Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Harilila: When you were speaking of the demons and the demigods fighting in us, I had this vision – how they were churning the ocean. And what was the first thing that appeared? The poison.

Swami Tirtha: Correct. And sometimes this is what we forget. We think that we mobilize all our powers in spiritual life and we forget about the first result – the poison. But if you stop churning at that time, then you will be killed by the poison. Yet what came after? Only beautiful things. So, a little poison – and then nectar. This is the spiritual churning.

Harilila: But there is also this moment that if the authority didn’t come to drink the poison, it will be bad for us.

Swami Tirtha: Correct. And material churning is different. First you might achieve some happiness, some satisfaction, but at the end the poison will come. So better we mobilize our powers properly, engage even your weaknesses somehow in service and then they might bring good results.

Vedavid: Could you please give an example of that?

Swami Tirtha: Yes. For example, anger. That reminds us of the pink hue on the petals of the lotus. Anger in general is not so much recommended as the spiritual practice, right? But if you use your anger against your weaknesses, then you engage one capacity – which is there in your system – for a higher purpose.

Or in general lobha, greed – in the material life it creates a lot of trouble, right? But it is very obvious that if we don’t have this yearning in spiritual life, this greed somehow to be invited, then it’s very hard to achieve.

Practically almost all the six enemies can be used in devotional service – in a way that is a little special, but it is possible. Kama, krodha, lobha, etc. Except the last one – which is envy. This we should try to exclude and avoid with the utmost attention.

So, this is the way to engage some inner demons, or some inner weaknesses, something that is considered an enemy – in order to help us to reach our goal. This is called intelligence; intelligence means you achieve your goals. Of course, now we are moving in a spiritual circle, right? Bcause everybody else in the external world also thinks: ‘Ah, I’m intelligent if I achieve my goals’. Yet if we add one little thing – this utmost purity of intention – then it is spiritual, without any tinge of material ambition. So, intelligence means that we achieve our goals.

(to be continued)

(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Harilílá: Amikor a bennünk harcoló félistenekről és démonokról beszéltél, az a vízióm támadt, ahogy éppen köpülik a bennünk lévő óceánt, és az első dolog, ami a felszínre jön az a méreg.

Tírtha szvámí: Igen, ez így van, és néha megfeledkezünk erről. Mindent beleadva gyakoroljuk a lelki életet a nektár reményében, de megfeledkezünk az első gyümölcsről, a méregről. Viszont, ha ekkor abbahagyjátok a köpülést, akkor elpusztít benneteket a méreg. Azonban, mi jön ezután? Csak szép dolgok. Tehát egy kis méreg, aztán a nektár. Ez történik a lelki köpülés során.

Harilílá: Viszont van még egy fontos mozzanat, ha nem jön egy felsőbb hatalom (Siva), hogy megigya a mérget, akkor az továbbra is rossz lesz nekünk.

Tírtha szvámí: Így van! Az anyagi értelemben vett köpülés viszont más. Először talán némi boldogságot, elégedettséget éreztek, a végén pedig jön a méreg. Tehát jobb, ha az energiáinkat megfelelően, lelki értelemben használjuk, mert még ha  a gyengeségeinkkel együtt végezzük is a szolgálatot, az akkor is jó eredményt hoz.

Védavid: Mondanál erre egy példát?

Tírtha szvámí: Igen, például az orcánkon a harag, ami a lótusz szirmának rózsaszín árnyalatára emlékeztet bennünket. Ugye a bosszússág nem annyira ajánlott a lelki élet gyakorlása során. Viszont, ha a haragotokat a gyengeségeitekkel szemben alkalmazzátok, akkor ezt a rossz hajlamot, ami a rendszer része, egy magasabb cél érdekében használjátok.

Vagy itt egy másik példa. Ugye általában az anyagi életben a lobha, a kapzsiság meglehetősen sok problémát okoz. De az is vitathatatlan, hogy ha a lelki életben nincs meg bennünk ez az olthatatlan vágy, ez a mohóság, hogy valahogy meghívást kapjunk a felsőbb dolgokra, akkor azt nagyon nehéz lesz elérnünk.

Gyakorlatilag mind a hat ellenséget fel kell használnunk az odaadó szolgálat során, meglehet, kissé szokatlan módon. Káma, krodha, lobha és így tovább. Kivéve az utolsót, ami az irigység. Ezt igyekeznünk kell kizárni és résen lenni, hogy elkerüljük.

Tehát ez a módja annak, hogy lefoglaljuk a belső démonainkat, gyengeségeinket, és mindazt amit ellenségnek tekintünk, azért hogy segítsenek bennünket a célunk elérésében. Ezt hívják intelligenciának, hogy elérjük céljainkat. Természetesen, mi egy lelki közegben élünk. Mindenki más a kinti világban úgy gondolkozik, hogy: ‘Á, akkor vagyok intelligens, ha elérem a céljaimat’. Mégis, ha hozzáteszünk ehhez egy aprócska dolgot, a szándék tisztaságát, akkor az lelki lesz, mentes minden anyagi ambíciótól. Tehát, az intelligencia azt jelenti, hogy elérjük céljainkat.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 03.10.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Харилила: Когато говорехте за демоните и полубоговете, борещи се вътре в нас, имах тази визия – как те разбиват океана. И кое било първото, което се появило? Отровата.

Свами Тиртха: Така е. И понякога именно това го забравяме. Мислим си, че сме мобилизирали всичките си сили в духовния живот, ала забравяме за първия резултат – отровата. Само че ако в този момент спрете да разбивате океана, ще бъдете погубени от отровата. Обаче какво изплувало после? Само прекрасни неща. Така че, малко отрова – и после нектар. Това е духовното разбиване.

Харилила: Но има го и този момент, че ако не дойде авторитетът да изпие отровата, ще е лошо за нас.

Свами Тиртха: Вярно е. Пък и материалното разбиване е различно. Първо може да постигнете някакво щастие и удовлетворение, обаче накрая ще дойде отровата. Затова по-добре да съсредоточим силите си правилно, да въвлечем по някакъв начин дори и слабостите си в служене – тогава и от тях може да излезе нещо добро.

Ведавид: Бихте ли дали моля пример за това?

Свами Тиртха: Да. Например гнева. Той ни напомня за розовия оттенък по листенцата на лотоса. Гневът най-общо не е особено препоръчителен в духовната практика, нали така? Но ако прилагате гнева си срещу собствените си слабости, тогава въвличате тази своя даденост – която така или иначе притежавате – в по-висша цел.

Или да речем лобха, алчността – в материалния живот тя поражда множество проблеми, нали? Но е съвсем очевидно, че ако не изпитваме този копнеж в духовния живот, този ламтеж по някакъв начин да бъдем призвани, тогава е много трудно да постигнем каквото и да било.

На практика почти всичките шест „врага“ могат да бъдат впрегнати в предано служене – по малко по-специален начин, обаче е възможно. Кама, кродха, лобха[1], и т.н. Освен последният – завистта. Нея трябва да се стремим да изключваме и избягваме с цялото си внимание.

Та това е начинът да ангажираме някои вътрешни демони, или някои вътрешни слабости – неща, които считаме за врагове – да ни помагат да постигнем целта си. Това се нарича интелигентност; интелигентност означава да постигаш целите си. Разбира се, сега сме в духовен кръг; защото всички останали във външния свят също си мислят: „Интелигентен съм, ако постигам целите си“. Но ако добавим едно мъничко нещо – максимална чистота на намерението – тогава е духовно, без и най-малкия оттенък на материална амбиция. И така, интелигентност означава да постигаме целите си.

(следва продължение) 

[1] Похот, гняв, алчност