Archive for February 14th, 2024

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Yogeshvara: The envy that we feel consciously towards others or unconsciously towards God, and maybe also the envy towards the spiritual masters – how can we solve this problem? How can we get rid of this?

Swami Tirtha: Somehow envy is a very old friend of the fallen souls. We have this long-term friendship for lifetimes. And sometimes it is obvious, as you said, other times it is hidden. Envy is like a reflected version of pride. Because either I’m proud of myself or I’m envious of others. Either you are proud of your achievements, your knowledge, your whatever; or you are envious of the achievements and the knowledge of others.

The ultimate distortion of human consciousness is to envy God. It’s the deepest hole of illusion. How to get out, how to escape from that trap? I think this was your question. Spiritual practice and cultivation of the service mood, meditation and all other elements are our help to escape from this trap. So, we need to mobilize all our efforts to somehow escape from this deep well of illusion, to try to climb up higher and higher and higher. But if somebody comes and drops a rope into this well, and if we can grab this rope and climb up on it, then we are more fortunate. The teachers, the prophets, the gurus, the pure devotees – they will help us to come to the surface. So, our efforts plus the divine mercy will help us to achieve full success.

If we have some bad patterns in our system – it happens, right, envy is a bad pattern of the consciousness – we need to substitute that with a good pattern. Why do we always read about humility, service, offering respects, etc.? Because this is one way to control this envy, this pride. So, the purpose of practicing humility is not to be humiliated, but to get rid of these bad patterns. Which is not so easy, because first we have to catch ourselves that ‘Again the bad pattern is working over me! Again I see only the bad side of the other person.’ It’s bad training – to see the mistakes and forget about the good things. So therefore, our masters and our authorities will bring both parties: “And now glorify each other!” To give a better pattern.

Basically, this is the hard time, the hard work of spiritual practice – to tame the wild animal. When our first reaction – automatic or instinctive reaction – will not be something negative; and even if something negative comes to us, comes to you, your feedback will slowly-slowly be better, more refined.

(to be continued)

 



(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Jógésvar kérdése: Hogyan tudunk megszabadulni a mások iránt érzett tudatos, vagy az Isten iránt érzett esetleges irigységünktől, vagy akár a lelki Tanítómesterünk iránt érzett féltékenységtől?

Tírtha szvámí: Valahogy az irigység az egy régi jó barátja a bűnbe esett lelkeknek. Életeken át velünk tart. Néha egyértelműen jelen van, máskor pedig, ahogy mondtad bár rejtve, de ott van velünk. Az irigység a büszkeség fordítottja, mivel mindegy, hogy büszkék vagyunk magunkra, vagy pedig irigyek másokra. Egyik esetben büszkék vagyunk az elért eredményeinkre, a megszerzett  tudásunkra, vagy bármi egyébre; a másik esetben, pedig irigykedünk mások tudására, eredményeire.

Az emberi tudat végső torzulása, végső kísértése az Isten iránti irigység. Ez az illúzió legmélyebb csapdája. Hogyan lehet ettől megszabadulni? Úgy hiszem erre vonatkozott a kérdésed. A lelki gyakorlatok, a szolgálatteljes hangulat ápolása, és a meditáció együttesen segítik, hogy kiszabaduljunk  ebből a csapdából. Vagyis  minden erőnket latba kell vetnünk ahhoz, hogy kijussunk az illúziónak ebből a mély kútjából, egyre magasabbra és magasabbra mászva. Viszont, ha jön valaki, aki  bedob egy kötelet ebbe a kútba, amit nekünk sikerül megragadnunk és felmásznunk rajta, akkor nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Tanítóink, prófétáink, a guruk, és a tiszta bhakták segítenek bennünket, hogy a felszínre jussunk. Tehát a saját erőfeszítésünk, és az isteni kegy segíteni fog bennünket, hogy sikerre jussunk.

Ugye előfordul, hogy van néhány berögzült rossz mintánk? Ilyen például a tudatban lévő irigység, amit egy jó szokással lehet felülírni, transzformálni. Miért olvasunk állandóan az alázatról, a szolgálatról, a hódolat-, a tiszteletadásról és hasonlókról? Tudniillik ez az egyik módja annak, hogy kordában tartsuk az irigységet és a büszkeséget. Tehát az alázat gyakorlásának célja, nem csak az, hogy alázatosak legyünk, hanem, hogy megszabaduljunk ezektől a rossz mintáktól. Ez nem könnyű feladat, mivel először rajta kell, hogy kapjuk magunkat: ‘Ó már megint ez a rossz berögződés, ami dolgozik bennem! Már megint negatívan látom ezt a másik embert.’ Ez egy rossz beidegződés, hogy másokban a hibát látjuk és elfeledkezünk a jó tulajdonságaikról. Ezért a mestereink és a feljebbvalóink mindkét mintát meg tudják mutatni nekünk. „Most pedig dicsőítsétek egymást!” Így változtatva egy jobb mintává a rossz szokást .

Alapvetően az okozza a nehéz időszakokat, a lelki gyakorlatok embert próbáló részét, amikor meg kell szelidítenünk a bennünk lévő vadállatot. Idővel eljutunk oda, hogy az első automatikus, ösztönös válaszunk már nem negatív lesz, illetve még ha rossz dolgot tapasztalunk is, arra a reakciónk lassanként egyre lágyabb, finomabb lesz.

 

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 03.10.2017 сутрин, София) 

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Йогешвара: Завистта, която изпитваме съзнателно спрямо другите или несъзнателно спрямо Бога, а може би и завистта към духовния учител – как можем да решим този проблем? Как да се избавим от това?

Свами Тиртха: Някак завистта е много стар познайник на нашите паднали души. Имаме дългогодишно приятелство от животи наред. И понякога то е видимо, както ти каза, друг път е скрито. Завистта е като отразена версия на гордостта. Защото или се гордея със себе си, или завиждам на другите. Или си горд с постиженията си, със знанията си, с каквото ще; или пък завиждаш за постиженията и знанията на останалите.

Крайното изкривяване на човешкото съзнание е да завижда на Бога. Това е най-дълбоката яма на илюзията. Как да се измъкнем, как да избягаме от този капан? Мисля, че това беше въпроса ти. Духовната практика, развиването на отношение на служене, медитацията и всички останали елементи са наши помощници, за да избегнем този капан. Нужно е да съсредоточим всичките си усилия по някакъв начин да избягаме от този дълбок кладенец на илюзията, да се стремим да се изкачваме все по-нависоко и по-нависоко. Но ако някой дойде и хвърли въже в този кладенец, и ако ние съумеем да се хванем за въжето и да се катерим по него, тогава сме по-големи късметлии. Учителите, пророците, гуру, чистите предани – те ще ни помогнат да излезем на повърхността. Така че собствените ни усилия плюс божествената милост ще ни помогнат да постигнем пълен успех.

Ако имаме някакви лоши модели – случва се, нали; завистта е такъв лош шаблон в съзнанието – трябва да ги заменим с добри модели. Защо все четем за смирение, служене, отдаване на почит и т.н.? Защото това е един начин да се овладее тази завист, тази гордост. Целта при практикуването на смирение не е да бъдем унизени, а да се отървем от тези лоши шаблони. Което не е лесно, понеже най-напред трябва да се уловим, че „Отново този лош модел ми въздейства! Отново виждам само лошата страна на другия човек.“ Това е лош навик – да виждаме грешките и да забравяме за добрите неща. Именно затова нашите учители и наставници събират и двете страни: „Сега възхвалявайте се един друг!” За да ни дадат един по-добър модел.

Всъщност това е трудният период, тежката задача на духовната практика – да укротим дивия звяр – докато нашата първа автоматична или инстинктивна реакция няма да е нещо негативно. А дори и да ни се случи нещо негативно, ответът ни малко по малко ще става по-добър, по-рафиниран.

(следва продължение)