Bhaktivinoda Thakura … Seht ihr, unsere Acharyas sind bereit  literarische Wekre zu schreiben; nicht nur theoretische Abhandlungen, sondern auch Dinge, die euch beim lessen Spaß machen. Warum? Denn so erreicht euch die Nachricht leichter.

In diesem Werk gibt es also einen Ort, an dem die Anhänger zusammenkommen uns sich unterhalten.  Und es gibt eine Frage: „Könnt ihr mehr  über die verschiedenen Beziehungen zu Gott erzählen? “ Dann fällt der Sprecher fast in Ohnmacht. Er fängt an zittert und sagt: „Ja! Das ist die beste der besten Fragen!“ Also egal ob ihr  Zuhörer oder Redner seid: Wenn es um die Beziehung zu Gott geht, könnt ihr ein wenig zittern. Nun kommen wir also sozusagen zum nächsten Kapitel zur nächsten Phase im hingebungsvollen Dienst.

Hier in den kommenden Kapiteln beschreibt Rupa Goswami einige Details, einige Nuancen der Hingabe. Er spricht zum Beispiel über die verschiedenen Faktoren, die den Dienst für Krishna anregen und provozieren. Und, er spricht über die Trennung.  Nehmen wir eine Perle von ihm: „Wenn der Devotee vollständig in den Höchsten verliebt ist, kann er es aufgrund des Gefühls der Trennung von Gott folgende Symptome auftreten: Fieber, Abmagerung, Schlaflosigkeit, Lustlosigkeit, Lethargie, Übelkeit, Wahnsinn, Bewusstlosigkeit und manchmal Tod.” [1]

Krank, verrückt usw. auszusehen. – das sind die höchsten Zeichen in der Ekstase der Hingabe, wenn man das Gefühl hat, in der Trennung zu sterben. Er redet weiter über die Trennung und spricht dann über das Treffen. Aber wir werden dieses Kapitel jetzt nicht durchgehen, weil ihr werdet zu stark zittern. Wir kommen gleich zu  “Die Hingabe durch Freundschaft”, zur Freundschaft als eine Möglichkeit der spirituellen Beziehung.

„Wenn der Devotee dauerhaft im hingebungsvollen Dienst verankert ist und durch die verschiedenen   Zeichen der Ekstase  im Umgang mit dem Allerhöchsten einen reifen Sinn für Brüderlichkeit entwickelt hat, seine Gefühle bezeichnet man als  Freundesliebe gegenüber Gott. Inspiration für diese  Form von Liebe, ist Gott selbst. Wenn man Befreiung erlangt und seine ewige  Beziehung zum Allerhöchsten entdeckt, Gott selbst gibt den Anstoß zur Vertiefung und die Stärkung der freundschaftlichen Liebe. Die ewigen Gefährten Gottes in Vrindavana sind  wie folgt beschrieben: „Gott Hari, dessen Hautfarbe der Indranila-Juwel ähnelt, dessen Lächeln so schön ist wie die Kunda-Blume, deren Gewand  gelb wie das goldene Herbstblatt ist dessen Brust mit Blumengirlanden geschmückt ist, der ständig auf seiner Flöte spielt – dieser Feind des Dämons Agha lockt immer wieder unsere Herzen, während er in Vrindavana herum wandert.“ [2]

Wenn du einen Freund hast, wird er zu deinem Ideal, oder? Wenn er nach rechts geht, gehst du auch nach rechts. Wenn er Eis mag, gehst du mit ihm Eis essen. Und wenn er ein Bhakta wird,  wirst auch du ein Bhakti. Denn Freunde gehören immer zusammen.

(fortgesetzt werden)

1. Nektar der Hingabe, Kapitel 38
2. Nektar der Hingabe, Kapitel 41

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Сегодня мы продолжаем изучение различных взаимоотношений с Богом. В одном из романов Бхактивиноды Тхакура… видите, наши ачарьи готовы писать и литературу; не только теоретические тезисы, но и то, чем можно насладиться во время чтения. Почему? Потому что таким образом сообщение доходит до вас легче.

Итак, в этом произведении есть место, где преданные собираются вместе для обсуждений. И есть один вопрос: «Можете ли вы размышлять о различных отношениях, касающихся Всевышнего?» И тут лектор чуть не теряет сознание. Он начинает дрожать и говорит: «Да! Это лучший из лучших вопросов». Итак, являетесь ли вы слушателем или лектором, если речь идет об отношениях с Всевышним, вам позволено немного дрожать. Поэтому сейчас мы переходим к следующей главе, так сказать, к следующему этапу специализированного служения.

Теперь в следующих главах Рупа Госвами обсуждает некоторые детали, некоторые оттенки преданности. Например, он говорит о различных факторах, которые будут стимулировать и побуждать служение Кришне. И разлука, он говорит о разлуке. И просто возьмем у него одну жемчужину: «У преданного, исполненного любви к Верховной Личности Бога, разлука с Господом может вызвать следующие симптомы: лихорадочное состояние, увядание, бессонницу, безразличие ко всему, бездеятельность, болезненный вид, сумасшествие, потерю сознания, а порой и смерть».[1]

Выглядеть больным, безумным и т. д. – это высшие симптомы экстаза преданности, когда из-за разлуки вы чувствуете желание умереть. Сначала он говорит о разлуке, а потом о встрече. Но сейчас мы не будем изучать эти главы, потому что тогда вы бы слишком сильно трепетали. А скорее мы перейдем к „Братской Преданности“, к дружбе как к способу духовного отношения.

«Когда преданный постоянно занят преданным служением, и по различным признакам экстаза можно судить о том, что он развил в себе зрелую братскую расу (определенный аромат отношений с Личностью Бога), его чувства называют дружеской любовью к Богу. Побудительной причиной дружеской любви к Богу является Сам Бог. Когда человек достигает освобождения и познает форму своих вечных взаимоотношений с Верховным Господом, Господь Сам становится побудительной причиной углубления  дружеской любви преданного. Вечные спутники Господа во Вриндаване описывают это так: «К Господу Хари, чье тело своим оттенком напоминает драгоценный камень индранила, чья улыбка прекрасна, как цветок кунда, чьи шелковые одежды желты, как золотая осенняя листва, чья грудь украшена гирляндами цветов и кто всегда играет на Своей флейте, — к этому врагу демона Агхи, бродящему в окрестностях Вриндавана, всегда тянутся наши сердца».”[2]

Если у тебя есть друг, он становится твоим идеалом, верно? Если он повернет направо, вы тоже повернетесь направо. Если он любит мороженое, вы пойдете с ним за мороженым. И если он становиться преданным, вы тоже станете преданным. Потому что друзья всегда гуляют вместе.

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности“, Гл. 38

[2] „Нектар преданности“, Гл. 41