Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Why is Krishna considered to be the highest agent of harmony, of harmonizing power? Because everything serves His like, His pastimes. And He doesn’t want anything to be excluded from His pastimes. Therefore, He wants to harmonize opposition, because otherwise if opposition should win, it would be outside of His lila, right? Therefore, better He embraces even disharmony and harmonizes that.

“Chandravali is in opposition to Shrimati Radharani. Yet, by yoga-maya their competition produces more satisfaction for Krishna. Everything is for Him.” So, one party of devotees, another party of devotees – both serve Him. “Through this ultimate personification of all rasa, all possible types of ecstasy are harmonized. Justification of all existence is found there. That diversity and unity is all to satisfy His purpose. Radharani Herself said: “The other gopis do not know it, but I have no objection if they come forward. For my only concern is Krishna’s satisfaction. My concentration is always on that, but the standard of their service is not so exclusive as to give full satisfaction to Krishna properly. That is My objection. They rush forward to serve Krishna, but they do not know how to fully satisfy Him; otherwise, I would allow them.” In this way Radharani’s statement justifies Her feelings.”[1]

So, this feeling of exclusive devotion to Krishna – that is Her special beauty.

“What is the purpose of this world? That is known only to Him. The first verse of Shrimad Bhagavatam states that He alone is fully aware of the purpose of His activities. He is the Absolute and He doesn’t have to explain Himself to anyone. Everything is for Him; nevertheless, in some way He is for us. It is also said in the Bhagavatam: aham bhakta para dino[2] – “I do not know anyone but My devotees. All the saints are in my heart. And I know that I’m also in their hearts. They do not know anyone else but Me and I also don’t care about anything else but them.” Krishna is for the devotees and the devotees are for Krishna. “That is the substance and the potency, the enjoyer and the enjoyed, the positive and the negative, the served and the servitor – both combine to make the whole, the subject and the object. No subject can exist without an object. Subject means the thinking thinker. And there must be something to be thought; otherwise the subject cannot exist. There must be some thinker and then recognition of a particular thing.”

So, without an object, the subject cannot exist. How do you feel – like subjects? If we feel our subjective existence, we need to find the object of our life. Because without that you just float in the air. No meaning. Therefore, everything is based on relationship; as above, so below. If Krishna is searching for a relationship to exchange the mood and the feelings and the mercy that He wants to exercise, therefore we, in this reflected reality, we also need to find a proper objective for our life. The best is if you can find the most delicate and the highest ideal; and then you can live for that.

(to be continued)

[1] From Shrila Shridhara Maharaj’s Centenary Anthology

[2] Shrimad Bhagavatam 9.4.63

(Tírtha szvámí 2017.10.03-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Miért tartják Krisnát a harmónia, a harmonizáló erő legmagasabb fokú képviselőjének? Mivel minden az Ő édes akaratát, kedvteléseit szolgálja, nem akarja, hogy bármi is kirekesztődjön abból. Azért akarja megbékíteni az ellentéteket, mivel, ha a szembenálló fél győzne, akkor az kívül esne az Ő Isteni líláján. Tehát, örömmel tekint még a diszharmóniára  is, melyet aztán harmonizál.

„Csandrávalí szembehelyezkedik Srímatí Rádháráníval, mégis Jógamájának köszönhetően kettejük versengése még nagyobb elégedettséget okoz Krisnának. Hiszen minden Őérte van.” Tehát mindkét bhaktacsapat Őt szolgálja. „Így valamennyi rasza végső megszemélyesítőjén keresztül az összes lehetséges extázis is harmóniába kerül. Vele kapcsolatban mindennek és mindenkinek van létjogosultsága. Ez a különbözőség és azonosság mind az Ő elégedettségét szolgálja. Rádhárání maga mondja, hogy: „A többi gópí nem tudja, de bennem nincs rossz érzés attól, ha ők közelednek Krisnához, hiszen engem csak az Ő öröme érdekel. Csak ezt nézem, de szolgálatuk néha nem okoz teljes elégedettséget Krisnának. Ez az én meglátásom ezzel kapcsolatban. Rohannak, hogy Krisnát szolgálhassák, azonban nem tudják, miként is tehetnék teljesen elégedetté; máskülönben nyugodtan rájuk bíznám.” Ilyen szempontból Rádhárání kijelentése igazolja érzelmeit .”

Tehát a Krisna iránti kizárólagos odaadás az, ami Őt igazán széppé teszi.

„Mi a célja ennek a világnak? Ezt csak Ő tudja. A  Bhágavata-purána első verse kijelenti, hogy egyedül Ő az, aki teljesen tudatos cselekedetei célját illetően. Ő Abszolút és nem kell senkinek sem magyarázkodnia. Minden Őérte van és valamiképpen Ő pedig miértünk. Ugyanitt azt is olvashatjuk: aham bhakta paradino – „Én teljesen bhaktáim irányítása alatt állok. Valójában egyáltalán nem vagyok független. Mivel bhaktáimnak egyáltalán nincsenek anyagi vágyai, egyedül az ő szívük mélyén ülök. Még bhaktám bhaktái is nagyon kedvesek Számomra, saját bhaktámról nem is beszélve.” Krisna a bhaktákért van és a bhakták pedig Krisnáért. „Ő a lényeg, az ős hatóerő, a legfelsőbb élvező és az élvezet tárgya, a pozitív és a negatív pólus, a szolgáló és a szolgált fél – mindezen ellentétek együttesen alkotják az egészet. Nincs szerető személy (szubjektiv oldal) a szeretet tárgya nélkül (objektív oldal). A szubjektív tehát a gondolkodó ember, így  kell léteznie valaminek, amire gondolunk, máskülönben a  gondolkodó sem létezhet. Kell, hogy legyen egy gondolkodó és akkor egy adott dolog felismerhetővé válik.”

Tehát a gondolkodás tárgya nélkül a gondolkodó sem létezik. Nos, hogyan érzitek magatokat, úgy mint egy gondolkodó? Ha átérezzük a személyes létezésünket, akkor meg kell találnunk életünk célját is, különben csak értelmetlenül lebegünk a levegőben. Ezért mindennek az alapja a kapcsolat; ahogy fent úgy lent. Ha Krisna is kutatja a kapcsolódás lehetőségét, hogy érzelmeket, különböző hangulatokat élhessen meg velünk és hogy gyakorolhassa a kegyét, akkor nekünk itt az Abszolút Valóság anyagi tükröződésében, szintén meg kell tudnunk találni életünk célját. A legjobb az, ha rátalálunk a legfinomabb és legmagasabb eszménytre, és utána pedig azért élünk.

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia
2. Bhágavata-purána 9.4.63.

(от лекция на Свами Тиртха, 03.10.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Защо Кришна е считан за най-висшият представител на хармонията, на хармонизиращата сила? Защото всичко служи на Неговите предпочитания, на Неговите забавления. А Той не желае нищо да бъде изключено от Неговите забавления. Затова иска да хармонизира противопоставянето, защото инак, ако това противопоставяне би спечелило, това би било извън Неговата лила. Ето защо Той предпочита да приеме дори дисхармонията и да я хармонизира.

„Чандравали е в опозиция на Шримати Радхарани. Но чрез йога-мая тяхното съперничество поражда по-голямо удовлетворение за Кришна. Всичко е за Него.” И така, едната група предани, другата група предани – и двете Му служат. „Посредством това върховно олицетворение на всички раси, всички възможни видове екстаз се хармонизират. Смисълът на цялото съществуване е скрит тук. И единството, и многообразието – всичко служи, за да удовлетвори Неговите цели. Самата Радхарани казва: „Другите гопи не знаят, но аз нямам против те да се изявяват. Единственото, което ме интересува, е удовлетворението на Кришна. Моята концентрация е винаги в това, но стандартът на тяхното служене не е толкова изключителен, че да донася истинско и пълно удовлетворение на Кришна. Това е моето възражение. Те се втурват да служат на Кришна, обаче не знаят как напълно да Го удовлетворят; иначе аз бих им позволила.” Ето как думите на Радхарани оправдават Нейните чувства.”[1]

И така, това чувство на изключителна преданост към Кришна – в това е Нейната специална красота.

„Какъв е смисълът на този свят? Това е известно само на Него. Първият стих на „Шримад Бхагаватам“ възвестява, че единствен Той е напълно осъзнат за целта на Своите дейности. Той е Абсолютът и не е длъжен да дава обяснения на никого. Всичко е за Него; при все това, по някакъв начин Той е за нас. Това също е казано в „Бхагаватам“: ахам бхакта пара дино[2] – „Аз не знам никой, освен моите предани. Всички светци са в сърцето Ми. И знам, че и Аз съм в сърцата им. Те не знаят никой друг освен Мен и Аз също нехая за нищо, освен за тях.” Кришна е за преданите и преданите са за Кришна. „Това са същината и енергията, наслаждаващият се и носещият наслаждение, позитивното и негативното, този, на когото се служи и този, който служи – и двете страни се съчетават, за да създадат целостта, субекта и обекта. Никой субект не може да съществува без обект. Субект означава мислещият мислител. А трябва да има и нещо, за което да мисли; инак субектът не може да съществува. Трябва да има мислител и след това разпознаване на даден обект.”

И така, без обект, субектът не може да съществува. Вие как се усещате – като субекти? Ако чувстваме своето субективно съществуване, необходимо е да намерим обекта на своя живот. Защото без това просто се носим в пространството. Без смисъл. Затова всичко се основава на взаимовръзка; каквото горе, такова и долу. Както Кришна търси взаимоотношения, за да обменя настроенията, чувствата и милостта, които иска да изрази, така и ние в тази отразена реалност, също трябва да намерим вярната цел на живота си. Най-добре е ако съумеете да откриете най-финия и най-висш идеал; и сетне можете да живеете за него.

(следва продължение)

[1] Шрила Шридхара махарадж, „Стогодишна антология“

[2] „Шримад Бхагаватам“ 9.4.63

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“Once a great realized sage was lamenting that the Supreme Lord Krishna was living in Dvaraka, but that he was unable to take advantage of seeing Him. After thinking this, the sage immediately became stunned. He was thinking that he was simply wasting his time. In other words, the sage lamented because the Supreme Personality of Godhead was personally present, but he still could not take advantage of this because of his meditation.
“When Lord Krishna, along with His elder brother Balarama and sister Subhadra, came to Kurukshetra in a chariot on the occasion of a solar eclipse, many mystic yogis also came. When these mystic yogis saw Lord Krishna and Balarama, they exclaimed that now that they had seen the excellent bodily effulgence of the Lord, they had almost forgotten the pleasure derived from impersonal Brahman realization. In this connection one of the mystics approached Krishna and said, “My dear Lord, You are always full with transcendental bliss, excelling all other spiritual positions. And so, simply by seeing You from a distant place, I have come to the conclusion that there is no need of my being situated in the transcendental bliss of impersonal Brahman.
“Bilvamangala Thakura, in his book Krishna-karnamrita, says, “Let the impersonalists be engaged in the process of transcendental realization by worshiping the impersonal Brahman. Although I was also initiated into that path of Brahman realization, I have now become misled by a naughty boy – one who is very cunning, who is very much attached to the gopis and who has made me His maidservant. So I have now forgotten the process of Brahman realization.
Bilvamangala Thakura was first spiritually initiated for impersonal realization of the Absolute Truth, but later on, by his association with Krishna in Vrindavana, he became an experienced devotee. The same thing happened to Shukadeva Gosvami, who also reformed himself by the grace of the Lord and took to the path of devotional service, giving up the way of impersonal realization.” [1]
Here these different concepts of Godhead are practically discussed. Whether we perceive His general presence, divine vibration, energy platform; or we see a personal face, a personal form. Sometimes we lose our vision due to this divine effulgence. We don’t see the face of the Supreme behind this effulgence. But as without the sun there is no sunshine, in the same way without the face behind there is no emanation. Without the person behind there is no emanation of any energies. Therefore it is a very nice prayer: “Oh, my Lord, powerful like the fire, please, remove this effulgence that covers You, that hides You from me, from my sight and show me Your original presence.”
And usually for those who are in this passive mood in relationship with the Supreme, it is mentioned that: “According to some authorities, this condition cannot be accepted as one of the transcendental humors, or rasas, but Shrila Rupa Gosvami says that even if one does not accept it as a transcendental humor, one must still accept it as the beginning position of devotional service. However, if one is not further raised to the platform of actual service to the Lord, he is not considered to be on the platform of transcendental mellow. In this connection, in the Eleventh Canto of Shrimad-Bhagavatam, Lord Krishna personally instructs Uddhava like this: “The state of being established in My personal form is called shanta-rasa, and without being situated in this position, no one can advance to actual pure devotional service.” In other words, no one can be situated in the personal feature of the Supreme Personality of Godhead without being situated at least in shanta-rasa.” So, first at least we should be established in the shanta-rasa in order to progress further.

(to be continued)

1. The Nectar of Devotion, Ch. 35

(Tírtha szvámí 2018. 01. 03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Egyszer egy nagy bölcs, aki már szert tett az önmegvalósításra, azon kesergett, hogy noha a Legfelsőbb Úr, Krisna Dvárakában lakik, ő mégsem élhet az alkalommal, s nem láthatja az Urat. E gondolatokra a bölcs azon nyomban megdermedt. Úgy gondolta, hogy csak az idejét vesztegeti. Más szóval azért bánkódott, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen jelen volt, ő azonban meditációja miatt nem használhatta ki ezt a lehetőséget.
Amikor az Úr Krisna bátyjával, Balarámával és húgával, Szubhadrával egy napfogyatkozás alkalmával szekerén Kuruksétrára hajtott, számtalan misztikus jógi is jelen volt. Amint megpillantották az Úr Krisnát és Balarámát, azt kiáltották, hogy az Úr testének fenséges ragyogása láttán most szinte egészen megfeledkeztek arról a boldogságról, amelyet a személytelen Brahman-megvalósítás nyújt. Ezzel kapcsolatban az egyik misztikus így szólt Krisnához: „Kedves Uram! Téged mindig transzcendentális gyönyör tölt el, amely minden más lelki helyzetet felülmúl, s így pusztán attól, hogy távolról megláttalak, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy semmi szükség arra, hogy a személytelen Brahman transzcendentális gyönyörében éljek.”
Krisna-karnámrta című könyvében Bilvamangal Thákur így szól: „Hadd merüljenek csak el a személytelen filozófia követői a transzcendentális megvalósítás folyamatában a személytelen Brahmant imádva! Noha én is a Brahman-megvalósítás útján indultam el, félrevezetett egy csintalan kisfiú, aki végtelenül ravasz, aki nagyon ragaszkodik a gópíkhoz, és aki a szolgálójává tett. Így aztán mostanra megfeledkeztem a Brahman-megvalósítás folyamatáról.”
Bilvamangal Thákur először az Abszolút Igazság személytelen megvalósításába kapott lelki beavatást, később azonban annak hatására, hogy találkozott Krisnával Vrndávanában, tapasztalt bhakta lett belőle. Ugyanez történt Sukadév gószvámíval is, aki az Úr kegyéből szintén megváltozott, és a személytelen megvalósítás útját feladva az odaadó szolgálat ösvényére lépett.”[1]
Itt a Jóistenről alkotott különböző elképzeléseknek a gyakorlati megközelítését olvashatjuk. Tekinthetünk Rá akár egy általános, mindent átható létezésként, Isteni rezgésként, energiaszintként, vagy személyként, aki valódi formával rendelkezik. Néha elveszítjük azt a látásmódot, mellyel Isteni Személyként látjuk a mindent elhomályosító Isteni ragyogásának köszönthetően, és nem látjuk a Legfelsőbb személyes arcát a kápráztató ragyogás mögött. Viszont ahogy a Nap nélkül nincs napsütés, ugyanígy egy valódi létező személy nélkül sem lehet személyes kisugárzás. Ezért nagyon gyönyörű ez az ima: „Ó Uram, hatalmas, mint a tűz, kérlek, távolítsd el szemem elől ezt a mindent befedő ragyogást, mely elrejt előlem Téged és megmutatná Eredeti formádat.”
Általában mindazok számára, akik semleges szinten, passzív hangulatban vannak a Legfelsőbbel, azt ajánlják: „Néhány szaktekintély szerint ezt a helyzetet nem lehet a transzcendentális ízek, azaz raszák közé sorolni, de Sríla Rúpa gószvámí azt mondja, hogy még ha valaki nem is tekinti transzcendentális íznek, akkor is el kell fogadnia mint az odaadó szolgálat kezdő szintjét. Ha azonban valaki nem emelkedik följebb erről a szintről az Úr valódi szolgálatának síkjára, akkor nem mondhatjuk róla, hogy a transzcendentális íz szintjén áll. A Bhágavata-purána Tizenegyedik Énekében az Úr Krisna személyesen tanítja erről Uddhavát: „Azt az állapotot, amikor valaki szilárd meggyőződésre tesz szert személyes formámat illetően, sánta-raszának hívják. Senki sem juthat el a valódi, tiszta odaadó szolgálatig anélkül, hogy ezt a helyzetet elérné.” Senki sem érheti el tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes arculata megvalósításának szintjét, ha nincs legalább sánta-raszában.” Tehát először legalább a sánta-raszában kell meggyökeresednünk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja 35. fejezet

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

„Веднъж един велик себеосъзнат мъдрец скърбял, че Върховният Бог Кришна живеел в Дварака, ала той не съумял да се възползва от това и да Го види. Мислейки за това, мъдрецът застинал. Разсъдил, че просто е пропилял времето си. С други думи, мъдрецът тъгувал, защото Всевишният присъствал лично, обаче той не можал да се възползва от това, заради своята медитация.
Когато Бог Кришна, заедно с по-големия си брат Баларама и сестра си Субхадра пристигнали с колесница на Курукшетра по случай слънчевото затъмнение, много мистични йоги също дошли. Когато тези мистични йоги зърнали Бог Кришна и Баларама, те възкликнали, че сега, след като са видели превъзходното сияние от снагата на Бога, почти са забравили насладата, извлечена от имперсоналната реализация на Брахман. В тази връзка един от мистиците приближил Кришна и рекъл: „Мой скъпи господи, Ти винаги си изпълнен с трансцендентално блаженство, надминаващо всички други духовни позиции. Затова просто като Те зърнах отдалеч, стигнах до заключението, че няма никаква полза от това, че се намирам в позицията на трансцендентално блаженство в безличностния Брахман.
В своята книга „Кришна Карнамрита“ Билвамангала Тхакура казва: „Нека имперсоналистите се занимават с процеса на трансцендентална реализация, обожавайки безличностния Брахман. Макар аз също да бях посветен в този път на Брахман реализацията, сега ме подведе едно пакостливо момче, което е много лукаво и много привързано към гопите, и което ме превърна в своя слугиня. Затова сега съм забравил процеса на Брахман реализацията.“
Билвамангала Тхакура най-напред бил получил духовно посвещение в имперсоналната реализация на Абсолютната Истина, но по-късно, общувайки с Кришна във Вриндавана, той станал опитен преданоотдаден. Същото се случило и с Шукадева Госвами, който също се преобразил по милостта на Бога и тръгнал по пътеката на преданото служене, изоставяйки пътя на имперсоналната реализация.” [1]
Тук на практика се обсъждат тези различни концепции за Бога. Дали долавяме общото Му присъствие, божествената вибрация, енергийното ниво; или виждаме личното Му лице, личния Му облик. Понякога губим зрение от това божествено сияние. Не виждаме лицето на Бога зад сиянието. Но както без слънце няма и слънчева светлина, по съшия начин без лицето отзад няма и излъчване. Без личността отзад, няма еманация на никакви енергии. Затова една много красива молитва е: „О, мой Боже, силен като огъня, моля Те, отмахни това сияние, което Те покрива, което Те скрива от взора ми и разкрий истинското си присъствие.”
И обикновено за онези които са в пасивно настроение във връзката си с Върховния се споменава, че: „Според някои авторитети, това състояние не може да се приеме за едно от трансценденталните взаимоотношения, или раси, но Шрила Рупа Госвами казва, че дори и да не го приемаме за трансцендентално настроение, все пак трябва да го приемем като начална позиция в преданото служене. Ако обаче човек не се издигне по-нататък до нивото на действително служене към Бога, той не се счита на платформата на трансценденталните взаимоотношения. В тази връзка в Единадесета Песен на „Шримад Бхагаватам“, Бог Кришна лично напътства Уддхава по следния начин: „Този, който се е съсредоточил върху Моята лична форма, се намира в позицията шанта-раса. Без да е постигнал тази позиция, никой не може да напредне към истинското чисто предано служене.” С други думи, ако човек не се е установил поне в шанта-раса, никога няма да може да постигне лично общуване с Върховната Божествена Личност,” И така, като начало трябва да сме стабилни поне в шанта-раса, за да можем да продължим нататък.

(следва продължение)

1. „Нектара на предаността“, Гл. 35

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 03.01.2018 abends, Sofia)

„Einmal beklagte sich ein großer, verwirklichter Weiser darüber, dass der höchste Herr Krishna in Dvaraka lebt, aber dass er es nicht nutzen konnte, Ihn zu sehen. Nachdem er darüber nachgedacht hatte, wurde der Weise sofort fassungslos. Er dachte, dass er einfach seine Zeit verschwendete. Mit anderen Worten, der Weise beklagte sich, weil die höchste Persönlichkeit Gottes persönlich anwesend war, aber er konnte dies aufgrund seiner Meditation immer noch nicht nutzen.
„Als Lord Krishna zusammen mit seinem älteren Bruder Balarama und seiner Schwester Subhadra, anlässlich einer Sonnenfinsternis in einem Streitwagen nach Kurukshetra kamen, erschienen dort auch viele mystische Yogis. Als diese mystischen Yogis Lord Krishna und Balarama sahen, riefen sie, dass jetzt durch den Anblick der hervorragende körperlichen Ausstrahlung des Herrn, sie das Vergnügen vergaßen, das aus der unpersönlichen Brahman-Erkenntnis resultiert. In diesem Zusammenhang einer der Mystiker trat an Krishna heran und sagte: „Mein lieber Herr, Du bist immer erfüllt von transzendentaler Glückseligkeit, übertriffst alle anderen spirituellen Positionen. Und so, einfach dadurch, dass ich Dich von einem entfernten Ort aus sehe, bin ich zu dem Schluss gekommen, dass es nicht nötig ist, dass ich mich im transzendentalen Glückseligkeit befinde.
„Bilvamangala Thakura sagt in seinem Buch Krishna-Karnamrita: „Lass Unpersönlichkeitsanhänger sich im Prozess transzendentalen Verwirklichung engagieren, indem sie den unpersönlichen Brahman verehren . Obwohl auch ich in diesen Weg der Brahman-Erkenntnis eingeweiht wurde, habe ich mich jetzt von einem  Unruhestifter in die Irre führen lassen– einem, der sehr schlau ist, der sehr mit den Gopis verbunden ist und der mich zu seinem Diener gemacht hat. So, das ich mittlerweile den Prozess der Brahman-Erkenntnis vergessen habe.“
Bilvamangala Thakura wurde zuerst spirituell eingeweiht, um die unpersönliche Verwirklichung der absoluten Wahrheit  zu erreichen, aber später wurde er durch seine Verbindung mit Krishna in Vrindavana ein erfahrener Anhänger. Das Gleiche geschah mit Shukadeva Gosvami, der sich ebenfalls reformierte. Er selbst begab sich durch die Gnade des Herrn auf den Weg des hingebungsvollen Dienens und gab den Weg der unpersönlichen Verwirklichung auf.“ [1]
Hier werden diese verschiedenen Konzepte von Gottheit praktisch diskutiert. Ob wir Seine allgemeine Präsenz, seine göttliche Schwingung und seine Energieplattform wahrnehmen; oder wir sehen ein persönliches Gesicht, eine persönliche Form. Manchmal verlieren wir aufgrund dieses göttlichen Glanzes unsere Vision. Wir sehen das Gesicht des Höchsten nicht hinter diesem Glanz. Ohne die Sonne gibt es keinen Sonnenschein, genauso gibt es ohne das Gesicht dahinter keine Emanation. Ohne die Person dahinter gibt es keine Ausstrahlung irgendwelcher Energien. Deshalb ist es ein sehr schönes Gebet: „Oh mein Herr, mächtig wie das Feuer, bitte, entferne diesen Glanz, der Dich bedeckt, der Dich von mir verbirgt. Schau und zeige mir Deine ursprüngliche Präsenz.“
Und normalerweise gilt für diejenigen, die sich in dieser passiven Stimmung in der Beziehung zum Höchsten befinden, erwähnt dass: „Nach Ansicht einiger Autoritäten kann dieser Zustand nicht als transzendentale Beziehung oder Rasas akzeptiert werden, aber Shrila Rupa Gosvami sagt das, selbst wenn man es tut, muss man es dennoch als die Ausgangsposition von hingebungsvollen Dienst sehen. Allerdings, falls man nicht seine Dienste an Gott verwirklicht, wird derjenige auch nicht auf die transzendentale Platfform geligen. In dieser Verbindung, im elften Canto des Shrimad-Bhagavatam erteilt Lord Krishna persönlich Anweisungen an Uddhava: „Derjenige der sich auf meine persöhnliche Form konzentriert hat, befindet sich in Shanta-Rasa Position. Und ohne sich in dieser Position zu befinden, kann niemand zur tatsächlichen reinen Andacht gelangen.” Mit anderen Worten: Niemand kann  eine persönliche Beziehung mit dem Höchsten erreichen, ohne zumindest in Shanta-Rasa angesiedelt zu sein.“ Also zuerst sollten wir in Shanta-Rasa standhaft sein, um weiter voranzukommen.

1. Der Nektar der Hingabe, Kap. 35

(Fortsetzung follgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 03.01.2018 вечером, София)

(продолжение  с  предыдущей пятницы)

„Один великий мудрец, осознавшая себя душа, сокрушался, что упустил случай увидеть Кришну, когда Тот жил в Двараке. Эта мысль заставила мудреца замереть в оцепенении. Он понял, что жизнь его прошла напрасно. Иначе говоря, он сожалел, что из-за своей медитации лишился возможности увидеться с Самой Верховной Личностью Бога.
Когда, по случаю солнечного затмения, на Курукшетре появились восседавшие на колеснице Господь Кришна, Его старший брат Баларама и сестра Субхадра, туда же прибыли и многие йоги-мистики. Увидев Господа Кришну и Балараму, йоги-мистики воскликнули, что изумительное сияние, исходящее от тела Господа, заставило их почти забыть о наслаждении, которое они черпали в осознании безличного Брахмана. Один из этих мистиков, приблизившись к Кришне, сказал: «О Господи, Ты всегда исполнен трансцендентного блаженства, недоступного ни на каких иных уровнях духовного осознания, поэтому мне было достаточно издали увидеть Тебя, чтобы понять всю бессмысленность пребывания в трансцендентном блаженстве безличного Брахмана».
В «Кришна-карнамрите» Билвамангала Тхакур говорит: «Пусть имперсоналисты занимаются познанием трансцендентного, поклоняясь безличному Брахману. Когда-то я тоже шел этим путем, но меня увел с него юный проказник, лукавый и очень привязанный к гопи, сделав меня Своей служанкой, так что теперь я забыл о пути осознания Брахмана».
Билвамангала Тхакур получил духовное посвящение в школе имперсоналистов и стремился познать безличный аспект Абсолютной Истины, но позже, повстречав во Вриндаване Кришну, стал возвышенным преданным. То же случилось с Шукадевой Госвами, который по милости Господа обратился к преданному служению, оставив путь осознания безличного Абсолюта.” [1]
Здесь практически обсуждаются различные концепции Бога. Ощущаем ли мы Его общее присутствие, божественную вибрацию, энергетическую платформу; или мы видим Его личное лицо, Его личную форму. Иногда мы теряем зрение из-за этого божественного сияния. За этим сиянием мы не видим лица Всевышнего. Но как без солнца нет солнечного света, так и без лица позади нет эманации. Без человека позади нет излучения каких-либо энергий. Поэтому это очень хорошая молитва: «О, мой Господь, могущественный, как огонь, пожалуйста, удали это сияние, которое покрывает Тебя, которое скрывает Тебя от меня, от моего взгляда, и покажи мне Своё изначальное присутствие».
И обычно для тех, кто находится в таком пассивном настроении в отношениях с Всевышним, упоминается следующее: „По мнению некоторых авторитетов, это состояние не входит в число трансцендентных вкусов, рас, но Шрила Рупа Госвами говорит, что даже если это и так, то нужно все же признать, что оно знаменует начало преданного служения. Однако если человек так и не достигает уровня настоящего служения Господу, нельзя считать, что он достиг уровня трансцендентной расы. Здесь можно сослаться на наставления, данные Уддхаве Самим Господом Кришной в Одиннадцатой песни «Шримад-Бхагаватам»: «О том, кто сосредоточен на Моем личностном образе, говорят, что он находится в шанта-расе, и пока человек не достигнет этого уровня, не может быть и речи о том, чтобы обрести чистое преданное служение Мне». Иначе говоря, не достигнув по крайней мере уровня шанта-расы, никто не может вступить в личное общение с Верховной Личностью Бога.” Итак, по крайней мере, сначала мы должны утвердиться в шанта-расе, чтобы прогрессировать дальше.

(продолжение следует)

1. „Нектар преданности“, Гл. 35

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.10.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Usually what is our daily life? We have our husbands and wives and there is no higher authority – except us – in our family relationships. Because everybody thinks: ‘I am the higher authority in this system.’ But then what to do? There is very good conflict management in any relationship, even if you don’t have the authority to harmonize your conflict. Mudra – do you know what is the meaning of mudra?

Somebody: I can explain through yoga. Because our physical body is electrical, so mudras in yoga are like switching on and switching off the electricity and we can control the different centers and powers in our body – these are our locks. There are also three big locks, which are called bandhas. So, with mudras and bandhas we can control these great powers.

Swami Tirtha: You are very much correct. The original meaning of ‘mudra’ is like ‘stamp’. Because it is, just as you said, locking, like stamping, closing the circles and energy paths. And also, mudra is used in arts, in dance for example, where beyond the yoga meaning of mudra they express some feelings, some meanings, some gestures, some personalities also you can show by the mudras.

And there is a mudra, so to say, to harmonize family conflicts. There is! May I show it? Do you want to be introduced into the secrets of harmonizing the family life? Catch the other by the hands, meaning: ‘Even if we fight, we belong together’. This is the harmonizing mudra of happy conflicts. “Now you can tell me, but we belong together.” So, mudra means a lock: we belong together. Irrespective of the conflicts, likes or dislikes – we belong together. And this will bring the higher authority to harmonize the conflict – even if we don’t have a person to harmonize it, because we have invited the spirit of why we came together. We have decided that yes, we shall share this life experience. Is this yoga – as yoga means connection and self-control?  Of course! Is this an art – an artistic expression of humility and beauty and love? It is!

Baladev: My question is: shall we apply this mudra before or after the conflict?

Swami Tirtha: Before, during, after… It’s difficult to say, because you know in life we so rarely have conflicts.

Baladev: In your life maybe, Gurudev…

Swami Tirtha: But whether you apply this before or after, it will work. It will stop the flow of stupidity and it will open up another channel.

But we need this harmonizing power so much! Why should we waste our life with conflicts? Meanwhile you can be happy! You see, life is…

Baladev: Beautiful.

Swami Tirtha: Yes! And what I like so much is that even the highest theory and the mystic explanation of yoga you can really apply in daily life. So, this is good. This is something of course very simple, very human.

(to be continued)

(Tírtha szvámí 2017.10.03-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Általában milyen a hétköznapi életünk? A családi kapcsolatainkban ott van a házastársunk, ahol mindketten úgy gondolkodunk, hogy: ‘Én vagyok a legfőbb irányítója ennek a rendszernek, rajtam kívül nincs felsőbb hatalom.’ De akkor, hogyan lehet ezt harmonizálni? Létezik egy nagyon jó megoldás a kapcsolatokban történő válsághelyzetre, még akkor is, ha nincs egy közös autoritás, aki meg tudná békíteni mindkét felet. Mégpedig a mudra. Tudjátok, hogy mit jelent a mudra?

Valaki: A jógán keresztül tudom elmagyarázni: mivel a fizikai testünk elektromos impulzusokat használ, a mudrák olyanok, mint amikor ki- és bekapcsoljuk az elektromosságot, mellyel a különböző erőközpontokat tudjuk irányítani, ezek a mi záraink. Ezeknek három nagyobb fajtája ismeretes, melyeket bandháknak hívnak. Tehát a mudrákon és bandhákon keresztül tudjuk irányítani ezeket a nagyobb energiákat.

Tírtha szvámí: Nagyon jól megfogalmaztad! A ‘mudra’ eredeti jelentése, olyan mint egy ‘pecsét’, ‘zár’ mert ahogy mondtad lezárja az energiaköröket. A mudrát a művészetekben is használják, például a táncban, ahol a mudra jógikus jelentésén túl, érzelmeket, jelentéstartalmat, gesztust, személyeket is ki tudnak vele fejezni.

És létezik egy mudra, mely úgymond harmonizálja a családi konfliktusokat. Megmutathatom? Akarjátok, hogy beavassalak benneteket a családos élet harmonizálásának titkába? Fogjatok kezet egymással! Ez azt jelenti, hogy: ‘Még, ha vitatkozunk, akkor is egymáshoz tartozunk’. Ez az örömteli nézeteltérések harmonizáló mudrája. „Mondd el nyugodtan, de mi akkor is összetartozunk.” Tehát a mudra összetartozásunk pecsétjét jelenti, függetlenül a konfliktustól, hogy jóban vagy rosszban vagyunk-e egymással, mi összetartozunk. Ez pedig magával hozza azt a felsőbb autoritást, mely harmonizálni képes a konfliktusokat, még akkor is, ha nincs jelen egy erre alkalmas magasabb tekintély, mivel ezzel a gesztussal meginvitáltuk azt a felsőbb tényezőt, mely egymáshoz rendelt bennünket. Már korábban eldöntöttük, hogy az életünk során, majd osztozni fogunk ebben a tapasztalásban. Vajon ez így megfelel a jógikus elveknek: mint az összeköttetés és önfegyelem? Nagyon is! És vajon megfelel a művészet elveinek: az alázat, a szépség és a szeretet művészi kifejezésének? Annak is!

Baladév: Azt szeretném kérdezni, hogy ezt a mudrát a konfliktus előtt vagy után alkalmazzuk? 

Tírtha szvámí: Előtte, közben és utána… Ezt nehéz megmondani, mert tudjátok olyan ritkán adódnak konfliktusaink az életben.

Baladév: A Tiédben, Gurudév meglehet, hogy ritka …

Tírtha szvámí: De akár előtte, akár utána teszitek ezt, működni fog. Megállítja az esztelenséget és egy másfajta csatornát fog megnyitni.

Viszont nagyon nagy szükségünk van erre a harmonizáló erőre! Miért pazarolnánk az életünket konfliktusokra, amikor boldogok is lehetnénk! Látjátok az élet…

Baladév: Csodálatos.

Tírtha szvámí: Igen! És ami nekem nagyon tetszik, hogy még a legmagasabb jóga elméletet és magyarázatot is tudjátok alkalmazni a hétköznapi élet során. Tehát ez valami rendkívül egyszerű, nagyon emberi és jó dolog.

(folytatása következik)