Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2018 morning, Sofia)

So far we were reading about the neutral attitude towards the Supreme Lord. In one word, in one expression we can say that this is the level of consciousness about Godhead. And as we mentioned, it has an effect over ourselves, but there is not so much feedback towards God.

If we try to understand and apply this principle of neutral relationship and try to see which is the way to improve that standard, then we shall understand that there must be something further, that we have to do something about this relationship. It is called servitude. So, let’s see what important message Shrila Rupa Goswami provides about this next stage.

Transcendental affection or servitude. You see affection, a kind of loving relationship – it means to serve. Sometimes we have a hard time to find a proper definition of love or service… If you know the one, you will know the second as well. If I love someone, I am ready to make him or her happy. I make the sacrifice and he is happy. Love is service, right? And this is also true the other way around. Sometimes we don’t like the expression “to serve”. Because we like that others serve us, not that we serve them. So, ‘service’ doesn’t sound very inviting. But if we understand the inner depth, inner meaning of this servitude – that it’s an expression of love, affection – then it is very charming already.

That also means: if you have to serve something or somebody, you have to do it with affection. I think you perceive, you understand the difference between ‘do only what you like’ and ‘whatever you do, do it with love’. One is selecting: ‘Ah, I like this, I don’t like that’ – this is the mental platform. The other is the devotional platform: ‘Whatever I do, I try to do it with this surcharge of affection’. So there’s a big difference! Please, try to remember it.

“The transcendental mellow of affection has been accepted by authorities like Shridhara Swami as a perfectional stage of devotion. It is just above the humour of neutrality and is a requisite for the development of the serving humour. In literature such as Nama-kaumudi this state of existence is accepted as continuous affection for or attraction to Krishna. Authorities like Shukadeva consider this stage of affection to be in the neutral stage, but in any case, this affection is relished by the devotees in different transcendental tastes, and therefore the general name for this state is affection, or pure affection for Krishna.”[1]

What was the most important definition given here?

Some activity from your side? Or ‘We’re just sitting here because we always sit here, so today we also come here and sit. We have two ears – one in, one out.’ If somebody asks you: “Hey, can you tell me what is this servitude to God? What is your conception about service to God?” Then what will you say?

Chakori: Pure attachment to God.

Swami Tirtha: Yes, in general we can answer like this; but here was a proper definition. “The servitude is the continuous affection for or attraction to Krishna.” This is the definition. What was the definition of neutrality? You remember – to maintain the permanent state of spiritual identity, spiritual consciousness. Undisturbed, permanent, spiritual consciousness. And here we get this very important definition: “Continuous affection or attraction for Krishna”.

(to be continued)

[1] Nectar of devotion Ch. 35

(Tírtha szvámí 2018. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

Eddig a Legfelsőbb iránti semleges viszonyról olvashattunk. Egyetlen szóval, egyetlen kifejezéssel azt mondhatjuk, hogy ez az Istentudat szintje. Ahogy említettük, ez hatással van önmagunkra, viszont Isten felé nem túl sok visszajelzés áramlik .

Ha próbáljuk megérteni, alkalmazni a semleges viszonynak ezt az elvét és igyekszünk megnézni, hogy merre is fejlődhetnénk tovább, akkor meg fogjuk érteni, hogy léteznie kell még valaminek ezen túl és tennünk is kell valamit ezért a szorosabb kapcsolatért. Ez pedig a szolgálat. Nézzük meg, hogy milyen fontos üzenetet mond ezzel a következő szinttel kapcsolatban Sríla Rúpa gószvámí.

Ennek a következő fejezetnek a Transzcendentális vonzalom (szolgai hangulat) a címe. Látjátok, a vonzalom egyfajta szeretetteljes kapcsolat, ami szolgálatot jelent. Néha nehezen tudunk megfelelő definíciót adni a szeretetre vagy a szolgálatra… Ha tudjátok mit jelent az első, akkor a másodikkal is tisztában vagytok. Ha szeretünk valakit, akkor készek vagyunk őt boldoggá tenni. Áldozatot hozunk érte és ettől ő boldog lesz. Ugye a szeretet szolgálatot jelent? És ez fordítva is igaz. Néha nem szeretjük ezt a kifejezést használni, hogy “szolgálat”, mivel inkább tetszik nekünk az, ha minket szolgálnak, nem pedig, ha mi szolgálunk másokat. Tehát a ‘szolgálat’ nem hangzik valami vonzóan, viszont ha megértjük a belső jelentését, a benne rejlő mélységet, hogy ez a szeretet és a vonzalom  kifejezése, akkor az már nagyon vonzóvá teszi.

Még az is benne rejlik, hogy ha valakit, vagy valamit szolgálnunk kell, akkor azt szeretettel kell tennünk. Azt hiszem értitek a különbséget a között, hogy ‘csak azt tesszük , amit szeretünk’ és ‘bármit is csinálunk, azt tegyük szeretettel’. Az elme szintjén  úgy válogatunk, hogy: ‘Ezt szeretem, ezt pedig nem’, az odaadás szintjén pedig: ‘Bármit is teszek, megpróbálom azt szeretettel tenni’. Tehát nagy különbség van a kettő között! Kérlek próbáljátok erre nagyon odafigyelni!

„A transzcendentális vonzalom ízét Srídhar szvámí és más szaktekintélyek az odaadás egyik tökéletes szintjének tekintik. Közvetlenül a semleges kapcsolat fölött áll, és a szolgai kapcsolat kifejlődésének előfeltétele. A Náma-kaumudí hasonló szentírásokkal együtt ezt a létállapotot a Krisna iránti folytonos vonzalomként vagy vonzódásként fogadja el. A hiteles tekintélyek — mint például Sukadév gószvámí — a vonzalomnak ezt a síkját semleges szintnek tekintik. Bárhogyan legyen is, a bhakták különböző transzcendentális hangulatokban ízlelik ezt meg, ezért általános neve vonzalom, azaz a Krisna iránti tiszta vonzódás.”[1]

Melyik itt a legfontosabb fogalom?

Hadd lássunk egy kis aktivitást is a részetekről, vagy csak azért ültök itt, mert ‘Mindig itt szoktunk lenni, tehát ma is eljöttünk, hogy itt üljünk. Van két fülünk, tehát az egyiken be, a másikon pedig ki.’ És, ha valaki megkérdezi tőletek: „Hé, és el tudnád mondani, hogy mi ez az Isten iránti odaadás? Te mit gondolsz róla?” Akkor mit fogtok mondani?

Csakórí: Tiszta ragaszkodás Istenhez.

Szvámí Tírtha: Igen, ez egy általános válasz; azonban itt egy konkrét definíciót hallhattunk. „A szolgálat, a Krisna iránti folytonos vonzalom.” Ez a definíciója. Emlékeztek mi is volt a semleges viszony meghatározása? Az   állandó, transzcendentális tudatosság fenntartása. Zavartalan, folyamatos lelki tudatosság. Itt pedig a következő nagyon fontos definíciót kaptuk: „Folyamatos szeretet vagy vonzalom Krisna iránt”.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2018 сутрин, София)

Досега четохме за неутралното отношение към Всевишния. С една дума можем да кажем, че това е нивото на осъзнатост за Бог. И както споменахме, то има въздействие върху нас самите, но няма кой знае каква обратна връзка към Бога.

Ако се опитаме да разберем и приложим този принцип на неутрална свързаност, и се стремим да видим какъв е начинът да се подобри този стандарт, тогава ще проумеем, че би трябвало да има и нещо по-нататък – че трябва да направим нещо за тази връзка. Това се нарича служене. Нека видим какво е важното послание, което ни дава Рупа Госвами по отношение на това следващо ниво.

„Трансцендентална обич, или служене“. Виждате ли, обичта, любящата връзка означава да служиш. Понякога ни е трудно да намерим вярното определение за любов или служене… Но ако познавате едното, ще познавате и второто. Ако обичам някого, готов съм да го направя щастлив. Аз правя жертвата, а той е щастлив. Любовта е служене, нали? Вярно е и обратното. Понякога ние не харесваме израза „да служиш“. Харесва ни другите да служат на нас, а не ние на тях. Затова „служене“ не звучи особено примамливо. Но ако разберем вътрешната дълбочина, съкровения смисъл на това служене – че то е израз на любов, на обич – вече става много привлекателно.

Това значи също и, че ако трябва да служиш на нещо или някого, трябва да го правиш с обич. Мисля, че усещате и разбирате разликата между това „да правиш само каквото обичаш“ и ‘“каквото и да правиш, да го правиш с обич“. Едното е да подбираш: „Това ми харесва, онова не ми харесва“ – това е на нивото на ума. Другото е на нивото на предаността: „Каквото и да правя, стремя се да го върша със заряда на любовта“. Така че има огромна разлика! Моля ви, опитайте се да запомните това.

„Авторитетите като Шридхара Свами считат трансценденталния вкус на привързаността за съвършеното равнище на предаността. Той стои непосредствено над неутралните отношения и е предпоставка за развиването на настроение за служене. В „Нама Каумуди“ и други писания това състояние на съществуване се описва като постоянна привързаност или влечение към Кришна. Авторитети като Шукадева смятат, че състоянието на привързаност се отнася към неутралното равнище. Но така или иначе, такава привързаност към Кришна изпитват преданите, които се намират в най-различни отношения с Него, затова и състоянието се назовава по един и същи начин – привързаност или чиста обич към Кришна.”^[1]

Коя беше най-важната дефиниция, дадена тук?

Малко активност от ваша страна? Или „Ние просто си седим тук, защото обичайно винаги седим тук, затова и днес сме дошли и сме седнали. Имаме две уши – през едното влиза, през другото излиза.“ Ако някой ви попита: „Хей, можеш ли да ми кажеш какво представлява това служене към Бога? Ти какво разбираш под „служене на Бога“?” Какво ще му отвърнете?

Чакори: Чиста привързаност към Бога.

Свами Тиртха: Да, най-общо можем да отговорим така; но тук имаше точно определение. „Служенето е постоянна привързаност и влечение към Кришна.” Това е дефиницията. Каква беше дефиницията за неутралността? Спомняте си – да поддържаш постоянно състояние на духовна идентичност, духовна осъзнатост. Несмутено, неизменно духовно съзнание. А тук получаваме това толкова важно определение: „Постоянна привързаност и влечение към Кришна”.

(следва продължение)

[1] “Нектара на Предаността”, Гл. 36

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 04.01.2018 vormittags, Sofia)

Bisher haben wir über die neutrale Haltung gegenüber dem Höchsten Herrn gelesen. In einem Satz, können wir sagen, dass dies die Ebene des Bewusstseins über Gott ist. Und wie wir bereits erwähnt haben, hat es Auswirkungen auf uns selbst, aber es gibt nicht so viel Rückmeldung zu Gott.

Wenn wir versuchen, dieses Prinzip der neutralen Konnektivität zu verstehen und anzuwenden, und versuchen herauszufinden, wie wir diesen Standard verbessern können, dann werden wir verstehen das es noch etwas anderes gibt – dass wir etwas für diese Beziehung tun sollten. Das heißt Dienst. Lasst uns sehen, welche die wichtige Botschaft ist, die Rupa Goswami uns über diese nächste Ebene vermittelt.

„Transzendentale Liebe oder Dienst.“ Ihr seht, Zuneigung, die liebevolle Beziehung bedeutet zu dienen. Manchmal fällt es uns schwer, die wahre Definition von Liebe oder Dienst zu finden… Aber wer das eine kennt, kennt auch das andere. Wenn ich jemanden liebe, bin ich bereit ihn glücklich zu machen. Ich bringe das Opfer und er ist glücklich. Liebe ist Dienst, oder? Das Gegenteil ist auch der Fall. Manchmal gefällt uns der Ausdruck „dienen“ nicht. Wir mögen wenn andere uns dienen, nicht wir ihnen. Daher klingt „dienen“ nicht sehr verlockend. Aber falls wir die innere Tiefe wahrnehmen, das Verborgene, was wirklich zu dienen bedeutet-und zwar es ist eine Form der Liebe ist, dann zieht es uns mehr an.

Das bedeutet auch wenn du jemanden dienst, sollte es mit Liebe erfüllt sein. Ich denke Ihr versteht das es ein Unterschied gibt, zwischen „zu tun was man liebt“ und „etwas mit Liebe zu tun“. Das eine ist eine Wahl: „Das gefällt mir, das gefällt mir nicht“-es findet auf der Ebene des Kopfes statt. Das andere ist auf der Ebene der Hingabe. “Was auch immer ich tue, ich versuche es mit dem Funken der Liebe auszuführen“. Also gibt es einen großen Unterschied! Bitte, versucht es euch zu merken.

„Autoritäten wie Sridhara Swami betrachten den transzendentalen Geschmack von Zuneigung als das perfekte Maß an Hingabe. Er steht direkt über den neutralen Beziehungen und ist eine Voraussetzung für die Entwicklung eines Dienstgeistes. In „Nama Kaumudi“ und anderen Schriften beschreiben diesen Zustand der Existenz, als ständige Bindung oder Anziehung zu Krishna. Autoritäten wie Sukadeva glauben, dass sich der Bindungszustand auf die neutrale Ebene bezieht. Aber so oder auf andere Weise wird eine solche Verbundenheit mit Krishna von den Anhängern empfunden, die in unterschiedliche Beziehungen zu Ihm stehen , daher wird der Zustand auf die gleiche Weise benannt– Zuneigung oder reine Liebe zu Krishna.“[1]

Welche ist die wichtigste Defination, die uns hier gegeben wurde? Ein bisschen Aktivität euerseits? Oder „ Wir sitzen einfach hier, weil wir meistens immer hier sitzen, deswegen sind wir auch heute hier und sitzen. Wir haben zwei Ohren-durch das eine kommt es rein, durch das andere wieder raus.” Wenn euch jemand fragt-Hey, was beudeutet es, dem Höchsten zu dienen? Was verstehst du unter „dem Gott zu dienen“? Was werdet ihr antworten?

Chakori: Reine Hingabe zu Gott.

Swami Tirtha: Ja, das können wir grundsätzlich beantworten; aber hier gab es eine genaue Definition. „Dienst bedeutet ständige Hingabe und Anziehung zu Krishna.“ Das ist die Definition. Was war die Definition von Neutralität? Ihr erinnert euch – einen ständigen Zustand spiritueller Identität zu pflegen, spirituellen Bewusstseins. Unbeirrt, unveränderlich spirituelles Bewusstsein. Und hier bekommen wir die  wichtige  Definition: „Permanente Bindung und Anziehung zu Krishna“.

Fortsetzung folgt

1. Der Nektar der Hingabe, Kap. 36

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2018 утром, София)

До сих пор мы читали о нейтральном отношении к Верховному Господу. Одним словом, одним выражением можно сказать, что это уровень сознания о Боге. И как мы уже упоминали, это имеет влияние на нас самих, но обратной связи с Богом не так уж и много.

Если мы попытаемся понять и применить этот принцип нейтральных отношений и попытаемся увидеть, каким образом можно улучшить этот стандарт, тогда мы поймем, что должно быть что-то еще, что мы должны что-то делать с этими отношениями. Это называется рабство. Итак, давайте посмотрим, какое важное послание Шрила Рупа Госвами дает об этом следующем этапе.

«Трансцендентальная привязанность или служение». Вы видите привязанность, своего рода любовные отношения – это значит служить. Иногда нам трудно найти правильное определение любви или служения… Если вы знаете одно, вы будете знать и второе. Если я люблю кого-то, я готов сделать его счастливым. Я приношу жертву, и он счастлив. Любовь – это служение, верно? И это также верно и наоборот. Иногда нам не нравится выражение «служить». Потому что нам нравится, чтобы другие служили нам, а не мы им. Поэтому «служение» звучит не очень привлекательно. Но если мы поймем внутреннюю глубину, внутренний смысл этого рабства – что это выражение любви, привязанности – то оно уже очень очаровательно.

Это также означает: если вам нужно служить чему-то или кому-то, вы должны делать это с любовью. Я думаю, вы ощущаете, понимаете разницу между «делай только то, что тебе нравится» и «что бы ты ни делал, делай это с любовью». Человек выбирает: «Ах, мне нравится это, мне не нравится то» — это ментальная платформа. Другая — это платформа преданности: «Что бы я ни делал, я стараюсь делать это с избытком любви». Так что разница большая! Пожалуйста, постарайтесь запомнить это.

„ Авторитеты, в частности Шридхара Свами, считают расу трансцендентной привязанности совершенной стадией преданного служения. Она следует непосредственно за нейтральными отношениями, и ее достижение является необходимым условием для развития в человеке духа служения. В «Нама-каумуди» это состояние описывается как постоянное влечение или привязанность к Кришне. Другие авторитеты, в частности Шукадева Госвами, относят привязанность к атрибутам ступени шанта-расы. Так или иначе, привязанность к Кришне ощущают преданные, находящиеся с Ним в самых разных трансцендентных отношениях, и потому это состояние во всех случаях называется одинаково — привязанностью или чистой привязанностью к Кришне.”^[1]

Какое самое важное определение было дано здесь?

Какая-то активность с вашей стороны? Или «Мы просто сидим здесь, потому что мы всегда здесь сидим, поэтому сегодня мы тоже приходим сюда и сидим». У нас два уха – в одно входит, с другого выходит». Если кто-нибудь спросит тебя: «Эй, ты можешь мне сказать, что это за служение Богу? Каково ваше представление о служении Богу?» Что тогда ты скажешь?

Чакори: Чистая привязанность к Богу.

Свами Тиртха:

Да, в целом можно ответить так; но здесь было правильное определение. «Служение — это постоянная привязанность и влечение к Кришне». Это определение. Каково было определение нейтралитета? Помните – поддерживать постоянное состояние духовной идентичности, духовного сознания. Ненарушенное, постоянное духовное сознание. И здесь мы получаем очень важное определение: «Постоянная привязанность и влечение к Кришне».

 (продолжение следует)

[1]“Нектар Преданности”, Гл. 36