Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.10.2017, morning, Sofia)

Today I will ask. Is it good like this? Because I thought that for today we shall have a question and answer session, but usually when I offer this you have no questions. And there are two reasons why you don’t have questions; either you know everything or you don’t know anything. But because I’d like to inquire on a very important topic from you, therefore let me ask you questions. How many times do we live?

Somebody: In this life I believe we feel it’s the only life we have.

Krishna Priya: There might be two answers in my opinion. One is that we live many-many times because of the reincarnation; and the other is that we live only here and now, and if we don’t grab this chance, it’s useless.

Damodar: We live as many times as we need to reach immortality.

Yashoda: I believe that we live when we are with the devotees. So we are living when we are gasping for our breath.

Baladev: Theoretically I understand that we all come from God and it doesn’t matter how many times we live, finally we shall return to Him. But the problem is that even in this life we don’t live all the time.

Swami Tirtha: Correct. To live – it’s a quality.

Gopal Shakti: We live as many times as we need to go back to our real home.

Swami Tirtha: Very nice, very nice… I say, we live only once. But that is for eternity. And all these different lifetimes are like chapters of the same story. This we have to understand very firmly, very deeply as a conviction. Not only as a belief, not only as something that we don’t know, but something that is a profound reality for us.

This is one way to get rid of the fears in life. Because if you feel limited, or like you will lose something, or time is not enough, you cannot accomplish, you cannot reach, you will die… it’s a big trouble. We easily frustrate ourselves with this limited way of thinking. Therefore in spiritual life we have to understand, and also beyond understanding to realize, that we are eternal souls. That we have only one conception of time, and that is eternity. If somebody asks you: ‘What is time?’ ‘Well, I don’t know, something that is running away…’ No! ‘Time? Eternity.’

Time is another power, another face, another energy of our Supreme Lord Krishna. In the Gita, for example, He says: “I am time that will finish everything.”[1] – this is for people in general, for those who have the limited conception. But other times He says: “I exist as time eternal”[2] – and this aspect of time and God Supreme is for those who are in harmony with Him.

Eternity has two poles, so to say. One side of the scale is no beginning and the other side is no end. So, anadi and ananta – no beginning, no end – this is eternity. So if we come to that platform of understanding and hope and prayer and conviction, then half of the trouble of life is resolved.

Of course sometimes we experience that life is so problematic and so horrible that if we have to believe that life is eternal we say: ‘Ah, sorry! To expand this experience? No!’ But we are not born for that. We are not born for dying. We are born for accomplishing our spiritual journey. Don’t let this chance to evaporate.

So, half of the problems of life as an experience are resolved if you understand that time has only one feature and that is eternity. And the other half of the problems will be resolved if we refine our experience in this life.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita 11.32

[2] Bhagavad Gita 10.33

(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai reggeli tanításából)

Ma én fogok kérdéseket feltenni. Jó lesz így? Úgy gondoltam, hogy ma egy kérdezz-felelek beszélgetést tartanánk, de általában, amikor ezt felajánlom, nincsenek kérdéseitek. Ennek két oka lehet: vagy mindent, vagy semmit sem tudtok. De mivel ma egy nagyon fontos témáról szeretnék beszélgetni veletek, ezért hadd tegyek fel én kérdéseket. Hányszor élünk?

Hozzászólás: Ebben az életben azt hiszem, úgy érezzük, hogy ez az egyetlen életünk.

Krisna-prijá: Véleményem szerint két válasz is lehetséges. Az egyik, hogy a reinkarnáció miatt sokszor élünk, a másik, pedig a csak itt és most, és ha nem ragadjuk meg ezt a lehetőséget, akkor az ez egy teljesen értelmetlen élet volt.

Dámódar: Annyiszor élünk, ahányszor csak szükséges, hogy elérjük a halhatatlanságot.

Jasódá:  Hiszem, hogy akkor élünk, amikor a bhaktákkal vagyunk. Tehát akkor élünk, amikor elakad a lélegzetünk.

Baladév: Elméletileg értem, hogy mindannyian Istentől származunk, és nem számít, hányszor élünk, mivel legvégül visszatérünk Hozzá. De a probléma az, hogy még ebben az életben sem élünk mindig igazán.

Szvámí Tírtha: Helyes. Élni – ez egy minőséget jelent.

Gópál-sakti: Annyiszor élünk, ahányszor csak vissza kell térnünk az eredeti otthonunkba.

Szvámí Tírtha: Mindegyik nagyon szép gondolat. Én azt mondom, hogy csak egyszer élünk, de az az örökkévalóságnak szól. Ezek a különböző életek olyanok, mint egyazon történet fejezetei. Erről nagyon szilárd és mély meggyőződésünk kell, hogy legyen. Nem csak elhinni, mint olyasvalamit, ami nem tudunk, de hisszük, hanem mint valamit, ami egy állandó, valóság a számunkra.

Ez az egyik módja annak, hogy megszabaduljunk a félelmektől az életben. Mert ha úgy érzed, hogy korlátaid vannak, vagy hogy kimaradsz valamiből, vagy hogy az idő nem elég ahhoz, hogy befejezz, elérj valamit, mert hamarabb meghalsz… az nagy baj. Könnyen okozunk frusztrációt saját magunknak ezzel a korlátolt gondolkodásmóddal. Ezért a lelki életben meg kell értenünk és azon túlmenően meg is kell valósítanunk, hogy örök lelkek vagyunk. Hogy az időnek csak egyetlen értelmezése lehetséges, az örökkévalóság. Ha valaki megkérdezi tőletek: ‘Mi az idő?’ ‘Nem tudom. Valami, ami elszalad…’ Nem! ‘Az idő? Az az örökkévalóság.’

Az idő a mi Legfelsőbb Urunknak, Krisnának egy másik, arca, hatalma és energiája. A Gítában például azt mondja: „Idő vagyok, világok pusztítója”[1] – ez azokhoz az emberekhez szól, akiknek korlátozott életfelfogásuk van. Egy másik fejezetben viszont úgy említi: „Én a kimeríthetetlen időként is létezem”[2] – az időnek és a Legfelsőbb Istennek ez az fogalma azokhoz szól, akik összhangban vannak Vele.

Az örökkévalóságnak úgymond két pólusa van. Az egyik vége kezdet nélküli, a másik pedig vég nélküli. Tehát anádi és ananta – nincs kezdete és nincs vége – ez az örökkévalóság. Ha tehát eljutunk a megértésnek, a reménynek, az imának és a meggyőződésnek erre a fokára, akkor az életünk problémáinak  a fele már megoldódott.

Persze néha olyan problémákat és szörnyűségeket kell megélnünk az életben, hogy ha abban kell hinnünk, hogy az élet örök, akkor inkább azt mondjuk: ‘Ó, bocsánat! Ezt a szenvedést még tovább kell elviselnem? Azt már nem!’ De mi nem erre születtünk. Nem azért születtünk, hogy meghaljunk. Arra születtünk, hogy beteljesítsük a lelki utunkat. Ne hagyjátok, hogy ez a lehetőség elszálljon!

Tehát az élet problémáinak a fele megoldódik, ha megértjük, hogy az időnek csak egy igazi tulajdonsága van, és ez az örökkévalóság. A problémák másik fele pedig akkor oldódik meg, ha finomítjuk az ebben az életben szerzett tapasztalatainkat.

(folytatása következik)

1.     Bhagavad-gítá 11.32.
2.     Bhagavad-gítá 10.33.

(от лекция на Свами Тиртха, 02.10.2017, сутрин, София)

Днес аз ще задавам въпроси. Бива ли? Защото си мислех да имаме сесия с въпроси и отговори, но обикновено когато предложа това, вие нямате въпроси. А има две причини човек да няма въпроси; или знае всичко, или не знае нищо. Обаче понеже искам да ви питам по една много важна тема, затова позволете да ви задавам въпроси. Колко пъти живеем?

Някой: Вярвам, в този живот чувстваме, че той е единственият живот, който имаме.

Кришна Прия: Според мен може да има два отговора. Единият е, че живеем много-много пъти заради прераждането; другият е, че живеем само тук и сега, и ако не се възползваме от този шанс, е безполезно.

Дамодар: Живеем толкова пъти, колкото са ни нужни, за да достигнем безсмъртието.

Яшода: Аз вярвам, че живеем истински когато сме с бхактите. Тоест живи сме толкова пъти, колкото ни спира дъхът.

Баладев: Теоретично разбирам, че всички идваме от Господ и независимо колко пъти живеем, накрая ще се върнем при Него. Но проблемът е, че дори в този живот не живеем през цялото време.

Свами Тиртха: Правилно. Да си жив – това е качество.

Гопал Шакти: Живеем толкова пъти, колкото са ни необходими, за да се върнем в нашия истински дом.

Свами Тиртха: Много хубаво, много хубаво… Аз казвам: живеем само веднъж. Но то е завинаги. И всички тези различни животи са като глави на една и съща история. Това трябва да го разберем много непоколебимо, много дълбоко като убеденост. Не просто като вярване, не просто като нещо, което не знаем, но нещо, което е проникновена реалност за нас.

Това е един начин да се избавим от страховете в живота. Защото ако се чувствате ограничени, че ще изгубите нещо, че времето изтича, че не успявате, че не можете да постигнете, че ще умрете… това е голям проблем. Ние лесно сами се обезсърчаваме с подобен ограничен начин на мислене. Затова в духовния живот трябва да разберем, а освен да разберем и да осъзнаем, че сме вечни души. Че имаме само една концепция за време, и това е вечността. Ако някой ви запита: „Какво представлява времето?” „Ами, не знам… Нещо, което изтича…” Не! „Времето ли? То е вечност.”

Времето е друга сила, друго лице, друга енергия на нашия върховен Бог Кришна. В „Гита” например Той казва: „Аз съм времето, което слага край на всичко.”[1] – това касае като цяло хората, които имат онова ограничено разбиране. Но на друго място Той казва: „Аз съществувам като вечното време”[2] – а този аспект на времето и на Всевишния е за тези, които са в хармония с Него.

Вечността има два полюса, така да се каже. На едната страна на ска̀лата няма начало, а на другата няма край. И така, анади и ананта – без начало и без край – това е вечността. Ако достигнем това ниво на разбиране, на надежда, на молитва и убеденост, тогава половината от проблема на живота е решен.

Разбира се, понякога за нас животът е толкова проблематичен и ужасен, че ако трябва да вярваме във вечния живот, бихме казали: „О, не! Това да продължава вечно? Не!” Но ние не сме родени за това. Не сме родени, за да умрем. Родени сме, за да извървим духовния си път. Не оставяйте този шанс да се изпари.

И така, половината от проблемите на живота като опитност се решават, ако разберете, че времето има само една характеристика и тя е вечността. А другата половина от проблемите ще се реши, ако пречистим начина, по който възприемаме нещата в живота си.

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита” 11.32

[2] „Бхагавад Гита” 10.33