Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 18.08.2017 morning, Ludasto)

We have to reintegrate into divine reality. With all my humility and with all my capacity I pray to you: try your best, and a little more.

The original function of the soul is a living and loving connection with the Supreme. Hari, guru, vaishnava – they are all serving our benefit. Spiritual life is very delicate. So we have to be very careful, we have to be very sensitive about the desires of the Supreme.

But how to translate these high ideals into practical application? Why should we leave people and let them die in the concept that they are the bodies? Let’s help them understand that they are souls! If we start to achieve something spiritual ourselves, meanwhile we have to help others also to come closer to their spiritually realized platform. If you want your wounds to be healed, try to heal the wounds of others.

But why should we speak about wounds? Wounds don’t exist, it is an illusion. There is no wound on the soul. Atman is perfect. Where do you have your wounds? In the body and mind complex. Get rid of the limited conceptions. Identify yourself as an integral part of the perfect creation of the Supreme. From the divine perspective, this body-mind complex is such a brutal illusion that it doesn’t really exist. It’s a false concept. And then all your troubles are gone. That’s a miracle! Only one thing – and you’ll find the answers to all your questions. Very special! We think that we have to go step by step and first resolve this, then accomplish that, and maybe after I don’t know what I’ll achieve that… No! Right now. If you cannot be happy today, how do you expect that you will be happy tomorrow?

Why? Because the chance for service is not provided. The chance for service is distributed. So, it’s not certain that tomorrow we can do it. Just like this mela – today we still can do something. Tomorrow it’s just gone, finished.

But it will never end. And this is our intensive perfection. Although the material manifestation may dissolve, the essence will stay with us. So, if we started with this: that we need such a spiritual practice, such a God, such a perfection that we can share, that we can live accordingly, then this is our way to try to perceive that.

I was secretly checking on some of you. Once I saw that somebody was asleep and it was so obvious that this devotee was sleeping as a service. Because this bhakta was serving so much that was falling apart and instead of fully falling apart, this devotee tried to collect the spirit in order to go forward, to the next service.

Sanatana: Indulekha.

Swami Tirtha: It’s a good guess. And some more secrets. But I think we all had the chance to see these hidden moments. Hidden episodes.

And I have to express my gratitude to all the devotees who were involved in organizing this mela. Somehow it happened that our dreams came true. It’s very good that he is not in the room, but I think Yanosh should be greeted with ovations.

Yet the deepest gratitude goes to those who participated as guests. Because without them, without you, it’s useless to organize anything. Without somebody to eat the food – what’s the use of cooking? And also I have to mention that we were missing so many devotees with a broken heart. Hardly could we tolerate their absence. But maybe they want to teach us the conclusion of Mahaprabhu – that separation is the highest principle. Nevertheless, I felt their presence. You serve better to your master than whatever I could offer to my master. And I am sure all your well-wishers and superiors are very satisfied with these services.

(Szvámí Tírtha, 2017.08.18-ai ludastói reggeli tanításából)

Összegzésként elmondhatjuk, hogy célunk mégiscsak az, hogy vissza kell találnunk, vissza kell kapaszkodnunk az Isteni Valóságba. A tőlem telhető alázattal és azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy ennek érdekében tegyetek meg minden tőletek telhetőt, és még egy picit többet.

A lelket eredeti természete szerint, élő és szeretetteljes kapcsolat fűzi össze a Legfelsőbbel. Így a tökéletesség a célunk, az, hogy visszataláljunk ebbe az Isteni Harmóniába. Hari, guru, vaisnava, ez a mi szentháromságunk, amely segít, szolgál bennünket, hogy ezt meg tudjuk tenni. A lelki élet az egy nagyon finom, azt is mondhatjuk, hogy egy nagyon kényes dolog és ezért rendkívül figyelmesnek kell lennünk Krisna édes akarata iránt.

Azonban hogyan fordítsuk le ezeket a nagyon magas eszményeket gyakorlati szintre? Miért hagynánk az embereket abban a tudatban meghalni, hogy a testükkel azonosítják magukat? Segítsünk nekik megérteni, hogy nem a test az énük, hanem ők örökkévaló lelkek! Ha mi magunk szeretnénk eljutni egy komoly lelki síkra, akkor ez után és ezzel párhuzamosan, próbáljuk mások lelki fejlődését, megvalósítását is segíteni. Hogyha szeretnéd, hogy a te sebeid is begyógyuljanak, segítsd mások sebeit begyógyítani.

De mi a csudának beszélünk mi itten ilyen sebekről?! Hogyan érhetné a lelket seb, ez illúzió! A lelken nincsen sebesülés! Az átman, a lélek az tökéletes. A bánat, gond, baj egyedül a test és elme síkján van, ami eleve illúzió, tehát ez nem is létezik. Csupán arra van szükség, hogy ezt az eredeti lelki tudatosságunkat a felszínre hozzuk. A tökéletes Isteni Valóság részeként azonosítva magatokat, szabaduljatok meg a korlátozott életfelfogástól. Az Isteni Perspektívából nézve ez a test-elme komplexum egy olyan brutális illúzió, hogy valójában nem is létezik, ott nem létezik ez a fogalom. És akkor minden gondod megszűnik. Ez egy csoda! Egy dolgot elérsz – és minden kérdésre választ tudsz adni, minden problémát meg tudsz oldani. Nagyon különleges! Gondolhatnánk, hogy majd lépésről lépésre haladunk és először megoldjuk ezt, begyógyítjuk azt, és majd szép lassan elérjük a tökéletességet… Nem! Miért nem fordítjuk meg ezt a módszert, miért nem érjük el nyomban a kristálytiszta tudatosságot és akkor egycsapásra megszűnik minden probléma?! Most azonnal! Ha ma nem tudsz boldog lenni, akkor miből gondolod, hogy majd holnap sikerül?

Miért van erre szükség? M ert az odaadó szolgálat nem egy ilyen mindig és bármikor rendelkezésre álló dolog! Nem lehetünk biztosak abban, hogy erre holnap is lesz módunk. Ma még van, de hogy holnap is lesz rá módod, az nem biztos! Mint például ez a mélá – ma még tehetünk valamit ennek érdekében, de holnap már vége lesz.

Másrészt viszont úgy hiszem, hogy sohasem fog véget érni. És azt hiszem, hogy ez a mi intenzív tökéletességünk, hogy valójában ez a mélá sohasem fog véget érni. Lehet, hogy a megnyilvánult formájában máma véget ér, de a lényege mindig velünk marad. Ha tehát erre az intenzív tökéletességre vágyunk, egy olyan Istent szeretnénk, akivel lehet osztozni; egy olyan lelki életet szeretnénk, amit normálisan lehet élni, amit meg lehet tapasztalni, akkor ez az. Mi ezt így szeretnénk csinálni, ez a mi tapasztalásunk.

A napokban titokban kilestelek benneteket és láttam egy bhaktát, aki aludt. De teljesen nyilvánvaló volt, hogy szolgálatból aludt, mert annyi feladata volt, hogy mielőtt teljesen szétesett volna, kellett gyorsan pihennie egy kicsit, hogy tudja folytatni a feladatait.

Szanátan: Indulékhá.

Szvámí Tírtha: Jó tipp! És gondolom mindannyian láthattunk számos további rejtett pillanatot, titkot itt, a bhakták körében.

Azt hiszem mindannyian szeretnénk kifejezni a hálánkat azoknak a bhaktáknak, akik a mélá előkészületeiben és a szervezésben részt vettek. Úgy érzem, hogy ezúttal a legtitkosabb álmaink is megvalósultak. Nagyon jó, hogy János most nincs itt közöttünk, mert igazán őt most pajzsra kellene emelnünk és körbe kellene hordoznunk.

A legmélyebb hála és a legnagyobb köszönet viszont azokat illeti, akik vendégként tudtak részt venni, hiszen mi értelme bármit is szervezni résztvevők nélkül, mi értelme főzni, ha nincsen, aki megegye? És azt is el kell mondanom, hogy nagyon hiányoltunk néhány bhaktát, megszakadt a szívünk, hogy nem voltak itt velünk. Dehát bizonyára Maháprabhu fő tanítására akartak bennünket emlékeztetni, hogy az elválás a legmagasabb szintű megvalósítás. De mindemellett úgy érzem, hogy ők is itt vannak velünk. Biztos vagyok benne, hogy az összes feljebbvalótok és jóakarótok nagyon elégedett, és hogy ti szebb szolgálatokat tudtok felajánlani, mint amit én valaha is a mesteremnek!

(от лекция на Свами Тиртха, 18.08.2017 сутрин, Лудащо)

Трябва да се завърнем в божествената реалност. С цялото си смирение, с всичките си сили ви умолявам: постарайте се с най-доброто от себе си, и с малко повече.

Изначалната функция на душата е жива и любяща връзка с Бога. Хари, гуру, ваишнава – те всички служат на нашето благо. Духовният живот е много фино нещо. Затова трябва да сме много внимателни, много чувствителни за желанията на Върховния.

Но как да преведем тези висши идеали в приложение на практика? Защо трябва да оставяме хората да умират с разбирането, че са телата? Нека им помагаме да разбират, че са души! Ако самите ние започнем да постигаме нещо духовно, междувременно нека помагаме и на останалите да се доближат до духовно осъзнато ниво. Ако искате раните ви да се излекуват, стремете се да лекувате раните на другите.

Но защо трябва да говорим за рани? Раните не съществуват, те са илюзия. На душата няма рана. Атман е съвършен. Къде са тия рани? Те са по тялото и по ума. Отървете се от ограничените разбирания. Идентифицирайте се като интегрална част от съвършеното Божие творение. От божествена перспектива тялото и умът са такава груба илюзия, че даже не съществуват. Те са фалшива концепция. И тогава всичките ви проблеми изчезват. Това е чудо! Едничко нещо – а намирате отговор на всичките си въпроси. Много е специално! Ние си мислим, че трябва да вървим стъпка по стъпка и първо да намерим решение на това, после да осъществим онова, пък може би след и аз не знам какво, ще постигнем нещо си… Не! Тъкмо сега. Ако не можете да сте щастливи днес, как очаквате, че ще сте щастливи утре?

Защо? Защото възможността за служене не е даденост. Възможността за служене е дар. Така че не е сигурно, че утре ще можем да го вършим. Точно както тази мела – днес все още можем да направим нещо. Утре тя вече просто ще е свършила.

Но всъщност тя никога няма да свърши. Ето го нашето интензивно съвършенство. Макар материалното проявление да се разпада, същината ще остане с нас. И така, ако започнахме с това: че се нуждаем от такава духовна практика, от такъв Бог, от такова съвършенство, които можем да споделим, според които можем да живеем, тогава ето го нашият начин, по който се стремим да усещаме това.

Аз тайно наблюдавах някои от вас. Веднъж видях, че някой беше заспал и беше толкова очевидно, че това е от служене. Защото тази бхакта беше служила толкова много, че просто се разпадаше, но вместо да се разпадне, тя се опитваше да събере сили, за да продължи към следващото служене.

Санатана: Индулекха.

Свами Тиртха: Добра догадка. Имаше и други тайни. Но мисля, че всички имахме възможността да зърнем такива скрити моменти. Скрити епизоди.

И трябва да изразя своята благодарност на всички предани, които участваха в организацията на тази мела. Някак стана така, че мечтите ни се сбъднаха. И много хубаво, че той не присъства в тази зала, но мисля, че Януш трябва да бъде поздравен с овации.

Ала най-дълбоката благодарност е за тези, които присъстваха като гости. Защото без тях, без вас, е безсмислено да се организира каквото и да било. Ако няма кой да изяде храната – каква полза от готвене? И също трябва да спомена с разбито сърце колко много от бхактите ни липсваха. Отсъствието им бе трудно да се понесе. Но може би те искат да ни научат на заключението на Махапрабху, че раздялата е най-висшият принцип. Въпреки всичко, аз усещах присъствието им. Вие служите на своя учител по-добре от всичко, което аз успях да поднеса на моя. И съм сигурен, че всичките ви доброжелатели и наставници са много удовлетворени от това служене.

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 18.08.2017 vormittags, Ludasto)

Wir müssen uns wieder in die göttliche Realität integrieren. Mit all meiner Demut und mit all meinenKapazität Ich bete zu dir: Gib dein Bestes und noch ein bisschen mehr.

Die ursprüngliche Funktion der Seele ist eine lebendige und liebevolle Verbindung mit dem Höchsten. Hari, Guru, Vaishnava – sie alle dienen unserem Nutzen. Das spirituelle Leben ist sehr delikat. Also wir müssen sehr vorsichtig sein, wir müssen sehr sensibel gegenüber den Wünschen des Höchsten sein.

Doch wie lassen sich diese hohen Ideale in die Praxis umsetzen? Warum sollten wir uns von den Menschen entfehrnen und sie in der Vorstellung sterben lassen, dass sie die Körper sind? Helfen wir ihnen, es zu verstehen, dass sie Seelen sind! Wenn wir anfangen, selbst etwas Spirituelles zu erreichen, müssen wir inzwischen auch anderen helfen, ihrer spirituell verwirklichten Plattform näher zu kommen. Wenn du deine Wunden heilen willst, versuche, die Wunden anderer zu heilen.

Aber warum sollten wir über Wunden sprechen? Wunden existieren nicht, es ist eine Illusion. Es gibt keine Wunde in der Seele. Atman ist perfekt. Wo hast du deine Wunden? Im Körper und Geisteskomplex. Befreien Sie sich von den begrenzten Vorstellungen. Identifizieren Sie sich als integraler Bestandteil der vollkommenen Schöpfung des Höchsten. Aus göttlicher Sicht ist dieser Körper-Geist-Komplex eine brutale Illusion, es existiert nicht wirklich. Es ist ein falsches Konzept. Und dann sind es all deine Probleme verschwunden. Das ist ein Wunder! Nur eines – und Sie finden die Antworten auf alle Ihre Fragen. Sehr besonders! Wir glauben, dass wir Schritt für Schritt vorgehen und das Problem zunächst lösen und dann das erreichen müssen, und vielleicht, ich weiß nicht, danach was ich erreichen werde, … Nein! Jetzt. Wenn du heute nicht glücklich sein kannst, wie erwartest du, dass du morgen glücklich sein wirst?

Warum? Weil die Möglichkeit zu dienen nicht gegeben ist. Die Möglichkeit. Es ist also nicht sicher, ob wir es morgen schaffen können. Genau wie diese Mela – heute noch kann etwas tun. Morgen ist es einfach weg, fertig.

Aber es wird niemals enden. Und das ist unsere intensive Perfektion. Obwohl das Material die Manifestation mag sich auflösen, die Essenz bleibt bei uns. Wenn wir also damit anfangen würden: dass wir solch eine  spirituelle Praxis brauchen, einen solchen Gott, eine solche Vollkommenheit, die wir teilen können, die wir dementsprechend leben könnrn, dann ist dies unsere Art und Weise, dies wahrzunehmen.

Ich habe heimlich einige von euch beobachtet. Einmal sah ich, dass jemand schlief und es war so offensichtlich, dass dieser Devotee wegen  Dienst schlief. Weil dieser Bhakta so viel diente, das  sie auseinanderfiel, und anstatt vollständig auseinanderzufallen, versuchte dieser Devotee, sich einzusammeln , um vorwärts zu gehen, zum nächsten Gottesdienst.

Sanatana: Indulekha.

Swami Tirtha: Das ist eine gute Vermutung. Und noch ein paar Geheimnisse. Aber ich denke, das wir alle die Chance hatten, diese verborgenen Momente zu sehen. Versteckte Episoden. Und ich muss allen Anhängern, die daran beteiligt waren, meinen Dank aussprechen die an der Organisation dieser Mela beteiligtd waren. Irgendwie kam es, dass unsere Träume wahr wurden. Es ist sehr gut, dass er nicht im Raum ist, aber ich denke, Janosch sollte mit Ovationen begrüßt werden. Doch der tiefste Dank gilt denjenigen, die als Gäste dabei waren. Denn ohne sie, ohne euch, ist es sinnlos, irgendetwas zu organisieren. Ohne jemanden, der das Essen isst – was nützt das Kochen? Und ich muss auch mit gebrochenem Herzen erwähnen, dass uns so viele Devotees gefehlt haben. Wir konnten ihre Abwesenheit kaum ertragen. Aber vielleicht wollen sie uns  die Schlussfolgerung von Mahaprabhu lehren – dass Trennung das höchste Prinzip ist. Trotzdem, Ich spürte ihre Anwesenheit. Ihr dient eurem Meister besser als alles, was ich meinem Meister anbieten konnte. Und ich bin sicher, dass alle Ihr Gratulanten und Mentoren mit diesen Leistungen sehr zufrieden sind.

(из лекции Свами Тиртхи, 18.08.2017 утром, Лудащо)

Мы должны вернуться в божественную реальность. Со всем своим смирением и изо всех своих сил прошу вас: старайтесь изо всех сил и еще немного.

Подлинная функция души — живая и любящая связь с Всевышним. Хари, гуру, вайшнавы – все они служат нам на благо. Духовная жизнь очень деликатна. Поэтому мы должны быть очень осторожны, мы должны быть очень чувствительными к желаниям Всевышнего.

Но как воплотить эти высокие идеалы в практическое применение? Почему мы должны оставлять людей и позволять им умирать, считая, что они — тела? Давайте поможем им понять, что они души! Если мы сами начинаем достигать чего-то духовного, мы тем временем должны помогать и другим приблизиться к платформе их духовной реализации. Если вы хотите, чтобы ваши раны исцелились, постарайтесь вылечить раны других.

Но почему мы должны говорить о ранах? Ран не существует, это иллюзия. На душе нет раны. Атман совершенен. Где эти  раны? В комплексе тела и ума. Избавьтесь от ограниченных представлений. Определите себя неотъемлемой частью совершенного творения Всевышнего. С божественной точки зрения этот комплекс тело-ум является настолько грубой иллюзией, что на самом деле он не существует. Это ложная концепция. И тогда все ваши проблемы исчезнут. Это чудо! Всего лишь один шаг – и вы найдете ответы на все свои вопросы. Очень замечательно! Мы думаем, что надо идти шаг за шагом и сначала решить это, потом выполнить то, а может быть, после того, не знаю чего, я добьюсь того… Нет! Прямо сейчас. Если вы не можете быть счастливы сегодня, как вы ожидаете, что будете счастливы завтра?

Почему? Потому что шанс служить не гарантирован. Шанс служить это дар. Так что не факт, что завтра мы сможем это сделать. Точно так же, как эта мела – сегодня мы еще можем что-то сделать. Завтра она просто исчезнет, закончится.

Но она реально никогда не закончится. И вот оно это наше интенсивное совершенствование. Хотя материальное проявление может исчезнуть, суть останется с нами. Итак, если мы начали с этого: что нам нужна такая духовная практика, такой Бог, такое совершенство, которым мы можем поделиться, чтобы мы могли жить соответственно, то вот он это наш способ попытаться это почувствовать, воспринять.

Я тайно наблюдал за некоторыми из вас. Однажды я увидел, что кто-то спит, и было настолько очевидно, что этот преданный спит из-за служения. Поскольку этот преданный служил так много, что он разваливался, и вместо того, чтобы полностью развалиться, этот преданный пытался собраться с духом, чтобы идти вперед, к следующему служению.

Санатана: Индулекха.

Свами Тиртха: Это хорошее предположение. Есть еще несколько секретов. Но я думаю, что у всех нас была возможность увидеть эти скрытые моменты. Скрытые эпизоды.  И я должен выразить благодарность всем преданным, которые принимали участие в организации этой мелы. Как-то так получилось, что наши мечты сбылись. Очень хорошо, что его нет в зале, но Януша, думаю, надо приветствовать овациями.

Но самая глубокая благодарность – тем, кто принял участие в качестве гостей. Потому что без них, без вас бесполезно что-либо организовывать. Если некому будет есть пищу, какой смысл готовить? А также я должен отметить с разбитым сердцем, что нам не хватало очень многих преданных. Тяжело было вынести их отсутствие. Но, возможно, они хотят научить нас заключению Махапрабху: разлука – это высший принцип. Тем не менее я чувствовал их присутствие. Вы служите своему учителю лучше, чем все, что я мог бы предложить своему учителю. И я уверен, что все ваши доброжелатели и наставники очень довольны этим служением.