Sharanagati

 (from a lecture of Swami Tirtha, 02.10.2017, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Swami Tirtha: So, if now you have to decide on three things that you can carry on to your next birth – what are these three things?

Raga: First that came to my mind was the holy name, the japa. Shastra. And my emotions – love to the Supreme and to Gurudev.

Prem Gopal: I’m imagining to have a kind of ladder to climb, not to drown into the material ocean – like a rope with some knots, like a mala, to have the spiritual connection with parampara, to be able to catch, otherwise I’ll be carried who know where. The holy name, the mala – from matter to spirit. And love towards God.

Swami Tirtha: Good collection. Gopal Shakti?

Gopal Shakti: Of course Laddu Gopal! He will give me what is necessary.

Swami Tirtha: Clever!

Mira: I hope that more souls here on Earth can elevate and come closer to God. I hope all of us can meet and be together with God.

Swami Tirtha: Very compassionate vision.

Bhagavat Prasad: One is the striving to reach God and the second – connection with Guru. And I cannot think of a third.

Swami Tirtha: Two is enough. Not bad.

Baladev: Gurudev, I think one is enough. If we take the devotees, all these beautiful things are coming with them.

Swami Tirtha: That’s also a clever solution. Yashodka? Your tailor’s atelier?

Yashoda: These are more than ten thousand things. I’ve been bothered by this question for a long time. Since I have Gour-Nitay, I’m sometimes afraid what will happen to Them when I leave.

Swami Tirtha: Don’t worry.

Yashoda: This love and this connection that we have – this is what I want to carry. And if I have to take another birth, I pray that we can somehow come together.

Swami Tirtha: So, Goura, Nitay and sanga. Tulasi?

Shyama Tulasi: I also cannot imagine going anywhere without Mahaprabhu. Because wherever He is, there are beauty and love. Also the japa-mala, so that I could give massage to her every day. And maybe I would take one Tulasi Devi to offer leaves to Mahaprabhu, in the hope that in her presence I could realize my name more deeply.

Swami Tirtha: Very nice, I think your collection is really very precious. So now Manohari thinks that she can escape. Now it’s your turn.

Manohari: But I had no time to think.

Swami Tirtha: Don’t think. If that moment comes, you have no time to think. Act! It’s not about thinking.

Manohari: The first should be the mala because I cannot stay away from her. And the second should be… I wouldn’t say ‘my computer’, but my instrument of service – it could be anything. And the third – these loving connections that I have cultivated I don’t want to lose.

Swami Tirtha: So then why should you take another birth? What you want to carry with you – you have it already here. Why go anywhere? All your desires are fulfilled already here. Whatever you feel is a treasure for you – you have it already. Do you follow? It’s here! That crave for perfection and that great chance is here and now! So try to take it in this way. Eternity is now.

Manohari: Gurudev, do you want to escape?

Swami Tirtha: I have already escaped!

Manohari: But it’s not fair! You should also share with us.

Swami Tirtha: Not fair?!? Anyway, you should know what is my preference.

So, in case you have to move to a next place, to a next time, I think you will be equipped. These attachments will help you. And this is not something like collected items that we are attached to and we want to have that again, but I think these are the touch of eternity, the touch of spirituality, divine touch.

Our holy trinity is hari-guru-vaishnava. Basically all these different items that you mentioned were focusing around this. Connection, affection, holy name… Sadhu-sanga nama-kintan. So, please always keep this in mind: there are not too many things that are necessary for a life. When I had to face the death of one devotee, then I understood this – there’s not much that we need here. But the treasures we have to cherish while we are here and we have to cherish them for eternity.

(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Tehát, ha most három dologról kell döntened, amit magaddal vihetsz a következő születésedre – mi lenne az a három?

Rága: Először a Szent név, a dzsapa jutott eszembe, majd a Sásztrák és végül pedig az érzelmeim – a Legfelsőbb és Gurudév iránti szeretetem.

Préma-gópál: Egy létra, amin felmászhatok, hogy ne fulladjak bele az anyagi óceánba – például egy kötél néhány csomóval, egy málá, azért, hogy meglegyen a lelki kapcsolatom a paramparával, hogy képes legyek belefogózkodni, különben ki tudja hova sodródnék el. A Szent Név, a málá és a szeretetem Isten felé.

Szvámí Tírtha: Szép gyűjtemény. Gópál-sakti?

Gópál-sakti: Természetesen Laddu Gópál! Ő Mindent megad nekem, amire csak szükségem van.

Szvámí Tírtha: Okos!

Mira: Remélem, hogy sok lélek itt a Földön felemelkedhet és közelebb kerülhet Istenhez. Remélem, hogy mindannyian találkozhatunk és együtt lehetünk Istennel.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon empatikus látásmód.

Bhagavat-praszád: Az egyik az Isten elérésére való törekvés, a másik pedig a Guruval való kapcsolat. És nem tudok egy harmadikra sem gondolni.

Szvámí Tírtha: Kettő is elég. Nem rossz!

Baladév: Gurudév, szerintem egy is elég. Ha magunkkal visszük a bhaktákat, akkor mindezek a gyönyörű dolgok is velük jönnek.

Szvámí Tírtha: Ez is egy okos megoldás. Jasóda, te mit vinnél magaddal, a szabóműhelyed?

Jasódá: Az több mint tízezer dolog lenne. Már régóta foglalkoztat ez a kérdés. Amióta itt van Gaura-Nitái, néha félek, hogy mi lesz Velük, ha én elmegyek.

Szvámí Tírtha: Efelől ne aggódj.

Jasódá: Ezt a szeretetet és ezt a kapcsolatot, ami köztünk van – ezt szeretném magammal vinni. És ha még egyszer meg kell születnem, imádkozom, hogy valahogy újra találkozni tudjak Veled!

Szvámí Tírtha: Tehát Gaura Nitái és a szanga. Tulaszí?

Sjáma Tulaszí: Maháprabhu nélkül én el sem tudom elképzelni, hogy bárhová is menjek. Mert Ő akárhol is van, ott szépség és szeretet lakozik. Vinném még magammal a dzsapa-málám, hogy minden nap tudjak rajta dzsapázni. És talán vinnék egy Tulaszi Dévit, hogy leveleket ajánlhassak fel Maháprabhu lótuszvirág lábaihoz abban a reményben, hogy az ő jelenlétében majd jobban egybeforrhatok a nevemmel.

Szvámí Tírtha: Ez igazán szép, szerintem a gyűjteményed nagyon értékes. Manóhari azt hiszed, hogy ki tudsz bújni a kérdés alól? Pedig most rajtad a sor!

Manóhari: Sajnos nem volt időm gondolkodni.

Szvámí Tírtha: Ne gondolkodj! Ha eljön a pillanat, akkor sem lesz időd gondolkodni. Cselekedj! Itt nem a gondolkodásról van szó.

Manóhari: Az első legyen a málá, mert nem tudom magam elképzelni nélküle. A második pedig… Nem is úgy mondanám, hogy ‘a számítógépem’, hanem inkább eszközöm a szolgálatokhoz? – ez bármi lehet. A harmadik pedig – ezek a szeretetteljes kapcsolatok, amelyeket ápolok ebben az életben, nem akarom őket elveszíteni.

Szvámí Tírtha: Akkor miért kellene még egyszer megszületned, hiszen minden, amit magaddal akarsz vinni az már itt van. Miért mennél innen bárhová is, hiszen minden vágyad már itt teljesült. Bármit is érzel kincsnek, az már most megvan. Érted? Itt van! A tökéletesség utáni vágy és a nagy lehetőség az mind itt és most van! Próbáljátok meg tehát ezt ebből a szempontból nézni! Az örökkévalóság most van.

Manóhari: Gurudév, te ki akarsz bújni a válasz alól?

Szvámí Tírtha: Igen, a kérdezés által már ki is bújtam,

Manóhari: De ez így nem igazságos! Szeretnénk, ha Te is megosztanád velünk.

Szvámí Tírtha: Nem igazságos?!? Mindenesetre nektek is tudnotok kell, hogy én mit részesítek előnyben.

Tehát, ha egy másik helyre születtek majd, egy másik időben, én azt hiszem, meglesz a megfelelő felszerelésetek, amik majd segíteni fognak titeket. És ez nem olyasmi, mint a kedvenc tárgyaink gyűjteménye, amelyekhez ragaszkodunk, és újra meg akarjuk szerezni, hanem azt hiszem, ez az örökkévalóság, a lelkiséggel való kapcsolat, az isteni érintés.

A mi szentháromságunk a hari-guru-vaisnava. Alapvetően ezek a különböző dolgok, amiket felsoroltatok, mind e körül forognak. A kapcsolat, a szeretet, a Szent Név… a szádhu-szanga náma-kírtan. Szóval, arra kérlek benneteket, hogy ezt mindig tartsátok szem előtt: nincs szükségünk túl sok dologra az élethez! Amikor szembe kellett néznem egy bhakta halálával, akkor értettem meg ezt – nincs sok mindenre szükségünk. De ezeket a kincseket meg kell becsülnünk, amíg itt vagyunk, és utána egészen az örökkévalóságig.

 (от лекция на Свами Тиртха, 02.10.2017, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Свами Тиртха: И така, ако сега можехте да изберете три неща, които да отнесете в следващия си живот, кои биха били тези три неща?

Рага: Първото, което ми дойде на ум беше святото име, джапата. Шастра. И моите чувства – любовта към Бога и към Гурудев.

Прем Гопал: Представям си да имам някаква стълба, по която да се катеря, за да не се удавя в материалния океан – нещо като въже с възли, като мала, да имам духовната връзка с парампара, за която да се хвана, инак ще бъда отнесен кой знае къде. Святото име, малата – от материята към духа. И любовта към Бог.

Свами Тиртха: Добра колекция. Гопал Шакти?

Гопал Шакти: Разбира се Ладду Гопал! Той ще ми даде каквото е нужно.

Свами Тиртха: Умно!

Мира: Надявам се повече души тук на земята да могат да се извисят и да се доближат до Бога. Надявам се всички да можем да се срещнем и да бъдем заедно с Бог.

Свами Тиртха: Много състрадателна визия.

Бхагават Прасад: Едното е стремежът да достигна Бога, а второто – връзката с гуру. И за трето не се сещам.

Свами Тиртха: Две са достатъчни. Не е зле.

Баладев: Гурудев, аз мисля, че и едно е достатъчно. Ако вземем бхактите, всички тези прекрасни неща идват с тях.

Свами Тиртха: Това също е умно решение. Яшодка? Твоето шивашко ателие?

Яшода: Това са повече от десет хиляди неща. Този въпрос ме притеснява от известно време. Откак имам Гоур-Нитай, понякога се боя какво ли ще се случи с тях, когато си отида.

Свами Тиртха: Не се притеснявай.

Яшода: Тази любов и тази връзка, които имаме – това е, което искам да отнеса. И ако трябва да се родя отново, моля се някак да можем да дойдем заедно.

Свами Тиртха: Значи: Гоура, Нитай и сангата. Туласи?

Шяма Туласи: Аз също не мога да си представя да ходя където и да е без Махапрабху. Защото където е Той, там са красотата и любовта. Също джапа-малата, за да мога да си я масажирам всеки ден. И може би бих взела една Туласи Деви, за да поднасям листенца на Махапрабху, в надеждата, че в нейно присъствие бих могла да осъзная по-дълбоко значението на името си.

Свами Тиртха: Много хубаво! Мисля, че твоята колекция е наистина много ценна. И сега Манохари си мисли, че може да се измъкне. Твой ред е.

Манохари: Но аз нямах време да помисля.

Свами Тиртха: Недей да мислиш. Като дойде онзи момент, нямаш време да мислиш. Действай! Няма какво да се мисли.

Манохари: Първото ще е малата, защото не мога да стоя далеч от нея. Второто… не бих казала „моя компютър”, но инструментът ми за служене – какъвто и да е. И трето – тези връзки на обич, които съм отглеждала, не искам да ги изгубя.

Свами Тиртха: Тогава защо ви е да се раждате отново? Това, което искате да отнесете със себе си – вече го имате тук. Защо да отивате другаде? Всичките ви желания вече са сбъднати тук. Каквото и да чувствате, че е съкровище за вас – вече го имате. Разбирате ли? То е тук! Този копнеж по съвършенство и този велик шанс са тук и сега! Опитайте се да разбирате нещата по този начин. Вечността е сега.

Манохари: Гурудев, да не би да искаш да се измъкнеш?

Свами Тиртха: Аз вече съм се измъкнал!

Манохари: Но не е честно. Трябва да споделиш с нас.

Свами Тиртха: Не е честно?!? Тъй или инак би следвало да знаете какво е моето предпочитание.

И така, в случай, че трябва да преминете на някакво следващо място, в някакво следващо време, мисля, че ще сте екипирани. Тези привързаности ще ви помогнат. И не става дума за някакви насъбрани притежания, към които сме се привързали и искаме да ги имаме отново; но мисля, че това е докосването на вечността, докосването до духовността, божественият досег.

Нашата света троица е хари-гуру-ваишнава. Като цяло всички тези различни неща, които споменахте, се въртяха около това. Връзката, обичта, святото име… Садху-санга, нама-китан. Затова моля ви, винаги помнете това: не са чак толкова много нещата, които са ни необходими в живота. Когато трябваше да посрещна смъртта на един предан, разбрах това – не ни е нужно много тук. Но съкровищата трябва да ги ценим докато сме тук, трябва да ги ценим и във вечността.