Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2018 pm, Sofia)

(continues from the previous Friday)

And finally let’s see the followers of the Lord: “Those who are constantly engaged in the personal service of the Lord are called anugas, or followers. Examples of such followers are Sucandra, Mandana, Stamba and Sutamba. They are all inhabitants of the city of Dvaraka, and they are dressed and ornamented like the other associates. The specific services entrusted to the anugas are varied. Mandana always bears the umbrella over the head of Lord Krishna. Sucandra is engaged in fanning with the white camara (bunch of hair), and Sutamba is engaged in supplying betel nuts. All of them are great devotees, and they are always busy in the transcendental loving service of the Lord. There are so many anugas in Vrindavana as well: Raktaka, Patraka, Patri, Madhukantha, Madhuvrata, Rasala, Suvilasa, Premakanda, Marandaka, Ananda, Candrahasa, Payoda, Bakula, Rasada and Sharada are the names. Descriptions of the bodily features of the anugas in Vrindavana are given in the following statement: “Let us offer our respectful obeisances unto the constant associates of the son of Maharaja Nanda. They always stay in Vrindavana, and their bodies are decorated with garlands of pearls and with bangles and bracelets of gold. Their colours are like black bees and the golden moon, and they are dressed just to suit their particular special bodily features. Their specific duties can be understood from a statement by mother Yashoda, who said, ‘Bakula, please cleanse the yellowish dress of Krishna. Varika, you just flavour the bathing water with aguru scent. And Rasala, you just prepare the betel nuts. You can all see that Krishna is approaching. There is dust overhead, and the cows can be seen very distinctly.

Among all the anugas, Raktaka is the best. An example of the attachment felt by Raktaka toward Lord Krishna can be understood from his statement to Rasada: “Just hear me! Please place me so that I may always be engaged in the service of Lord Krishna, who has now become famous as the lifter of the Govardhana Hill.”[1]

It’s a very nice invitation – to become a personal servant of Krishna. Really, did you ever think of giving a special scent to Krishna’s bathing water? Or bringing something for His personal pleasure? It is not only an obligatory duty to worship Krishna in puja and in offerings. No, this is something very personal. Such a nice invitation!

“The devotees of Krishna engaged in His personal service are always very cautious because they know that becoming personal servitors of Lord Krishna is not an ordinary thing. A person who offers respect even to the ants engaged in the service of the Lord becomes eternally happy, so what is there to say of one who offers Krishna direct service? Raktaka once said within himself, “Not only is Krishna my worshipable and servable Lord, but also the girlfriends of Krishna, the gopis, are equally worshipable and servable by me. And not only the gopis, but anyone who is engaged in the service of the Lord is also worshipable and servable by me. I know that I must be very careful not to become overly proud that I am one of the servitors and devotees of the Lord.” From this statement one can understand that the pure devotees, those who are actually engaged in the service of the Lord, are always very cautious and are never overly proud of their service.”

Then Shrila Rupa Goswami further describes the subsections of these different devotional sentiments. And the last section finally:

“Devotees attached to the transcendental loving service of the Lord may be described either as surrendered souls, as souls advanced in devotional knowledge, or as souls completely engaged in transcendental loving service. Such devotees are called respectively neophyte, perfect and eternally perfect.”

So, we must have full and eternal confidence that first we can qualify as neophytes; then go on to the next stage – perfect, not half perfect. And then what was the last? Eternally perfect. Yesterday we were not perfect in service, but from now on for eternity we are committed to that – that means eternally. Because fortunately our past doesn’t exist anymore. Unfortunately, our future doesn’t exist either. Time is latent or let’s say possibly existent in the future. Time is non-existent concerning the past. There is only this present moment. The past is a history, the future is a mystery and the present moment is a gift.

(to be continued)

[1] Nectar of devotion, Ch. 36

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.04. szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Végül pedig ismerkedjünk meg az Úr követőivel: „Azokat, akik szüntelenül az Úr személyes szolgálatát végzik, anugáknak, követőknek nevezik. Ilyen követő például Szucsandra, Mandana, Sztamba és Szutamba. Mindannyian Dváraká városában élnek, és úgy öltöznek, valamint úgy ékszerezik fel magukat, akár az Úr többi társa. Az anugák sokféle szolgálatra kapnak megbízást. Mandana mindig napernyőt tart az Úr Krisna feje fölé. Szucsandra fehér csámarával (szőrből készült legyezővel) hűsíti az Urat, Szutamba pedig bételdióval kínálja Őt. Mindannyian kiváló bhakták, és szakadatlanul az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek. 

Ahogyan Dvárakában, úgy Vrndávanban is sok anuga él. A vrindávani anugák a következők: Raktaka, Patraka, Patrí, Madhukantha, Madhuvrata, Raszála, Szuvilásza, Prémakanda, Marandaka, Ánanda, Csandrahásza, Pajóda, Bakula, Raszada és Sárada.

A vrindávani anugák külsejéről a következő leírás számol be: „Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nanda Mahárádzs fia állandó társainak! Örökké Vrndávanban élnek, és testüket gyöngysorok, arany karkötők és karperecek ékesítik. Színük olyan, akár a fekete méheké és az arany holdé, s pontosan sajátos testi vonásaikhoz illően öltözködnek. Egyéni kötelességeiket Jasódá anya következő szavaiból ismerhetjük meg: Bakula, kérlek, mosd ki Krisna sárga ruháját! Várika, illatosítsd a fürdővizet aguruval! Te pedig, Raszála, készítsd el a bételdiót! Mindannyian láthatjátok, hogy Krisna közeledik. Nagy porfelhő kerekedett, és a teheneket már tisztán látni.”

       Az anugák közül Raktakát tartják a legfőbbnek. A következő leírás az ő külsejéről szól: „Sárga ruhát visel, és testének színe olyan, akár a zsenge fűé. Kiváló énekes, és mindig Nanda Mahárádzs fiát szolgálja. Legyünk mind Raktaka követői, s végezzük Krisna transzcendentális szerető szolgálatát!” Raktaka szavaiból, melyeket Raszadához intézett, megérthetjük, milyen ragaszkodás fűzi az Úr Krisnához: „Hallgass rám! Arra kérlek, tégy olyan helyzetbe, hogy mindig az Úr Krisna szolgálatát végezhessem, aki oly híres lett amiatt, hogy felemelte a Góvardhan-hegyet!”[1]

Krisna személyes szolgájának lenni egy nagyon szép meghívás. Gondoltatok valaha arra, hogy Krisna fürdővizébe valamilyen különleges illatot tegyetek? Vagy valami olyat hozni Neki, ami az Ő örömét szolgálja? Nem csak kötelességből imádni Krisnát, amikor púdzsát tartunk, vagy felajánlást végzünk. Nem, ez egy igazán személyes dolog. Milyen gyönyörű invitálás!

„A Krisna személyes szolgálatában álló bhakták mindig nagyon óvatosak, hiszen tudják: nem mindennapi dolog, hogy valaki az Úr Krisna személyes szolgája lehet. Az, aki még a hangyáknak is a tiszteletét ajánlja, akik az Úr szolgálatát végzik, örökké boldogok. Mit mondhatnánk akkor arról az emberről, aki közvetlenül Krisnát szolgálja? Raktaka egyszer így szólt magában: „Nemcsak Krisna az, akit Uramként imádatommal és szolgálatommal árasztok el: Krisna barátnőit, a gópíkat ugyanúgy imádom és szolgálom, mindazokkal együtt, akik az Úr szolgálatát végzik. Tudom, nagyon kell vigyáznom, nehogy túl büszke legyek arra, hogy az Úr egyik szolgája és bhaktája vagyok.” Ebből a kijelentésből megtudhatjuk, hogy a tiszta bhakták, akik valóban elmélyülten szolgálják az Urat, mindig nagyon óvatosak, és sohasem lesznek túlságosan büszkék a szolgálatukra.”

Majd Sríla Rúpa gószvámí tovább részletezi ezeknek a különböző szeretetteljes érzelmeknek az alfejezeteit. Végül így szól az utolsó bekezdés:

„Az Úr transzcendentális szerető szolgálatához ragaszkodó bhaktákról elmondhatjuk, hogy vagy meghódolt lelkek, vagy az odaadás tudományában fejlett lelkek, vagy olyan lelkek, akik teljesen átadták magukat a transzcendentális szerető szolgálatnak. Az ilyen bhaktákat ebben a sorrendben kezdőnek, tökéletesnek, illetve örökké tökéletesnek nevezik.”

Tehát maradéktalan és szüntelen meggyőződésünk kell legyen arról, hogy először kezdőnek, majd tökéletesnek, nem pedig csak félig tökéletesnek minősülünk. És melyik volt az utolsó? Örökké tökéletes. Tegnap még nem volt tökéletes a szolgálatunk, de mostantól az örökkévalóságig ennek szenteljük magunkat, ami annyit jelent, hogy végérvényesen. Szerencsére a múltunk ott már nem létezik, és sajnos a jövőnk sem. Az idő rejtett módon létezik, vagy mondjuk úgy, hogy egy lehetséges jövőbeni létezés van. A múltra vonatkozóan nincs idő, csak ez a jelen pillanat van. A múlt történelem, a jövő még rejtelem, de a jelen az ajándék.

(folytatása következik)

1.Az odaadás nektárja, 36. fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

„Тези, които отдават на Бога лично служене, се наричат ануги, или последователи. Сред тях са Сучандра, Мандана, Стамба и Сутамба. Те живеят в град Дварака и дрехите и украшенията им са като на останалите придружители на Бога. На анугите са поверени най-различни видове служене. Мандана постоянно държи чадър над главата на Бог Кришна. Сучандра му вее с бяла чамара (ветрило от опашка на як), а Сутамба Му поднася бетелови ядки. Всички те са велики предани и постоянно са заети с любящо служене към Бога.

Ануги има не само в Дварака, но и във Вриндавана: Ето имената на някои от тях: Рактака, Патрака, Патри, Мадхукантха, Мадхуврата, Расала, Сувиласа, Премаканда, Марандака, Ананда, Чандрахаса, Пайода, Бакула, Расада и Шарада.

В следния откъс се описва външността на анугите от Вриндаван: „Нека отдадем смирените си почитания пред неразделните приятели на сина на Нанда Махараджа. Те никога не напускат Вриндавана. Телата им са украсени с бисерни нанизи и златни гривни. На цвят те са като черните пчели и златната луна, и дрехите им подчертават тези особености. За специфичните им задължения говорят думите на Майка Яшода: „Бакула, моля те, почисти жълтата дреха на Кришна. Варика, сложи във водата за къпане благоухание агуру. Расала, ти приготви бетеловите ядки. Ето, Кришна вече се връща! В далечината се вдига прах и кравите се виждат съвсем ясно.“

Сред всички Ануги, Рактака е най-добрият. За привързаността на Рактака към Бог Кришна говорят думите, с които той се обръща към Расада: „Чуй ме! Моля те, направи така, че постоянно да служа на Бог Кришна, който се прочу с повдигането на хълма Говардхана.”[1]

Много красива покана – да станем лични слуги на Кришна. Наистина, замисляли ли сте се някога, че може да сипвате специален аромат във водата за къпане на Кришна? Или да Му донесете нещо за Негова лична наслада. Това не е просто някакво принудително задължение да обожавате Кришна по време на пуджа с дадени приношения. Не, това е съвсем лично. Каква прекрасна покана!

„Преданите на Кришна, които Му служат лично, винаги са много предпазливи, защото знаят, че да си личен слуга на Бог Кришна не е обикновено нещо. Вечно щастие постига този, който се отнася почтително дори с мравките, които служат на Бога, какво да говорим за личните слуги на Кришна! Веднъж Рактака си мислел: „Аз служа не само на моя обожаван Бог Кришна, но и на гопите, обожаваните приятелки на Кришна. И не само на тях – готов съм да обожавам и да служа на всеки, който е слуга на Бога. Знам, че трябва да съм много внимателен да не се възгордея, че съм един от слугите и преданите на Бога.” От тези думи можем да разберем, че чистите предани, които наистина служат на Бога, са много предпазливи и никога не се възгордяват със служенето си.”

Нататък Шрила Рупа Госвами описва подразделенията на тези разнообразни чувства на преданост. И последният абзац гласи:

„Преданите, които са привързани към трансцендентното любящо служене към Бога, могат да бъдат наречени отдали се души; души, напреднали в знанието за преданото служене; и души, напълно погълнати от трансценденталното любящо служене. Тези предани се наричат съответно начинаещи, съвършени и вечно съвършени.”

И така, трябва да имаме пълната и вечна убеденост, че първо можем да се квалифицираме като начинаещи; след това да продължим към следващото ниво – съвършени, не полу-съвършени. И сетне кое беше последното? Вечно съвършени. Вчера не сме били съвършени в служенето си, но отсега нататък за вечността сме се посветили на това – ето какво означава вечно. Защото за щастие, миналото ни вече не съществува. За нещастие, бъдещето ни също още не съществува. Времето е латентно, или да го наречем, евентуално съществуващо в бъдещето. Времето е несъществуващо по отношение на миналото. Съществува само този сегашен миг. Миналото е история, бъдещето е мистерия, а настоящият момент е дар.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността“, Гл. 36

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2018 Uhr, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

„Diejenigen, die Gott persönlich dienen, werden Anugis genannt, oder Anhänger. Unter ihnen sind Suchandra, Mandana, Stamba und Sutamba. Sie leben in einer Stadt – Dvaraka, ihre Kleidung und ihr Schmuck ähneln denen der anderen Gefährten Gottes. Die Anugas sind mit verschiedenen Dienstleistungen betraut. Mandana hält ständig einen Regenschirm über das Haupt von Lord Krishna. Suchandra fächelt ihm mit einem weißen Chamara (Yakschwanz-Fächer) Luft zu, Suthamba bietet ihm Betelnüsse an. Sie alle sind große Anhänger und ständig damit beschäftigt liebevollen Dienst an Gott zu leisten.

Es gibt Anugis nicht nur in Dwaraka, sondern auch in Vrindavana: Hier sind die Namen einiger von ihnen: Raktaka, Patraka, Patri, Madhukantha, Madhuvrata, Rasala, Suvilasa, Premakanda, Marandaka, Ananda, Chandrahasa, Payoda, Bakula, Rasada und Sharada.

Die folgende Passage beschreibt das Erscheinen der Vrindavan-Anugas: „Lasst uns den ständigen Gefährten des Sohnes Maharaja Nanda unsere respektvollen Ehrerbietungen darbringen. Sie verlassen Vrindavana nie. Ihre Körper sind mit Perlenketten und goldenen Armbändern geschmückt. In ihrer Farbe ähneln sie den schwarzen Bienen und dem goldenen Mond, und ihre Kleidung unterstreicht diese Merkmale. Die Worte von Mutter Yashoda sprechen von ihren spezifischen Pflichten: „Bakula, bitte reinige Krishnas gelbes Gewand. Varika, gib dem Badewasser Aguru-Duft dazu. Rasala, du bereite die Betelnüsse vor. Seht, Krishna kehrt bereits zurück! In der Ferne steigt Staub auf und die Kühe sind ganz deutlich zu sehen.“

Unter allen Anugas ist Raktaka der beste. Über Raktakas Verbundenheit mit Lord Krishna sprechen die Worte, mit denen er Rasada anspricht: „Höre mich! bitte, mache  es so, dass ich ständig Lord Krishna diene, der berühmt wurde, als er den Govardhana-Hügel hebte.“ [1]

Eine sehr schöne Einladung – Krishnas persönlicher Diener zu werden. Wirklich, habt ihr darüber schon mal nachgedacht, dass ihr einen besonderen Duft in Krishnas Badewasser gießen könnt? Oder um ihm etwas zu seinem persönlichen Vergnügen zu bringen. Es ist nicht nur irgendeine Art von Zwangsverpflichtung, Krishna während der Puja mit gegebenen Opfergaben zu verehren. Nein, das ist sehr persönlich. Was für eine wundervolle Einladung!

„Krishnas Anhänger, die ihm persönlich dienen, sind immer sehr vorsichtig, weil sie wissen, dass es keine gewöhnliche Sache ist, ein persönlicher Diener von Lord Krishna zu sein. Das ewige Glück erreicht den, der sogar die Ameisen, die Gott dienen, mit Ehrfurcht behandeln, was soll ich von Krishnas persönlichen Dienern sagen! Einmal dachte Raktaka: „Ich diene nicht nur meinem verehrten Herrn Krishna, sondern auch den Gopis, die verehrten Freundinen Krishnas. Und nicht nur ihnen – ich bin bereit, jeden anzubeten und ihm zu dienen, der ein Diener Gottes ist. Ich weiß, dass ich sehr aufpassen muss, dass ich nicht stolz darauf bin, einer der Diener zu sein und ein Anhänger Gottes.“ Aus diesen Worten können wir verstehen, dass die reinen Devotees die Gott wirklich dienen, sehr vorsichtig sind und prahlen nie mit ihrem Dienst.”

Srila Rupa Gosvami beschreibt weiter die Unterteilungen dieser verschiedenen Gefühle der Hingabe. Und der letzte Absatz lautet:

„Die Anhänger, die mit dem transzendentalen liebevollen Dienst Gottes verbunden sind,  kann man hingebungsvolle Seelen nennen; Seelen, die im Wissen über Gottes hingebungsvollen  Dienst fortgeschritten sind; und Seelen, die in völliger Liebe  transzendentalen Dienstes versunken sind. Diese Anhänger werden jeweils Novizen, Vollkommene und ewig Vollkommene genannt.“

Daher müssen wir die volle und ewige Zuversicht haben, dass wir uns zunächst als Neulinge qualifizieren können; Dann fahren wir mit der nächsten Stufe fort – perfekt, nicht halb perfekt. Und was war dann das Letzte? Für immer perfekt. Gestern waren wir im Dienst nicht perfekt, aber von nun an sind wir für die Ewigkeit diesem verpflichtet– das bedeutet ewig. Denn zum Glück existiert unsere Vergangenheit nicht mehr. Leider unsere Zukunft, die gibt es auch nicht. Zeit ist latent oder, sagen wir, möglicherweise in der Zukunft vorhanden. Zeit ist nicht- vorhanden in Bezug auf die Vergangenheit. Es gibt nur diesen gegenwärtigen Moment. Die Vergangenheit ist eine Geschichte, die Zukunft ist ein Geheimnis und der gegenwärtige Moment ist ein Geschenk.

1. Der Nektar der Hingabe, Kap. 36

Fortsetzung folgt

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2018 вечером, София) 

(продолжение с предыдущей пятницы)

«Тех, кто всегда прислуживает лично Господу, называют анугами, Его спутниками. К их числу относятся Сучандра, Мандана, Стамба и Сутамба. Это жители Двараки, и носят они такие же одежды и украшения, как и остальные приближенные Господа. Виды служения, доверяемого анугам, могут быть самыми разными. Мандана занят тем, что всегда держит зонт над головой Кришны, Сучандра обмахивает Его белой чамарой (волосяным опахалом), а Сутамба подает Ему орехи бетеля. Все они великие преданные, постоянно занятые трансцендентным любовным служением Господу.

Ануги есть не только в Двараке, но и во Вриндаване. Их имена Рактака, Патрака, Патри, Мадхукантха, Мадхуврата, Расала, Сувиласа, Премаканда, Марандака, Ананда, Чандрахаса, Пайода, Бакула, Расада и Шарада.

Вот описание внешности анугов из Вриндавана: «Давайте склонимся в почтении перед неразлучными спутниками сына Махараджи Нанды. Они никогда не покидают Вриндавана, их тела украшают нитки жемчуга и золотые браслеты. Цветом кожи они напоминают черных пчел и золотую луну. Одежды на них подчеркивают особенности их внешности. Об их обязанностях можно судить по словам Йашоды, поторапливавшей их: «Бакула, пожалуйста, почисть желтый наряд Кришны. Варика, добавь к воде для омовения ароматическое масло агуру. А ты, Расала, приготовь орехи бетеля. Смотрите, Кришна уже совсем близко. Уже видно облако пыли, за которым можно различить возвращающихся коров»».

Главным из всех анугов считается Рактака. Вот описание его внешности: «Он одевается в желтое платье, а цветом тела напоминает молодую траву. Он прекрасно поет и постоянно служит сыну Махараджи Нанды. Давайте же последуем примеру Рактаки в трансцендентном любовном служении Кришне!» О привязанности Рактаки к Господу Кришне можно судить по его словам, обращенным к Расаде: «Послушай-ка! Позаботься, пожалуйста, о том, чтобы я всегда был занят служением Господу Кришне, который теперь прославился тем, что поднял холм Говардхана»[1]

Это очень красивое приглашение – стать личным слугой Кришны. Действительно, задумывались ли вы когда-нибудь о том, чтобы придать особый аромат воде для омовения Кришны? Или принести что-то для Его личного удовольствия? Поклонение Кришне во время пуджи и подношений — это не только обязательная обязанность. Нет, это что-то очень личное. Такое прекрасное приглашение!

Преданные, служащие лично Кришне, всегда очень осмотрительны, так как сознают, что далеко не каждый может стать личным слугой Самого Господа Кришны. Вечное счастье обретает даже тот, кто почтительно относится к муравьям, служащим Господу, что же тогда говорить о тех, кто непосредственно служит Самому Господу? Рактака однажды рассуждал про себя: «Я служу и поклоняюсь не только Самому Кришне, Его подруги, гопи, в равной степени заслуживают моего поклонения и служения. Да что говорить о гопи, я готов служить и поклоняться любому, кто занят служением Господу. Я знаю, что должен быть очень осторожным, чтобы не возгордиться тем, что принадлежу к числу слуг и преданных Господа». Из этих слов видно, что преданные, действительно занятые служением Господу, всегда очень осмотрительны и никогда не гордятся своим служением.

Затем Шрила Рупа Госвами далее описывает подразделы этих различных чувств преданности. И наконец последний раздел:

Среди преданных, привязанных к трансцендентному любовному служению Господу, могут быть предавшиеся души, души, достигшие совершенства в преданном служении, и души, целиком поглощенные трансцендентным любовным служением. Таких преданных называют, соответственно, неофитами, совершенными и вечно совершенными.

Итак, мы должны иметь полную и вечную уверенность в том, что сначала мы сможем квалифицироваться как неофиты; затем переходите к следующему этапу – идеальному, а не полуидеальному. И что же было последним? Вечно совершенен. Вчера мы не были совершенны в служении, но отныне и впредь мы уже преданны этому – вот что есть вечно. Потому что, к счастью, нашего прошлого больше не существует. К сожалению, нашего будущего тоже не существует. Время скрыто или, скажем так, возможно, существует в будущем. Время не существует относительно прошлого. Есть только настоящий момент. Прошлое — это история, будущее — загадка, а настоящий момент – это дар.

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности“, Гл. 36