Archive for November 17th, 2023

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 02.01.2018 Abend, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Was gefällt euch also an Krishna? Anandini, was ist deine Vorliebe?
Anandini: Für mich ist Krishna der Allanziehende und Er führt mich in die Welt der
Gesellschaft von Devotees und Gurudev.
Swami Tirtha: Sehr schön. Vielleicht hat jemand noch eine Meinung?
Pavitra: Es ist schwierig, diese Frage zu beantworten, aber als Sie die Frage gestellt haben, war es mein erster Gedanke. Obwohl er sich selbst genügt, hat er gerne Gesellschaft, und das ist unsere Chance.
Swami Tirtha: Sehr guter Punkt. Vielleicht  noch eine Idee von dir, Tejasvini?
Tejasvini: Diese Verspieltheit von Krishna; Er kann uns so nahe kommen, dass wir vergessen, dass Er Gott ist.
Swami Tirtha: Ja. Die Größe Gottes oder die Opulenz, die allmächtigen Eigenschaften –Alle, die religiös sind, schätzen und verehren sie. Aber der Abstand ist so groß! Den allmächtigen Gott zu treffen– beginnen wir ein wenig zu zittern. Aber wenn er bereit ist aufzugeben – Und noch mehr – Seine göttliche Stellung zu vergessen, das ist ein wirklich verborgenes Geheimnis. Wie kommt es, dass Gott, der alles weiß und in jeder Hinsicht perfekt ist, zu vergessen beginnt?! In Ordnung, manchmal vergessen wir uns selbst. Wir kennen dieses Gefühl, oder? Aber wenn Er das auch tut, wie kommt das? Vielleicht ist Er nicht der Höchste? Vielleicht ist seine Vollkommenheit nur teilweise. Hast du über teilweise Perfektion gehört ? Was ist das? Entweder Perfektion oder Teilweise; es muss vollständig sein. Also, wenn wir akzeptieren, dass Krishna in jeder Hinsicht vollständig ist, dann muss Seine Vergesslichkeit eine seiner ganz besonderen göttliche Eigenschaften sein. Wenn Er bereit ist, seinen Reichtum zu vergessen, wenn Er bereit ist Seine göttliche Stellung, Seine ehrfürchtige und ehrfurchtsvolle Stimmung aufzugeben. Wenn Er näher kommt, Er kann jederzeit seine göttliche Stellung genießen, aber wenn Er näher kommen will, beginnt die Geschichte interessant zu werden.
Für uns ist das also besonders interessant – wenn er sich wie einer von uns zeigt. Er kommt so nah, genau wie ein Mensch. Natürlich unter Wahrung seiner göttlichen Natur. Und nicht nur die Natur, sondern auch seine göttliche Identität oder göttliche Göttlichkeit. Manchmal zeigt er es – indem er es ein Hügel anhebt oder so etwas. Dann werden die Dorfbewohner es so erklären: „Ah, ich habe mich geirrt, ich habe es nicht richtig gesehen.“
richtig.” Dies vermittelt eine sehr innige Vorliebe für eine enge Verbindung mit der Göttlichkeit auf eine sehr angenehme Art und Weise natürliche Weise. Das ist es, was wir in Krishna verehren – den menschlichen Aspekt. Wenn er als agiert Mensch, wenn Er als Mensch kommt.
Okay, aber was schätzen wir dann am Menschen? Seine Körperform? Oder schätzen wir an einem Menschen seinen Intellekt oder anderen Eigenschaften die er hat? Nein, was wir wirklich zu schätzen wissen, ist seine göttliche Berührung, sein spirituelles Gesicht.
Das ist es, was wir an Gott mögen – dass er bereit ist, als Mensch zu kommen. Und das ist, was wir an einem Menschen schätzen, dass er einen göttlichen Funken in sich trägt. Seine spirituelle Seite – das ist, was wir wirklich schätzen und verehren. Und das ist wie ein Treffpunkt. Bhakti ist der Sinn von treffen. Krishna kommt  zu der Einladung, die ihm seine Anhänger entgegenbringen, näher. Die Devotees rennen auf Krishna zu und Krishna rennt auf die Devotees zu. Der allmächtige Gott und der ergebene Anhänger sind eine unbesiegbare Partnerschaft.
Bitte schätzt sie, diese Anziehungskraft, die ihr für Krishna habt. Wir sollten die Reise anfangen  und wir sollten unser Ziel erreichen – beides.



(from a lecture of Swami Tirtha, 02.01.2018 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

So, what do you like in Krishna? Anandini, what is your preference?

Anandini: For me Krishna is the all-attractive one and He is leading me in the company of devotees and Gurudev.

Swami Tirtha: Very nice. Maybe somebody has more opinions?

Pavitra: It’s difficult to answer this question, but when you gave the question my first though was that although He is Self-sufficient, He likes to have company and this is our chance.

Swami Tirtha: Very good point. Maybe finally one more idea from you, Tejasvini?

Tejasvini: This playfulness of Krishna; He can come so close to us that He can make us forget that He is God.

Swami Tirtha: Yes. The greatness of God or the opulence, the all-mighty features – all those who are religious, they appreciate and worship. But there is such a big distance! To meet the all-mighty God – you start to tremble a little bit. But when He is ready to give up – what more – to forget about His divine position, that’s a real hidden secret. How is it that God, who knows everything and is perfect in every sense, starts to be forgetful?! All right, sometimes we forget about ourselves. We know that feeling, right? But if He also does that, how come? Maybe He is not Supreme? Maybe His perfection is only partial. Have you heard about partial perfection? What is that? Either perfection or partial; it must be complete. So, if we accept that Krishna is complete in any and every sense, then His forgetfulness must be a very special divine feature. When He is ready to forget about His opulence, when He is ready to give up His divine position, His awesome and reverential mood. When He comes close, He can enjoy His divine position anytime, but when He wants to come closer, then the story starts to become interesting,

So, for us this is especially interesting – when He shows Himself like one of us. He comes so close, just like a human being. Of course, always preserving His divine nature. And not only nature, but His divine identity, or divine divinity. Sometimes He shows it – by lifting a hill or something. Then the villagers will explain it like: “Ah, I was wrong, I didn’t see it properly.” This provides a very intimate taste for close association with divinity in a very natural way. This is what we worship in Krishna – the human aspect. When He acts as a human, when He comes as a human.

All right, but then what do we appreciate in the human being? His bodily form? Or do we appreciate in a human being his intellect, or his whatever other features? No, what we really appreciate, what we worship in a human being is his divine touch, his spiritual face.

This is what we like in God – that He is ready to come as a human. And this is what we appreciate in a human – that he has a divine spark inside. His spiritual side – this is what we really appreciate and worship. And this is like a meeting point. Bhakti is the point of meeting. Krishna comes closer to that invitation that devotees present. The devotees are running towards Krishna and Krishna is running towards the devotees. The all-mighty God and the surrendered devotee is an invincible partnership.

Please, cherish these attractions that you have towards Krishna. We should start our journey and we should reach our destination – both.

 

(to be continued)

 



(Szvámí Tírtha, 2018.01.02-ai szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Akkor folytassuk tovább, hogy ki mit szeret Krisnában ? Ánandiní, te mit szeretsz?

Ánandiní: Számomra Krisnának a legkedvesebb tulajdonsága az, hogy Ő a mindenkit vonzó és hogy szeretettel vezeti lépteimet Gurudév és a bhakták társaságában.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon szép. Esetleg van még valakinek hozzáfűznivalója?

Pavitra: Nehéz válaszolni erre a kérdésre, de amikor feltetted, első gondolatom az volt, hogy bár Ő önmagában teljes, mégis szereti, ha vannak körülötte, és ezért van némi esélyünk.

Szvámí Tírtha: Gyönyörű felvetés és remek érv! Esetleg még egy utolsó gondolat, Tédzsaszvíní?

Tédzsaszviní: Krisnának az a játékossága, mellyel képes olyan közel jönni hozzánk, hogy teljesen elfeledkezünk arról, hogy Ő Isten.

Szvámí Tírtha: Igen! Isten hatalmassága, mindenhatósága és hogy Ő a leggazdagabb, ezek mind olyan tulajdonságok, amiket a hívő emberek imádnak és tisztelnek Benne. De milyen nagy különbség van aközött, hogy találkozni a mindenható Istennel, akitől remegni kezdetek, és aközött, hogy Ő kész feladni, sőt mi több, megfeledkezni saját Isteni helyzetéről! Nos, ez az igazán nagy titok! Hogy lehetséges az, hogy Isten, aki mindent tud és mindenféle értelemben tökéletes, feledékennyé váljon?! Mindannyiunknak ismerős az érzés, amikor néha megfeledkezünk magunkról. De, mégis hogy lehet az, hogy Ő is így van ezzel? Talán Ő mégsem a Legfelsőbb, és csak részben tökéletes? Hallottatok már olyat, hogy részleges tökéletesség? Az meg mi a csuda? Akár részleges, akár maradéktalan a tökéletesség, mindenképpen teljesnek kell lennie. Ha tehát elfogadjuk azt, hogy Krisna minden tekintetben teljes, akkor az Ő feledékenysége egy nagyon különleges Isteni tulajdonság kell, hogy legyen. Amikor kész megfeledkezni a gazdagságáról, vagy feladni Isteni helyzetét, a félelmetes és tiszteletet parancsoló hangulatot és közel jön, ahonnan még bármikor visszatérhet és élvezheti az Isteni helyzetét, de ha még közelebb akar jönni, na akkor már kezd izgalmassá válni a történet.

Tehát számunkra rendkívül érdekes helyzet, amikor úgy mutatja meg magát, mintha közülünk való lenne és olyan közel jön hozzánk, mint egy emberi lény. Természetesen ekkor is megőrizve isteni természetét, illetve az Isteni személyét, melyet néha megmutat, mint például amikor felemel egy hegyet, amit a falubeliek úgy magyaráznak: ‘Ó, biztosan tévedtem, nem is azt láttam, ahogy felemelte ezt a  hegyet!’ Ily módon igen bensőséges és természetes módon lehet megtapasztalni a Jóistennel való közeli társulást. Ezért imádjuk Istennek ezt a formáját, Krisnát, aki emberként cselekszik, emberi tulajdonságokkal rendelkezik és emberként jön el.

Azonban melyek lehetnek azok a tulajdonságok, amiket istenítünk az emberben? A testet, az intellektust vagy valami mást? Nem, leginkább az isteni jelleg, a lelki oldal, az isteni szféra átsugárzása az, amit az emberben igazán csodálunk.

Tehát Istenben azt szeretjük, hogy kész eljönni emberként, az emberben pedig az igazi lelki lényét tiszteljük, hogy egy isteni lélekszikra lakozik benne. Tehát a bhakti a közös nevező, a találkozási pont kettejük között, a bhakták hívására Krisna köze jön. A bhakták szaladnak Krisna felé, Krisna pedig a bhaktái felé. A Mindenható Isten és egy meghódolt bhaktája, legyőzhetetlen páros!

Kérlek tápláljátok ezt a Krisna iránti vonzalmatokat, hiszen az is fontos, hogy elinduljunk az úton, de célba is kell érnünk. Mindkettő fontos!

 

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 02.01.2018 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

И така, какво харесвате в Кришна? Анандини, какво е твоето предпочитание?

Анандини: За мен Кришна е всепривличащият и ме води в компанията на бхактите и Гурудев.

Свами Тиртха: Много хубаво. Други мнения?

Павитра: Трудно е да се отговори на този въпрос, но първата ми мисъл беше че макар да е себедостатъчен, Той харесва да има компания, и това е нашият шанс.

Свами Тиртха: Много добра бележка. И накрая, може би още една идея от теб, Теджасвини?

Теджасвини: Харесвам тази игривост на Кришна; как Той може да дойде толкова близо до нас, че да ни накара да забравим, че е Бог.

Свами Тиртха: Да. Величието на Бога, изобилието, всемогъществото Му – тези Негови характеристики всички религиозни хора могат да ги ценят и боготворят. Но в това има такава огромна дистанция! Да срещнеш всемогъщия Господ – ще се разтрепериш. Обаче когато Той е готов да се откаже – и още повече – да забрави за Своята божествена позиция, това е истинската скрита тайна. Как така Бог, който знае всичко и е съвършен във всяко отношение, започва да забравя?! Добре, понякога ние забравяме себе си. Познато ви е това чувство, нали? Но как така и Той прави същото? Да не би да не е Всевишният? Да не би съвършенството Му да е само частично. Чували ли сте за частично съвършенство? Какво е това? Или е съвършено, или е частично; трябва да е цялостно. И така, ако приемаме, че Кришна е цялостен и завършен във всяко едно отношение, тогава и неговата самозабрава трябва да е много специална божествена черта – когато Той е готов да забрави своето величие, когато е готов да се откаже от божествената си позиция, изискваща настроение на благоговение и страхопочитание. Когато идва съвсем близо. Той може да се наслаждава на божествената си позиция по всяко време, но когато се доближава – тогава историята започва да става интересна.

Така че за нас това е особено интересно – когато Той се прави на един от нас. Идва толкова близо, досущ като човешко същество. Разбира се винаги запазвайки божествената си природа. И не само природа, но и божествената си същност, божествената си божественост. Понякога ни я разкрива – повдигайки тук-таме по някой хълм. Тогава съселяните си измислят обяснения: „О, нещо съм се объркал, не съм видял правилно.” Това носи един много съкровен вкус на близко общуване с божественото по съвсем естествен начин. Това е, което обожаваме в Кришна – човешката страна. Когато се държи като човек, когато идва като човек.

Добре, но тогава какво ценим у човека? Телесната му форма? Или ценим интелекта му, или някакви други негови черти? Не, онова, което наистина ценим, което ни възхищава у човека е божественият досег в него, неговото духовно лице.

Това е, което харесваме в Бога – че Той е готов да дойде като човек. И това е, което ценим в човека – че носи божествена искра отвътре. Неговата духовна страна – това е, което истински ценим и обожаваме. И то е като пресечна точка – бхакти е пресечната точка. Кришна идва по-близо към тази покана, която преданият отправя. Преданият тича към Кришна и Кришна тича към предания. Всемогъщият Бог и отдаденият предан са непобедимо съдружие.

Моля ви, пазете това привличане, което изпитвате към Кришна. Трябва да започнем пътуването си, както и да достигнем местоназначението си – и двете.

 

(следва продължение)



(из лекции Свами Тиртхи, 02.01.2018 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Итак, что вам нравится в Кришне? Анандини, что ты предпочитаешь?

Анандини: Для меня Кришна является всепривлекающим, и Он ведет меня в компании преданных и Гурудева.

Свами Тиртха: Очень хорошо. Другие мнения?

Павитра: Трудно ответить на этот вопрос, но когда вы задали этот вопрос, моя первая мысль заключалась в том, что, хотя Он самодостаточен, Ему нравится иметь компанию, и в этом наш шанс.

Свами Тиртха: Очень хорошая отметка. Может быть, наконец, еще одна идея от тебя, Теджасвини?

Теджасвини: Эта игривость Кришны; Он может подойти к нам так близко, что может заставить нас забыть, что Он — Бог.

Свами Тиртха: Да. Величие Бога или изобилие, всемогущество, эти Его черты – все религиозные люди ценят и поклоняются им. Но ведь в этом такое большое расстояние! Встреча со всемогущим Богом – начинаешь слегка дрожать. Но когда Он готов сдаться – более того – забыть о Своем божественном положении, это настоящая сокровенная тайна. Как же всезнающий и совершенный во всех смыслах Бог начинает забывать?! Ладно, иногда мы забываем о себе. Нам знакомо это чувство, верно? Но если и Он делает это, то почему? Может быть, Он не Верховный?

Возможно, Его совершенство лишь частично. Слышали ли вы о частичном совершенстве? Что это такое? Либо совершенство, либо частичное; оно должно быть полным. Итак, если мы признаем, что Кришна совершенен во всех смыслах, тогда Его забывчивость должна быть совершенно особой божественной чертой. Когда Он готов забыть о Своем богатстве, когда Он готов отказаться от Своего божественного положения, требующего устрашающего и благоговейного настроения. Когда Он подходит близко. Он может наслаждаться Своим божественным положением в любое время, но когда Он хочет подойти ближе, тогда история становится интересной.

Итак, для нас это особенно интересно – когда Он показывает Себя как один из нас. Он подходит так близко, совсем как человек. Конечно, всегда сохраняя Свою божественную природу. И не только природу, но и Его божественную личность, или божественную божественность. Иногда Он показывает это – поднимая холм или что-то в этом роде. Тогда жители деревни объяснят это так: «Ах, я был неправ, я не так увидел». Это дает очень интимный вкус к тесному общению с божественностью очень естественным образом. Это то, чему мы поклоняемся в Кришне – человеческому аспекту. Когда Он действует как человек, когда Он приходит как человек.

Хорошо, но что же мы ценим в человеке? Его телесная форма? Или мы ценим в человеке его интеллект или какие-то другие его качества? Нет, то, что мы действительно ценим, чему мы поклоняемся в человеке, — это его божественное прикосновение, его духовное лицо.

Вот что нам нравится в Боге – то, что Он готов прийти как человек. И вот  что мы ценим в человеке – то, что у него внутри есть божественная искра. Его духовная сторона – это то, что мы действительно ценим и чему поклоняемся. И это как место встречи. Бхакти – это точка встречи. Кришна приближается к тому приглашению, которое преподносят преданные. Преданные бегут к Кришне, а Кришна бежит к преданным. Всемогущий Бог и предавшийся преданный – это непобедимое партнерство.

Пожалуйста, дорожите своим влечением к Кришне. Мы должны начать свое путешествие, а также и достичь пункта назначения – и то, и другое.

(продолжение следует)