Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Shyama Tulasi: Could you make a clear distinction between the two attitudes? One is when you serve for the benefit of those whom you serve and the other is when you are like a mother who is caring for the children, but in such a way that she is preventing them from doing anything. One is for them and the other is instead of them.

Swami Tirtha: To overcare?

Shyama Tulasi: To overcare. Yes.

Swami Tirtha: It’s very simple. If you are driven by instincts, then you do this second type. If you are driven by wisdom, you do the other type – for their benefit. And sometimes this is cruel. If we examine the examples of nature, like the animal kingdom, we shall find different types of parental affection or servitude. For some time the mother dog accepts the little puppies, but when they start to bite too much, she will kick them out. You might say: cruel. But it will make them very strong, and able to stand on their own feet, and to find foodstuff for themselves – not only taking the blood and the milk of the mother. Overcaring, I think, is very instinctive – it’s when you want to dominate. And this is the best way to corrupt. If you overcare for your children, this is the best way to corrupt them. They will always depend on you in a wrong manner. But if you are wise, you will not only provide the freedom, but kick them out sometimes.

Comment: With love.

Swami Tirtha: Yes, for their benefit – to make them stronger, to make them face some realities of life. Therefore, it is said: “For you and with you I am ready to do anything; but instead of you I am not ready to do anything.”

Question of Chakori: Is it possible to overcare for, to overserve Krishna?

Swami Tirtha: To overserve Krishna? ‘Today I have over-japaed myself, over-japa.’ Well, it is possible. So, we have to be careful not to be an annoying servant of the Supreme. You should know your limits. You should know when your presence is accepted and when your presence is a burden. Although you are the best to be saved, still give a break to Krishna sometimes.

This we shall understand from the further explanations of Rupa Goswami, because there are different grades of devotees – not only in servitude, but in other rasas as well. And everybody should act according to this gradation, according to their position and not more – not overcare, not overjump. Because it’s a system, it’s a structure and everybody has to fulfil his or her commitment, duty. Otherwise it’s a mess. Because for example, if those devotees who are supposed to make garlands for Krishna start to overcare for their service and bring two tons of flowers – all right, He can bear the burden, but maybe it’s a little heavy for Him. Or if they start to exchange their services and in the end nobody knows what to do – then it’s a disaster. Of course, spiritual life is always floating, it’s always improving and there are small… well, I wouldn’t say distortions, but changes, and actions and reactions are there. So, it’s a living thing. Nevertheless, according to Rupa Goswami’s descriptions, these different groups of servitors are always under the care of some superiors. This is the way to provide the harmony and the unity of the different services.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)  

Sjáma Tulaszí: Segítenél megvilágítani, hogy mi a különbség a következő két hozzáállás között? Az egyik az, amikor mások lelki fejlődése érdekében szolgáljuk őket (például praszádával kínálva emelkedhetnek lelkileg), a másik pedig az, amikor olyanok vagyunk, mint a gyermekéről gondoskodó édesanya, aki mindentől megóvja és egyben mindenben megakadályozza gyermekét.

Szvámí Tírtha: Tehát túlságosan gondoskodó?

Sjáma Tulaszí: Igen, túl gondoskodó.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon egyszerű. Ha az ösztönök vezérelnek, akkor az utóbbi típusba tartozol. Ha bölcsek vagytok, akkor a másik hozzáállás jellemző rátok, értük cselekedtek, mely néha meglehetősen kegyetlennek tűnhet. Ha a természetet, az állatvilágot vesszük alapul, akkor különböző típusú szülői szeretettel, szolgálatkész hozzáállással találkozunk. Például a kutyamama egy darabig alázatosan tűri a kiskutyák mindenféle szeszélyét, de miután túlságosan harapósak lesznek, akkor kilöki őket az alomból. Erre azt mondhatnánk, hogy ez igencsak kegyetlen dolog, de ezáltal válnak erőssé, önállóvá és így tudnak majd élelmet szerezni maguknak, nem csak az anyjuk tejét és vérét szívják. A túlzott gondoskodás, úgy hiszem egy igen ösztönös dolog, amikor uralkodni akartok a másikon, és ez a legjobb módja annak, hogy elrontsátok őket.

Mindig függeni fognak tőletek. Viszont ha bölcs szülők vagytok, akkor néha ki kell löknötök a gyermekeiteket a “szülői fészekből”, mellyel egyben szabaddá, önjáróvá is teszitek őket.

Hozzászólás: Természetesen szeretettel téve mindezt.

Szvámí Tírtha: Igen, az ő érdekükben, hogy megerősödjenek és szembe tudjanak nézni a valós élet adta nehézségekkel. Ezért azt mondják, hogy: „Érted és veled kész vagyok mindent megtenni, de helyetted semmit.”

Csakórí kérdése: Krisna esetében beszélhetünk-e túlzott gondoskodásról, túlzott szolgálatról?

Szvámí Tírtha: Túlzottan szolgálni Krisnát? ‘Ó, ma túldzsapáztam magam.’ Szóval a válasz, igen lehetséges. Ezért kell vigyáznunk, hogy ne váljunk bosszantó szolgává a Jóisten számára. Tisztában kell lennetek a határaitokkal, mikor kedves és mikor terhes a jelenlétetek. Bár, ti igazán méltók vagytok az üdvösségre, mégis néha adjatok némi szünetet Krisnának is.

Ezt megérthetjük Rúpa gószvámí következő magyarázatából, ahol különböző szinten lévő bhaktákról beszél, nem csak a szolgálatkészség, hanem a raszák tekintetében is. Mindenkinek egy adott rangsor, az őt megillető pozíció szerint ildomos cselekednie, és nem többet, nem túlbuzgón, nem átugorva ezeket a szinteket. Tudniillik ez egy tudatosan felépített rendszer, ahol mindenkinek meg kell valósítania, be kell tölteni az általa vállalt feladatot, kötelezettséget. Máskülönben káosz lesz. Például, ha azok a bhakták, akik virágfüzért készítenek Krisnának, kissé túlgondolnák ezt a szolgálatot és két tonna virágból szeretnének fűzni – nos, természetesen ezt a terhet Ő könnyűszerrel elbírja, mégis lehet, hogy kicsit nehéz lenne Neki. Vagy például, ha elkezdenék felcserélgetni a szolgálatokat, végül senki sem tudná, hogy mit kell tennie, kész katasztrófa lenne. Természetesen, lelki vonatkozásban minden harmonikus, gördülékeny és a fejlődésről szól, bár előfordulhatnak apróbb… nos, nem mondanám, hogy kellemetlenségek, inkább módosítások, amik bizonyos visszahatással járnak. Tehát ez egy élő, eleven dolog. Viszont Rúpa gószvámí leírásában az is megtalálható, hogy ezek a különböző szolgálatokat végző csoportok mindig egy felsőbb vezető irányítása alatt állnak, így biztosítva azok harmóniáját és egységét.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Шяма Туласи: Бихте ли направили ясно разграничение между двете отношения: едното е когато човек служи за доброто на тези, на които служи, а другото е когато някоя майка се грижи за децата си, но по такъв начин, че не им дава да свършат нищо. Едното е за тях, а другото – вместо тях.

Свами Тиртха: Когато прекалява с грижите?

Шяма Туласи: Прекалена грижовност, да.

Свами Тиртха: Съвсем просто е. Ако ви водят инстинктите, тогава правите това. Ако ви води мъдростта, правите другото – което е за тяхно добро. И понякога то е жестоко. Ако се вгледаме в примерите от природата, да речем в животинското царство, ще видим различни типове родителска обич и грижовност. За известен период кучката приема малките си кученца, но когато започнат да я хапят прекалено много, тя ги изритва. Ще кажете: жестоко е. Но това ще ги направи по-силни, способни да стоят на собствените си крака и сами да си намират храна – а не само да смучат кръвта и млякото на майка си. Мисля, че прекалената грижовност е много инстинктивна – това е когато искаш да доминираш. И то е най-добрият начин да разглезиш. Ако прекалено обгрижвате децата си, това е най-добрият начин да ги разглезите. Те винаги ще са зависими от вас по един неправилен начин. Но ако сте мъдри, не само ще им давате свобода, но и ще ги изритвате понякога.

Коментар: С любов.

Свами Тиртха: Да, за тяхно добро – за да ги направите по-силни, да ги накарате да се изправят пред някои истини в живота. Затова се казва: „За теб и заедно с теб съм готов на всичко; но вместо теб не съм готов да правя нищо.”

Въпрос на Чакори: А възможно ли е да прекалим с грижата, да прекалим със служенето към Кришна?

Свами Тиртха: Да прекалим със служенето към Кришна? „Днес премантрувах, прекалих с джапата.“ Възможно е. Трябва да сме внимателни да не сме досадни слуги на Бога. Трябва да си знаете границите. Да знаете кога присъствието ви е прието и кога е бреме. Макар най-много да заслужавате спасение, все пак понякога давайте отдих на Кришна.

Това ще разберем от по-нататъшните обяснения на Рупа Госвами, защото има различни степени преданоотдадени – не само в служенето, но и в останалите раси. И всеки трябва да действа в съответствие с тази градация, според собствената си позиция, и не повече – да не прекалява с грижите, да не се изхвърля. Понеже това е система, структура, и всеки трябва да изпълнява своята задача, своите задължения. Инак настава бъркотия. Защото ако например онези предани, които би трябвало да правят гирлянди за Кришна, започнат да прекаляват със служенето си и донесат два тона цветя – добре, Той може да понесе такъв товар, но може би все пак ще Му е малко тежко. Или ако започнат да си разменят служенията и в крайна сметка никой не знае какво да върши – тогава става бедствие. Разбира се, духовният живот винаги тече, винаги се усъвършенства и има малки… не бих казал кривини, но промени; има действия и последствия. Това е нещо живо. При все това, според описанията на Рупа Госвами, тези различни групи служители винаги са под грижите на някои наставници. Това е начинът да се осигури хармония и единство между различните служения.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2018 vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vergangenen Freitag)

Frage von Shyama Tulasi: Könnten Sie eine klare Unterscheidung zwischen den beiden Beziehungen machen?: Die eine ist, wenn man zum Wohl derer dient, denen er dient, und die andere ist es, wenn eine Mutter sich um ihre Kinder kümmert, aber so, dass sie sie alleine nichts selber machen lässt. Eins ist für sie und das andere ist statt ihnen.

Swami Tirtha: Wenn sie mit der Fürsorge übertreibt­?

Schjama Tulasi: Ja, zu viel Fürsorge.

Swami Tirtha: Es ist ganz einfach. Wenn euch eure Instinkte leiten, dann tut ihr  das. Wenn euch die Weisheit leitet, erledigt ihr den Rest – und das ist zu ihrem Besten.

Und manchmal ist es grausam. Wenn wir uns Beispiele aus der Natur anschauen, sagen wir aus dem Tierreich, werden wir verschiedene Arten elterlicher Liebe und Fürsorge sehen. Für eine gewisse Zeit akzeptiert die Hündin ihre kleinen Welpen, aber wenn sie anfangen, sie zu sehr zu beißen, wirft sie raus. Ihr werdet sagen: Es ist grausam. Aber es wird sie stärker machen und sie in die Lage versetzen, auf eigenen Beinen zu stehen und ihre eigene Nahrung zu finden – nicht nur, um das Blut und die Milch ihrer Mutter zu saugen. Ich denke, übermäßige Fürsorge ist sehr instinktiv – und zwar dann, wenn man dominieren möchte. Und es ist die beste Art, sie zu verwöhnen. Wenn ihr eure Kinder zu sehr sorgt, das ist der beste Weg, sie zu verwöhnen. Sie werden immer auf euch angewiesen sein, auf eine falsche Art und Weise. Aber wenn ihr weise seid, werdet ihr ihnen nicht nur Freiheit geben, sondern sie auch manchmal rausschmeißen.

Kommentar: Mit Liebe.

Swami Tirtha: Ja, zu ihrem Besten – um sie stärker zu machen, damit sie sich  einigen Wahrheiten im Leben selber stellen. Deshalb heißt es: „Ich bin bereit für dich und mit dir, aber ich bin nicht bereit, etwas statt dir zu tun.“

Chakoris Frage: Und ist es möglich, die Sorgfalt zu übertreiben, es zu übertreiben mit dem Dienst für Krishna?

Swami Tirtha: Mit dem Krishna-Dienst übertreiben? „Heute habe ich zu viel gechantet, ich habe es mit dem Japa übertrieben.“ Es ist möglich. Wir müssen aufpassen, dass wir keinе lästigen Diener Gottes sind . Ihr müsst eure Grenzen kennen. Wir sollten erkennen, wann unsere Anwesenheit angenommen wird und wann es zu einer Last wird . Obwohl ihr die Erlösung am meisten braucht, gönnt Krishna dennoch manchmal Ruhe.

Dies werden wir aus den weiteren Erklärungen von Rupa Goswami verstehen, denn es gibt verschiedene Grade der Hingabe – nicht nur im Dienst, sondern auch bei anderen Rassen. Und alle müssen gemäß dieser Abstufung, entsprechend seiner eigenen Position, handeln, und nicht mehr – es mit der Sorgfalt nicht  übertreiben. Weil es ein System ist, eine Struktur und jeder muss seine Aufgaben, seine Pflichten erfüllen. Sonst ist es ein Chaos. Wenn zum Beispiel jeder Devotee, der Krishna-Girlanden basteln soll, anfängt mit seinem Dienst zu übertreiben und bringt zwei Tonnen Blumen mit – nun, er kann eine solche Last tragen, aber vielleicht wird sie für Ihn immer noch ein wenig schwer sein. Oder wenn sie anfangen, ihre Dienste zu tauschen und am Ende weiß niemand mehr, was zu tun ist – dann bricht ein Chaos aus. Natürlich ist das spirituelle Leben immer wie ein Fluss, verbessert sich ständig und es gibt kleine… ich würde nicht Kurven sagen, aber Veränderungen; es gibt Handlungen und Konsequenzen. Es ist etwas Lebendiges. Den Beschreibungen von Rupa Goswami zufolge handelt es sich dabei jedoch um unterschiedliche Gruppen von Dienstleister, sie werden immer von einigen Tutoren betreut. Dies ist der Weg, um Harmonie und Einheit in den verschiedenen Diensten einzuleiten.

(Fortsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Вопрос Шьямы Туласи: Не могли бы вы провести четкое различие между этими двумя подходами? Один — это когда ты служишь на благо тех, кому ты служишь, а другой — когда ты подобен матери, которая заботится о детях, но так, что она мешает им что-либо делать. Один для них, а другой вместо них.

Свами Тиртха: Чрезмерно заботиться?

ШьямаТуласи: Да, чрезмерная забота.

Свами Тиртха: Это очень просто. Если вами движут инстинкты, то вы поступаете по второму типу. Если вами движет мудрость, вы поступаете по другому – ради их блага. И иногда это жестоко. Если мы рассмотрим примеры природы, например животного мира, мы обнаружим различные типы родительской привязанности или рабства. Некоторое время собака-мать принимает маленьких щенков, но когда они начинают слишком сильно кусаться, она их выгоняет. Вы можете сказать: жестоко. Но это сделает их очень сильными, способными стоять на собственных ногах и находить себе пищу, а не только пить кровь и молоко матери. Я думаю, что чрезмерная забота очень инстинктивна – это когда ты хочешь доминировать. И это лучший способ развращать. Если вы слишком заботитесь о своих детях, это лучший способ их испортить. Они всегда будут зависеть от вас неправильным образом. Но если вы будете мудры, вы не только предоставите свободу, но и иногда вышвырнете их.

Коментарий: С любовью.

Свами Тиртха: Да, ради их пользы – чтобы сделать их сильнее, заставить их столкнуться с какими-то реалиями жизни. Поэтому сказано: «Ради тебя и с тобой я готов сделать все; но вместо тебя я ничего не готов сделать».

Вопрос Чакори: Возможно ли чрезмерно заботиться о Кришне и чрезмерно служить ему?

Свами Тиртха: Чрезмерно служить Кришне? «Сегодня я буду чрезмерно воспевать, буду слишком повторят джапу». Что ж, это возможно. Итак, мы должны быть осторожны, чтобы не стать надоедливыми слугами Всевышнего. Вы должны знать свои пределы. Вы должны знать, когда ваше присутствие принято, а когда ваше присутствие является бременем. Хотя вы больше всех заслужили спастись, все же иногда давайте Кришне передышку.

Это мы поймем из дальнейших объяснений Рупы Госвами, поскольку существуют разные степени преданных – не только в служении, но и в других расах. И каждый должен действовать по этой градации, по своему положению и не более – не переслужить, не перепрыгивать. Потому что это система, это структура, и каждый должен выполнять свои обязательства, долг. В противном случае это беспорядок. Потому что, например, если те преданные, которые должны делать гирлянды для Кришны, начнут слишком усердствовать в своем служении и приносить по две тонны цветов – ладно, Он выдержит ношу, но, может быть, она для Него тяжеловата. Или если они начнут обмениваться своими служениями и в итоге никто не знает, что делать – тогда это катастрофа.

Конечно, духовная жизнь всегда на плаву, она всегда улучшается и есть небольшие… ну, я бы не сказал искажения, но изменения, и действия, и реакции есть. Итак, это живое существо. Тем не менее, согласно описаниям Рупы Госвами, эти различные группы слуг всегда находятся под опекой некоторых старших. Это способ обеспечить гармонию и единство различных служений.

(продолжение следует)