Archive for April 21st, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.05.2018, Rila) 

First of all, I have to express my gratitude to the organizers of this Mela. It is you, you all. Because we work on the individual and on the society platform as well. Without the one, the other part doesn’t happen. We are all individuals, taking part in a very important practice and this is sadhu-sanga. To meditate at home alone – it’s good; to chant the holy name alone at home is good. The upgrade of the individual meditation is joint meditation; if we chant the holy names together – it’s better. The more people come together in the name of God, in the service of the Supreme, the better it is. But to chant aloud is even better. This is called bhajan. And what is the upgrade of bhajan? Kirtan. In this way we reach some very high platform of intensity, when we can forget about ourselves. It’s so difficult otherwise.

Theoretically we all agree on this point. But to really perceive that, to really expose ourselves to that experience – when finally you forget about your identity, ambitions, whatever… and you simply go with the flow of divine happiness – this is а very rare, blessed moment.

Therefore I have to express my gratitude to all of you who made this meeting possible. And not only those who are sitting here around, but to all the great saints and small saints from the previous times. Because we’re always remembering the great saints, but nobody discusses the small saints. Yet without the small saints, the great saints cannot function. Without the thousands of practitioners, the great ones cannot spread their own wings. We need very exceptional, unique, great stalwarts, and we need the very simple practitioners – both. The one and the many.

So, I express my gratitude, and I think our gratitude, to all the predecessors, who were practicing, who were teaching, who were receiving the teachings, etc., etc. On the external platform we can say that they are not with us anymore. But the holy name unites. So they are definitely sitting here with us. And I have to express our gratitude to the future practitioners, the future saints; we might say that they are not with us yet. Yet I feel that in their seed form they are here with us. In their potential they are here with us. So it is not only 30-50 people sitting here in this room. Dozens and hundreds and thousands and unlimited numbers are associating with us and with the holy name right now.

How many times do you read in the Chaitanya Charitamrita that when Mahaprabhu was walking, thousands were following Him. And they were taking the dust of the feet of Mahaprabhu so much, that they excavated the soil of the road and big holes manifested. Who knows how it happened?! Maybe for the physical eye there were only a few people around. But for the spiritual eye there were the majority of the souls in this universe – thousands and millions of followers.

So, it’s only a question of your vision how many souls you perceive in this room – a few or a lot. But anyway, we have to express our gratitude to all of them. We are the sons and daughters of our spiritual fathers and mothers, in order to become the spiritual fathers and mothers of our following sons and daughters. Please, try to take it to your heart! The only reason why we are here is because we are followers of someone; and we have to be here so intensely and so purely that others can take your example as well. In this way we don’t live only in the present moment, but we live in eternity. This is one way to overcome death – this fearful, frightening enemy. If you remember the predecessors and if you pray for the future generations, you are safe. Then you are part of a grand procession, where everybody comes together in the name of God and for the glorification of the Supreme.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

Először is hálás köszönetemet szeretném kifejezni a Méla szervezőinek, tehát mindannyiótoknak, mivel egyéni és közösségi szinten egyaránt működünk. Ha nincsenek egyének, akkor nincs közösség sem. Mindannyian egyének vagyunk, akik egy nagyon fontos gyakorlatban veszünk részt, ez pedig a szádhu-szanga. Nagyon jó, ha tudunk otthon, egyedül meditálni, a Szent Neveket zengeni, de még jobb a közös meditáció, ha együtt mantrázunk. Minél többen gyűlünk össze Isten nevében, a Legfelsőbb szolgálatára, annál jobb. Még ennél is áldásosabb, ha hangosan bhadzsan formájában zengjük a Szent Neveket. És mi a bhadzsan felsőfoka? A kírtan, mellyel az intenzitásnak egy nagyon magas szintjét tudjuk elérni, amikor már megfeledkezünk önmagunkról. Máskülönben ezt nagyon nehéz megközelíteni.

Elméletileg mindannyian egyet tudunk érteni ebben a kérdésben, de igazán megérezni, valóban engedni, hogy ezt megtapasztalhassuk, amikor végre megfeledkezünk saját magunkról, ambícióinkról, mindenről… amikor csak egyszerűen együtt áramlunk az Isteni boldogsággal, ezek a nagyon ritka, áldott pillanatok.

Ezért kell mindannyiótoknak megköszönnöm, akik ezt lehetővé tettétek számunkra. És nem csak azoknak, akik itt ültök körülöttünk, hanem a korábban itt élt kisebb és nagyobb szenteknek is. Mivel többnyire a nagy szenteket emlegetjük, viszont senki sem emlékezik meg a kis szentekről, akik nélkül a nagy szentek nem tudnának működni. A gyakorlók ezrei nélkül a nagyok sem lennének képesek kitárni a szárnyaikat. Szükségünk van a nagyon kivételes, különleges élenjárókra, és a nagyon egyszerű gyakorlókra egyaránt. Az egyénekre és a tömegekre.

Szeretném kifejezni hálámat, illetve azt gondolom, hogy mindannyiunk háláját, valamennyi elöljárónknak, akik gyakorlói, tanítói, tanulói voltak ennek a  folyamatnak. Kívülállóként azt mondhatjuk, hogy ők többé már nincsenek velünk, viszont a Szent Név továbbra is összeköt bennünket. Tehát azt mondhatjuk, hogy bizonyosan itt ülnek körünkben. Továbbá hálámat szeretném kifejezni a jövő gyakorlói, szentjei számára is, akikről esetleg úgy gondolhatnánk, hogy még nincsenek velünk, mégis úgy érzem, hogy csírájukban, lehetőségként velünk vannak. Tehát nem csak 30-50 ember ül itt a teremben, hanem több tucat, több száz, több ezer és végtelen számú ember társul most itt velünk és a Szent Névvel.

Hányszor olvastátok már a Csaitanja-csaritámritában azt a részt, amikor Maháprabhu sétált és közben ezrek követték. Tisztelete jeléül olyan sok hívő vette le lábáról a port és ajánlotta hódolatát a földre borulva, hogy körülötte az úton mély gödrök keletkeztek. Ki tudja hogyan volt ez lehetséges, hiszen anyagi szemmel nézve csak néhány ember volt körülötte. Viszont lelki szemmel az volt látható, hogy az univerzum lelkeinek nagy része, több ezer és millió hívő jelent ott meg.

Tehát csak a látásmódotoktól függ hány lelket érzékeltek itt a teremben, csupán néhányat vagy sokat. Mindenesetre ajánljuk hódolatunkat mindannyiuknak. Lelki Apáink és Anyáink fiai és lányai vagyunk, hogy majdan az utánunk következő fiúknak és lányoknak lehessünk lelki Apái és Anyái. Kérlek véssétek ezt jól a szívetekbe! Az egyetlen ok, amiért itt lehetünk az, hogy valakinek a követői vagyunk. Olyan intenzíven és tisztán kell itt jelen lennünk, hogy mások is példát vehessenek rólunk. Ily módon nem csak ebben a jelen pillanatban élünk, hanem az örökkévalóságban is. Ez az egyik módja annak, hogy legyőzzük a halált, ezt a félelmetes, rémisztő ellenséget. Ha emlékeztek az elöljáróitokra és fohászkodtok az elkövetkezendő generációért, akkor biztonságban lesztek. Ezáltal részesei lehettek annak a nagy menetnek, ahol a lelkek, Isten Nevében, a Legfelsőbb dicsőítésére gyűlnek össze.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 02.05.2018, Рила)

Най-напред нека изразя благодарността си на организаторите на тази Мела. Това сте вие, всички вие. Защото ние работим и на индивидуално ниво, и на нивото на общността. Без едното, другото няма как да се случва. Ние всички сме индивидуалности, участващи в една много значима практика, а именно садху-санга. Да медитираш самичък вкъщи е хубаво; да мантруваш святото име самичък вкъщи е хубаво. Но по-високата степен на индивидуалната медитация е съвместната медитация; да възпяваме светите имена заедно е по-добре. Колкото повече хора се събират заедно в името на Бога, в служба на Всевишния, толкова е по-добре. Ала да се пее на висок глас е още по-добре. Това се нарича бхаджан. А кое е по-високата степен на бхаджан? Киртан. По този начин достигаме някои много високи нива на интензивност, когато сме способни да забравим за себе си. Това е толкова трудно инак.

Теоретично всички сме съгласни по този въпрос. Но наистина да го усетим, наистина да се отворим за това преживяване – когато в крайна сметка забравяш идентичността си, амбициите си, всичко… и просто се вливаш в потока на божественото щастие – това са много редки, благословени моменти.

Затова трябва да изразя благодарността си на всички вас, които направихте тази среща възможна. И не само на тези, които седят тук наоколо, но и на всички велики светци и мънички светци от минали времена. Понеже ние винаги възпоменаваме великите светци, но никой не говори за малките. Обаче без малките светци, великите не могат да действат. Без хилядите практикуващи, великите не могат да летят на крилете си. Нужни са ни изключителните, неповторимите, големите стожери, нужни са ни и съвсем семплите практикуващи – и двете. Единият и многото.

И така, изразявам своята благодарност, и – надявам се – нашата обща благодарност, на всички предшественици, които са практикували, обучавали, получавали ученията и т.н. Външно погледнато можем да кажем, че те вече не са с нас. Но святото име обединява. Така че те определено седят тук с нас. И трябва да изразя благодарността си на всички бъдещи практикуващи, на бъдещите светци; можем да речем, че те не са с нас все още. Ала аз чувствам, че във формата си на семена и те са тук с нас. В своя потенциал те са тук с нас. Така че в тази стая не седят трийсетина-петдесетина човека. Десетки, стотици, хиляди, безчет са тези, които са свързани с нас и със святото име в момента.

Колко пъти сте чели в „Чайтаня Чаритамрита“, че когато Махапрабху вървял, хиляди Го следвали. И че те взимали прах от нозете на Махапрабху до такава степен, че изравяли цели ями по пътя след Него. Кой знае как е било?! Може за физическото око да са присъствали едва неколцина. Но за духовното око там е било болшинството от душите в тази вселена – хиляди и милиони следовници.

Така че това е просто въпрос на визия: колко души виждате в тази стая – няколко или много. Ала както и да е, нека изразим благодарността си на всички тях. Ние сме синове и дъщери на своите духовни бащи и майки, за да станем духовните бащи и майки на идващите синове и дъщери. Моля ви, стремете се да приемете това присърце! Единствената причина да седим сега тук е, че сме последвали някого; и трябва да присъстваме тук толкова пламенно и чисто, че и други да могат да последват примера ни. По този начин не живеем само в настоящия момент, но заживяваме във вечността. Това е един начин да надмогнем смъртта – този страховит, плашещ враг. Ако си спомняте предшествениците си и ако се молите за бъдните поколения, сте в безопасност. Тогава сте част от една величествена процесия, където всички са се събрали в името на Бога за възхвала на Всевишния.

(следва продължение)