Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.01.2018 pm, Sofia)

I am very grateful to be able to come and visit you. Some people like to travel, I like to arrive. Because many start, but few reach. Nevertheless, the point is not to start, but to reach. The start of our human life is already given. But did we really start our journey? And what about arriving home? This is definitely a long trip, yet a glorious path. Because I feel the highest power that we can imagine or perceive is the power of love. Especially when this is the divine love. Therefore we should appreciate this as the dearmost ideal of our heart. This is like a language that we all understand, the original language.

What about you? Do you like travels or do you like reaching your destination?

Baladev: We like most when you arrive.

Swami Tirtha: So, no activity on your side? I have to work again.

Vedavid: It depends on whom you travel with.

Swami Tirtha: Yes, on this long path we do have some companions. Once Gurudev asked: “What is the purpose of the vaishnavas? Why are they sent by Krishna?” We were perplexed and trying to come up with some answers. Finally he said: “The vaishnavas are sent so that we can serve them”. So this is another sacrament for us. This is the basis of our association. It is like a vision; it’s not a habit, it’s a vision. An approach to reality with this loving, serving, friendly mood.

So, whether we like the travelling, or we like the reaching – both are good. Of course, that is also true – without starting you will never reach.

Once we had a friend, he was quite engaged with devotional service, so he was trying to join the group of the devotees. And we had a very dear friend of Gurudev visiting. So, he gave a lecture. And this young man had a question, he asked: “What is your suggestion: if somebody wants to start the spiritual path, wants to join the devotees?” And the answer was very short. “Don’t hesitate!”

So, better we start as soon as possible, because we can never know what happens tomorrow. If something is provided today, it’s absolutely not sure that tomorrow it is also available. Yet it doesn’t concern karmic reactions. If today you have a karmic reaction, it will come tomorrow as well. But if we have a chance for service, it’s not sure that it’s guaranteed, given, tomorrow as well. So the chance we can miss, but the reaction we shall never miss. That shows that the divine chance is a much higher principle than simple karmic reactions, right. Because karmic reactions are due, but divine arrangement is always unsure in one sense. Because reactions are bound to happen. They will come. But divine mercy is not bound, it’s free. It’s like a free gift.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.02-ai szófiai esti tanításából)

Nagyon hálás vagyok azért, hogy megadatott a lehetőség erre az útra, és eljöhettem ide hozzátok, Szófiába. Vannak, akik utazni szeretnek, én inkább megérkezni, mert bár sokan kelnek útra, de kevesen érkeznek meg. Valójában a lényeg nem az elindulás, hanem a megérkezés. Az, hogy elkezdhettük ezt az emberi létet az már eleve adott, de hogy igazán elindultunk-e az Úton, az már egy másik kérdés, és akkor még nem beszéltünk a hazatalálásról! Ez mindenképpen egy hosszú, mégis nagyon dicsőséges utazás! Mivel úgy hiszem, hogy az általunk elképzelt leghatalmasabb erő, amit érezni tudunk, az a szeretet ereje, legfőképpen, ha ez az istenszeretet. Ezért kell, hogy ez legyen szívünk legdrágább kincse. Olyan ez, mint egy nyelv, melyet mindannyian értünk, az eredeti nyelv.

Mi a helyzet veletek? Ti inkább utazni szerettek vagy inkább megérkezni?

Baladév: Mi leginkább azt szeretjük, amikor megérkezel.

Szvámí Tírtha: Vagyis, hogy ti nem csináltok semmit, megintcsak én dolgozzak!?

Védavid: Függ attól, hogy kivel utazhatsz együtt.

Szvámí Tírtha: Igen, ezen a hosszú úton vannak utitársaink. Egyszer Gurudév megkérdezte: „Mire valók a vaisnavák, miért küldte Krisna őket?” Tanácstalanok lévén próbáltunk válaszokat adni. Végül azt mondta: „A vaisnavákat azért küldte Krisna, hogy szolgálhassuk őket”. Tehát ez ismét egy szent tézis a számunkra, ez az alapja a vaisnavákkal való társulásnak. Ez olyan, mint a lelki világ víziója, nem pedig egy szokás. Az Isteni Valósághoz való baráti, szeretetteljes és szolgálatkész hangulatú közeledés.

Tehát akár utazni, akár megérkezni szeretünk, mindkettő jó, de természetesen az is igaz, ha nem indulunk el, akkor soha sem fogunk megérkezni sehova.

Egyszer volt egy kedves barátunk, aki nagyon elkötelezett volt az odaadó szolgálat iránt és szeretett volna a bhakták közösségéhez tartozni. Akkoriban Gurudév egyik nagyon kedves barátja tartott leckét, és ez a fiatalember feltett egy kérdést: „Mit tanácsolsz annak, aki szeretné elkezdeni a lelki életet, szeretne a bhaktákhoz csatlakozni?” A válasz pedig csak annyi volt: „Ne tétovázzon!”

Tehát jobb, ha minél előbb elkezdjük, mert sohasem tudhatjuk, mi történik holnap! Ha máma megadatik egy lehetőség, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is a rendelkezésünkre fog állni. Viszont ez nem vonatkozik a karmikus visszahatásokra. Ha ma tesztek valamit, aminek van  karmikus visszahatása, akkor az ugyanúgy be fog következni, mint korábban. Azonban, ha ma módunkban áll szolgálatot végezni, nincs garantálva, hogy a lehetőség holnap is megadatik. Tehát a szolgálat lehetőségét elszalaszthatjuk, de a tetteink visszahatását sohasem. Ez azt bizonyítja, hogy a spirituális esély sokkal magasabb szintű elv, mint az egyszerű karmikus visszahatás, mert az mindenképpen megtörténik, viszont az isteni elrendezés bizonyos értelemben teljesen bizonytalan. A  karmikus visszahatás jegyezve van és mindenképpen bekövetkezik. Viszont az Isteni Kegyelmet nem köti semmi, teljesen szabad, mint egy önzetlen ajándék.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 02.01.2018 вечер, София)

Много съм благодарен, че мога да идвам и да ви посещавам. Някои хора обичат да пътуват, аз обичам да пристигам. Защото мнозина тръгват, но малцина стигат. Въпреки всичко, целта не е да потеглиш, а да пристигнеш. Началото на нашия човешки живот вече е дадено. Но започнали ли сме наистина своето пътуване? Какво да говорим за пристигане у дома? Пътешествието определено е дълго, но пътят е славен. Защото чувствам, че най-висшата сила, която можем да си представим или усетим, е силата на любовта. Особено когато става дума за божествената любов. Затова нека я ценим като най-скъп идеал в сърцето си. Тя е като език, който всички разбираме, изначалния език.

Ами вие? Обичате да пътувате или обичате да достигате местоназначението си?

Баладев: Най-много обичаме, когато Вие пристигате.

Свами Тиртха: Значи вие нищо да не правите? Пак аз да работя.

Ведавид: Зависи с кого пътува човек.

Свами Тиртха: Да, по този дълъг път ние имаме спътници. Веднъж Гурудев попита: „С каква цел ваишнавите са ни изпратени от Кришна?” Ние се объркахме, опитахме се да измислим някакви отговори. Накрая той рече: „Ваишнавите са ни изпратени, за да можем да им служим”. Така че те за нас са нещо свято. Това е основата на нашето общуване. То е като визия; не навик, а виждане. Отношение към реалността в такова любящо, служещо, приятелско настроение.

Така че дали ни харесва пътуването или пристигането – и двете са добри. Разбира се, вярно е и това, че ако не тръгнеш, няма никога да стигнеш.

Навремето имахме приятел, доста увлечен по преданото служене, който искаше да се присъедини към групата на преданите. Тогава един много скъп приятел на Гурудев беше на посещение и даваше лекция. И този младеж зададе въпрос: „Каква е вашата препоръка, ако някой иска да поеме по духовния път и има желание да се присъедини към преданите?” Отговорът беше много кратък. „Не се колебай!”

Така че по-добре да тръгнем колкото е възможно по-скоро, защото няма как да знаем какво ще се случи утре. Ако нещо е даденост днес, въобще не е сигурно, че утре също ще бъде достъпно. Обаче това не важи за кармичните последици. Ако днес имате някаква кармична последица, тя ще ви споходи и утре. Но ако имаме шанс за служене, не е сигурно, че той ще ни е гарантиран и утре. И така, можем да пропуснем възможностите, но никога няма да пропуснем последствията. Това показва, че божествените възможности са много по-висш принцип от обикновените кармични последици. Защото кармичните последици са неизбежни, но божествената подредба винаги е несигурна в един смисъл. Последиците няма как да не се случат, те ще дойдат. Но божествената милост не е по принуда, тя е волна. Тя е свободен дар.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 02.01.2018 Uhr, Sofia)

Ich bin sehr dankbar, dass ich euch besuchen kann. Manche Leute reisen gerne, ich  komme gerne an. Denn viele gehen los, aber wenige schaffen es. Dennoch geht es nicht darum, loszugehen, sondern zu erreichen. Der Beginn unseres menschlichen Lebens ist bereits gegeben. Aber haben wir unsere Reise wirklich begonnen? Und über das Ankommen zu Hause, was sollen wir sagen? Dies ist definitiv eine lange Reise, aber dennoch ein herrlicher Weg. Weil ich spüre das die höchste Kraft, die wir uns vorstellen oder wahrnehmen können, ist die Kraft  der Liebe. Besonders wenn, es sich um die göttliche Liebe handelt. Deshalb sollten wir diese als das höchste Ideal unseres Herzens wertschätzen. Das ist wie eine Sprache, die wir alle verstehen, die Originalsprache.

Was ist mit euch? Reist ihr gerne oder erreicht ihr gerne euer Ziel?

Baladev: Am meisten gefällt es uns, wenn Sie ankommen.

Swami Tirtha: Also keine Aktivität auf eurer Seite? Ich muss wieder arbeiten.

Vedavid: Es kommt darauf an, mit wem man reist.

Swami Tirtha: Ja, auf diesem langen Weg haben wir einige Gefährten. Einst Gurudev fragte: „Was ist der Zweck der Vaishnavas? Warum werden sie von Krishna gesandt?“ Wir waren ratlos und versuchten, Antworten zu finden. Schließlich sagte er: „Die Vaishnavas werden gesandt damit wir ihnen dienen können“. Das ist also ein weiteres Sakrament für uns. Dies ist die Grundlage unseres Verbandes, der Umtausch . Es ist wie eine Vision; es ist keine Gewohnheit, es ist eine Vision. Eine Annäherung an die Realität mit liebevolle, dienende, freundliche Stimmung.

Egal, ob wir das Reisen oder das Erreichen mögen – beides ist gut. Natürlich, das stimmt auch – ohne anzufangen, kommt man nie ans Ziel.

Einmal hatten wir einen Freund, der sich sehr mit dem hingebungsvollen Dienen beschäftigte, also versuchte er es sich der Gruppe der Devotees anzuschließen. Und wir hatten einen sehr lieben Freund von Gurudev zu Besuch. So dass er  einen Vortrag hielt. Und dieser junge Mann hatte eine Frage: „Was ist Ihr Vorschlag: Wenn jemand den spirituellen Weg beginnen möchte, und sich den Anhängern anschließen will?“ Und die Antwort war sehr kurz. „Zögere nicht!“

Deshalb ist es besser, wir fangen so schnell wie möglich an, denn wir können nie wissen, was morgen passieren wird. Wenn heute etwas bereitgestellt wird, ist es absolut nicht sicher, ob es morgen auch noch verfügbar ist. Dabei geht es nicht um karmische Reaktionen. Wenn Sie heute eine karmische Reaktion haben, wird dies auch morgen der Fall sein. Aber wenn wir eine Chance auf Service haben, ist es nicht sicher, ob dies garantiert ist und auch morgen gegeben ist. Die Chance können wir also verpassen, aber die Reaktion werden wir nie verpassen. Das zeigt, dass der göttliche Zufall ein viel höheres Prinzip ist als einfache karmische Reaktionen. Nicht wahr? Denn karmische Reaktionen sind fällig, aber die göttliche Anordnung ist in gewisser Hinsicht immer unsicher. Denn es kommt zwangsläufig zu Reaktionen. Sie werden kommen. Aber die göttliche Barmherzigkeit ist nicht gebunden, sie ist es frei. Es ist wie ein kostenloses Geschenk.

(Forsetzung follgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 02.01.2018 вечером, София)

Я очень благодарен, что могу приезжать к вам в гости. Некоторые люди любят путешествовать, я люблю приезжать. Потому что многие отправляются, но немногие достигают. Дело не в том, чтобы начать, а в том, чтобы достичь. Начало нашей человеческой жизни уже дано. Но действительно ли мы начали свое путешествие? А как насчет приезда домой? Это определенно долгое путешествие, но славный путь. Потому что я чувствую, что высшая сила, которую мы можем себе представить или ощутить, — это сила любви. Особенно когда это божественная любовь. Поэтому мы должны ценить это как самый дорогой идеал нашего сердца. Это как язык, который мы все понимаем, язык оригинала.

А вы? Вы любите путешествия или вам нравится добираться до пункта назначения?

Баладев: Нам больше всего нравится, когда Вы приезжаете.

Свами Тиртха: Тоесть, никакой активности с вашей стороны? Мне снова придется работать.

Ведавид: Это зависит от того, с кем вы путешествуете.

Свами Тиртха: Да, на этом долгом пути у нас есть спутники. Однажды Гурудев спросил: «Какова цель вайшнавов? Почему их послал Кришна?» Мы были в недоумении и пытались найти ответы. Наконец он сказал: «Вайшнавы посланы для того, чтобы мы могли им служить». Так что они святые для нас. Это основа нашего общения. Это похоже на видение; это не привычка, это видение. Подход к реальности с этим любящим, служащим, дружелюбным настроением.

Итак, нравится ли нам путешествовать или достигать – и то, и другое хорошо. Конечно, это тоже правда: не начав, вы никогда не достигнете цели.

Когда-то у нас был друг, который был очень занят преданным служением, поэтому пытался присоединиться к группе преданных. И у нас в гостях был очень дорогой друг Гурудева. Итак, он прочитал лекцию. И у этого молодого человека возник вопрос, он спросил: «Какое ваше предложение: если кто-то хочет начать духовный путь, хочет присоединиться к преданным?» И ответ был очень кратким. «Не надо колебаться!»

Так что лучше начать как можно скорее, потому что мы никогда не можем знать, что произойдет завтра. Если что-то предусмотрено сегодня, то совершенно не объязательно, что завтра это также будет доступно. Но это не касается кармических реакций. Если сегодня у вас есть кармическая реакция, она придет и завтра. Но если у нас есть шанс на службу, то не факт, что он гарантирован, дан и завтра. Так что шанс мы можем упустить, но реакцию мы никогда не упустим. Это показывает, что божественный шанс — это гораздо более высокий принцип, чем простые кармические реакции, верно. Потому что кармические реакции обязательны, но божественное устройство всегда в каком-то смысле ненадежно. Потому что реакции обязательно произойдут. Они придут. Но божественная милость не связана, она свободна. Это как дар свыше .

(продолжение следует)