Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2018 pm, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Aradhana: What is the most important, concerning the puja?

Swami Tirtha: The servitors of Krishna are practically always engaged in some kind of activities. Bringing the water, preparing the betel nuts, washing the clothes, bringing some messages here and there, etc. etc. What about us? We are engaged in so many other activities. Checking out the YouTube channels; please, don’t put advertisement on this. You know, we are engaged with so much stupid stuffs. Therefore at least we have to be engaged in proper service. And there are practically two ways of formal services to Krishna, to God. One is the yagya and the other is the puja. Yagya is a social event, it’s a sacrificial ceremony; and puja is a personal, private intimate service to the deity. For a yagya the best is if many people come together, they offer prayers, they chant hymns, they throw grains – then all auspiciousness will come to the participants. But puja is a personal expression – when you treat Krishna as a guest, as if coming to your home. Or as if you are visiting His home. If you go to guests, you always bring something – this is our custom. If you go to Krishna as a guest, please follow the same principle – bring something.

And puja is this – I bring some water, I bring some incense, I bring some flowers to offer to You. I want to make you happy and satisfied. And usually I don’t bring second class things. If I go to a dear friend, I want to bring the first-class things. Therefore Bhaktivinoda Thakura instructs us: “Use the best type of water that is available for you. Use the best type of fire that is available for you.” Because usually these stuff – the basic elements – are offered back to the source, to Krishna. And what is the best fire that we have? These are the sparks in our eyes. And what is the best water that we have? These are the teardrops of our eyes. This is what we have to bring. This is the essence of puja. Give your best. Give your best.

When you offer like that, the wicks of the ghi lamp will help you to understand what is ecstasy, what is real spiritual happiness. You know, one name of Mahaprabhu is The Great Dancer. And although He is always dancing, sometimes you don’t see it. You think that He is standing there on the altar in this frozen pose. Have you ever thought how difficult it is to stand like this for eternity?

Comment: Tapasya.

Swami Tirtha: No, this is not tapasya – this is ecstasy, it’s prema. Some yogis also raise their hand and stay like this for, let’s say, 12 years. So much so, that their hands wither. And they keep their fingers bent in fists – so that their nails go through the flesh of their palms. That is tapas. But this is ecstasy.

Our Mahaprabhu is always dancing. And when you offer these best flames and you look at Mahaprabhu through the flames, and when the flames are burning, the air is like dancing. And whatever is behind the flames is dancing. In this way puja, offering the ghi lamp, is a way to see reality. To see that our Mahaprabhu is always dancing. This is something about puja.

Of course puja is so private, so personal that it takes a lifetime to experience that. Actually this kind of intimate worship is not only when I bow down at the altar and I do some ritual steps; we have to permanently live in puja. Therefore it is said: it’s not enough to do only those things that you like to do. But whatever you do, you have to do it with love. That is puja. Then it is not simple activity, but it is service. It’s a very mysterious transformation. A devotee and a non-devotee are digging in their gardens in a similar manner. But one is doing an ordinary job, while the other is doing devotional service. We all have that chance to improve our daily activities – to turn them into divine service, divine connection, divine expression of our life.

So, puja is individual, yagya is communal. And which yagya is mostly recommended? Sankirtan-yagya. Yes! Don’t forget, chanting the holy name together is also yagya. It’s also a sacrifice for the satisfaction of the Supreme Lord. In the secret teachings it is mentioned: there was a priest and he asked the congregation: “What kind of blessings do you want? I will sing out these blessings upon you by chanting my mantras.” So, sankirtan-yagya means you can achieve all blessings. Specify what kind of blessings you want. You want to achieve siddhis; or you want to improve your financial standards; or you want to achieve full domination over the planet Earth in one year? Or maybe you want to become a humble servant of the servants of the servants? So, please specify your desires.

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Árádhaná kérdése: Mit gondolsz a legfontosabbnak a púdzsával kapcsolatban?
Szvámí Tírtha: Krisna szolgálói gyakorlatilag állandóan valamiféle tevékenységgel vannak elfoglalva. Vizet visznek Neki, előkészítik a bételdiót, kimossák a ruháit, üzeneteket hoznak-visznek stb. Viszont mi a helyzet velünk? Bennünket rengeteg más dolog foglal le. Pörgetjük  a YouTube-csatornákat, vagy éppen  számtalan más ostoba dologgal foglalkozunk, ezért fontos, hogy időnként legyen közöttük néhány eszményi szolgálat is. Hivatalosan kétféle módon lehet Krisnának, Istennek szolgálatot végezni: az egyik a jagja,  a másik pedig a púdzsá. A jagja egy közösségi esemény, áldozati szertartás, a púdzsá pedig személyes, a múrtiknak végzett bensőséges szolgálat. A jagja esetében a legkedvezőbb az, ha minél többen gyűlünk össze, hogy felajánljuk fohászainkat, szent himnuszokat zengjünk, gabonát szórjunk az áldozati tűzbe, és így számtalan áldás száll majd a résztvevőkre. A púdzsá ellenben egy olyan személyes kifejezésmód Krisna felé, amikor mintegy vendégként meginvitáljátok Őt az otthonotokba és kedveskedtek Neki, vagy mintha ti mennétek el Őhozzá. Amikor vendégségbe indultok, akkor az a szokás, hogy visztek valamit ajándékba. Ha Krisnához mentek, kérlek akkor is mindig tegyetek ugyanígy, vigyetek Neki valamit.
A púdzsá pedig az, amikor: hozok némi vizet, füstölőt, kis virágot, hogy felajánljam Neked, mert szeretnélek boldoggá és elégedetté tenni ezekkel. Általában, amikor egy nagyon kedves barátunkhoz megyünk, akkor sem szoktunk másodosztályú, dolgokat vinni, csakis igényes és értékes ajándékokat. Ezért Bhaktivinód Thákur a következőket javasolja számunkra: „A rendelkezésetekre álló legjobb minőségű vizet és tüzet ajánljátok fel.” Ugyanis általában ezeket az alap elemeket ajánljuk vissza a Mindenség forrásának, Krisnának. És mi a legszebb tűz és víz amivel rendelkezünk? Szemeink lámpásának fénye, és könnyeink vize. Ezeket kell elhoznunk Neki. Ez a púdzsá lényege. Ezeket hozzátok el, a legjavatokat.
Amikor ily módon végzitek a púdzsát, akkor a ghí lámpás kanóca segít megérteni, hogy mit jelent az extázis, mi az igazi lelki boldogság. Mint tudjátok Maháprabhu egyik nevének a jelentése az, hogy Kiváló Táncos, és bár Ő mindig táncol, néha ezt nem látjuk és azt gondoljuk, hogy Ő csak ott áll mozdulatlanul az oltáron. Gondolkoztatok már azon, hogy milyen nehéz is lehet az örökkévalóságig így állni?
Hozzászólás: Tapaszja.
Szvámí Tírtha: Nem, ez nem tapaszja, hanem extázis, ez a préma. Néhány jógi szintén ugyanígy, magasba tartott karokkal áll mozdulatlanul, mondjuk 12 éven át. Mindeközben elsorvad a karjuk, amíg az ujjaikat ökölben tartják és a körmük belenő a tenyerük húsába. Na ez a tapasz. Viszont Maháprabhu esetében extázisról van szó.
Hiszen Maháprabhunk mindig táncol és amikor a ghí lámpás lángján keresztül tekintetünk Rászegeződik, úgy tűnik, hogy Ő csak táncol, és bármi is legyen a lángok mögött, az is vele táncol. Ily módon a púdzsá, a ghí lámpás felajánlása, az egyik módja annak, hogy meglássuk a valóságot, hogy Maháprabhunk mindig táncol. Tehát kérdésedre válaszként, csak ezt a kis apróságot lehet elmondani a púdzsával kapcsolatban.
Természetesen a púdzsá egy nagyon bensőséges, személyes dolog, melyet egy életen át tapasztalunk. Valójában ez a fajta bensőséges imádat, nem csak azt jelenti, hogy leborulunk az oltár előtt és végzünk pár rituális fogást, illetve lépést, hanem nekünk folyamatosan a púdzsában kell élnünk. Ezért azt mondják, hogy nem elég pusztán azokat a dolgokat megtenni, amiket szeretünk, hanem inkább éljünk aszerint, hogy bármit is teszünk, azt tegyük szeretettel. Tehát ezt jelenti a púdzsá, és így akkor az már nem egyszerű tevékenység lesz, hanem szolgálat. Ez egy nagyon misztikus átalakulás. Nagyon hasonlít egymásra az, ahogy egy bhakta és egy nem bhakta ássa a kertjét: míg az egyik hétköznapi dolgot folytat, addig a másik odaadó szolgálatot végez. Mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy a hétköznapi tevékenységeinket felemeljük az odaadó szolgálat szintjére, ahol az már összekapcsolódik Istennel, és életünk Isten felé való törekvésének eszközévé válik.
Tehát a púdzsá személyes, a jagja pedig közösségi aktus. Melyik jagja, ami leginkább javasolt a számunkra? A szankírtan-jagja. Igen! Ne feledkezzetek meg arról, hogy a Szent Nevek együttes zengése szintén jagja. Ez is egy áldozat a Legfelsőbb Úr elégedettségéért. A titkos tanítások megemlítik, hogy volt egyszer egy pap, aki megkérdezte a gyülekezettől: „Milyen áldást szeretnétek kapni? Miközben a mantráimat zengem, majd ezeket az áldásokat fogom kérni rátok.” Tehát a szankírtan-jagja azt jelenti, hogy minden áldást elnyerhettek általa. Mondjátok meg pontosan, hogy milyen áldásokat szeretnétek, például, ha sziddhikre, vagy anyagi gyarapodásra, vagy egy éven belüli teljes Föld feletti uralomra vágytok, lehetséges? Vagy inkább a szolgák szolgáinak az alázatos szolgáivá szeretnétek válni? Kérlek pontosítsátok a vágyaitokat. 

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2018 вечер, София) 

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Арадхана: Кое е най-важното по отношение на пуджата?

Свами Тиртха: Тези, които служат на Кришна, на практика винаги са заети с някакви дейности. Носят вода, подготвят бетеловите ядки, перат дрехите, отнасят някакви послания тук и там, и т.н. Ами ние? Ние се занимаваме с какви ли не други неща. Разглеждаме Ютюб каналите; и моля ви, не превръщайте това в реклама. Знаете, заети сме с толкова много глупави занимания. Затова трябва поне да се захванем с правилно служене. И на практика има два начина за формално служене на Кришна, на Бога. Единият е ягя, другият е пуджа. Ягя е обществено събитие, жертвена церемония; а пуджа е лично, частно, съкровено служене към муртите. За ягя е най-добре много хора да се съберат заедно: да поднасят молитви, да пеят химни, да хвърлят в огъня зърно – тогава всичко благоприятно спохожда участниците. Но пуджата е лично преживяване – когато се отнасяте към Кришна като към гост, който сякаш е дошъл в дома ви. Или сякаш вие сте отишли в Неговия дом. Като отивате на гости, винаги носите нещо – такъв ни е обичаят. Ако отивате на гости на Кришна, моля ви, следвайте същия принцип – занесете нещичко.

Пуджата е именно това – донасям малко вода, донасям малко благоухание, донасям малко цветя да Ти ги поднеса. Искам да Те направя щастлив и удовлетворен. И обикновено не нося второкласни неща. Ако отивам при скъп приятел, искам да занеса първокласни неща. Затова Бхактивинода Тхакура ни напътства: „Използвайте най-добрата вода, с която разполагате. Използвайте най-добрия огън, с който разполагате.” Защото обичайно тези неща – основните елементи – се поднасят обратно на източника им, на Кришна. А кой е най-добрият огън, който имаме? Това са искрите в очите ни. И коя е най-добрата вода, която имаме? Това са сълзите в очите ни. Това е, което трябва да поднесем. То е същината на пуджата. Дай най-доброто от себе си. Дай най-доброто.

Когато поднасяте така, фитилите на гхи лампата ще ви помогнат да разберете какво е екстаз, какво е истинско духовно щастие. Знаете, едно от имената на Махапрабху е Големият танцьор. И въпреки че Той винаги танцува, понякога не го виждате. Мислите си, че стои на олтара в застинала поза. Замисляли ли сте се колко е трудно да стоиш така цяла вечност?

Коментар: Тапася.

Свами Тиртха: Не, това не е тапася, това е екстаз, то е према. Някои йоги също стоят с вдигнати ръце да речем по 12 години. Стигат дотам, че ръцете им изсъхват. И държат пръстите си свити в юмрук – за да прораснат ноктите им през плътта на дланите. Онова е тапас. Но тук става въпрос за екстаз.

Нашият Махапрабху винаги танцува. И когато поднесете тези пламъчета и погледнете към Махапрабху през тях, докато фитилите горят, въздухът сякаш танцува. И всичко, което е зад пламъчетата, танцува. По такъв начин пуджата, поднасянето на гхи-лампата, е начин да се види реалността. Да видим, че нашият Махапрабху винаги танцува. Това е нещичко по отношение на пуджата.

Разбира се, пуджата е нещо толкова лично, толкова съкровено, че отнема цял живот да се преживее. Всъщност, този тип интимно обожание не е само когато се покланям пред олтара и извършвам някакви ритуални стъпки; ние постоянно трябва да живеем в пуджа. Затова се казва: не е достатъчно да правите само нещата, които обичате да правите. Но каквото и да правите, правете го с обич. Това е пуджа. Тогава то не е обикновена дейност, а служене. Това е много мистериозна трансформация. И преданият, и не-преданият копаят градинката си по един и същ начин. Но единият върши обикновена работа, а другият върши предано служене. Всички имаме този шанс да усъвършенстваме ежедневните си дейности – да ги превърнем в божествено служене, в божествена връзка, в израз на божественото в живота си.

И така, пуджата е индивидуална, ягята е обща. А коя ягя е най-препоръчителна? Санкиртан-ягя. Да! Не забравяйте, че възпяването на светите имена заедно също е ягя. То също е жертва за удовлетворението на Всевишния. В тайните учения се споменава, че имало един свещенослужител и той запитал събралите се: „Какъв вид благословии искате? Ще изпея тези благословии върху вас чрез мантрите си.” Така че санкиртан-ягя означава да постигнете всички благословии. Просто посочете какви благословии искате. Дали искате да постигнете сиддхи; или искате да подобрите финансовите си стандарти; или искате да постигнете пълна власт над планетата Земя за една година? Или може би искате да станете смирен слуга на слугите на слугите? Така че моля ви, определете желанията си.

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2018 am Abend, Sofia) 

(Fortsetzung vom vergangenen Freitag)

Frage von Aradhana: Was ist das Wichtigste in Bezug auf die Puja?

Swami Tirtha: Diejenigen, die Krishna dienen, sind praktisch immer damit beschäftigt einige Aktivitäten auszuführen. Sie tragen Wasser, bereiten Betelnüsse vor, waschen Kleidung und tragen Botschaften hier und da usw. Was ist mit uns? Wir beschäftigen uns mit allen möglichen anderen Dingen. Wir schauen uns YouTube-Kanäle an; und bitte macht daraus keine Werbung. Ihr wisst, wir sind mit so vielen dummen Aktivitäten beschäftigt. Also sollten wir es zumindest in einem Dienst richtig angehen lassen . Und in der Praxis gibt es zwei Möglichkeiten, Krishna, Gott, offiziell zu dienen. Die Eine ist Yagya, die andere ist Puja. Ein Yagya ist eine öffentliche Veranstaltung, eine Opferzeremonie; und Puja ist persönlich privater, intimer Service für die Murtis. Für Yagya ist es am besten, wenn viele Menschen gemeinsam zusammenkommen: Gebete sprechen, singen Hymnen, werfen Getreide ins Feuer – dann wird alles den Teilnehmern positiv entgegenkommen. Aber Puja ist eine persönliche Erfahrung – wenn du Krishna so behandlest, als währe Er Gast, der zu dir nach Hause gekommen ist. Oder als ob ihr es wärt, der zu seinem Haus geht. Wenn ihr zu Besuch geht, bringt ihr immer etwas mit – das ist bei uns Brauch. Wenn ihr Krishna besuchen möchtet, folgt   bitte demselben Prinzip: Bringt etwas mit.

Puja ist genau das – ich bringe etwas Wasser, ich bringe etwas Duft mit, ich bringe ein paar Blumen mit, um sie Dir zu schenken. Ich möchte Dich glücklich und zufrieden machen. Und normalerweise trage ich keine zweitklassigen Sachen. Wenn ich zu einem lieben Freund gehe, möchte ich ihm erstklassige Sachen mitbringen. Deshalb weist uns Bhaktivinoda Thakura an: „Benutze das beste Wasser, das Ihnen zur Verfügung steht. Benutze das beste Feuer, das du hast.“ Weil diese Dinge – die Grundelemente – zu ihrer Quelle zurückgebracht werden, zu Krishna. Und welches ist das beste Feuer, das wir haben? Das sind die Funken in unseren Augen. Und welches ist das beste  Wasser, das wir haben? Das sind die Tränen in unseren Augen. Dem müssen wir anbieten. Es ist die Essenz der Puja. Gib dein Bestes von dir. Gib dein Bestes.

Wenn ihr auf diese Weise anbietet, die Dochte der Ghee-Lampe, kann euch dabei helfen, zu erkennen, was Ekstase ist, was wahres spirituelles Glück ist. Ihr wisst, einer von Mahaprabhus Namen ist der große Tänzer. Und obwohl Er immer tanzt, sieht man Ihn manchmal nicht. Ihr denkt, dass Er in erstarrter Haltung am Altar steht. Habt ihr jemals darüber nachgedacht, wie schwer es ist, so die ganze Ewigkeit zu stehen?

Kommentar: Tapasya.

Swami Tirtha: Nein, es ist kein Tapasya, es ist Ekstase, es ist Prema. Auch einige Yogis Stehen Sie etwa 12 Jahre lang mit erhobenen Händen da. Sie kommen an den Punkt, an dem ihre Hände austrocknen. Und Sie ballen ihre Finger zur Faust – so dass ihre Nägel durch das Fleisch der Handflächen wachsen. Das sind Tapas. Aber hier geht es um Ecstasy.

Unser Mahaprabhu tanzt immer. Und wenn ihr diese Flammen anbietet und schaut durch sie auf Mahaprabhu, während die Dochte brennt und die Luft zu tanzen scheint. Und alles hinter den Flammen tanzt. So ist die Puja, das Opfern von der Ghee-Lampe ist eine Möglichkeit, die Realität zu sehen. Lasst uns sehen, dass unser Mahaprabhu immer tanzt. Das hat etwas mit der Puja zu tun.

Natürlich ist die Puja etwas so Persönliches, so Intimes, dass sie ein ganzes Leben umfasst, um es zu erleben. Tatsächlich gibt es diese Art der intimen Anbetung ist  nicht nur dann, wenn ich am Altar bete und führe einige rituelle Schritte durch; wir müssen ständig in Puja leben. Deshalb heißt es: Es reicht nicht, nur die Dinge zu tun, die man liebt. Aber was auch immer ihr tut, tut es mit Liebe. Das ist eine Puja. Dann ist es das nicht gewöhnliche Aktivität, sondern ein Dienst. Dies ist eine sehr mysteriöse Transformation. Und der Devotee, und die nicht-Gläubigen graben ihren Garten auf die gleiche Weise um. Aber der eine macht gewöhnliche Arbeit und der andere leistet hingebungsvollen Dienst. Wir alle haben diese Chance, uns zu verbessern, unsere täglichen Aktivitäten – in göttlichen Dienst, in göttliche Verbindung umzuwandeln, es als Ausdruck des Göttlichen in unserem Leben darzustellen.

Puja ist also individuell, Yagya ist gemeinschaftlich. Und welches Yagya ist am empfehlenswertesten? Sankirtan-yagya. Ja! Denkt daran, dass das gemeinsame Singen der heiligen Namen ebenfalls ein Yagya ist. Es ist auch ein Opfer zur Zufriedenheit des Allerhöchsten. Das wird in den geheimen Lehren erwähnt. Da war ein Priester und er fragte die versammelten Leute: „Welche Segnungen wünschen Sie sich?“ Ich werde diese Segnungen durch meine Mantras auf euch singen.“ So bedeutet Sankirtan-yagya– alle Segnungen zu erlangen. Gebt einfach an, welche Segnungen ihr wünscht. Ob ihr Siddhi erreichen wollt; oder möchtet ihr eure finanziellen Standards verbessern; oder möchtet ihr in einem Jahr die volle Macht über den Planeten Erde erlangen? Oder vielleicht möchtet ihr ein bescheidener Diener von Dienern von Dienern werden? Definiert also bitte eure Wünsche.

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Арадханы: Что самое важное в пудже?

Свами Тиртха: Слуги Кришны практически всегда заняты какой-то деятельностью. Приносить воду, готовить орехи бетеля, стирать одежду, приносить какие-то послания туда и сюда и т. д. и т. п. А как насчет нас? Мы занимаемся многими другими видами деятельности. Проверка каналов YouTube; пожалуйста, не размещайте здесь рекламу. Знаете, мы занимаемся такими глупостями. Поэтому как минимум мы должны заняться правильным служением. И есть практически два способа формального служения Кришне, Богу. Один — ягья, а другой — пуджа. Ягья — общественное мероприятие, церемония жертвоприношения; а пуджа – это личное, интимное служение божеству. Для ягьи лучше всего, если много людей собираются вместе, возносят молитвы, поют гимны, бросают зерна – тогда все благоприятное придет к участникам. Но пуджа – это личное выражение – когда вы относитесь к Кришне как к гостю, словно пришедшему к вам домой. Или как будто вы посещаете Его дом. Если идешь в гости, всегда что-нибудь приносишь – такой у нас обычай. Если вы идете к Кришне в качестве гостя, пожалуйста, следуйте тому же принципу – принесите что-нибудь.

И пуджа такова: я приношу немного воды, я приношу немного благовоний, я приношу цветы, чтобы предложить Тебе. Я хочу сделать Тебя счастливым и довольным. И обычно я не беру второсортные вещи. Если я иду к дорогому другу, я хочу привезти первоклассные вещи. Поэтому Бхактивинода Тхакур наставляет нас: «Используйте самую лучшую воду, которая вам доступна. Используйте лучший тип огня, который вам доступен». Потому что обычно эти вещи – основные элементы – предлагаются обратно источнику, Кришне. А какой самый лучший огонь, который у нас есть? Это искры в наших глазах. А какая у нас самая лучшая вода? Это слезы наших глаз. Это то, что мы должны принести. В этом суть пуджи. Приложите все усилия. Приложите все усилия.

Когда вы сделаете такое подношение, фитиль лампы гхи поможет вам понять, что такое экстаз, что такое настоящее духовное счастье. Знаете, одно из имен Махапрабху – Великий Танцор. И хотя Он всегда танцует, иногда ты этого не видишь. Вы думаете, что Он стоит там на алтаре в этой застывшей позе. Вы когда-нибудь задумывались, как трудно стоять так вечность?

Коментарий: Тапасья.

Свами Тиртха: Нет, это не тапасья – это экстаз, это према. Некоторые йоги тоже поднимают руку и остаются так, скажем, 12 лет. Настолько, что у них сохнут руки. И держат пальцы согнутыми в кулаках – так, чтобы ногти прошли сквозь плоть ладоней. Это тапас. Но это экстаз.

Наш Махапрабху всегда танцует. И когда вы предлагаете это лучшее пламя и смотрите на Махапрабху сквозь пламя, и когда пламя горит, воздух подобен танцу. И все, что находится за пламенем, танцует. Таким образом, пуджа, подношение лампы гхи, — это способ увидеть реальность. Видеть, что наш Махапрабху всегда танцует. Это что-то о пудже.

Конечно, пуджа настолько личная, настолько персональная – чтобы пережить это, нужна целая жизнь. На самом деле этот вид интимного поклонения заключается не только в том, что я кланяюсь перед алтарем и совершаю какие-то ритуальные шаги; мы должны постоянно жить в пудже. Поэтому говорят: недостаточно заниматься только тем, что вы любите. Но что бы вы ни делали, вы должны делать это с любовью. Это пуджа. Тогда это не просто деятельность, а служение. Это очень загадочная трансформация. Преданный и непреданный копают свои сады одинаковым образом. Но один занимается обычной работой, а другой занимается преданным служением. У всех нас есть шанс улучшить нашу повседневную деятельность – превратить ее в божественное служение, божественную связь, выражение божественного в нашей жизни.

Итак, пуджа индивидуальна, ягья коллективна. И какую ягью чаще всего рекомендуют? Санкиртан-ягья. Да! Не забывайте, совместное повторение святого имени – это тоже ягья. Это также жертвоприношение ради удовлетворения Верховного Господа. В тайном учении упоминается: был священник и он спросил прихожан: «Каких благ вы хотите? Я воспою вам эти благословения, повторяя свои мантры». Итак, санкиртан-ягья означает, что вы можете достичь всех благ. Укажите, какого рода благословения вы хотите. Вы хотите достичь сиддхи; или вы хотите улучшить свои финансовые стандарты; или вы хотите за один год добиться полного господства над планетой Земля? А может, вы хотите стать смиренным слугой слуги слуг? Так что, прошу вас, /уточняйте/ определите точнее свои желания.