Archive for April 14th, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.05.2018, arrival) 

(continues from the previous Monday)

Question of Paramananda: When we are in the company of persons who have a big radius, we start to see part of their perspective. And when we are not in their company, we are back to our small sonar. How to cope with this problem?

Swami Tirtha: Don’t go home. What can I say? Are we so stupid to put the load back on our shoulders again, and again, and again through lifetimes? This is what happens, right? Therefore spiritual life is a very challenging process. Because we know that with a half-solution we shall be never satisfied. We all know that. Nevertheless, at the end of the lecture we go home. Better after prasadam.

But then what to do? We cannot provide a place for a hundred people here in this room. So either you stay in the temple, or you create your own temple. Therefore I say, this is very challenging. You have to find your own source of radiation. That means realization. We cannot always live on the back of others. You have to find your own resources. We know that everything is descending – it’s not that I have to accumulate. But don’t waste. This is our duty – don’t waste. Whatever you have been given, try to preserve that and make it grow. Don’t forget to push your limits. That means we have to become very qualified. So that even if this glorious star of the eastern horizon leaves us, we always stay with this star. And I think that this is possible.

Yes, because it’s not only us who have a radius. They, the great ones – they also have a radius. And if they make one step towards you, then you start to be inside their scope. Krishna also has got a radius. I think it’s unlimited. But even if Krishna’s radius is limited, there is someone whose radius is not. So it doesn’t concern only us, that we have to expand our radius; they have already extended their radius towards us.

To put it short: chant the holy names. Always stay in the light.

Comment of Dinabandhu Prabhu: It is said that if you make one step towards God, the Providence will also make her steps. The last time Paramananda Prabhu suggested to me to make more cheese, so I took it to heart. I was working two days, day and night, to produce the cheese. And then when we started the journey, Gurudev said: “Hey, wait a minute, if at the borders they will not allow your cheese, then what happens?” So I had the chance to chant the holy name very intensely at the borders. And finally the cheese arrived.

Swami Tirtha: You see, miracles do happen.



(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. megérkezés)

 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 

Paramánanda kérdése: Amikor olyan személyek társaságában lehetünk, akiknek nagy a hatósugaruk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy kicsit betekinthessünk az ő távlataikba. Amikor pedig nem vagyunk velük, akkor visszatérünk a mi kis szűk látókörünkhöz. Hogyan birkózzunk meg ezzel a helyzettel?

Szvámí Tírtha: Mit is mondhatnék, ne menjetek haza! Olyan ostobák lennénk, hogy életeken keresztül újra és újra visszarakatjuk az Úrral a terheinket a vállunkra? Valójában ezt tesszük, és ezért olyan küzdelmes ez a folyamat, hiszen tudjuk, hogy fél megoldásokkal soha nem fogunk megelégedni. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Jóllehet a tanítás végén mind hazamegyünk, jó esetben a praszád után.

Mégis mit tegyünk, hiszen száz embert nem tudunk elszállásolni. Tehát marad az, hogy vagy itt maradtok a templomban vagy megteremtitek a saját szentélyeteket. Ezért mondom, hogy, ez egy nagy kihívás. Meg kell találnotok saját magatokban azt a forrást, amiből ugyanez sugárzik, mely egyet jelent a megvalósítással. Nem élősködhetünk mindig másokon, rá kell lelnünk a saját erőforrásainkra. Tudjuk, hogy minden csökken, hanyatlik, ami nem azt jelenti, hogy el kellene kezdenünk felhalmozni dolgokat, hanem azt, hogy nem szabad pazarolnunk. Ez a kötelességünk, ne pazaroljuk el. Bármit is kaptok, próbáljátok megőrizni és gyarapítani. Ne felejtsétek tágítani a határaitokat, ami azt jelenti, hogy nagyon képzettekké kell válnotok. Tehát, még, ha Kelet ragyogó csillaga!”[1] is hagyna el bennünket, mindig ezzel a csillaggal kell maradnunk. És úgy hiszem ez lehetséges.

Igen, mert nem csak mi rendelkezünk hatósugárral, hanem a nagyjaink is. És, ha ők tesznek egy lépést felénk, akkor bekerülünk a látószögükbe, a hatósugarukba. Krisnának szintén van sugara és azt hiszem, hogy az végtelen. Viszont, ha Krisna sugara korlátozott is, van valaki, akié viszont nem. Tehát nem csak nekünk kell kiterjesztenünk a hatókörünket, hanem nekik is, viszont ők már ezt korábban megtették.

Röviden: zengjétek a Szent Neveket és mindig maradjatok a fényben.

Dínabandhu Prabhu hozzászólása: Azt mondják, ha egy lépést teszel Isten felé, akkor  a Gondviselés szintén lép egyet. Legutóbb Paramánanda Prabhu azt javasolta nekem, hogy készítsek több sajtot, amit meg is fogadtam, így két napig éjjel nappal dolgoztam, hogy eleget tegyek a kérésének. Majd, indulás előtt, Gurudév azt mondta: „Hűha, várj csak egy kicsit, mi történik, ha a határon, nem engedik át a sajtjaidat, akkor mi lesz?” Így a határon az Úr kegyéből még intenzívebben zenghettem a Szent Neveket, és végül a sajt is megérkezett.

Szvámí Tírtha: Látjátok, vannak csodák.

1. Shelley: Gurudév könyv, 29.o.



(от лекция на Свами Тиртха, 03.05.2018, пристигане)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Парамананда: Когато сме в компанията на люде с голям радиус, започваме да виждаме частичка от тяхната перспектива. Ала когато не сме в тяхната компания се връщаме към своя мъничък сонар. Как да се справим с този проблем?

Свами Тиртха: Не си отивайте у дома. Какво мога да кажа? Нима сме такива глупци, че отново, и отново, и отново животи наред да слагаме обратно товара съчки на гърба си? Именно това се случва, нали? Затова духовният живот е много предизвикателен процес. Защото знаем, че с половинчати решения никога няма да бъдем удовлетворени. Всички знаем това. И въпреки всичко, след края на лекцията си отиваме вкъщи. Или по-добре след прасадама.

Но какво да правим тогава? Не можем да се нанесем стотина човека тук в тази стая. Значи, или останете в храма, или създайте свой храм. Затова казвам, че е много предизвикателно. Трябва да намерите собствения си източник на излъчване. Това означава осъществяване. Не можем вечно да живеем за сметка на другите. Трябва да откриете своите ресурси. Знаем, че всичко се спуска – не е така, че трябва да го натрупаме. Но не го пилейте. Това е нашият дълг – да не го пропиляваме. Каквото ни е било дадено, да се стремим да го съхраняваме и разрастваме. Не забравяйте да поставяте по-надалеч границите си. Това означава, че трябва да станем много квалифицирани. Така че дори онази прекрасна звезда на западния хоризонт да ни напусне, ние винаги да оставаме с тази звезда. Мисля, че е възможно.

Да, защото не само ние сме тези, които имат радиус. Те, великите, също имат радиус. И ако те направят една стъпка към вас, вие ще влезете в техния обхват. Кришна също има радиус. Мисля, че той е безграничен. Но дори и радиусът на Кришна да е ограничен, има някой, чийто радиус няма предели. Така че това не касае само нас, че ние трябва да разширяваме своя радиус; те вече са прострели своя радиус към нас.

Да го кажем накратко: повтаряйте светите имена. Винаги оставайте в светлината.

Коментар на Динабандху Прабху: Казано е, че ако направиш една крачка към Бог, Провидението също ще направи своите стъпки. Миналия път Парамананда Прабху ми предложи да правя повече кашкавал, и аз взех това присърце. Работих два дни денонощно, за да произведа кашкавала. И после, като тръгнахме на път, Гурудев каза: „Чакай, ами ако на границата забранят да внесеш кашкавала, какво ще правим?” Затова се наложи да мантрувам святото име много интензивно по границите. И в крайна сметка кашкавалът пристигна.

Свами Тиртха: Виждате ли, чудесата се случват.